Author

A tehetséggondozás szolgálatában

Az Arany János Tehetséggondozó Program 2000 őszén 11 intézménypárban indult el. Már az előkészítő munka során körvonalazódott a cél, hogy a hátrányos helyzetű térségekből érkező tehetséges fiatalok nevelése és oktatása a teljes személyiségre irányuljon, a tanulót a maga egyedi mivoltában fejlesszék. Dr. Polonkai Mária c. egyetemi docenssel, az Arany János Programok szakmai vezetőjével beszélgettünk.

– Kiemelkedő feladata volt a Magyar Tehetséggondozó Társaságnak az Arany János Tehetséggondozó Program szakmai alapjainak kidolgozása, amely az Ön irányításával valósult meg. Mi volt a célkitűzésük, és hogyan kezdődött a munka?

– Dr. Andrásfalvy Bertalan egykori művelődési és közoktatási miniszter vetette fel a valós problémát, miszerint a hátrányos helyzetű térségekből érkező tehetséges fiatalok igen kis számban jutnak be a felsőoktatásba, ezt pedig a közoktatásban szükséges orvosolni. A célok elérése érdekében szemléletváltásra volt szükség a család, az iskola, a társadalom szintjén. A tehetségesek nevelésében és oktatásában ugyanis a befogadó és nem a kizáró attitűd az irányadó; a fiatal állandó jelenlétet követel az intézmények részéről, és ami a legfontosabb, hogy egyéni fejlesztésekre irányul a program. Minden jelentkező esetében felmérjük a személyes és szociális kompetencia fejlettségét, ez alapján kompetencia-térkép, valamint egyéni fejlesztési terv készül.

Az ötéves tanévet megelőző előkészítő időszak a beilleszkedésről, a tudásbeli és kulturális különbségek leküzdéséről szól, a komplex tantárgyi programok mellett pedig fontos hangsúlyt kap a tanulásmódszertan, valamint a kommunikáción és az önismereten alapuló személyiségfejlesztő tréning, amelybe bekapcsolódik a mentor és a tanár mellett a kollégiumi nevelő is. Az úgynevezett AJ-blokk létrehozása annak idején határozott célom volt. Egy kistelepülésről érkező fiatal ugyanis segítség nélkül nehezen illeszkedik be az új környezetbe, városba, távol az otthontól, kollégiumba kerül, ahol új kortársakkal, tanárokkal találkozik.

A tanévet egy közös zánkai táborozással indítjuk, ahol mindig találkozunk olyan gyerekkel, aki könnyes szemmel vallja be: még soha nem látta a Balatont. Ezek megható pillanatok...

– Mára 23 intézménypárban működik tehetségprogram. Tíz éve folyamatosan végeznek „aranyos” diákok, akikből időközben felnőtt, egyetemista vagy éppen már végzett, diplomás szakember lett. Mire a legbüszkébb?

– Évente mintegy 600 fiatalt érünk el a nagy programmal, ha pedig belevesszük a „két kistestvért” – a 2004 óta zajló Arany János Kollégiumi Programot, illetve a 2007 őszén indult Arany János Kollégiumi-Szakiskolai Programot is –, évente közel ezer hátrányos helyzetű fiatalt támogatunk. Az öt év alatt tanulmányi versenyeken, sport és művészeti megmérettetéseken szerepelnek, nyelvvizsgát tesznek, ECDL-bizonyítványt és jogosítványt szereznek, leérettségiznek. Kimagasló, 80-100%-os arányban jutnak be a nagy egyetemekre, illetve a vidéki főiskolákra. Többen versenyképes tudással, szakmával, nyelvvizsgával rendelkeznek. Van közöttük orvos, mikrobiológus, mérnök informatikus, tanár és színész is.

Kecskeméten találkoztam egykori „aranyos” diákokkal, az egyikük büszkén mondta, hogy ha gyermeke születik, ilyen iskolába szeretné járatni. Ez a fiatalember tulajdonképpen megfogalmazta a jövőre vonatkozó elképzelésünket: átültethetővé tenni a program több elemét a köznevelés minden területére.

Amit el szeretnénk érni a közeljövőben, hogy megteremtsük az átjárhatóságot az egyes, jelenleg még zárt rendszerű programok között, azaz például a hároméves Kollégiumi-Szakiskolai Programot követően két év alatt érettségit szerezhessen a fiatal a Tehetséggondozó Program támogatásával. Így a szakmai végzettség mellé érettségit, nyelvvizsgát, egy újabb esélyt kapna a tehetséges diák. A terv egyébként megegyezik a kormányzat szakképzésre és duális képzésre vonatkozó szándékával, az egyéni fejlesztés pedig az egész köznevelési rendszerben folyó tehetséggondozással.

– Korábban már beszélgettünk arról, hogy tehetségesek, kiemelkedő képességű fiatalok szép számmal vannak, de vajon folyamatosan biztosított-e a támogatásuk?

– A programokra a költségvetésből egy-egy tanévben összesen hárommilliárd forintot fordít az állam, ebben nincs uniós forrás. Arra mindig nagy hangsúlyt helyezünk, hogy ne legyenek késések a kifizetésekkel, időben megkapják a forrást az intézmények.