Olvasási idő: 
16 perc
Author
Photographer

A Mikulás-futártól az angyalkázásig

Osztálykarácsonyok szokásai

Általános és középiskolás diákokat, pedagógusokat kérdeztünk meg arról, hogyan ünnepelnek, hogyan ajándékozzák meg egymást karácsony előtt. Az egymásra figyelés számos szép, szeretetteli példája ötleteket adhat az iskolai hagyományok megújításához.

1. „A titok megőrzése hatalmas próbatétel”

„Jelenleg hetedikesek osztályfőnöke vagyok, és mivel kisebb megszakításokkal már tizenhét éve, pályakezdésem óta dolgozom az iskolánkban, valóban elmondhatom, melyek azok a karácsonyi szokások, amelyekhez hűek vagyunk” – hangsúlyozta Tóthné Hujber Ingrid, a nagyszentjánosi Hunyadi Mátyás Általános Iskola pedagógusa. Már a tanév első szülői értekezletén beszél az osztályon belüli ajándékozásról, ilyenkor dől el, legfeljebb mekkora összeget fordíthatnak a diákok ajándékra, ez általában 1000 forint. November utolsó osztályfőnöki óráján húzzák ki a tanulók egy sapkából egymás nevét – és kérésükre az osztályfőnökét is. Ő pedig megkéri a gyerekeket, hogy a csomagba a vásárolt, bolti ajándék mellé kerüljön valami személyes apróság is, ami kimondottan a megajándékozottnak szól, és lehetőleg kézzel készül.

„Mindig kihangsúlyozom, hogy akkor igazi a meglepetés, ha nem tudjuk, ki húzott ki bennünket, de a várakozás izgalma és a titok őrzése együtt hatalmas próbatétel a gyerekeknek. Ezért, ha nem is árulják el, a gyerekek azért gyakran sejtik vagy kikövetkeztetik, ki kit húzott ki. Mindig előfordul, hogy valaki nem éppen annak a nevét húzza, akit szeretett volna, ennek ellenére sohasem cserélik el a papírokat, hanem próbálják kitalálni, ki minek örülne. A karácsony előtti utolsó hetek tehát az ötletelésről, az információk gyűjtéséről szólnak, természetesen csak finoman puhatolózva. Minden évben akad olyan, aki tanácstalan, és tőlem kér segítséget. Ilyenkor együtt próbálunk meg megtudni valamit az osztálytársról, aminek alapján könnyű meglepni. Így előfordult, hogy egy kislány névre szóló tollat kapott, mert gyűjtötte az írószereket. Egy kézilabdás fiú pedig csuklószorítónak örülhetett, és fűztek már egymásnak a diákjaim karkötőket, készítettek hajcsatot” – sorolta az osztályfőnök. Az ajándékozásra a karácsony előtti utolsó tanítási napon kerül sor. „Ilyenkor együtt játszunk, például a gyerekek által behozott társasjátékkal, kártyával. Karácsonyi dalokat hallgatunk, beszélünk az advent meghittségéről, arról, ki miért szereti, kinél hogyan zajlik az ünnep. A diákok elmesélik egymásnak, melyik karácsonyuk volt a legemlékezetesebb, a legörömtelibb. Természetesen nem az iskolában megszokott fegyelmezett rendben ülve, hanem kört alkotunk, én is közéjük ülök, és a közösen feldíszített osztályteremben töltjük a délelőttöt” – mondta el Tóthné Hujber Ingrid, aki minden évben meglepi az osztálya tagjait valamilyen kis ajándékkal, például egy hűtőmágnessel vagy egy apró csengővel. Ezzel és két puszival kíván nekik békés, boldog karácsonyi ünnepeket. Kéri őket, hogy tegyék fel otthon a fájukra, és gondoljanak egy kicsit egymásra, valamint azokra, akik egyedül töltik a karácsonyt, és azokra, akiknek a családjából már hiányzik valaki.

