„Mint amikor egy gyerek beszabadul egy játékboltba"

Kertész Erzsi az egyik legsokoldalúbb író. Könyvei mindig új világba vezetnek: hol egy különös iskolás srác történetét ismerjük meg, hol egy tornatermi hegycsúcs meghódítására készülünk, hol egy lovagregény-paródiában találjuk magunkat, hol pedig egy misztikus és titokzatos tó titkát kell megfejtenünk. E különös világok megelevenítőjével, Kertész Erzsivel Szekeres Niki beszélgetett.

Mivel foglalkoztál a gyerekkönyvek írása előtt?

Sokáig nem gondoltam, hogy egyszer meseíró lesz belőlem. Pszichológusként dolgoztam, és az volt a feladatom, hogy kiderítsem, ki miben ügyes, milyen munkához van tehetsége, és miben fejlődhetne, hogy a szakmáját még jobban művelje. Felnőtteknek is tartottam csoportos tréningeket, hogy minél jobban, és jobb kedvvel dolgozzanak együtt a munkahelyükön.

Sokféle stílust és műfajt próbáltál már ki, van kalandregényed, van olyan meseregényed, amiben a főszereplő kisfiú picit más, mint a többi gyerek, sőt, még lovagregény-paródiát is írtál. Hogyhogy ennyi mindent kipróbálsz?

Olyan nekem a meseírás, mint amikor egy gyerek beszabadul a játékboltba: természetes, hogy mindent meg akar nézni, fel akar fedezni. Én is szeretek többféle műfajt kipróbálni, hátha egyszer kiderül, melyiket szeretem a legjobban. De az is lehet, hogy megmaradok ilyen felfedező típusnak.

        

A gyerekeid el szokták olvasni a könyveidet? Akár bele is szólnak?

Az életkorukhoz illő szövegeket mindig megmutatom nekik. Ők az első olvasóim. Látom rajtuk, hogy úgy működik-e a szöveg, ahogy szeretném, vagy alakítanom kell még rajta. Egyébként nem szoktak beleszólni a munkámba, de időnként felfedezik, hogy egy-egy jelenetet a saját életünkből, élményeinkből kölcsönöztem. Olyan is előfordul, hogy kedvenc mondataikat, szavuk járását hallják vissza valamelyik szereplőmtől, és mindig jót nevetnek, ha ezt észreveszik.

Hogy szoktál írni? Mikor van rá időd, és hogy áll össze a regény?

A délelőtti órákban szoktam írni, sokszor párhuzamosan az otthoni teendőimmel, ügyintézéssel, főzéssel. De tudok úgy is dolgozni, hogy a családom körülöttem nyüzsög és hangoskodik. Néha direkt szeretek így írni, de van, amikor csendre és nyugalomra van szükségem. Általában nagy vonalakban előre kigondolom az egész történetet, de kisebb-nagyobb változások mindig jönnek írás közben. Előfordul, hogy felbukkannak olyan új szereplők, akiket nem is terveztem. Ez mindig meglepetésként ér, és izgalmassá teszi az írást.

Kik a kedvenc saját-hőseid?

Ez folyamatosan változik, persze azért vannak állandó kedvenceim is. Az egyik Noémi a Pantherából, aki sok mindentől fél, mégis összeszedi a bátorságát, és komoly kalandokat és küldetéseket teljesít. A másik pedig Csuda Gábor a Göröngyös Úti Iskolából, aki barátságos fiú, és nehéz kibillenteni a nyugalmából, erre pedig olykor nekem is nagy szükségem lenne.

Mit várhatunk tőled legközelebb?

Nemsokára befejezem a Panthera című kalandregény-sorozat harmadik részét. Ezen kívül a Most én olvasok!- sorozat második része várható még tavaszra, ami egy feltalálóról szól. Mindkét kötet Bernát Barbara izgalmas illusztrációival jelenik majd meg.