Olvasási idő: 
16 perc
Author

A formális tanulás időkeretei az oktatás általános szakaszában

A 21. században a tudásgazdaság és tudástársadalom elvárásaihoz igazodva az oktatási rendszerek és az iskolák jelentős változáson mennek át, az iskolázás maga azonban úgy tűnik, nem veszített a jelentőségéből, egyre hosszabbá válik egyre szélesedő társadalmi csoportok részére, s a hiánya egyre nagyobb kockázattal jár a kimaradók számára. Az OECD Education at a Glance című, évente megjelenő kötete folyamatosan figyeli, hogyan alakul az egyes OECD-országokban az oktatási rendszerek eredményessége, ezen belül az iskolázottság, valamint azt is, hogyan alakulnak az iskolázás egyes feltételei. Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogy az iskolázásra fordított idő alatt mi történik, mit és milyen keretek között tanulnak a tanulók, milyen szervezésben, ugyanis e tanulási környezetek formálásával lehet befolyásolni az iskolázás, a tanulói eredményesség alakulását.[1] Az írás az említett kötetre építve két kérdést vizsgál: egyrészről azt, mi jellemzi az iskolázás jelenlegi helyzetét, s ezen belül hogyan alakul az alacsonyan iskolázottak, a korai iskolaelhagyók aránya. Másrészről azt tárgyalja, hogy a kötelező oktatás általános szakaszában – az alapfokú és az alsó középfokú oktatásban – mennyi oktatásban eltöltött időt jelent a tanulmányok teljesítése, s néhány szempontból azt is bemutatja, hogy az adott idő alatt hogyan szerveződik az oktatás az OECD-országokban és Magyarországon.


Iskolázottság

A magasabb iskolázottság számos egyéni, társadalmi és gazdasági előnnyel jár, ilyen a nagyobb társadalmi aktivitás, a magasabb foglalkoztatottsági arány és a relatíve magasabb kereseti kilátások. Jellemzően jobb alapképességekkel rendelkeznek a magasabb iskolázottsági szintet elérők. 2017-ben az OECD-országokban felső középfokon vagy félfelsőfokú szinte[2] szinten végzett átlagosan a 25–34 éves népesség 41%-a (az Európai Unióban ez az arány 44%). Felsőfokú iskolázottsága a korcsoport 44%-ának van (EU: 42%), s 15%-nak van a középfokú végzettségnél alacsonyabb iskolázottsága (EU: 14%) (1. ábra).


Korai iskolaelhagyás

Az OECD-országok többségében a fiatal felnőttek döntő hányadának (85%) legalább középfokú iskolázottsága van. Azok a fiatalok, akik nem érik el ezt a szintet – a korai iskolaelhagyók – jellemzően jóval alacsonyabb szintű képességekkel lépnek ki az oktatási rendszerből, mint magasabban iskolázott kortársaik, s több problémával kell megküzdeniük a munkaerőpiacon. Az OECD 2015-ös elemzése megállapítja, hogy a felsőfokú végzettségűek foglalkoztatási rátája a legmagasabb, átlagosan 80%, ettől mintegy 10%-kal marad el a középfokú végzettségűek foglalkoztatottsági arányszáma, s további 10%-kal alacsonyabb, azaz átlagosan 60%-os a középfokúnál alacsonyabb végzettségűek foglalkoztatottsága.

Az OECD-országok körében az oktatási rendszerből a középfokúnál alacsonyabb iskolázottsággal kilépő fiatalok aránya 2007 és 2017 között jelentős mértékben csökkent, 20%-ról 15%-ra[3] Számos országban 2017-re 10% alatti az alsó középfokú, azaz a hazai oktatási rendszerben legfeljebb általános iskolai szintű oktatásnak megfelelő szintű iskolázottsággal rendelkező fiatalok aránya. Magyarország adatai az adott korcsoportban az OECD-átlag közelében, az EU-átlaggal egy szinten voltak 2017-ben (2. ábra).


A kötelező oktatás általános szakasza és a tanításra fordított idő

Mind az éves oktatásra fordított idő, mind a kötelező oktatás hossza befolyásolja, hogyan alakul az összes tanításra fordított idő a kötelező oktatás általános szakaszána[4] ideje alatt. Néhány országban a kötelező oktatás rövidebb, és a tanulókra több, jogszabályban előírt munkateher esik, másutt egyenletesebben oszlik meg az egyes évfolyamok között a munkateher.

