Olvasási idő: 
9 perc

Évfordulók

2019. május-június

170 éve foglalta vissza Budát a magyar honvédsereg

Szöveg: Katona András, a Magyar Történelmi Társulat 
Tanári Tagozatának elnökségi tagja


Buda ostroma Than Mór ábrázolásában

Minden magára valamit adó ország megemlékezik a nemzet szuverenitását, védelmi képességét kifejező fegyveres erőiről. Az 1950-es évektől a rendszerváltozásig a pákozdi csata évfordulóján volt a fegyveres erők napja. 1992 óta az 1848/49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjárata sikereinek csúcspontját jelentő Budavár visszafoglalásának évfordulóján ünnepeljük a magyar honvédelem napját. 1849. május 21-én, 17 napos ostrom után sikerült a Görgei Artúr vezette magyar honvédseregnek visszafoglalnia az ország fővárosának erősségét a császári haderőtől. Pákozd az első, Buda visszavívása pedig az utolsó győztes csatája volt a szabadságharcnak.

1849 áprilisának végén már Komáromnál futamították meg a honvédseregek a nyugat felé menekülő császári csapatokat. Az ellenség üldözése helyett azonban – főleg a kormány szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány és annak elnöke, Kossuth Lajos kívánságára – több okból is Budavár ostroma mellett döntöttek. Ilyen tényező volt a honvédsereg nyomasztó fölénye, a várvédelem meggyengülése, a siker esetén várható nemzetközi visszhang és a hazai közvéleményre gyakorolt kedvező hatás.

Május 4-én érkezett a 31 ezer fős honvédsereg a várfalak alá, de hamar kiderült, hogy gyors sikerre nem lehet számítani. Az 5000 fős helyőrség Heinrich Hentzi tábornok vezetésével igen elszántnak bizonyult. Megadás helyett elkezdte lövetni – korabeli terrorbombázást rendezve – a reformkor építkezéseinek büszkeségét jelenő pesti Al-Duna-sor gyönyörű klasszicista épületeit, megsemmisítve azokat, nem beszélve az ártatlan polgári áldozatokról. Ugyanilyen bombazápor zúdult a Vízivárosra is, a felvonuló honvédcsapatok megállítására. A módszeres ostrom csak május 12. után kezdődhetett a Komárom alól ideszállított ostromágyúk segítségével, amelyek felállítása május 16-áig tartott.

Az első nagyobb roham a május 17-ére virradó éjszaka még kudarcba fulladt, de a május 21-én hajnali 3 órakor induló, mindent elsöprő támadás már eredményes volt. Hét órakor a királyi várpalotába visszahúzódott utolsó császári csapatok is megadták magukat. Hentzi már korábban elesett, a – még át sem adott – Lánchíd felrobbantására irányuló osztrák kísérlet kudarcba fulladt.

A sikeres ostromnak több magyar hőse is volt. Nagysándor József vezérőrnagy személyesen vezette hadtestét a falakra. Az első zászlót egyik zászlóaljának néhány napja felesküdött katonája, Püspöky Grácián tűzte ki a várfalra. De megemlíthetjük Máriássy János ezredes, hadosztályparancsnok vitézségét is, vagy Driquet Péter őrnagyot, aki elsők között vezette a falakra katonáit. Györffy Endre az ostrom során lett főhadnagy egy önkéntes vállalkozása nyomán, majd kapott halálos sebet, akárcsak Burdina őrnagy, aki a roham során vesztette életét. Dr. Garay őrnagy főorvost szintén említhetjük, aki a rohamozók között halált megvető bátorsággal intézte a sebesültek elszállítását, és bátorította a honvédeket. Természetesen kiragadott példák ezek a tábornoktól a főtiszteken és tiszteken át a közkatonákig, de jelzik azt az elszánt vitézséget, amelyet honvédeink tanúsítottak, példát mutatva az utókornak is.

Az viszont tragikus, amit a győztes ostromlók sem tudhattak. Ezen a napon, május 21-én kért és kapott katonai segítséget Varsóban az ifjú Ferenc József császár az orosz cártól, ami pár hónappal később a szabadságharc eltiprásához vezetett. Ez azonban korántsem csökkenti, sőt – különösen a megtorlások fényében – inkább növeli hőseink érdemeit, hiszen Buda ostromának egyik hőse, Nagysándor József – akárcsak Aulich Lajos és Knézich Károly – is ott volt az aradi vértanúk sorában. Buda romos falai között a magyar honvédek azonban – a terrorbombázást végző tüzérek kivételével – a 4200 fogságba esett galíciai ukrán, horvát, olasz és osztrák katonának megkegyelmeztek.

