Népi játékok

Szabó-Tasi Katalin összeállítása

Játszani jó! És valljuk be, a legjobb móka az, ha másokkal együtt is jól tudunk játszani. Nem volt ez évszázadokkal, sőt valószínűleg évezredekkel ezelőtt sem másképp – bár időgépünk nincs, hogy visszarepülhessünk a múltba, pedig az is jó játék lehetne! 

A néprajz izgalmas tudomány, elődeink életét, elsősorban a paraszti világ letűnt szokásait, eszközeit, életmódját kutatja. Ehhez az életmódhoz a játék, a gyerekek játékai is szorosan hozzátartoztak, és nagyon gazdag a kincsestár, amiből válogathatunk. Ha van kedvetek, próbáljátok ki ti is azokat a játékokat, amikkel nagyszüleink, dédszüleink játszhattak az udvaron, a kertben, az iskolában!

Gombozás
Nevezték még pénzezésnek, kövezésnek is, attól függően, hogy mivel játszották. 
Ássatok egy kis lyukat, vagy húzzatok egy vonalat a földön, és a kijelölt kezdőhelytől mindenki dobja el a gombját vagy kavicsát a lyuk vagy vonal felé. Akié a legközelebb esik, az kezdheti a játékot, vagyis két ujjal pöckölje a gombot vagy kavicsot a lyuk vagy vonal felé.  Az első dobást követően már csak pöckölni szabad, minden soron következőnek csak egyszer. Az nyer, aki először a lyukba, vagy a vonalon túl tudja pöckölni a gombot vagy a követ. A célba ért gomb vagy kő azé, aki oda juttatta. Az első kör addig folytatódik, míg valamennyi gomb vagy kő a lyukba nem esik, vagy a vonalon túl nem halad. Ezután új kört lehet kezdeni. A játékot az nyeri, akinek a legtöbb gombja, illetve köve lesz a végén. 

Falhoz verő
Még mielőtt valaki rosszra gondolna, a falhoz egy LABDÁT kell odaverni, vagyis odadobni. Azért is különösen jó játék ez, mert egy mondóka ritmusára játszhatjátok, amit nagyon könnyű megtanulni. A Falhoz verőt egyedül is játszhatja, aki tudja a mondókát, de természetesen izgalmasabb többen játszani. 
Álljunk szemben egy fallal, és dobjuk a labdát úgy a falhoz, hogy visszapattanjon, és a mondóka szerint kapjuk el!

Egy kéz (egy kézzel kell elkapni).
Két kéz (két kézzel kell elkapni).
Sima (elkapás előtt két kezét a tenyerével összesimítja).
Csattanós (elkapás előtt tapsol egyet).
Szájbavágós (elkapás előtt egyik kezét a szájához veri).
Fülbehúzós (elkapás előtt mindkét kezével megfogja a fülét).
Jaj, de karcsú vagyok én (elkapás előtt csípőre teszi a kezét).
Lábas (egyik lába alatt dobja a falhoz a labdát).
Hátas (háta mögött dobja a falhoz a labdát).
Kisegyes (elkapás előtt ugrik egy kicsit).
Nagyegyes (elkapás előtt nagyot ugrik).
Forgós (elkapás előtt egyet fordul maga körül).

Aki egyszer végig tudja csinálni hiba nélkül, az kap egy pontot (régen úgy mondták, hogy van egy iskolája). Utána a következő játékos próbálkozhat. Az győz, aki egy bizonyos idő alatt több pontot gyűjt, vagy aki először eléri az eredetileg kitűzött pontszámot. 

Adj, király, katonát!
Igazi csapatjáték sok futással és nevetéssel. Két csapat van, egymással szemben sorakoznak fel, jó erősen megfogva egymás kezét. Mindkét csapatban van egy-egy király, ők a kikiáltók, köztük zajlik le a következő párbeszéd:
Adj, király, katonát!
Nem adok!
Akkor szakítok!
Szakíts, ha bírsz!
Néhol még hozzáteszik ezt is:
Kit kívánsz?
Pannit! (itt megnevezik, hogy ki szaladjon) 
A megnevezett gyerek kilép a sorból, nekiszalad a másik sornak egy általa választott helyen, és megpróbálja elszakítani a láncot. Ha sikerül, egy katonát visszavihet a saját seregébe, ha pedig nem, ott ragad fogolynak. A játék addig folytatódik, amíg az egyik király egyedül nem marad. 
Persze ezek nem kőbe vésett szabályok, a játékoknak többféle változata is ismert, sok helyen találkozhattál már hasonlóval. Játékra fel! 

Forrás: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/06/103.html 
Illusztrációk: Dániel András