Természeti értékeink

Sándor Enikő összeállítása

Az év hala: a HARCSA

Képről már biztosan látott mindenki harcsát, vizeink legnagyobb halát, amelyet jellegzetes bajszáról lehet felismerni. Két bajsza és az állán található négy szálból álló szakálla a tájékozódásban és az ízlelésben nyújt segítséget. A harcsa ragadozóhal; kisebb halakkal, rákokkal, békákkal, sőt piócával és egyéb puhatestűekkel is táplálkozik. Széles szájában apró, tüskés fogak vannak, ez a gerebenfogazat, ami olyan, mint egy reszelő. Bőre eléggé sikamlós és sima, színe pedig feketés-szürke. A nyugodtabb vizeket szereti, többnyire tavak nádasai mellett, vízbe dőlt fák közelében vagy alámosott vízmedrekben él. Májustól júliusig rakja le a petéit. A hím harcsa készít fészket, és ő őrzi az ikrákat még a kikelést követő néhány napban is. Kifejlett korában teste 1-1,5 méter hosszú, és körülbelül 10-15 kg-t nyom. Régebben ügyes horgászok 200 kg-os harcsát is foghattak vizeinkből, de ritkán még ma is akad példány, ami 100 kg-t nyom. Ha többet szeretnél megtudni a különböző halfajokról, látogass el a Magyar Haltani Társaság honlapjára (www.haltanitarsasag.hu), ahol szavazhatsz, hogy 2018-ban melyik, a társaság által javasolt hal nyerje el az év hala címet. 
 

Az év kétéltűje: a MOCSÁRI BÉKA

A Magyar Madártani Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya a mocsári békát választotta az év kétéltűjének. Fajtársai közül kiemelkedik színpompás kék színű bőrével, amelyet a hím visel, amikor nőstényt szeretne elcsábítani. Sajnos manapság egyre kevesebb van a mocsári békából. Nehéz megkülönböztetni a többi békafajtól, ugyanis amikor éppen nem a kék ruháját viseli, a bőre neki is zöldes-barnás-szürkés, oldalán sötétebb foltokkal. Nedves, de nem túl magasan fekvő területeken él, így megtalálható a Kis-Balatonnál, a Tisza és a Dráva ártéri erdőségeiben, Szatmár-Bereg lápjaiban és az alföldi Turjánvidéken. Kifejlett korában főként a szárazföldön tartózkodik. Gerinctelen állatokkal táplálkozik. A nőstény békák a petecsomókat egymáshoz tapasztva a sekély víz fenekére rakják, és körülbelül két hét múlva már kis ebihalak kelnek ki belőlük.


Az év madara: a TENGELIC

Az idei évben több mint 12000-en szavaztak a Magyar Madártani Egyesület oldalán az év madarára, amely címet hazánk és a kontinens egyik legszínpompásabb pintyféléje, a tengelic nyerte el. Tollazatának egyik jellegzetessége a fején található piros folt, amely egészen a torkáig leér. Tollazatán még megjelennek a fehér, a fekete, a barna, valamint szárnytollain a sárga színek; nagyon látványos, amikor repül. A hím és a tojó rendkívül hasonlít egymásra. Fás-bozótos helyeken szeret élni, de viszonylag nyitott területen, a sűrű erdőket kerüli. Nyugat-Európától egészen Közép-Ázsiáig, de Afrika északi részén is fészkel. Betelepítették Dél-Amerikába, Ausztráliába és sok szigetre is. Különböző fák (különösen a platán és a nyárfa) magvával és egyéb aprószemű magokkal táplálkozik, a fiókáit pedig hernyókkal, lárvákkal és kisebb rovarokkal eteti. Évente kétszer költ, általában 5 tojáson kotlik a tojó, míg a hím gondoskodik az eleségek begyűjtéséről. Ha többet szeretnél megtudni a madarak, hüllők és kétéltűek világáról, látogass el az MME honlapjára (www.mme.hu), ahol különböző programokról értesülhetsz, vagy akár a webkamerákon keresztül betekintést nyerhetsz egy-egy madárcsalád mindennapjaiba is.


Az év emlőse: a MOGYORÓS PELE

Icipici, nagy szemű, hosszú farkú állatka. Testének hossza alig éri el a 10 cm-t, súlya mindössze 15-25 grammos. Bundája vöröses-szürkés-sárga; párnázott mancsával jól meg tud kapaszkodni az ágakon. Nagy fekete szeme az éjszakai tájékozódásban nyújt segítséget. A mogyorós pele sokféle területen él, parkokban is előfordul, egyedül az aljnövényzet nélküli fenyveseket kerüli. Ha valahova beköltözik, nagyon ragaszkodik a területéhez. Elő szokott fordulni az is, hogy ősszel a magára hagyott nyaralókban keres magának táplálékot. Főként magvakkal, különböző bogyókkal, rügyekkel és fák gyümölcseivel táplálkozik, de kora tavasszal ráfanyalodik a lárvákra és rovarokra is. Október vége felé a mogyorós pele egy teljesen zárt alvófészket készít magának a föld fölött vagy a föld alatt, ahová bevackolja magát, és alszik egészen áprilisig. Egy nőstény pele évente akár 1-3 almot is világra hozhat, amelyből körülbelül 3-4 kispele születik. Ma már a veszélyeztetett fajok közé tartozik – sok, számára alkalmas élőhely megszűnt, de problémát okoznak a téli hőmérséklet-ingadozások is, és sokszor esik áldozatául rókának, macskának vagy akár vaddisznónak.


Ha meg szeretnéd tudni, hogy melyik fa, rovar, gomba és vadvirág lett az év választottja az idén, látogass el a Föld Napja Alapítvány honlapjára (www.fna.hu/hir/vadonelok2017), amely cikkünk forrásaként is szolgált.