Olvasási idő: 
7 perc

A legyőzhetetlen csodakanca

Volt egyszer egy versenyló. Kincsemnek hívták. Magyarországon (vagyis akkoriban hivatalosan: az Osztrák—Magyar Monarchiában) született 1874-ben. A világ legsikeresebb versenylova, a lovak Hosszú Katinkája: 54 versenyéből 54-et megnyert, soha nem akadt legyőzője.

Kincsem Tápiószentmártonban, gróf Blaskovich Ernő lótenyésztő birtokán, egy csillag jeggyel a homlokán született. Nevét egyéves korában kapta. Blaskovichék még nem sejtették, hogy a sárga csikó neve már önmagában is telitalálat, hiszen a későbbiek során valóban kincset ért, és nemcsak a tulajdonosának, de az egész magyar nemzetnek és a magyar lótenyésztésnek is a büszkesége lett.

A ménestulajdonos 1863-ban kezdte el az angol telivérek tenyésztését Tápiószentmártonban. Blaskovich elhatározta, hogy az 1874-ben született csikók közül néhányat elad. 1875-ben jelentkezett két vevő is: Orczy báró és Lónyay gróf. Körülményes alkudozások után úgy egyeztek meg, hogy a Kincsem nevű sárga csikón kívül mindegyik tetszik a vevőknek. Kincsem így ott maradt a tápiószentmártoni ménesben, ősszel azonban Gödre került, és kétéves korában elkezdődött versenyzői életszakasza. Trénere az Angliából Gödre költözött Robert Hesp lett. Ekkoriban jó néhány, angol telivérek tenyésztésével foglalkozó szakember, illetve lovász, patkolókovács, állatorvos és nyeregkészítő is érkezett a Monarchiába. Francis Cavaliero, Thomas Benson és Robert Hesp volt a három legjelentősebb tréner közülük.

Kincsem első hat győztes futamát németországi versenypályákon teljesítette.

Volt a ménesbirtokon egy fekete-fehér nőstény macska, Kincsem legkedvesebb cimborája. Sok időt töltöttek együtt a ló istállójában, a macska naponta elkísérte a tréningjeire is. Egy anekdota szerint Kincsem a macska nélkül nem volt hajlandó elindulni a versenyein. Egyszer a franciaországi Boulogne-sur-Mer-i kikötőben az egész istállószemélyzet kétségbeesetten kereste a macskát, amikor az történetesen elkóborolt a ló mellől.
 

Kincsem és a macska - By Emil Adam via Wikimedia Commons

1877-ben Kincsem egyik budapesti futamán mindenki biztos volt a csodaló győzelmében és a fogadások történetében ekkor történt először, hogy nem a győztes, hanem a második helyen befutott lóra fogadóknak fizettek ki nyereményt. Kincsem fogadások nélkül indult el a futamon.

Háromévesen megnyerte az osztrák Derbyt, de nyert Baden-Badenben, Pozsonyban és a „Magyar St. Leger-díj” pesti futamán is (az St. Leger a hároméves lovak utolsó nagy csatáját jelenti világszerte, extra hosszú távon, 2800 méteren). Négyévesen Bécsben kezdte a versenyszezont, 1878. április 22-én. Addig 27 versenyen indult vereség nélkül. 

„Kincsem mint 4 éves.” Vadász- és Versenylap 1857–1919 Vadász- és Versenylap 31. évfolyam, 1887, 1887. 03. 24 / 12. szám 109. oldal
Emil Adam

A „hölgy” kissé „bogaras” és érzékeny ló volt, különösen az ivóvízre volt kényes. Egy történet szerint a baden-badeni futam pályájának a közelében Kincsemnek alig tudtak megfelelő vizet találni, mert az akkor már egy napja szomjazó kanca nem fanyalodott rá a személyzet által kínált és választott kristálytiszta ivóvízre. A pálya közelében, egy öreg kútban találtak olyan minőségű vizet, amit Kincsem megfelelőnek talált, és amelynek az íze hasonlított az otthon megszokott gödi ivóvizéhez.

