Olvasási idő: 
6 perc
Author

Évfordulók

2015. október

október 10.
ERZSÉBET HÍD

Nem hiszem, hogy akad olyan ember, akit Budapesten járva ne nyűgözne le a Dunán átívelő hidak látványa. Mind a nyolc egymástól teljesen elütő stílusban épült, mégis valami olyan harmonikus egységet alkotnak, amely a világon egyedülálló. Az Erzsébet hidat első alakjában 1903. október 10-én adták át.

A múlt század végére annyira megnőtt a főváros forgalma, hogy a Lánchíd és a Margit híd túlterheltté vált. 1893-ban rögtön két pályázatot is kiírtak: az egyiket a Vámház tér és a Gellért tér között építendő Ferenc József hídra, a másikat pedig az Eskü tér és a Rudas fürdő közti Erzsébet hídra. Az első díjat egy német tervező kábelhídja nyerte el, csak éppen nem lehetett megvalósítani: nem gyártottak ugyanis megfelelő kábelt. Mire az új terv elkészült, a Ferenc József hidat már át is adták. De megérte a késlekedés, hiszen az Erzsébet híd valóságos remekmű lett. Nemcsak a világ leghosszabb és legkorszerűbb lánchídja volt a maga idejében, hanem az egyik legszebb is. A megnyitó napján a zuhogó eső ellenére tízezrek keltek át az új hídon. Csak azt sajnálta mindenki, hogy névadója, Erzsébet királyné nem érhette meg az átadást.

A négysávos hídon kezdetben csak gyalog vagy kocsival lehetett átkelni, de 1914-ben már a villamosforgalom is megindult rajta. A második világháborúban felrobbantott hidat nem lehetett helyreállítani, ezért új tervet dolgoztak ki. Sávoly Pál, aki világszerte mintegy 2000 híd építésében vett részt, ezúttal is elismerést aratott: az eredeti szerkezetet megtartva, modern kábelhidat alkotott. S lám, milyen a sors! A többi híd eredeti alakjában épült újjá, csak éppen a Ferenc József hídból Szabadság híd lett, a Horthy Miklós hídból pedig Petőfi híd. Az Erzsébet híddal éppen fordítva történt: alakja megváltozott ugyan az idők folyamán, de legalább a neve jó emlékű maradt minden korszakban.


október 26.
BEATLES

1965. október 26-án ezzel a szalagcímmel jelent meg a londoni Daily Sketch: „Slágerénekesek, akik értelmetlen zagyvaságot ordítanak a mikrofonba, nemzeti kitüntetést kapnak.” A kitüntetés a brit birodalom lovagkeresztje volt, sőt annak is a legalsó, ötödik fokozata, akik miatt pedig a botrány kirobbant: négy huszonéves, gombafrizurás fiú, a Beatles együttes. II. Erzsébet jól tudta, mit vállal – elvesztett ugyan 16 lordot, akik tiltakozásul visszaküldték rendjelüket, de annál több hívet szerzett magának az egyszerű polgárok millióinak körében.

A királynő mellett még Harold Wilson nevét is meg kell említenünk, ugyanis az ő fejéből pattant ki az ötlet. Wilson a Munkáspártból küzdötte fel magát a miniszteri székbe, nem véletlen hát, hogy éppen egy munkáskerület fiait szemelte ki annak bizonyítékául, hogy származástól függetlenül minden fiatal számára nyitva áll az érvényesülés kapuja. Ez az akkor már három éve játszó zenekar addigra már az ország legjelentősebb kulturális exportcikkének számított. A fiúkat persze csöppet sem hatotta meg az indoklás, sőt, először el sem akarták fogadni a kitüntetést. Némi gondolkodás után azonban úgy döntöttek, hogy ezt a balhét nem hagyják ki. John Lennon ki is jelentette: „Azok ellen fogadtuk el, akik hisznek az ilyen marhaságokban. Nem is csináltunk mást a királyi palotában, mint folyton röhögtünk. Jó néhány férfiú, aki most tiltakozik, hogy mi is megkaptuk a rendjelet, a háborúban szerezte a magáét – tehát emberek meggyilkolásával. Mi az emberek szórakoztatásával szolgáltunk rá, tehát jobban megérdemeltük, nem?”

Lennont addig nem zavarta, hogy egyesek „a rendszer szolgáinak” bélyegezték őket, míg csak gúnyt és irigységet érzett a jelzőben. Amikor azonban a kormány Amerika mellé állt a vietnami háborúban, a maga részéről véget vetett a játéknak, és 1970-ben visszaküldte a rendjelét. De a sors ismét közbeszólt: John Lennont tragikus halála még egyszer, utoljára és immár örökre visszaiktatta a brit birodalom lovagjai közé.

 

október 28.
NAGY LAJOS

Első önéletrajzában lázadó, a másodikban menekülő embernek nevezte magát. Ez a kettősség jellemezte egész életében Nagy Lajost, aki 1954. október 28-án halt meg. Nevét kezdettől fogva szégyellte, mert törvénytelen származására utalt. Szép otthonról, divatos ruhákról, bőséges ebédekről ábrándozott, de csak a falusi, majd a városi szegénysors jutott neki. Egyetlen kitörési lehetősége az volt, hogy a tanulásban kiemelkedett. Az ügyvédi vizsgát is letette, bár irtózott a jogi pályától. Testi ereje és szép hangja azzal kecsegtette, hogy híres birkózó vagy operaénekes válhat belőle, de egy sérülés ezeket az álmokat is meghiúsította. Így sodródott végül ő, aki korábban csak a napilapok főcímeit olvasta el, az újságírói pálya felé. Sokáig azonban itt is csak kudarcok érték: mivel képtelen volt hazudni, írásai nem voltak eléggé érdekesek a szenzációéhes polgári közönségnek.

Első novelláit 25 éves korában írta, s ezzel meg is kezdődött írói kálváriája. Szinte minden újságnál, folyóiratnál próbálkozott, de legtöbbször azzal utasították el, hogy írásai nem alkalmazkodnak az adott lap olvasóközönségének ízléséhez. Néha azért az ellenkezője is előfordult: egyik novellája például egyszerre öt újságban is megjelent. Tipikus kávéházi író volt, szinte mindenütt ismerték, mégsem tartozott egy irodalmi csoporthoz sem. Egyéni látásmódjával, naturalista társadalomábrázolásával, szikár stílusával sehová sem tudott beilleszkedni. A Kiskunhalom végre országos sikert aratott, s műfajával elindította a szociográfiai művek sorát, sőt divatját. Nagy Lajos igazi területe azonban mindvégig az elbeszélés, a karcolat maradt. Ötszáznál több novellájának legmaradandóbb darabjai közül is talán a legnépszerűbbek a Képtelen természetrajz szatirikus és burkolt célzásaiban kegyetlenül szókimondó állatportréi.