Belső igény a közösségi szolgálat

A dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban évek óta végeznek szociális önkéntes munkát a diákok. A kötelező közösségi szolgálat bevezetése ennek ellenére okozott némi gondot, mégis sikeresen vették az akadályokat. Csathóné Zágoni Nóra pedagógust kérdeztük.

Mi a közösségi szolgálat pedagógiai célja?

A tevékenység során a gyermek felfedezhet magában olyan képességeket, amelyeket az iskolai tanórákon nem tudunk felszínre hozni. Nekünk, felnőtteknek is ad a közösségi szolgálat: megtapasztalhatjuk, hogy pici munkával hogyan változtathatunk közvetlen környezetünkön. Ez a tevékenység a szívügyem. Az, hogy a bevezetése előtt is megszervezhettük az iskolában, mutatja, hogy volt rá belső igény a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt.

Szívesen végeznek a fiatalok közösségi szolgálatot?

A gyerekek nagyon leterheltek, és ezt az időhiányt nehéz leküzdeni. De érdekli őket ez a tevékenység, szerintem még élvezik is. Nagyon igénylik a visszajelzést is, főleg azok, akik a szociális szférában végzik a közösségi szolgálatot. Nagyon jó tapasztalatunk van az intézményi mentorokkal is. Sokszor az elvártakon felül is segítenek, beszélgetnek a gyerekekkel.

Milyen tapasztalatai vannak azóta, hogy kötelezővé vált az önkéntesség?

A közösségi szolgálat kötelezővé tétele után megnőtt és más összetételű lett a segítő diákok csoportja. Vannak olyanok is, akik elsősorban az órákat szeretnék teljesíteni. A szociális terület nem mindenkihez áll egyformán közel. Számukra ezért olyan lehetőségeket igyekszünk teremteni, ahol nem feltétlenül az elesettek segítéséről van szó. A kötelezőség inkább abban okozott gondot, hogy az önkéntesség nagyon szép, igazi lélekrezdüléses volta bizonyos gyerekeknél elveszett. Talán jobb lett volna, ha a kötelezővé tétel helyett jutalmaznák a tevékenységet, esetleg plusz pontokkal. A kötelező szó mindig rosszul hangzik. Még akkor is, ha nagyon jó célt tűzött ki a program.

A programok megszervezésénél akadtak-e problémák? Mi jelentett kihívást?

A megváltozott létszám okoz nehézséget. Nehéz ennyi gyerekkel kommunikálni. Van egy faliújságunk is, de rájöttünk, hogy a facebook sokkal élőbb felület, a gyerekek szívesebben használják azt. A nagy létszám miatt azt is nehezebb kitalálni, hogy hol teljesítsék a gyerekek az 50 órát. Mi nagyon előnyös helyzetben vagyunk, mert korábbról megvoltak a kapcsolataink a szociális és egyéb intézményekkel. 

Mit tanácsol azoknak az intézményeknek, akik most kezdik el szervezni a közösségi szolgálatot?

Feltétlenül bátorságra és nyitottságra buzdítanék mindenkit. Tulajdonképpen a világ legegyszerűbb dolga ez, ha az ember kicsit kinyitja a szemét és a szívét, és segít ebben a gyerekeknek is.

 

Szeretet, szolgálat

Seszták Veronika vagyok, 17 éves. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium végzős diákja. Egyházi gimnáziumként nálunk különösen fontos a szociális munka, azaz a szeretetszolgálat. A kilencedik évfolyamosok számára ez kötelező, az idősebb diákok pedig folytathatják az eddigi szolgálatukat, vagy kipróbálhatnak egy új intézményt is, ha van kedvük.

Én kilencedik óta a vasgyári óvodába járok hetente egyszer, ahol a gyerekekkel játszunk, rajzolunk, mesélünk nekik, így kicsit megkönnyítjük az óvó nénik munkáját. Már az első évben nagyon megszerettem ezt a szolgálatot, ezért döntöttem úgy, hogy a következő években is folytatom.

Ebbe az óvodába nagyrészt hátrányos helyzetű, roma gyermekek járnak. Mindig nagyon várják azokat a napokat, amikor találkozhatnak velünk. Hetente egyszer másfél órát erre szánok, ami igazán nem sok. Nekik viszont nagyon sokat jelent a közös játék, a törődés, amit otthon nem biztos, hogy megkapnak. Általuk érzem én, hogy fontos, hogy ott legyek. Szerintem ez az egyik legnagyobb dolog, amit a szeretetszolgálattól kapunk; az ember érzi, hogy szükség van rá, számít, hogy ott van-e vagy sem.

Ezek a gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni. És nekem is sikerélmény, ha meg tudom tanítani nekik, hogy a fű zöld, az ég pedig kék és nem fordítva, vagy, hogy a négy után nem a hét jön, hanem az öt. Azért érzem fontosnak a szeretetszolgálatot, mert megtapasztaljuk azt, hogy nálunk nehezebb sorsú emberek is vannak és segítségre szorulnak. Sok diák szerintem el sem tudja képzelni, hogy milyen lehet gyerekeknek, időseknek, esetleg sérülteknek segíteni. És az egészben a lényeg, hogy itt nem csak adunk, hanem kapunk is: elfogadást, megértést, szeretetet. Érdemes rászánni azt a heti egy órát.

Nagyon hálás vagyok az iskolámnak, hogy már évek óta lehetővé teszi számunkra a szeretetszolgálatot, és annak is nagyon örülök, hogy mindig van lehetőségünk megbeszélni egymással és esetleg felnőttekkel is a tapasztalatainkat, élményeinket.

Seszták Veronika 12. a