„A humor komoly”

Kukorelly Endre költő, íróval Szekeres Niki beszélgetett

A Samunadrág című versesköteted úgy kezdődik, hogy komolyabb dolgok hat és háromnegyed éveseknek. De ez a könyv nagyon vicces, mire gondoltál azzal, hogy „komolyabb dolgok”, és hogy lehet, hogy egyszerre mégis ilyen humoros lett?
A humor komoly. A komoly nem komor. Ami igazán komoly, abban van humor – vagy ha nincs, legyen. Hat és háromnegyed volt épp Farkas Hanka, egyik barátom kislánya, akit úgy kezdtem el figyelni, hogy na, milyen is egy hat és háromnegyed éves. Nagyon komoly munka volt, épp öt napom maradt, hogy megírjam az egészet. Viccesen viccelni borzalmas, Kabos Gyula* komoly. Buster Keaton* talán túlzottan is. Nem vicceskednek, ettől annyira viccesek. A gyerekek világa komoly, semmi vicces nincs benne. Hanka már húszéves – az is elég komoly dolog.

Kukorelly Endre
Fotó: Cultiris Reklámügynökség

Ki az a Samu, és miért Samunadrág a címe a kötetnek?
Samu Hanka öccse, anno 3 volt, most 17 körül billeg. Hol több, hol kevesebb. Amúgy anyukám egyik szövegét akartam játékba hozni, miszerint valami aktuálisan „összement, mint a Samu nadrágja”. Akkor azt hittem, a mondást mindenki ismeri, de nem mindenki ismeri. A komolyabb baj, hogy a könyvemet sem ismeri „mindenki”.

 

Addig felnőtteknek szóltak a könyveid, hogy jött az ötlet, hogy gyerekeknek írj verseket?
Sehonnan, pályázatra írtam, kíváncsi voltam, megy-e ilyesmi nekem. No meg pénzt keresni vele. Eléggé ment, elég keveset kerestem rajta. Ez is felnőtteknek szól amúgy, de bejön a kicsiknek. Nem kisgyerekeknek szántam, hanem kisgyerekes anyáknak és apáknak.

A verseidbe bekúsztak más versek sorai is, de nem mindig pontosan úgy, ahogy eredetileg voltak. Miért szereted ezt csinálni régi költők, írók soraival?
A magam szórakoztatására. Nem gondolom, hogy a hét vagy akár a tizenhét év körüliek vágják, hogy „mi kék az ég, mi zöld a föld”*, vagy hogy mi az a limerick* és ki Mészöly Miklós*. Esetleg Milne* megvan nekik.

 

Mit szeretsz legjobban az írásban? 
Úgy az egész hóbelevanc egyfajta droghatás, endorfint* szabadít fel. Csodálkozol azon, amit leírsz, mert egyáltalán nem volt benned még három másodperccel előtte. Mindenkit csak rábeszélnék. Írj naplót! Írsz naplót?

Hol szoktál írni, és hogyan?
Szépen leülök a gép elé, és bámulom a képernyőt. Igyekszem kiüresíteni magamat, elfelejteni, amit csak tudok. Jól megy, könnyen felejtek.

             Mindjárt
Mindjárt én is írok verset,
várj egy percet,
várjál pár évet,
írok percenként négyet,
nem sokat, nem keveset,
amennyi a kereset.


Kik a kedvenc szerzőid, melyek a kedvenc könyveid?
Majdnem mindent szeretek. Az utóbbi két évben a most megjelenő Porcelánbolt című könyvemmel foglalkozva szinte csak esszéket, elméletet, kritikát olvastam, izgalmas volt, egyelőre nem is tudok lejönni róla. Amikor az Országházi divatokon dolgoztam, akkor csak politikafilozófiát olvastam, arról sem könnyű legyógyulni.

Amikor hat és háromnegyed éves voltál, emlékszel arra, hogy ki volt a barátod, hogy mi akartál lenni, és hogy melyik volt a kedvenc ételed?
Nagyanyám szerelmeslevél nevű sütije, a Rigó Jancsi nevű sütemény a Lukács cukrászdából, és állítólag volt olyan, hogy cukrász akartam lenni. Csak egy Elefánti Anikó nevű cuki csajra emlékszem jól, akit szívesen megvizsgáltam volna közelebbről, de nem vizsgáltam meg, mert nem mertem. Vajon mi lehet vele? Azt tudom, hogy mi lett a Lukácsból. Bezárták.