Játékok és fények

Makhult Gabriella illusztrátorral Sándor Enikő beszélgetett

Már gyerekkorodban is szerettél rajzolni? Milyen emlékeid vannak erről?
Igen, az óvodában dőlt el a dolog. Nehezen barátkoztam, így inkább naphosszat ültem az asztalnál és rajzoltam. Királylányokat, házakat, macikat, semmi extrát, ami különleges adottságokat feltételezett volna, de elég kitartó voltam, és a sok munka (szórakozás) később beérett. Azért a legrégebbi barátom is innen van, tehát valószínűleg néha csináltam mást is, de arra nem emlékszem. 

Melyik játék volt a kedvenced, amikor gyerek voltál és miért? Esetleg megvan még?
Anyukám készített nekem egy zegzugos kis autópálya-várat, amiben fel-alá bújhattak az autók, vagy ami épp befért, nagyon izgalmas játék volt. Aztán én is csináltam ilyet a gyerekeimnek. Talán az a legjobb játék, ami nem határol be, így sok lehetőséget enged.

Mi a kedvenc játékod felnőttként?
Slackline, azaz kötéltánc. Maga a slackline  két fa között térdmagasságban kifeszített lapos heveder. Ezen egyensúlyozok. A kötélen sétálás mellett lehet még további trükköket is tanulni, ez engem kikapcsol, szórakoztat.

Milyen technikával szeretsz dolgozni? 
Mostanában a könyvek illusztrációin linómetszettel dolgozom. A linóval, vagyis a linóleummal sok gyerek találkozhatott már, hiszen ilyen szokott lenni például az osztályterem padlója. Egy ilyen anyagdarabnak a hátulját apró vésőkkel metszem ki, ez lesz a linómetszet. Ez olyan, mintha kis csatornákat alakítanék ki egy vastagabb felületen, csakhogy ezek a kis csatornák majd mintákat fognak megmutatni. Mégpedig úgy, hogy a metszetnek azokat a részeit festem meg hengerekkel, amelyek nem mélyek. Ezt végül papírra illesztem és áttekerem egy présgéppel, így kerül a végeredmény a papírra. Több szín esetében ugyanazt a linót tovább metszem, és újabb színekkel nyomom ugyanarra a papírra. Sokáig lehet bonyolítani, de nem muszáj. Nem kell minden részletet kitalálni; ha a lényeg megvan a fejemben, akkor már rosszul nem szokott sikerülni.

 

Lackfi János: Circus Maximus (Makhult Gabriella illusztrációja)  

Makhult Gabriella illusztrációja Lackfi János: Circus Maximus című Papírszínház-meséjéhez 

Bábszínházi és dekorációs megbízásaid is vannak. Hogy képzeljünk el egy ilyen munkát? Hogy fogsz neki egy bábjáték díszletének? 
Minden színházi munkám más és más. A legutóbbi például egy árnyjáték volt Nagyváradon. Nekem könnyebb dolgom volt, nem kellett nagyban gondolkoznom, inkább a rendezőnek volt nehezebb dolga, hogy hogyan rakja össze az egészet. Én jót játszottam itthon vele, egy írásvetítőt szereztem a szobába, a ferde falra vetítettem. Alig fértem el, a gyerekeim ovi után benyomultak hozzám, és ők is játszottak az elkészült darabokkal. Izgalmas kísérlet volt. Nem is hinné az ember, mennyit lehet játszani a fénnyel. Az írásvetítőn volt üvegfestékkel festett és papírból kivágott kép, meg vizescsésze, plexi félgömb pörgettyű, műanyag csipke, PET palack-görgetés, textíliák, csúsztatás, illesztés, összerakás és szétszedés…
A másik bábelőadás Az égigérő fa volt Zalaegerszegen. Falemezből készült az egész, síkbábokkal. Apróra kitaláltuk Annával, a bábszínésszel, aki megrendelte. Mondta, hogy szeretné, ha nyílnának a tulipánok, én meg kitaláltam, hogy tudnak majd kinyílni. Valahogy így. Aztán ki is vágtam fából, megcsiszoltam, megfestettem, lelakkoztam, nagy munka volt, de megérte, mindketten elégedettek voltunk.

Melyik a kedvenc munkád és min dolgozol éppen?
Mindig a legutolsó. Például most Tóth Krisztina könyve, a címe A lány, aki nem beszélt. Nagyon tetszett a mese, és nem kellett elsietni. Itt tudatosan figyeltem rá, hogy csak akkor csináljam, ha örömömet lelem benne, meg hogy minden egyes lap játék legyen, kísérlet. Ha egy részletről az jutott eszembe, hogy itt legszívesebben csak a lábakat ábrázolnám, akkor – bármennyire is furcsa ötletnek tűnt nekem – az került a képre. És mert engem szórakoztatott, valószínűleg a nézőt is inspirálja.
    

TOP kérdések

Gyerekkorodban mi szerettél volna lenni?
Keramikus

Melyik a kedvenc gyerekkönyved? 
A Tücsök és a hangya, az ablakos, kivágott, zseniális változat

Van olyan rajz- vagy festőeszközöd, ami már régóta megvan és a kedvenced? 
Egy réges-régi táltosparipa szőréből készült kínai ecset, amit még a nagyapám nagyapja hagyott rám, és aminek mindent köszönhetek. 

Mi a kedvenc színed?
Most épp a nagyon erős, világító rózsaszín, mondjuk szürkés háttérben.