Olvasási idő: 
12 perc
Author

Bátor Tábor

A beteg gyerekek itt megélhetik a gyerekkorukat

Színesek a fotók, színesek a képek mögötti pillanatok. A Bátor Tábor élményterápiás turnusaiban súlyos beteg gyermekek és családjaik vesznek részt, az alapítvány neve mégis a mosoly és a jókedv szinonimája. A hatvani táborhelyen megvalósuló terápiás rekreációról és a lelkes önkéntesek működtette csodavilágról Tóth Juliska programigazgató mesélt.

– Néhány faház és egy szúnyogokkal teli, zavaros vizű tó fogadta Paul Newmant 2006-ban, amikor a színész először látogatott el a hatvani táborhelyre. Newman, aki a daganatos beteg gyerekeknek szervezett élményterápiás táborok „atyja”, már ekkor fantáziát látott a magyar kezdeményezésben. Városi legenda, hogy ott helyben átnyújtott egy csekket a Bátor Tábor alapítóinak?

– Valóban így történt, Paul Newman adományának köszönhetjük a ma is működő vízforgató rendszert a tóban, amely az evezés, a horgászat és az esti tábori játékok hangulatos színhelye. Paul Newman hozta létre az első olyan tábort Amerikában, amely daganatos beteg gyerekeket fogadott, és aminek a mintájára a tengerentúl után Európában is létrejöttek hasonló táborok. Írországba már magyar gyerekek is mehettek kísérőkkel, akik a kinti példa után úgy gondolták, Magyarországon is kell egy ilyen, és megalapították a Bátor Tábort. 

– Ma hogy fest az a bizonyos hatvani táborhely?

– Gyönyörű, folyamatosan épülő-szépülő. 2001-ben az első két tábort 35-35 daganatos beteg gyermek részvételével még a Római-parton szervezték, majd az ezt követő évben költöztek a hatvani táborhelyre, ahol anno egy alkotótábor állt faházakkal, betonépületekkel. Az évek során aztán felépültek az akadálymentes új épületek, egy szép nagy ebédlő, a gyerekházak és az önkéntes-szállások. A sorból a jól felszerelt orvosi épület sem hiányzik, amely szükség esetén mini intenzív osztályként vagy éppen pihenőként működik. A táborban nagyon fontos az egészségügyi biztonság, az orvos és nővér önkéntesek mégis szinte láthatatlanul, civilben vannak jelen, ők is együtt játszanak a gyerekekkel.

A hatvani táborhely

– Elhíresült varázsszó a táborban az élményterápia vagy más néven terápiás rekreáció. Miként valósul meg?

– Az élményterápia lényege, hogy minden gyermek elé személyre szabott kihívásokat állítunk. A kihívásokat sikerélmény, majd megerősítés követi, ami lehet az önkéntes szóbeli visszajelzése, gesztusa vagy akár maga a jelenléte, figyelme is. A gyerekeket is buzdítjuk, hogy adjanak pozitív visszajelzést egymásnak. A táborozó így felfedezi, hogy képes teljesíteni a feladatot, és máris egy újabb szintről indulhat a következő kihívás, és így tovább, ez egy felfelé tartó végtelen spirál. A kihívás lehet egyéni vagy csoportos, építhet az együttműködésre és a kommunikációra, mindenképpen valami olyan feladat, amit az elfogadó és játékos közegben könnyű vállalni, teljesíteni. Természetes, hogy mindenki más szintről kezdi. Valakinek a rajzolás nem kihívás, de annál nagyobb sikerélmény, hogy oda mer menni a lóhoz vagy éppen felmászik a magas kötélpályára. Nem az a lényeg, hogy mindenki fantasztikus kajakos vagy íjászbajnok legyen, hanem az, hogy új tapasztalatokat és készségeket sajátítson el. Fontos az adaptáció. Ha valakinek végtaghiánya van, nem jelenti azt hogy nem fog tudni íjászkodni. A tábor keretein belül a beteg gyerek is gyerek lehet. Magát a terápiás rekreáció módszerét egyébként a gyakorlatban lehet leginkább elsajátítani, de háromnapos felkészítő hétvégén a feladatköröknek megfelelően, illetve az adott turnus előtt, a turnusra jellemző specifikus igények mentén elméletben is tanítjuk az önkénteseknek. A módszer hatékonyságát kutatásaink igazolják, a gyerekek önbizalma és önmagukba vetett hite ténylegesen nő. Egy régi táborozónk, akiből azóta önkéntesünk lett, és saját tábort is indított, így fogalmazott: „A tábor által megtanultam, hogy számomra a betegség, ahelyett, hogy akadály lenne, másfajta lehetőségeket nyit.”