Arra is felhívja a gyerekek figyelmét, hogy adni és látni a másik arcán a boldogságot sokszor jobb, mint kapni. De nemcsak ő ad ajándékot, hanem sok diákjától kap is. Többen rajzolnak vagy saját kezűleg készítenek neki valamit, amivel szeretnék megköszönni a türelmét és a sok közös programot. „Jók ezek a karácsony előtti ajándékozások, beszélgetések, mert így azok a gyerekek is megismerkedhetnek ezzel a szokással, akiknek a családjában nem így zajlik az ünnep, vagy esetleg nem tulajdonítanak neki akkora jelentőséget. Általában először én szoktam átadni az általam kihúzott tanulónak az ajándékot, mert mindenki meg van egy kicsit illetődve. Akinek én átadtam, az következik a sorban, és így haladunk tovább. Ha megakad a sor, mert a megajándékozott már szintén átadta az ajándékát, akkor a padtársa folytatja az ajándékozást. Korábban feszélyezve érezték magukat, mikor mondtam, hogy puszilják is meg egymást, ezért az utóbbi években csak azt javaslom, hogy egymás szemébe nézve, őszintén kívánjanak egymásnak boldog karácsonyt. A lányok általában puszit adnak egymásnak, a fiúk pedig kezet fognak, ezt ők döntik el” – osztotta meg tapasztalatait az osztályfőnök. Tanulói már tudják, hogy nem a nagy ajándékon van a hangsúly, hanem azon, hogy szívből adják, személyre szóló legyen, és tudják, hogy olyan emléktárgyat kapnak, amire ha ránéznek, az osztálytársaik juthatnak eszükbe.


2. „Ki kell találni, ki kapja az ajándékot”

„Korábban minden osztály rövidebb karácsonyi műsorral készült, amit minden tanár szünet előtti utolsó óráján előadtak. Néhány éve ehelyett az iskola diákjaiból szerveződött énekkar és zenekar ad a díszteremben karácsonyi hangversenyt” – mondta el Kovácsné Szabó Éva, a győri Révai Miklós Gimnázium intézményvezető-helyettese. Azt is elmesélte, hogy iskolájukban az ünnepek előtti utolsó tanítási napon jótékonysági vásárt tartanak. A diákok elhozzák feleslegessé vált játékaikat, ruháikat, valamint saját készítésű süteményeiket. Azokat csereberélik, megveszik egymástól, a bevételt pedig nemes célokra, rászorulóknak ajánlják fel. Ezen a napon különböző kézműves-foglalkozásokat is tartanak, ahol elkészülhet a karácsonyi ajándékok egy része.

Az osztályokban a szokásos módon, egymás nevét kihúzva ajándékozzák meg egymást a tanulók. Minden csomagban kell lennie kézzel készített meglepetésnek is, szoktak például gyertyát, díszdobozt készíteni a gimnazisták, ilyenkor ötletességük, ügyességük is megnyilvánulhat. Az a kedves szokás is kialakult az iskolában, hogy az ajándék átadása előtt néhány mondatban jellemezniük kell az illető diákot – persze a jó tulajdonságaira koncentrálva –, a többieknek pedig ki kell találniuk, kiről van szó.


3. „Megtanulhatják, hogyan érdemes kimutatni a szeretetüket”

„Osztályomban a december már évek óta az »angyalkázás« jegyében telik. Egy kollégámtól hallottam erről, és a diákoknak is nagyon tetszik. Kihúzzák egymás nevét a szokásos módon, és advent idején naponta vagy hetente meglepik egymást: akinek a nevét kihúzták, azzal többször is valami jót tesznek. Lehet ez az ajándék egy előzékeny gesztus, egy versidézet, egy kedves mondat szöveges üzenet formájában, egy rajz vagy akár szóbeli kedvesség: az odafigyelés bármilyen apró jele. Akár csak annyi, hogy felteszik a másik helyett a tanórák után a széket az asztalra. Lehet kézzel készített ajándék, tobozokból összeállított dísz, házi sütemény. Egy szendvics, egy saláta személyre szólóan összeállítva. S úgy kell meglepni egymást, hogy ne derüljön ki, ki kinek az angyalkája. Különböző módszerekkel igyekeznek elkerülni, hogy lelepleződjenek: például mást kérnek meg rá, hogy helyezze el a kis figyelmességet az illető padján, vagy látványosan más asztalára tesznek meglepetést, szünet végén előbb sietnek be a tanterembe. Vagy megkérik egy barátjukat, hívja félre, terelje el az illető figyelmét, beszélgessen vele. Előfordult, hogy mással íratták meg az aznapra szánt biztató idézetet, üzenetet, hogy a kézírásuk se árulja el őket” – sorolta a diákok ötleteit Rozsos Gabriella, a győri Krúdy Gyula Középiskola pedagógusa.

