Számítógéppel rajzolni

Baranyai b. András illusztrátorral Sándor Enikő beszélgetett.

Hogyan váltál illusztrátorrá, és mi volt az első illusztrált gyerekkönyved?

A MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tervezőgrafika szakán végeztem, ahol Pálfi György megismertette velünk a különféle technikákat, hogyan lehet gyerekkönyveket illusztrálni. Rendszeresen utaztunk a bolognai Nemzetközi Illusztrációs Kiállítás és Gyermekkönyvvásárra, és sok feladatot is kaptunk, így különböző ábrázolásmódokat és technikákat sajátíthattunk el. Pálfi Györgynek és Sándor Csillának köszönhetően a Csodaceruza Magazinban megjelenhettek a munkáim. Később a Csimota Kiadó – Piroska és a farkas – sorozatában közreműködtem. A sorozatot öt illusztrátor ötféleképpen készítette el, és az a különleges ebben a sorozatban, hogy nincs benne szöveg, csak illusztráció, így bármilyen nyelven „olvasható”.

Ha jól tudom, többnyire számítógépes technikával dolgozol. Milyen más technikát alkalmazol?

Az egyetemen nagyon sokat festettem akrillal, de egy idő után már inkább a számítógép állt a kezemre. A számítógéppel kevesebb macera van, nem szárad be a festék, és nem kell elpakolni utána… Az első gyerekkönyveket egyből számítógéppel rajzoltam. Most is használom a gépet, viszont sokkal több képet rajzolok meg előre. Vannak olyan könyvek, amiket kézzel rajzoltam és számítógéppel színeztem, mint például a Csoda és Kósza vagy az Európai böngésző. Az Amíg utazunk című könyvnél ceruzával előrajzoltam a képet, majd számítógépen folytattam.

Képregényeket is szoktál rajzolni. Tudnál mesélni erről egy kicsit?

Inkább képregény-kísérletnek nevezném őket. Még az egyetemről megismert társaimmal készítettük a Roham! magazint fiatal felnőtteknek. Ezek nem hagyományos képregények voltak, inkább grafikai kompozícióként tudnám őket leírni, amik egy-egy történetet mesélnek el.

Volt olyan gyerekkönyv, amit valamiért nehezebb volt illusztrálni?

Azon a könyvön, amiben sok szöveg van és folyamatosan kiegészíti az illusztráció, mindig sokkal nehezebb dolgozni, mert az egész könyv ritmusát egyensúlyban kell tartani. A Csoda és Kószában például a szöveg mellett párhuzamosan futnak a képek. Az a könnyebb, ha előre kitaláljuk, hogy hol legyen egy teljes oldal vagy egy fél oldal kép, mert akkor előre tudom, mennyi hellyel gazdálkodhatom. Az Európai böngésző is kihívás volt. Olyan városképet kellett csinálni, ami nem valóságos, de ugyanakkor lehetőleg minden olyan elemnek fel kellett tűnnie, ami egy adott városban ismert (például épületek), és emellett egy jellemző utcaképet is ábrázolni kellett.

Melyik figurád áll hozzád közelebb és miért?

Az Amíg utazunkból Bali bácsi figuráját nagyon szeretem, és bár ő nálam okosabb ember, a figurájában van valamilyen magának valóság vagy ziláltság. Szeretnék majd olyan nyugdíjas lenni, mint ő.

Honnan szoktál inspirációt, ihletet nyerni?

Amikor megkapom az alapanyagot, vagyis azt a szöveget, amihez illusztrálnom kell, megpróbálom felvenni a fonalat. Ami akkor a szövegből számomra áttűnik, átültetem képekbe. Mondok egy példát. A Csoda és Kósza derűs történet, ezért frissebb, egyszerű és vidám rajzstílust rendeltem hozzá. Egyébként a legkülönbözőbb dolgokból jöhet az inspiráció, például régi játékokból vagy akár Playmobil-figurákból. Néha a legapróbb tárgyak is ihletet tudnak adni. A Piroska és a farkasnál a farkas figuráját egy imbuszkulcsról mintáztam.

Min dolgozol éppen?

Most fejeztem be Szabó Borbála és Varró Dániel Líra és Epika című mesejátékának könyvváltozatát. Nem volt egyszerű feladat, mert egy színpadi művet kellett könyvre adaptálni. Van egy több éve húzódó munkám is, amit a Memento Park felkérésére készítek, remélhetőleg jövőre megjelenik. A kommunizmus történetét fogja bemutatni képeskönyv formájában tízéves vagy annál nagyobb gyerekeknek.

Mit jelent a nevedben a „b” betű?

A nemrégiben sajnos elhunyt Baranyay András grafikusművész felé tett gesztus volt részemről, hogy egy b betű hozzátoldásával változtattam picit a nevemen, a megkülönböztethetőség miatt. Névazonosság esetén úgy illik, hogy a fiatalabb pályatárs változtat. A b-nek egyébként nincs különösebb jelentése, hacsak nem az, hogy ő az „a”, én a „b”.

Gyerekkorodban mi volt a kedvenc tantárgyad?

Rajz és olvasás.

Mit csinálsz legszívesebben a szabadidődben?

Hanyatt fekszem a szőnyegen, és olvasok vagy filmet nézek! Ha megunom, elmegyek sétálni vagy bringázni.