Evezés program

– Az indulás óta bővült a táborozók köre. Ma már nem csak onkológiai beteg, hanem cukorbeteg, JIÁ-val (gyermekkori krónikus ízületi gyulladás – a szerk.) kezelt és haemophiliás gyerekeket is táboroztatnak. Pontosan milyen tábortípusok léteznek?

– Nyáron összesen 6 darab hét-hét napos turnusba várjuk egyrészt a daganatos és krónikusan beteg, onkológiai, csontvelő transzplantált, haemophiliás és gyerekkori ízületi gyulladással kezelt, másrészt a cukorbeteg gyerekeket. Két nemzetközi turnusunkba Szlovákiából, Lengyelországból és Csehországból érkeznek táborozók. A 7–13 éves a kölyök, míg a 13–18 éves korosztály a kamasz turnusokban vesz részt. Két tavaszi Testvér Táborunkba a beteg gyerekek 7–18 éves közti testvéreiket is magukkal hozzák. Mivel a betegség az egész családot, így a testvérkapcsolatokat is érinti, fő célunk, hogy a testvérek itt külön és közösen is élményekkel gazdagodjanak. A játékos programok során jobban, akár új oldalukról ismerik meg saját magukat és egymást is. A turnusok végén gyakoriak az ilyen elszólások: „Nem is gondoltam volna a testvéremről, hogy egyszerre lehet ilyen fegyelmezett és vicces, olyan jó volt bolondozni vele.” És ámulnak a szülők, amikor a testvérek úgy mennek haza, mintha kicserélték volna őket, sokkal türelmesebbek, összetartóbbak. Hasonlóan rövidek és intenzívek a szintén négynapos, őszi Családi Táboraink. Ide olyan családok érkeznek, ahol a beteg gyerek még nem múlt el hét éves. Mivel a betegség miatt a család szociális kapcsolatai gyakran beszűkülnek, a hétköznapokban kevesebb idejük marad egymásra, az egészséges gyerekre kisebb figyelem jut. Ezekben a turnusokban ők is lehetőséget kapnak, hogy elengedjék magukat és felszabaduljanak. Itt végre nem a betegség a főszereplő, hanem maguk a családtagok. Az élmények növelik az önbizalmukat és megerősítik az egész családot, ráadásul hasonló helyzetű társakkal is találkoznak.

– Nem említettük még azt a különleges tábortípust, amely Európában egyedülálló kezdeményezés, Magyarországon kívül még Írországban működik. Kiknek szól a Lélekmadár Tábor?

– Olyan családoknak, akik a betegség következtében örökre elveszítették a gyermeküket. E veszteségen nem lehet túllépni, csak megtanulni együtt élni vele. A tábor segít, hogy a család egy új egyensúlyi helyzetet találjon. Módszerünk itt is az élményterápia, mindamellett helye van az emlékezésnek és a fájdalom megélésének is, ami a gyászfolyamatot segíti. A foglalkozásokat két gyászterapeuta tartja, a biztonságos és szeretetteli közeget az önkéntesek teremtik meg. A hétköznapokban ezek a családok gyakran izolálódnak, a társadalom erősen elzárkózik, a táborban viszont a családtagok kimondhatják és megélhetik az érzéseiket.

– Van rá igény?

– A tavalyi induláskor tizenkilenc család jelentkezett. Az elhatározást, hogy részt akarnak venni, a jelentkezés már önmagában tükrözi, de tisztában vagyunk vele, hogy maga az indulás pillanata is ijesztő, nehéz lépés lehet. Ennek ellenére mindenki eljött, a családok elkötelezettek, összekovácsolódtak a családon belül és egymással is. Jók a visszajelzések. Mivel a gyász hosszadalmas folyamat, ugyanazok a résztvevők és önkéntesek egy év leforgása alatt háromszor térnek vissza. 

– Hogyan jutnak el a résztvevők a Bátor Táborba?

– A Lélekmadárra június közepéig a honlapunkon (www.batortabor.hu) közvetlenül, míg a többi turnusra a kezelőközpontokon, kórházakon keresztül lehet jelentkezni. Az önkéntes-jelentkezések február közepéig történnek meg.

– A tábor működésében kulcsfontosságú szerepet töltenek be az önkéntesek. Jelenleg hányan vannak?

– Több mint kétezren. Figyelünk rá, hogy a táborokban fele-fele arányban legyenek a régi és az új önkéntesek, így minden nyáron nagyjából 250 új önkéntesünk van.  

