Olvasási idő: 
8 perc
Author
Photographer

Az vagy, amit teszel!

Exkluzív interjút adott lapunknak Philip Zimbardo pszichológus professzor, az Amerikai Pszichológiai Társaság volt elnöke, aki a – tudományos munkássága alapján elindított – Hősök Tere elnevezésű kezdeményezést jött népszerűsíteni Magyarországra. A stanfordi börtönkísérlet kutatásvezetőjeként híressé vált professzor most nem arra keresi a választ, miként válik egy jó ember gonosszá, hanem azt kutatja, miként lesz az egyszerű ember hétköznapi hőssé.

– Mit jelent a hétköznapi hősiesség?

– Hogy bárkiből lehet hős, azaz olyan ember, aki elképzeléseit – másokért vagy egy elvért – tettekre váltja. S mindezért még kockázatvállalásra is hajlandó: nem lesz népszerű az osztályban, nem fogják előléptetni a munkahelyén, vagy akár az életébe is kerülhet az adott cselekedet.

A hősöket gyakran magányos harcosoknak képzeljük el – mint amilyen Agamemnón vagy Akhilleusz –, mi viszont a projekten belül úgy gondolunk rájuk, mint olyan hétköznapi emberekre, akik észreveszik környezetük szükségleteit, és reagálnak is rájuk.

Hősnek nem születünk, hanem azzá válunk: elég mindennap egy kis lépés, egy apró gesztus mások felé, amely által felkészülhetünk a hősiességre, hogy mire szükség lesz rá, már berögződés legyen.

Mondok egy megtörtént esetet. Egy kínai kisvárosban egy földrengés következtében összedőlt az iskolaépület. Az ajtóhoz közel ülő fiú kiszaladt, de menekülés közben észrevette, hogy két társa beszorult a leszakadt mennyezet alá. Visszafutott értük, és megmentette őket. Mikor később megkérdezték tőle, miért ment vissza az életét is kockáztatva, azt felelte: „Én voltam a terem­felügyelő aznap. Az volt a feladatom, hogy vigyázzak az osztálytársaimra.”

Kevesen fogunk olyan helyzetbe kerülni, hogy életeket menthessünk meg, de mindnyájan odamehetünk beszélgetni olyanokhoz, akikhez mások nem szoktak, megkérdezhetjük egy síró osztálytársunktól, mi bántja, és megmondhatjuk a gyengébb osztálytársakat megfélemlítő erősnek, fejezze be ezt a viselkedést, mert igazságtalan. Igazságtalan azzal szemben is, aki ellen elköveti, de velünk szemben is, mert rosszul érezzük magunkat tőle. Vagy ha nem is merünk még direkt konfrontációt vállalni, legalább figyeljünk oda a megfélemlített társunkra, támogassuk őt.

– Úgy véli, meg lehet alapjaiban változtatni az emberek gondolkodásmódját? Egyáltalán mekkora hatása lehet egy ilyen kezdeményezésnek?

– Nem társadalomban, hanem egyénekben érdemes gondolkozni, akikre szemléletformáló hatást gyakorolhatunk. Ahogy egyre többen kezdenek másképp gondolkodni, úgy formálódik az egész társadalom is, és egyben a kívülállók benyomása róla.

Ha segítek egy turistának az utcán, aki a térképpel bajlódik, hazamegy, s azt fogja mesélni, hogy a magyarok barátságosak. Pedig nem „a magyarok” a barátságosak, én vagyok az, de egy ilyen kis tettnek nagy hatása lehet.

A szociálpszichológiából jól ismerjük a be nem avatkozás elvének működését, és a normakövetést. Ha az a társadalmilag elfogadott, hogy nem törődünk egymással, harmincöt ember is elmehet egy forgalmas pályaudvar lépcsősorán ájultan fekvő asszony mellett. A sokaságban eloszlik a felelősség, mindenki azt hiszi, majd más segít. Amint azonban egy megáll, és odalép megkérdezni, megnézni, mi a baj, új normát teremt: 6 másodperc múlva megáll a következő ember is.

– Ezek szerint az egyéneknél kell kezdeni.

– És a gondolkodásmódnál. Az oktatócsomagunk második leckéje arról szól, hogyan sajátíthatjuk el a statikus gondolkodásmód helyett a rugalmas hozzáállást. Ha egy gyereket azért dicsérnek, hogy tehetséges, különleges, jó valamiben, akkor paradox módon vissza fog venni az erőfeszítéseiből, és kudarcot vall. Ha azonban megtanítjuk neki a rugalmas gondolkodásmódot, minden kudarcra úgy fog tekinteni, mint egy jelre, hogy keményebben kell dolgoznia.

