Olvasási idő: 
9 perc
Author
Photographer

Élményalapú nyelvtanítás

Szalai Nóra nyelvész, módszertani és tananyagfejlesztő szakember, két gyermek édesanyja. Férjével közösen indította el az 5 Perc Angol vállalkozást, mely élménnyé kívánja tenni a nyelvtanulást. Nóra szakmai és személyes, hazai és külföldi tapasztalatairól beszélt.

– Az ingyenes napi angolleckéket heti ötször küldik a feliratkozott olvasóknak hírlevél formájában. A honlapjuk pedig tíz éve működik, ahonnan ingyenesen tölthetők le leckék, olvasmányok, hanganyagok, videók. Azelőtt viszont saját nyelviskolájukban tanítottak. Miért váltottak?

– 2003-ban kezdtünk a nyelviskolánk tanulóinak e-mailben digitális leckéket küldeni, ami akkor még újdonságnak számított. Talán pont ezért és a személyes hangvétel miatt kezdték továbbküldözgetni a diákjaink. Egy idő után ez az ingyenes szolgáltatás túlnőtt az eredeti vállalkozáson, a nyelviskolán. Ezért döntöttünk úgy, hogy mivel mindkét területen egyszerre nem tudtunk százszázalékos minőséget produkálni, a tananyagfejlesztés és a kiadói tevékenység irányába haladunk tovább.

– Melyik korosztály képezi az 5 Perc Angol célcsoportját?

– Tizennégy éves kortól bárkinek ajánlott, manapság különösen sok hetven fölötti tanulóról tudunk. Mindenki felveheti a fonalat, mivel nem szintek, hanem témák mentén haladunk. Szeretem mély vízbe dobni az embereket. Ha túl nehéz, meg kell próbálni újra, és egyszer csak menni fog. Ha külföldön kell boldogulniuk, ott sem beszél kezdő szinten se a tévé, se az emberek. Ezért sem butítjuk le az olvasmányokat, hanem eredeti formájukban használjuk őket, bővebbre eresztve a szószedetet. A híreket külföldi forrásokból vesszük, a cikkeket mi írjuk, a hanganyagokért két amerikai és két angol rádiós felel, a feladatokat tapasztalt, nyelvvizsgáztató tanárok készítik. Összesen tizenketten dolgozunk a szerkesztőségben.

– Saját tanulmányai során mikor találkozott először az idegen nyelvekkel?

– Az általános iskolában harmadik osztályos koromtól tanultam németül, illetve harmadikban egy évig még kötelező volt az orosz. Elég korán kiderült, hogy ez lesz az életpályám, mindig érdeklődtem a nyelvek és a tanítás iránt. Gyakran emlegetett anekdota a családunkban, hogy elsős kisdiákként, miután hazaértem az iskolából, leadtam az öcsémnek a délelőtt megtanult anyagot. Ennek köszönhetően ő már háromévesen írt, olvasott, számolt. Az angol–olasz szakos Berzsenyi Dániel Gimnáziumot már tudatosan választottam. Érettségikor a huszonhat fős osztályunkban összesen ötvenhat nyelvvizsga volt, ebből minimum egy felsőfokú mindenkinek, nekem kettő is. Remek tanáraim voltak, érezni lehetett, hogy nagyon szerették, amit csinálnak, és ez óriási lökést adott. Iskolás éveim alatt soha nem jártam különórákra, nem vettem részt külföldi nyelvtanfolyamon, csak Kanadában töltöttem három hónapot az angol nyelvvizsgát megelőző nyári szünetben, az olaszt kizárólag az iskolai keretek között sajátítottam el. Az érettségi után, egyetemi éveim alatt több időt töltöttem külföldön, már vállaltam magántanítványokat, és elkezdtem nyelviskolában tanítani.

– Miért pont az angol és az olasz nyelvet választotta?

– A német sosem állt hozzám közel, sokáig az olasz volt a szívem csücske, aztán tizennyolc éves korom körül az angol kiütötte, túlnyomórészt azzal foglalkoztam, amikor elkezdtem tanítani. Összeszámolni sem tudom, az elmúlt húsz évben hány ezer angol tananyagot gyártottam, írtam, rajzoltam, ragasztottam. Az olasz tavaly jelent meg ismét az életemben: a családommal Szicíliába költöztünk, szeretnénk az európai piacon is szerencsét próbálni. Szerettem volna előhozni azt a tíz év munkát, amit egykor az olaszba fektettem.

– Gyakran utaznak haza, az interjú kapcsán is Budapesten találkozunk. Hogyan oldják meg a gyerekek oktatását?

– A kislányom, Frida kint olasz bölcsibe, Artúr pedig olasz iskolába jár. Természetesen otthon magyarul beszélünk, legfeljebb egymás között veszekednek olaszul a gyerekek. Viszont Artúr Magyarországon magántanuló, vizsgáznia kell, mi foglalkozunk vele otthon. Kicsit megnehezíti a dolgát, hogy a magyar és az olasz oktatási rendszer más, kint harmadikos, itthon elsős, tehát kint tanult meg írni-olvasni. Fontosnak tartottam, hogy olasz iskolába járjon, megtanulja a nyelvet, és gyerekekkel legyen, de nem akartam kivenni a magyar iskolarendszerből sem.