Az „angyalkázást” azért is szerette volna bevezetni az osztályában, mert a tanulók gyakran külön csoportokban vannak az órákon, így sokan alig ismerik egymást, ritkán találkoznak. S ez a fajta odafigyelés nem az ajándékvásárlásról szól, sokkal inkább egymás gondolatainak, vágyainak kitalálásáról. A diákoknak többet kell törniük a fejüket, és a kreativitásukat is fejleszthetik. „Időt áldoznak egymásra, és a személyesség tényleg nagy hangsúlyt kap. Megtanulhatják, hogyan érdemes kimutatni a szeretetüket. És persze én is benne vagyok az angyalkázásban, kaptam például már diákom által sütött mézeskalácsot” – tudtuk meg az osztályfőnöktől.


4. „Jó látni osztálytársaink örömét”

Szilágyi Júlia, a győri Krúdy Gyula Középiskola tizenegyedikes tanulója, Rozsos Gabriella osztályába jár. Szerinte gyorsabban telnek el az angyalkázással a téli szünet előtti hetek, és évről évre egyre jobb ötleteik támadnak, hogy mivel lepjék meg egymást. „Szeretjük ezt a fajta ajándékozást, mert izgalmas. Előfordult, hogy egy olyan ételt készítettem el angyalkaként az egyik osztálytársamnak, ami egy általa gyakran emlegetett történetben szerepel, de kiderült, hogy nem szereti. Viszont értékelte a gesztust. De lehet az angyalka meglepetése egy apró bonbon is. Általában sikerül úgy az asztalomra csempésznie az angyalkámnak az ajándékot, hogy nem veszem észre, kitől kaptam, az csak a végén derül ki. Például tavaly egy korábbi osztálykiránduláson készült képekből kaptam naponta egyet-egyet, mindig egy kedves mondattal, ami a kirándulásra emlékeztetett. Az osztályfőnökünk azt szokta mondani, igyekezzünk megfigyelni az osztálytársunk arcát, amikor épp megtalálja az aznapra szánt kedvességünket. Tényleg nagyobb élmény annál, mint amikor én kapok valamit. Karácsony közeledtével aztán újra kihúzzuk egy-egy osztálytársunk nevét, de akkor már a hagyományos ajándékozás miatt” – fogalmazott a diáklány.


5. „Őrangyal leszek, és őrangyalt kapok”

Burkali Klaudia, a nagyszentjánosi Hunyadi Mátyás Általános Iskola nyolcadikos tanulója elmondta, osztályában egy zsákból húzzák ki egymás nevét a diákok, s persze az osztályfőnök neve is bekerül a gyerekeké mellé. Akinek a nevét kihúzza, annak Klaudia karácsonyig az „őrangyala” lesz, valaki pedig az övé. Így vigyáznak egymásra, kedveskednek egymásnak. Az év utolsó tanítási napján aztán meg is ajándékozzák egymást. Mivel már nagyobbak, ők döntik el, hogy mi legyen az az összeghatár, amiért ajándékot vásárolnak, általában 1000 forint szokott lenni.

„Előfordult, hogy az őrangyalom egy vitában mellém állt, vagy megkérdezte az udvaron, hogy fázom-e, és odaadta a sálját. Így az osztály tagjai még jobban kötődnek egymáshoz, erősödik a közösségünk” – állítja a diáklány, majd hozzáfűzi, hogy ajándékot vehetnek is egymásnak, de mindig saját maguk is készítenek meglepetést. Klaudia szokott fonalgombolyagokból hóembert csinálni, papírból fenyőt hajtogatni, ami szaloncukortartónak is jó. Kapott már osztálytársaitól ajándékba csokit, képeslapot, karácsonyi mintával díszített bögrét. Segítséget jelenthetnek a gyerekeknek az adventi „bütykölde” foglalkozásai, ahol fűzhetnek egymásnak gyöngyből karkötőt, készíthetnek angyalkát formázó karácsonyfadíszt vagy épp gyertyatartót, cserépbe öntött gyertyát, amihez a viaszt lereszelt zsírkrétával színezik meg, és szegfűszeggel teszik illatosabbá.

Klaudia iskolájában általában az ötödikesek készülnek 15–30 perces karácsonyi műsorral az ünnepre, azt előadják az iskolában, majd utána a falu lakóinak is a templomban. Ott persze a program kiegészül a nyugdíjasok, az óvodások és mások fellépésével.


