Olvasási idő: 
9 perc
Photographer

Intézményvezetői szaktanácsadás

A négyszemközti beszélgetés a lényeg

Sok területen biztosított már a szaktanácsadás, de van, ami még kidolgozás, fejlesztés alatt áll. Ilyen az intézményvezetői szerep, amely – az eddigi tapasztalatok alapján – igenis igényli egy külső tanácsadó szakmai-emberi támogatását.
Szabó Győzővel, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) pedagógiai fejlesztőjével, az intézményvezetői szaktanácsadás egyik kidolgozójával beszélgettünk.

– A szaktanácsadás legtöbb típusánál az intézményvezető is előtérbe kerül. Miben jelent többletet az intézményvezetői szaktanácsadás?

– Az intézményvezetőnek valóban fontos szerepe van több szaktanácsadásnál is, csakhogy éppen ő nem kap támogatást: tanárként kaphat tantárgygondozói szaktanácsadást, vagy kezdeményezheti a saját intézménye szervezetfejlesztésével kapcsolatos szaktanácsadói látogatást, de ebben a rendszerben a személyes vezetői munkájához nem kap támogatást. Az intézményvezetőnek mint első számú vezetőnek vannak helyettesei, az esetleges tagintézmények vezetőinek is ő a főnöke, s az alsóbb szintű vezetőknek is ő ad személyes támogatást. Fordítva viszont ez nem működik.

– Magára marad a vezető egy-egy problémával?

– Igen, és ez egyáltalán nem túlzás: miközben az OFI-n belül dolgoztunk, és azon gondolkoztunk, szükség van-e az intézményvezetői szaktanácsadásra, interjúkat készítettünk. Tulajdonképpen az azokban részt vevő összes intézményvezető úgy fogalmazott, hogy ebből a szempontból magányos. A problémákat legjobb esetben úgy tudja csak megoldani, hogy olykor-olykor összeül két-három másik intézményvezető kollégájával, és amolyan mini-munkaközösség formájában átbeszélik őket. A mi felfogásunkban az intézményvezetőt támogató szaktanácsadó egyik hangsúlyos tevékenysége pontosan az, hogy az intézményvezetőnek négyszemközt személyes támogatást ad.

– Ha jól értem, a szaktanácsadás e típusának kialakítását eredetileg nem is tervezték. Ezek szerint menet közben merült fel, hogy erre is szükség lenne?

– Így van. Éppen emiatt az intézményvezetői szaktanácsadás még nem is szerepel a hivatalos szaktanácsadói területek között. Csak a fejlesztői munka során kezdték úgy érezni az intézményvezető kollégák, hogy ilyen szaktanácsadói területre is szükség lenne. Ezért több fórumon felvetettük a kérdést: kérdőíveket küldtünk ki vezetőknek, pedagógiai intézetek rendezvényén tartottunk beszélgetést, személyes interjúkat készítettünk néhány vidéki intézményvezetővel, másokkal csoportos interjút vettünk fel. Ők valamennyien alátámasztották, hogy bizony igényelnének egyfajta személyes támogatást. Így született meg az intézményvezetői szaktanácsadás egész koncepciója.

– Jelenleg hol tartanak a megvalósításban?

– Összeállítottunk egy 60 órás képzést, amelyet akkreditáltunk. Ez a terveink szerinti intézményvezetői szaktanácsadásra készíti fel azokat a jelentkező kollégákat, akik jelenleg is intézményvezetőként dolgoznak, legalább 10 éves vezetői tapasztalattal rendelkeznek, és egyéb területen már szaktanácsadók. Jól látszik, hogy igen komoly feltételeket szabtunk ahhoz, hogy kiből lehet ilyen tanácsadó. Ezeknek a kollégáknak már komoly „előéletük” van. Az előző tanév végén zajlott le az első tanfolyam, amelyen 18 kolléga vett részt, és néhány hete volt a második csoport képzése 23 fővel. A nyár eleji tanfolyamon – az érettségik és a tanévzárás miatt nem a legszerencsésebb időpont miatt – ezt még nem tapasztaltuk, de most azt láttuk, hogy hatalmas volt a túljelentkezés. Ezeket a kollégákat felkészítettük, tanúsítványt kaptak, és ha a jogszabályalkotó elfogadja az érveinket, akkor az intézményvezetői szaktanácsadást nemsokára befogadja a szaktanácsadói szakterületek közé.