1. ábra. Az iskolázottság szintjei az OECD-országokban a 25–34 éves népességben, %, 2017
Forrás: OECD 2018: 54, A1.1. táblázat

2. ábra. A felső középfokú iskolázottságot el nem érők aránya a 25–34 évesek körében, %, 2007, 2017
Forrás: OECD 2018: 55, A1.2. táblázat


Az országok többsége esetében a kötelező oktatás 6 éves korban kezdődik, de kivételek is adódnak, mint például Hollandia és Dánia, ahol az óvodai nevelés is kötelező, ennélfogva a kötelező alapfokú oktatás is előbb kezdődik. Szintén korábban, 5 éves korban kezdődik a kötelező oktatásban való részvétel néhány országban, például az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon. Vannak olyan országok is, ahol később, 7 évesen mennek a tanulók iskolába, például Észtországban, Finnországban, Lengyelországban vagy Svédországban.

Az alapfokú – a hazai oktatási rendszerben az alsó tagozatnak megfelelő – oktatás átlagosan 6 évig tart az OECD-országokban és az Európai Unióban, de ebben is többféle megoldás létezik: néhány országban 4 évig tart (pl. Magyarország, Ausztria, Németország), míg másutt 5 évig (pl. Csehország, Franciaország). Az alsó középfokú oktatás átlagosan 3 évig tart, de ebben is vannak eltérések: Magyarországon és Ausztriában 4, Németországban és Szlovákiában 5 évig tart.

3. ábra. Kötelező oktatással töltött idő az alapfokú és az alsó középfokú oktatásban, óra, 2018
Forrás: OECD 2018: 346, D1.1. táblázat; 334, D1.1 ábra


A kötelező osztálytermi oktatásra fordított idő [5]

A tanulók az OECD-országokban átlagosan 4626 órát töltenek osztálytermi tanulással az alapfokú oktatás szakaszában, és 2911 órát az alsó középfokú oktatás szakaszában. A két szinten együttesen a kötelező oktatásra fordított idő 7538 óra (átlagosan 9 év), 5940 órától (Lettország) 11 000 óráig terjed (Ausztrália) (3. ábra).


A szándékolt és tényleges oktatásra fordított idő

A kötelező, osztálytermi tanításra fordított idő nem feltétlenül esik egybe az összes szándékolt tanítási idővel és a tanítási idő tényleges alakulásával sem. A kötelező oktatási idő csak a formális, osztályteremben töltött időt írja elő a tanulók számára, eltér a szándékolt és a tényleges oktatási időtől is. A szándékolt tanításra fordított idő az iskolák által kötelezően nyújtott oktatási szolgáltatásokat és a nem kötelező tárgyakat is magában foglalja. Tanítás ugyanis a kötelező iskolai órákon kívül is történhet, az osztálytermen és az iskolán kívül is. Néhány országban a tanulókat ösztönzik arra is, hogy vegyenek részt tanórán kívüli tanulásban is egyes iskolai tárgyakban a teljesítményük javítása érdekében, a felzárkózás vagy tanulmányaik gazdagítása céljából. Tanulhatnak egyéni vagy csoportos formában is iskolai tanárok vagy külső oktatók részvételével, vagy más független kurzuson is. A tanórán és iskolán kívüli idő közpénzből is támogatható, de a tanulók szülei is finanszírozhatják. A szándékolt és a kötelező oktatás azonos az OECD-országok háromnegyedében, van azonban néhány ország – például Finnország, Franciaország, Litvánia, Lengyelország, Portugália és Szlovénia –, amelyekben legalább 5%-os eltérés figyelhető meg a többihez képest.

tényleges tanításra fordított idő a fentiekkel nem szükségképpen esik egybe, az magában foglalja a kötelező és a nem kötelező tanítási időt is (kötelező és nem kötelező oktatási idő). A 2015-ös PISA-adatfelvétel során a tanulókat arról is megkérdezték, hogy tipikusan heti hány órát kell az iskolában tölteniük összesen és tantárgyanként. A tanulói válaszok alapján megragadható adatok azt mutatták, hogy a legtöbb országban a tényleges tanítási idő meghaladta a kötelező és a szándékolt időt is (pl. Portugália, Kanada, Norvégia, Szlovákia, Finnország, Lettország, Észtország, Lengyelország, Svédország). A magyar tanulók adatai, ha kevéssel is, de alatta maradtak az előírás szerinti kötelező és az összes szándékolt oktatási időnek is, hasonlóan a spanyol, francia, amerikai és ausztrál tanulókhoz (OECD 2018).

