Photographer

Előtérben az iskolai informatika

Már negyedik alkalommal mérték föl, hogy az iskolák hogyan használják az informatikai eszközöket. A tapasztalatokról dr. Hunya Mártával, az OFI tudományos főmunkatársával, az eLEMÉRés projektvezetőjével beszélgettünk.

 

– Miről szól az eLEMÉRés?

– Azt méri föl, hogy a tanulók és tanáraik szempontjából az informatika mennyire van jelen a tanulási folyamatban. Kimutatja azt is, hogy az iskola szervezeti működésében mit jelent az informatika, és hogy általában milyen az intézmény informatikai infrastruktúrája.

– Miként zajlik a felmérés?

– Az EMMI és az Oktatási Hivatal támogatásával minden év elején kiküldünk egy felhívást az iskolákba. Az intézmények egy hónapot kapnak arra, hogy az önértékelést elvégezzék. A felmérés ebben az évben is február 28-án, Elemér napján zárult. Az eLEMÉRés nem csak iskolai önértékelő eszköz, hanem országos monitorozás is egyúttal. Hogy az eredmények megbízhatók legyenek, s hogy országosan is meg lehessen vizsgálni a helyzetet, ahhoz sok részt vevő iskolára van szükség. Nagyon örülünk, hogy már harmadik éve hétszázon felül van a kérdőívet kitöltő iskolák száma. Sok intézmény elkötelezett, és minden eddigi felmérésben részt vett.

– Mik a tapasztalatok az idei, negyedik felmérés alapján?

– A rendszer száz olyan állítást fogalmaz meg, amelyekről el kell döntenie a kitöltőknek, hogy
igaz-e az iskolára, s ha igen, milyen mértékben. Olyan természetesen előfordul, hogy egy-egy állítás esetében rosszabb eredmény „jön ki” az egy évvel korábbihoz képest. De évről évre mind a négy nagy mérési területen, ha kis mértékben is, de javulás látható. Érdekes módon az infrastruktúra esetében láttunk némi megtorpanást az idén.

– Mi lehet ennek az oka?

– Az eszközellátás, valamint a csere, a karbantartás megoldatlansága. Az utóbbi egy-két évben kevés forrása volt az iskoláknak a fejlesztésre, kevés pályázat jelent meg. Másrészt a változások még nem zajlottak le teljesen.

– Milyen kép rajzolódik ki egy-egy felmérés során?

– Az iskolákat – nemzetközi minta alapján – négy csoportba szoktuk sorolni informatikai fejlettség szempontjából. Az első csoportba azok az intézmények tartoznak, ahol ugyan megjelent az informatika, de épp csak barátkoznak vele. A második csoportnál már alkalmazzák is ezeket az eszközöket, a harmadik csoportba pedig azok kerülnek, ahol integráltan használják, vagyis a tanulási-tanítási folyamat szerves részévé váltak az eszközök. A negyedik csoport iskoláiban bizonyos munkafolyamatok teljesen megváltoztak az informatikának köszönhetően, például a tanulók és a pedagógusok távolról is elérhetik az oktatási tartalmakat. Ebben a csoportban még most is kevés iskola van. Három éve viszont az első csoportba tartozott az intézmények fele, ez az arány 2014-re húsz százalék alá csökkent.

– Miben kellene változtatni?

– Egyre többet halljuk uniós szinten, hogy az informatikának kiemelt szerepet kellene kapnia az oktatási intézményekben. Az új tantervek e szempontból előrelépést mutatnak Magyarországon. Bár attól, hogy a tantervben az informatikai eszközök használata minden tárgy keretében megjelenik, a gyakorlatban ez még nem feltétlenül van így. Még most is alig adnak a tanárok olyan házi feladatot, amelynek eszközigénye lenne, pedig ahol több a hátrányos helyzetű gyerek, ott is van legalább mobiltelefon – amelyek alkalmasak hangfelvételre –, vagy éppen könyvtár, informatikaterem. Szinte minden iskolának van digitális fényképezőgépe, de alig tanítják meg a gyerekeket a használatára. Az iskolai világ és az élet olykor nagyon távol van egymástól. Ezt a távolságot csökkenteni kell, mert ezzel az iskolában is jobban érezhetnék magukat a diákok. Ha például számítógépen is meg lehet írni a házi feladatot, akkor kevesebbeknek hiányzik a leckéje. Egyszerűen azért, mert a gyerekek azt az eszközt használhatják, amely a mindennapi életük része.