A projektünket eddig még csak San Franciscóban és Palo Altóban próbáltuk ki, elitiskolákban és olyan intézményekben, ahová többségében fekete vagy spanyolajkú diákok járnak. Utóbbi helyeken működik legjobban, hogy azok a gyerekek, akikkel elhitették, azért van olyan sok gondjuk, mert rosszak, felfedezik magukban a hősiességre való képességet, s életükben először szívesen mennek iskolába, ami nem is olyan egyszerű feladat, ha reggelente éhesen, veszélyes környékről indulunk neki.

De videókat is mutatunk olyan híres emberekről, akikben nem bíztak fiatal korukban, mégis, kemény munkával a legjobbak közé jutottak. „Sosem lesz jól eladható a zenéjük, nem elég izgalmas a hangzása” – mondták a Beatles-nek. Michael Jordan sem jutott be az iskolai kosárcsapatba.

Létezik egy tízezer órás szabály: ahhoz, hogy bármiben jó legyél, legalább tízezer órát kell gyakorolni, mondják például az olimpiai bajnokok. Minden készség fejleszthető, mindig tehetsz még többet, mint amennyit éppen teszel.

– Említette az oktatócsomagot. Ezek szerint a hősiességet tanítani is lehet?

– A pedagógus fő feladata az érdeklődés felkeltése. Sok országban az oktatási rendszer megakadályozza őket ebben: nagy mennyiségű tananyagot kell kötelezően átadniuk, s a vizsgafelkészítés, illetve az információátadás válik a tanítás céljává. Ez nem tartható így: a Wikipédia jobban alkalmas erre, s ha valamire a gyerekek kíváncsiak, annak úgyis utánanéznek az interneten. Korunk pedagógusának feladata kíváncsivá tenni a gyereket erre a valamire.

A tanároknak az órákon a legkreatívabb emberek által tervezett videójátékokkal kell versenyezniük a gyerekek figyelméért; ez az egyik oka a fiúk társas és oktatási kudarcainak.

Visszatérve a kérdésre, igen, tanítani is lehet a hősiességet. Igazgatókkal és pszichológusokkal közösen dolgoztunk ki hat oktatócsomagot, melyet tanári és diákvisszajelzések alapján fejlesztettünk több éven át. Ezek nagyon részletesen kidolgozott, rengeteg forrást egybegyűjtő segédanyagok és óravázlatok.

Interaktív, sok videóval és hatalmas mennyiségű háttéradattal kiegészített óravázlatokat készítettünk: „Mit láttál? Mikor voltál te is hasonló helyzetben? Mit tettél? Mit éreztél? Mit fogsz tenni legközelebb? – Beszéld meg ezeket a padtársaddal! Mit tanultál a mai órán? – Írd le és mutasd meg a többieknek! Délután kinek fogod elmesélni mindezt?”

– Van ennek bármiféle mérhető hatása?

– Az azonnali felmérés és ellenőrzés által a tanár meggyőződhet arról, egy gyerek sem hagyja el úgy a termet, hogy ne értette volna meg a lényeget. Egy ilyen óra megtartása nem kíván tőlük túl sok munkát, mert minden szükséges információt, feladatot, tesztkérdést és háttéranyagot az oktatócsomag biztosít számukra.

Kutatások bizonyítják, hogy a tanulás hatékonyabb, ha annak tudatában történik, hogy a tanultakat majd tovább kell adniuk (például mentorképzéseknél). Ezért jó ötlet tanári szerepet adni a diákoknak. S ha üzenetünk a szülőkön keresztül másokhoz is eljut, máris a hősök hálózata kialakulásának lehetünk tanúi.

A Hősök Tere kezdeményezés keretében júniusban sor kerül a Helló Hősök fesztiválra, a hősiesség témájában művészeti kiállításra, egynapos szociálpszichológiai konferenciára, melyre Zimbardo professzor is visszajön előadást tartani.
2014. június 20-án egynapos tréninget tartanak 12-18 éves gyerekeket tanító pedagógusoknak, tanároknak és iskolapszichológusoknak, melyre még lehet jelentkezni.
További magyar nyelvű információk a
http://www.hosoktere.org weboldalon olvashatók.