4. ábra. Az alapfokú oktatásban kötelező oktatásra fordított idő, %, 2018
Forrás: OECD 2018: 340, D1.2. táblázat, D1.2a ábra

5. ábra. Az egyes tantárgyakra fordított idő az alsó középfokú oktatásban, %, 2018 
Forrás: OECD 2018: 341, D1.2. táblázat, D1.2b ábra


A tanításra fordított idő tantárgyanként

A formális, osztálytermi tanulás számára a tanítási idő az országok többségében tantárgyak szerint van meghatározva. Az alapfokú oktatásban az OECD-országok átlagában a kötelező oktatásra fordított idő 51%-át három tantárgy tölti ki: az olvasás, írás, irodalom (24%), illetve a matematika és a művészet (17%, illetve 10%). Ezek a tárgyak a testneveléssel, a hittannal és a természettudományokkal együtt alkotják a tanterv legnagyobb részét azokban az országokban, ahol tantárgyak szerint is specifikálva van a tanterv. A második és további nyelvek, az IKT és egyéb tárgyak átlagosan a tanterv 19%-át teszik ki az OECD-országok átlagában (4. ábra). Az alsó középfokú oktatásban a fenti időarányok számottevően módosulnak. A kötelező tanterv 40%-át alkotja a három tárgy, az olvasás, írás és irodalom (14%), a második és további nyelvek (13%), illetve a matematika (12%). További 12%-ot vesz igénybe a természettudományos tárgyak, 10%-ot a társadalomtudományok tanítása, 8%-ot a testnevelés és 6%-ot a művészetek. További 12%-ot olyan tárgyak tesznek ki mint a hittan, az IKT ismeretek, a szakmai készségek tanítása és egyéb tárgyak (5. ábra).

6. ábra. Iskolai szünetek az alapfokú oktatásban, hetek száma, 2018
Forrás: OECD 2018, D1.a. ábra (web only)


Rugalmasság a tantervben

Az országok többségében az oktatási hatóságok szabályozás útján határozzák meg az oktatási időt és a tantervet. Sok országban a helyhatóságok, az iskolák, tanárok és/vagy tanulók számára valamilyen mértékű szabadság is rendelkezésre áll az oktatásra fordított idő és a tantárgyválasztás vonatkozásában. Az egyes országok eltérően oszthatják el a tanításra fordított időt, így a tanításra fordítható éves napok száma abból adódóan is eltérő, hogy hogyan szervezik az oktatási heteket és napokat, de attól is függ, hogyan szervezik a hosszabb és rövidebb éves szüneteket [6] (6. ábra).

Az országok egy részében az iskolák számára az oktatásra fordított idő évfolyamonként is rugalmasan alakítható. Ezen országok a kötelező tárgyakat egy rugalmas órarend keretében alakítják ki, ami több lehetőséget ad a személyre szabott, differenciált oktatásra. Ez a gyakorlat Belgium mindkét közösségében, az Egyesült Királyságban és Hollandiában mind az alapfokú, mind az alsó középfokú oktatásban. Ezekben az országokban bár a teljes oktatásra fordítandó idő specifikálva van, az egyes tantárgyak esetében a kötelező tanítási idő nincs meghatározva, így a helyhatóságok, iskolák, tanárok dönthetnek arról, hogy mennyi időt fordítanak egy-egy tárgy oktatására. A rugalmasan alakítható tantárgyak a tanításra fordítható idő 10 és 20%-a között alakulnak például Kanadában az alapfokú oktatásban, Írországban, Izlandon és Lengyelországban az alsó középfokú oktatásban.