 

30 éve volt a rendszerváltoztató nagy temetés

Szöveg: Katona András, a Magyar Történelmi Társulat 
Tanári Tagozata elnökségének tagja 

Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése (forrás: MTI)

Minden magára valamit adó ország megemlékezik a nemzet szuverenitását, védelmi képességét kifejező fegyveres erőiről. Az 1950-es évektől a rendszerváltozásig a pákozdi csata évfordulóján volt a fegyveres erők napja. 1992 óta az 1848/49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjárata sikereinek csúcspontját jelentő Budavár visszafoglalásának évfordulóján ünnepeljük a magyar honvédelem napját. 1849. május 21-én, 17 napos ostrom után sikerült a Görgei Artúr vezette magyar honvédseregnek visszafoglalnia az ország fővárosának erősségét a császári haderőtől. Pákozd az első, Buda visszavívása pedig az utolsó győztes csatája volt a szabadságharcnak.

1849 áprilisának végén már Komáromnál futamították meg a honvédseregek a nyugat felé menekülő császári csapatokat. Az ellenség üldözése helyett azonban – főleg a kormány szerepét betöltő Országos Honvédelmi Bizottmány és annak elnöke, Kossuth Lajos kívánságára – több okból is Budavár ostroma mellett döntöttek. Ilyen tényező volt a honvédsereg nyomasztó fölénye, a várvédelem meggyengülése, a siker esetén várható nemzetközi visszhang és a hazai közvéleményre gyakorolt kedvező hatás.

Május 4-én érkezett a 31 ezer fős honvédsereg a várfalak alá, de hamar kiderült, hogy gyors sikerre nem lehet számítani. Az 5000 fős helyőrség Heinrich Hentzi tábornok vezetésével igen elszántnak bizonyult. Megadás helyett elkezdte lövetni – korabeli terrorbombázást rendezve – a reformkor építkezéseinek büszkeségét jelenő pesti Al-Duna-sor gyönyörű klasszicista épületeit, megsemmisítve azokat, nem beszélve az ártatlan polgári áldozatokról. Ugyanilyen bombazápor zúdult a Vízivárosra is, a felvonuló honvédcsapatok megállítására. A módszeres ostrom csak május 12. után kezdődhetett a Komárom alól ideszállított ostromágyúk segítségével, amelyek felállítása május 16-áig tartott.

Az első nagyobb roham a május 17-ére virradó éjszaka még kudarcba fulladt, de a május 21-én hajnali 3 órakor induló, mindent elsöprő támadás már eredményes volt. Hét órakor a királyi várpalotába visszahúzódott utolsó császári csapatok is megadták magukat. Hentzi már korábban elesett, a – még át sem adott – Lánchíd felrobbantására irányuló osztrák kísérlet kudarcba fulladt.

A sikeres ostromnak több magyar hőse is volt. Nagysándor József vezérőrnagy személyesen vezette hadtestét a falakra. Az első zászlót egyik zászlóaljának néhány napja felesküdött katonája, Püspöky Grácián tűzte ki a várfalra. De megemlíthetjük Máriássy János ezredes, hadosztályparancsnok vitézségét is, vagy Driquet Péter őrnagyot, aki elsők között vezette a falakra katonáit. Györffy Endre az ostrom során lett főhadnagy egy önkéntes vállalkozása nyomán, majd kapott halálos sebet, akárcsak Burdina őrnagy, aki a roham során vesztette életét. Dr. Garay őrnagy főorvost szintén említhetjük, aki a rohamozók között halált megvető bátorsággal intézte a sebesültek elszállítását, és bátorította a honvédeket. Természetesen kiragadott példák ezek a tábornoktól a főtiszteken és tiszteken át a közkatonákig, de jelzik azt az elszánt vitézséget, amelyet honvédeink tanúsítottak, példát mutatva az utókornak is.

Az viszont tragikus, amit a győztes ostromlók sem tudhattak. Ezen a napon, május 21-én kért és kapott katonai segítséget Varsóban az ifjú Ferenc József császár az orosz cártól, ami pár hónappal később a szabadságharc eltiprásához vezetett. Ez azonban korántsem csökkenti, sőt – különösen a megtorlások fényében – inkább növeli hőseink érdemeit, hiszen Buda ostromának egyik hőse, Nagysándor József – akárcsak Aulich Lajos és Knézich Károly – is ott volt az aradi vértanúk sorában. Buda romos falai között a magyar honvédek azonban – a terrorbombázást végző tüzérek kivételével – a 4200 fogságba esett galíciai ukrán, horvát, olasz és osztrák katonának megkegyelmeztek.