– Ki jelentkezhet önkéntesnek?

– Aki január 1-ig betöltötte a huszadik életévét. Vannak kapcsolódó programjaink, ahová életkortól függetlenül bárki bekapcsolódhat. Például az Élménykülönítmény nevű csapat tagjai városi futóversenyeken indulnak, miközben arra buzdítják az ismerőseiket, hogy támogassák a sportteljesítményüket – ez a pénz az alapítványhoz folyik be. A három fő sport a futás, az úszás, a biciklizés, de bármilyen más sportesemény mentén be lehet kapcsolódni résztvevőként és szurkolóként egyaránt. Expressz önkénteseink egyébként az irodai háttérmunkától kezdve a fuvarozáson át az adatrögzítésig sok mindenben segítenek. Erre a feladatkörre szintén a honlapunkon lehet jelentkezni, az év folyamán bármikor. Fontos, hogy a beteg gyerekek és családtagjaik számára minden táborunk ingyenes, az önkéntesek sem kapnak fizetést. Főként magántámogatásokból és adományokból működünk, így sokat számít minden felajánlott 1% adó és a rendszeres kis összegű adományok. Sokan nem is gondolják, hogy például havi ezer forint mekkora segítség: ekkora összegből kijön például egy nyílvessző ára.

– Sokféle múlttal és jelennel, változó szociális helyzettel rendelkező gyermekek érkeznek a táborba, az élményterápia módszere mégis szinte mindegyiküknél működik. Miben áll a titok?

– Ezekben a gyerekekben közös, hogy mindannyian fájdalmas kezelésen esnek át. Nem úgy élnek, mint a kortársaik, a betegség miatt hiányoznak az iskolából, sokat vannak felnőttek között, és gyakran egyáltalán nincs beleszólásuk abba, hogy mi történik velük. Itt azonban megélhetik a gyerekkorukat. Minden programunkhoz adottak a biztonságos keretek, de közben megmarad a döntési szabadság, a részvétel nem kötelező. Persze bátorítjuk őket, és igyekszünk olyan helyzeteket teremteni, amelyekbe jó belépni, de a döntés a gyerekek kezében van. És nemcsak a részvételről döntenek, hanem arról is, hogy hogyan oldanak meg egy feladatot. 

– A pedagógus, pszichológus, orvos önkéntesek mellett hihetetlenül sokféle foglalkozású és érdeklődésű ember jelentkezik önkéntesnek. Ők milyen érzésekről, gondolatokról számolnak be a tábor zárása után?

– Önkéntesként bármennyit ad az ember, a táborozóktól sokkal többet kap vissza. Miben? Például mosolyban. Látjuk az élményt, amiben a gyerekeknek részük van a munkánknak köszönhetően. Vagy ott van maga a tábori kultúra, ahogy a táborozókkal és egymással viselkedünk. A Bátor Tábor az elfogadásra épül, nincs versenyhelyzet, mindenkit önmagához mérünk, és az a cél, hogy mindenki mindenben részt tudjon venni. Mindez olyan légkört hoz létre, amiben egyszerűen jó lenni.

– Az a szóbeszéd járja, hogy a Bátor Tábor „függőséget okoz”. Van rá magyarázat, hogy aki egyszer beteszi a lábát ide, akár táborozóként, akár önkéntesként, az vissza szeretne térni?

– A tábori élmény meghatározó a gyerekeknek, a szülőknek és az önkénteseknek egyaránt. Személyes élményem, hogy önkéntesként egy turnus, bár fizikailag rettenetesen lefáraszt, lelkileg annyira feltölt, hogy utána több hónapig ellát energiával. És közben olyan tudásra teszünk szert, amit egyébként tanfolyamokon tanítanak, vagy hétköznapi körülmények között egyáltalán nem is jutnánk birtokába. Önkéntesként tanulunk magunkról, a viselkedésünkről, viszonyulásokról és értékrendszerekről. Ezeket a tapasztalatokat pedig a hétköznapi életben is lehet hasznosítani. Talán klisészerű, de jó érzés segíteni. Teszek valamit másokért, mert aztán lehet, hogy mások is tesznek értem. Egyetértek Paul Newmannal, aki úgy vélte, sikere és gazdagsága sokban a szerencsén múlott, és ebből a szerencséből akart juttatni a nála kevésbé szerencséseknek. Ezt pedig nemcsak egy sikeres színész, hanem mindannyian megtehetjük.

Ez tényleg csodaország...