Oroszország és a Szovjetunió 1945 utáni történelme az ezredforduló utáni magyar középiskolai történelem-tankönyvekben

TARTALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Jelen tanulmány folytatása a folyóirat korábbi számában megjelent, a Szovjetunió 1945-ig terjedő történetének tankönyvi bemutatását elemző írásnak. A tankönyvszerzőknek ezúttal lényegesen nehezebb dolguk volt, mint a megelőző korszak kapcsán. Akkor ugyanis a századelő Oroszországától, a forradalom és polgárháború időszakán keresztül egészen a sztálini diktatúra kiépítéséig és működéséig lényegében országtörténetet kellett bemutatniuk. 1945-öt követően a Szovjetunió (és Oroszország) történetével kapcsolatos ismereteket három összefüggő, de a tankönyvi leckék szintjén mégiscsak elkülönülő témakörre kellett felfűzniük: 1. a hidegháborúra, melyben a Szovjetunió globális szuperhatalomként az Egyesült Államok vetélytársa, a stratégiai elrettentésen alapuló erőegyensúly és a fegyverkezési hajsza egyik főszereplője; 2. a Szovjetunió és a csatlós – megszállt – szövetséges országok viszonyrendszerére, ezen államok megszállásától, szovjetizálásától kezdve, a blokkon belüli „válságmenedzselésen” át a Brezsnyev-doktrína kimúlásáig; a közép-kelet-európai érdekszféra feladásáig; 3. a tulajdonképpeni országtörténet, amely a szovjet belpolitika, gazdaság történéseit, fordulatait követi nyomon a II. világháború végétől a birodalom felbomlásáig.