A rugalmasság a tantárgyak megválasztásában kevésbé jellemző az OECD-országokban. Átlagosan a kötelező oktatásra fordított idő 5%-át választhatják meg az iskolák az alapfokú oktatásban. Az alsó középfokú oktatásban átlagosan a kötelező idő 6%-át választják az iskolák, és további 5%-át választhatják meg a tanulók. Egyes országokban a választhatóságra valamivel nagyobb arányban is lehetőség van (pl. 10%-os arányban választhatnak az iskolák Kanadában, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, s ennél is nagyobb arányban pl. Ausztráliában).


A nem kötelező tanulásra fordított idő

A nem kötelező tanulás viszonylag ritka az OECD-országokban. Az alapfokú oktatásban 6, az alsó középfokú oktatásban 7 OECD-ország szán jelentősebb időt a nem kötelező oktatásra. Az OECD-országok átlagában nem kötelező az összes idő 4%-a az alapfokú oktatásban, és 2%-a az alsó középfokú oktatásban. Ugyanakkor néhány ország esetében jelentősebb 11–33% közötti arányú az ilyen, az iskolák számára rendelkezésre álló nem kötelező idő (pl. Görögország, Portugália, Szlovénia, Finnország).


Összegzés

Az iskolázás első általános szakasza igen fontos az iskolázottság szempontjából. Az ebben a szakaszban eltöltött idő, az országonként 5940 és 11 000 közötti, átlagosan 7520 óra alatt sok minden kialakul, többek között nagy valószínűséggel az is, hogy a tanulók milyen alapokkal lépnek a következő szintre, s az is, hogy a későbbiek során egyáltalán eljutnak-e a középfokú iskolázottság megszerzéséig. Ez idő alatt feltehetően az is eldől, mennyire szeretik meg a tanulást és az iskolát, ezért nagyon fontos a tanulási lehetőségek, a jó minőségű, ösztönző tanulási környezet kialakítása.

Források

OECD (2017): Education at a Glance.
https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/eag-2017-en.pdf?expires=1545159608&id=id&accname=guest&checksum=984C61D941A0FB1951A9664325E652AA

OECD (2018): Education at a Glance.
https://www.oecd-ilibrary.org/docserver/eag-2018-en.pdf?expires=1545159486&id=id&accname=guest&checksum=C67FC31E7BB2CDA9ECF3D9A31928536D

Footnotes

  1. ^ A tanulási környezet alakítására, a tanulói részvétel növelésére és a motiváció erősítésére több lehetőség is kínálkozik, ilyen például a tanítási idő és a szünetek elosztása, a személyre szabott tanítási gyakorlat, a differenciált tanulásszervezés, a kompetenciaalapú oktatás, a kötelezőn túli tanulási kínálat, illetve egyéb rugalmas megoldási lehetőségek. 
  2. ^ A félfelsőfokú vagy posztszekunder (az ISCED rendszer besorolásában 4-es szintű), nem felsőfokú oktatási programok a felső középfokú programokra épülnek, s továbbtanulásra vagy munkaerőpiaci elhelyezkedésre készítik fel a tanulókat. 
  3. ^ Az OECD által alkalmazott, a 25–34 éves népességre vetített indikátor nem azonos az Európai Bizottság által alkalmazott ESL indikátorral, amely a 18–24 éves korcsoport esetében méri a korai iskolaelhagyók arányát a Labour Force Survey adataira támaszkodva. Az Európai Bizottság támogatásával 2017-ben mért adatok szerint egy fiatalabb, a 18–24 éves korcsoportban az uniós átlag 10,6%, Magyarországon ennél kevésbé kedvező, 12,5% volt a korai iskolaelhagyók aránya. 
  4. ^  kötelező oktatás általános szakasza az alapfokú és az alsó középfokú oktatási szinteket foglalja magában. Nem tartalmazza a felső középfokú oktatás szintjét, mivel ott már elválnak a tanulói utak az általános programok és a szakképzési programok között. 
  5. ^ Az indikátor az összes szándékolt oktatásra fordított időt ragadja meg, ahogyan az a szabályozásban megjelenik. 
  6. ^ Kutatási eredmények azt mutatják, hogy az osztálytermen kívül töltött idő (pl. az óraközi szünet) pozitív hatással van a tanulók osztálytermi eredményességére.