Egy régenvolt kislány álma

Dániel András a Hetedhét Mesemúzeumról

Mi lehet ez? Valósággá vált mese? Vagy inkább mesévé álmodott valóság? A székesfehérvári Hetedhét Mesemúzeumban sétálva úgy érezzük magunkat, mintha valami varázslat által egy régen élt kislány álmába csöppentünk volna. A legfurcsább az, hogy ez igazából így is van! A gyűjtemény alapítója, Auer Erzsébet tizenhárom éves volt, amikor egy családi tragédia miatt meg kellett válnia az édesapjától kapott gyönyörű játékaitól. Bizonyára ezért történt, hogy felnőtt korában szenvedélyévé vált a játékgyűjtés. Mintha elveszett gyerekkorát egy állandóan bővülő, szövevényes játékvilág megalkotásával igyekezett volna pótolni. A gyűjtésben követte őt művészettörténész végzettségű lánya, Moskovszky Éva is. Közös munkájuk eredménye egy több ezer játékot számláló gyűjtemény lett, amelynek néhány éve a Székesfehérvár belvárosában található Hiemer-ház ad otthont. Mintha egy elegáns baba társasház folyosóin sétálnánk, egymást követik itt a nagy gonddal berendezett szobák, konyhák, fürdőszobák, amelyekben Estella, Gizella, Valentine és a többi, százévesnél is öregebb porcelánbaba éli bútorokkal, nippekkel, csipkékkel kibélelt életét. Amíg a gyerekek nyomon követik a miniatűr utcákon, boltokban, lakásokban zajló babaéletet, szüleik sajátos ruha- és bútortörténeti kiállításként élvezhetik a Mesemúzeum gyűjteményét. A XVIII-XIX. századi empire, barokk, biedermeier berendezésekből összeállított szobabelsők a múlt századelő polgári ízléséről mesélnek, gyerekkézhez szabott méretben. A kiállított korabeli vonat- és hajómodellek, élethű játék állatok, miniatűr gépek és papírszínházak is mind a régmúlt – a kor ízlését a legmagasabb fokú mesterségbeli tudással szolgáló – kézművesiparának különös emlékei. Furcsa, elfeledett tárgyak, amelyek átvészelve sok-sok viszontagságos évtizedet, végül egy régenvolt kislány valósággá vált álmában találtak otthonra.

Fotók: Kiss László