6. „Szaloncukrot csempészünk a padba”

„Nálunk egy kosárba kerülnek a papírcetlik a diákok és az osztályfőnök nevével. Hasonlóképp húzunk belőle, mint máshol a karácsonyi ajándékozás miatt, még hetekkel az ünnepek előtt. Nem szabadna elárulni, kinek a neve jutott nekünk, de néhányan persze megteszik, sőt van, hogy cserélnek is” – mondta Albert Soma, a győri Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda nyolcadikos tanulója. De az osztálytársak többsége azért igyekszik megtartani a titkot, és tényleg meglepetést szerezni. A szokás szerint az elkövetkező napokban egy-egy apróságot, például egy szem szaloncukrot csempésznek annak a padjába, akinek a nevét kihúzták. Ez tulajdonképpen egyfajta apró „előajándék”, és igyekezni kell, hogy a megajándékozott ne lássa, ne tudja, ki lepi meg. Aztán a téli szünet előtt ismét összegyűlik az osztály, hogy megajándékozzák egymást. „Előre megbeszéljük, hogy azért ne egy kocka csoki legyen az ajándék, de persze ne is legyen túl drága. Fontos az izgalom, az élmény is, hisz gondolkodni kell, minek örülne a másik. Ha kell, óvatosan kipuhatoljuk, mi a hobbija, mit szeret, de persze már elég jól ismerjük egymást, régóta osztálytársak vagyunk. Az édesség mindig bejön, de édesanyámtól is szoktam tanácsot kérni, főleg, ha lány nevét húztam. Kaptam már ajándékba füzetet, matricát, ceruzát, más írószert, és én is hasonlókat szoktam venni, olyan díszítéssel, ami kapcsolódik a megajándékozott érdeklődési köréhez, például autós, lovas, hercegnős mintával. Egy vicceket tartalmazó könyvecske is jó ötlet, mert jó dolog a többieket megnevettetni. A lényeg az örömszerzés” – mondta Soma.


7. „A Télapó a tévémen örök emlék”

„A Jedlikben már december 6-án Mikulás-futár viszi az ajándékot tanulótól tanulónak. A diákönkormányzatnál lehet leadni az ajándékot a címzett nevével és azt, hányadik órán adja át a Mikulásnak öltözött diák és a krampuszai. Ennek ürügyén megzavarhatják a tanórát, de ilyenkor senki sem haragszik, a tanárok se, ez nálunk már bevett szokás, és gyakran nem is derül ki, ki küldte az ajándékot. Persze az osztálytársak karácsony előtt is megajándékozzák egymást, ennek módjáról osztályfőnöki órán szoktak megegyezni” – mondta el Pintér Bence, a győri Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola tizennegyedikes tanulója.

Két héttel a karácsonyi szünet előtt kerülnek a nevek egy sapkába, az osztályfőnöké is. A diákok megegyeznek, mi legyen az az összeg, aminél ne legyen drágább az ajándék, ez általában 1500-2000 forint. „Mert nem az a lényeg, mit adunk, hanem hogy szívből adjuk. Én a karácsonyi szabadtéri vásárba szoktam elmenni, ott számos kedves apróságot lehet kapni, jópofa bögréket, kitűzőket, egyebeket, s szerintem, amit kapunk, örök emlék. Egyszer egy lány osztálytársam Télapó-figurával lepett meg, azóta is a tévémen van, télen-nyáron” – mesélte Bence. Mint elmondta, előfordul, hogy a diákok elcserélik a kihúzott neveket, hogy olyannak adhassanak ajándékot, akit jobban ismernek. „Igyekszünk megtudni, minek örülne leginkább, de vigyázni kell, nehogy a kérdések eláruljanak. Persze az ilyen helyzetek sok vicces pillanatot szülnek. Én inkább azoknál szoktam érdeklődni, akikkel jóban van az, akinek a nevét kihúztam, a közelebbi barátainál. Fontos ugyanis, hogy személyes legyen a meglepetés. Az ajándékozásra egy felszabadultabb, oldottabb hangulatú osztályfőnöki órán kerül sor, viszünk süteményt, üdítőt. Többen rögtön kibontják, amit kaptak, és jókat nevetünk azon, ahogy reagálnak. Karácsony előtt a legjobb barátokkal beülünk még valahová beszélgetni, így ünnepelünk.”