– Vitatott kérdés, hogy a gyerekek az anyanyelv elsajátítása után vagy már azzal párhuzamosan tanuljanak-e idegen nyelveket. Önnek mi erről a véleménye?

– Természetellenesnek érzem, ha egy szülő a gyermekével nem az anyanyelvén beszél. Ilyesmi soha nem jutott eszembe, ellenben úgy gondolom, tanárként és szülőként egyaránt az a feladatunk, hogy rávezessük a gyerekeket a nyitottságra, a nyelvek szeretetére, és felkeltsük az érdeklődésüket. A gyakorlatias módszereket pártolom, például Artúr kétnyelvű óvodájában jól működött, hogy a kicsikhez két nyelven szóltak: ami elhangzott magyarul, az elhangzott angolul is. A dalok és mondókák kedvet csinálhatnak a nyelvhez, de gyakorlati hasznukat nem látom. Persze a kicsiket nehéz lekötni, amit mi úgy küszöböltünk ki, hogy játszhattak, számítógépezhettek, tévézhettek, de angolul. Nagy a szülők és a pedagógusok felelőssége, hogyan terelgetik a gyerekeket. Lesz-e igényük, hogy továbbmenjenek, és ne azért olvassanak még egy órát angolul, mert azt mondta a tanár, hanem azért, mert olyan érdekes volt a tanóra, hogy utána még szeretnének maguktól olvasni. Amíg a Present Perfectet úgy magolják be, mint a francia forradalmat, kedden tudják, de szerdára elfelejtik, addig nincs értelme.

– Saját gyerekeinél bevált a módszer?

– Abszolút, Artúr már ügyesen, szép kiejtéssel beszél angolul. Az olaszt nem is említem, az anyanyelvi környezetben teljesen megérteti magát. A nyelvtani szerkezeteket természetesen nem tudatosan használja, de alkalmazza őket, és érti a nyelvet.

– Függ a nyelv karakterétől, hogy mennyire könnyen tanulható?

– Ebben nem hiszek. A férjem angol nyelvterületen nőtt fel, és nála a nyelvtanulási folyamat ugyanúgy játszódott le, mint Artúrnál. Később, mivel nyelvtanár lett, persze visszafejtette a kódokat. Azt gondolom, hogy a nyelvtant akkor tudja egy magyar a magyarnak jól elmagyarázni, ha ő is átment a tanulási folyamaton, és igazán jó nyelvtanár abból lehet, aki miután mindezt megtanulta, érdeklődő marad, a lehető legtöbb időt próbál anyanyelvi környezetben tölteni, és helyben szerez élményeket. Ahogy egy sebésznek sem elég csak a könyvekből tanulni a szakmát, úgy egy nyelvtanárnak is kell a tapasztalat: muszáj élőben látni-hallani, amit tanítani akar.

– Milyen modern eszközökkel élhetnek ma a tanulók, illetve a tanárok?

– A nyelvtanuláshoz egy szappanopera is tökéletes, sőt, azt gondolom, egy jó és motivált tanár bármilyen anyagból tud tanítani. Elég lehet egy telefon, egy táblagép, egy újság, egy bulvárlap, egy krimi, egy mese… Mindenből lehet leckét csinálni. A kurzuskönyveket meg lehet unni, de ha a tanár képes fenntartani az érdeklődést, el lehet sajátítani egy nyelvet felsőfokon már az iskolában. Erre én vagyok az élő példa. Bennem az is mély nyomot hagyott, amikor elvittek bennünket kétszer két hét diákcserére, egy ilyen élmény nagyon tud motiválni. Az élményalapú nyelvtanulásban és nyelvtanításban hiszek.

– Ennek része a kultúra átadása?

– Hozzájárul a motivációhoz, ha megismerik a helyi recepteket, sztárokat, kerül a kezükbe helyi újság, hallgatnak helyi zenét, esznek helyi ételeket. Ha tehetik, éljenek egy kicsit benne, éljék át. De mindezt be lehet vinni az osztályterembe is. Nálunk a nyelviskolában anno elolvastuk, milyen a karácsonyi kalács, aztán megkóstoltuk. A receptrovatunk sikere máig töretlen. Nem lehet földhözragadtan nyelvet tanulni. Vegyük például a tejtermékeket: egy külföldinek nehéz lefordítani, milyen a mi tejfölünk, náluk nem létezik, tehát nincs is rá szavuk. Viszont meg lehet kóstolni, és megmondani, mire hasonlít a legjobban.

– Milyennek látja a magyar nyelvtanulókat?

– Érdeklődőek, sokan akarnak tanulni, viszont nehézséget jelent, hogy néha nem elég rugalmasak. Általános probléma például, hogy a többség kétnyelvű szótárt használ, és leragad a szó első jelentésénél, holott lehet, hogy az adott kontextusban a negyedikre lenne szükség. Mivel sokszor nem a szöveg globális értelmét keresik, ha nem értenek egy szót, feladják, nem lesz sikerélményük, és legközelebb már nem is vágnak bele egy cikk elolvasásába. Nem élvezik, pedig éppen ez lenne a nyelvtanulás lényege.

Honlap:
www.5percangol.hu

Díjak:
Az 5 Perc Angolt kétszer választották a világ legjobb angolnyelv-oktató portáljának (Macmillan Dictionary Love English Awards 2012 és 2014). Szalai Nóra 2014-ben a Példakép Alapítvány az Év Példaképe pályázatán közönségdíjas lett.