Egyedül a francia tenyésztésű, akkor négyéves Verneuil nevű mént tartották hasonló képességűnek. 1878. augusztus 1-jén Angliában, a híres Goodwood Cup elnevezésű futamon Kincsemnek a francia versenyló ellen kellett volna kiállnia, de Verneuil a verseny előtti napokban megsérült. Kincsem a futamon könnyedén győzött és általános csodálat tárgya lett, még 10 ezer fontot is ajánlottak a megvételére. Blaskovich azonban nem adta el.

Ötévesen tizenkétszer állt rajthoz Európa nagyvárosaiban és lóversenyközpontjaiban: Bécsben, Berlinben, Frankfurtban és újra Baden-Badenben is.

Európa több országában összesen 13 versenypályán 54 alkalommal indult versenyen, és 54 győzelmet aratott. Győzelmeinek értékét emeli, hogy kancaként verte meg a méneket, ami lóversenyeken kivételesnek számít. 

Hoppegartenben 1879. július 18-án készült fénykép. Az ötéves kanca előtt Hesp Róbert tréner, nyergében Wainwright zsoké (H. Schnaebeli felvétele)

Kincsem futamairól a korabeli újságok rendszeresen tudósítottak. A versenylovakat akkoriban a futamok helyszínei között vonaton szállították, Kincsem így körbeutazta fél Európát. Amikor Berlinben futott, Heinrich Schnaebeli fényképész lefotózta a csodakancát. Ezt a képet tartják Kincsem leghűbb ábrázolásának.

Utolsó versenye 1879. október 21-én a pesti Kancza-díj volt, amelyet tíz hosszal nyert meg az Ilona és Dagmar nevű lovak ellen.

Blaskovich a tápiói ménesében a telivéreket félig magukra hagyatva, egy homokos és csak kevés füvet termő pusztán nevelte föl, ám a fiatal állatoknak annál több zabot adott. Az általa termesztett zab olyan tápszernek bizonyult, amely a gyöngébb étvágyú és ideges kancáknál is bevált. A versenyekre történő utazás közben is a Blaskovics-féle zabbal etették az idomítás alatt lévő lovakat. Hesp, Kincsem trénere büszkén nyilatkozta Angliában: „Kincsem soha sem evett másféle zabot”.

Kincsem lábai hatévesen már nem voltak egészségesek, futtatni szerették volna, de kiderült, az ízületei már elkoptak és még egy csikó is megrúgta, amitől le is sántult. Ettől kezdve sokat ígérő tenyészkancaként számított rá a tulajdonosa. 

A világhírűvé vált versenyló nevét a budapesti Kincsem Park és a 2007. június 8-án Sárneczky Krisztián csillagász által felfedezett, 161975 Kincsem nevű aszteroida is őrzi. Több szobrot és festményt is készítettek róla, életnagyságú bronzszobra a Kincsem Parkban, a galopp-pálya bejáratánál található. Herendi Gábor filmrendező 2017-ben mutatta be Kincsem című romantikus kalandfilmjét.

Öt csikó: Budagyöngye, Ollyan Nincs, Talpra Magyar, Kincsőr és a Kincs nevű ló született Kisbéren, ők voltak Kincsem közvetlen utódai. 1877-ben Kincsem megbetegedett, gyomor- és bélgörcsök jelentkeztek nála. Tizenhárom éves korában kimúlt a legendás telivér és anyakanca.

Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta felülmúlni, ezzel a magyar lótenyésztésnek máig ható világhírnevet szerzett. Utódai és azok leszármazottai a világ sok neves tenyészménesébe is eljutottak. Hírnevét jól jellemzi, hogy olyan országokban is neveztek el futamot a csodakancáról, ahol Kincsem meg sem fordult.

Díszes kitüntetései és érmei a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban láthatók, ahol az óriási vitrinben elhelyezett csontvázát és a gödi tréningtelep makettjét is megcsodálhatjuk. 

Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca”(Emil Adam festménye, 1878)