– Mindezek alapján várhatóan igen nagy lesz az érdeklődés a szaktanácsadás e típusa iránt.

– Nagy valószínűséggel igen. Említettem már a kérdőíves felmérésünket, de a képzéshez kapcsolódóan is számos visszajelzés érkezett. A tanfolyam részeként a kollégák szaktanácsadói gyakorlatot végeztek. Ennek tapasztalatairól az érintett vezetőt és a leendő szaktanácsadót is megkérdeztük. Az derült ki, hogy a vezetők nagyon jó tapasztalatokkal zárták a próba-szaktanácsadást, a visszajelzéseik alapján máskor is kérnének ilyet. A próba-szaktanácsadáson egyébként a csoportban mindenki szerepelt szaktanácsadói és támogatott intézményvezetői szerepben is, vagyis a tanfolyam résztvevői egymást segítették a szaktanácsadással. Nagyon fontos, hogy átéljék a szaktanácsadási szituáció mindkét oldalát, lássák, hogy milyen az, amikor nekik adnak tanácsot, és az, amikor ők adnak tanácsot egy vezető kollégának. Az első képzésen részt vevők a tanfolyam után egyből jelezték, hogy sok kolléga kereste meg őket azzal, hogy szívesen venné ezt a fajta szaktanácsadást, amennyiben lesz rá lehetőség. Egy nyári szaktanácsadói konferenciánkon az egyik vezetői szekción szintén nagy érdeklődést tapasztaltunk, a kollégák igen pozitívan fogadták a lehetőséget.

– Mit tartalmaz, miből áll majd az intézményvezetői szaktanácsadás?

– Több típusú szaktanácsadásban is megjelennek hasonló elemek. Az intézményvezetői szaktanácsadásban fontos a vezetőt támogató négyszemközti beszélgetés, fontos a közös tanulás támogatása, ami területi vezetői munkaközösség formájában működhet. És természetesen az oktatáspolitikai döntések végrehajtása, előkészítése is fontos, hiszen az intézményvezetők az oktatási rendszer kulcsszereplői. A szaktanácsadói munka alapvetően három szerepből tevődik össze. A szakértői szerep azt jelenti, hogy a szaktanácsadó szakvéleményt mond bizonyos helyzetekben. Jó gyakorlatként más intézmény, más pedagógus példáján keresztül hívja fel a figyelmet egy-egy pozitív jelenségre. A harmadik a beszélgetésvezetői szerep, s mi a képzésben ezt tartjuk a leghangsúlyosabbnak. A leendő intézményvezetői szaktanácsadók ugyanis a másik két szerepben eleve erősek abból adódóan, hogy pedagógusok, szaktanácsadók és  vezetők is egyben.

– Milyen esetekben lehet majd igénybe venni ezt a fajta segítséget?

– Amikor elindul az intézményi önértékelés folyamata, és úgymond, felértékelődik az önmagunkkal való foglalkozás, akkor ennek során egyre többekben fog megfogalmazódni az igény a szaktanácsadásra. Ez az igény pedig az intézményvezetők részéről is egyre erősebb lehet. Terveink szerint az intézményvezetői szaktanácsadásnál „élő” kapcsolat lesz a szaktanácsadó és a „klientúrájába” tartozó intézményvezetők között, vagyis a vezető bármikor jelentkezhet a tanácsadónál, ha valami problémája merül fel a munkája során. Magyarán jelzi, hogy beszélgetni szeretne egy szakmai kérdésről. A szaktanácsadó egy ilyen beszélgetésben elsősorban lehetőséget szeretne teremteni, hogy beszélgetőpartnere kibeszélhesse a problémáját, miközben – a beszélgetés révén – ő maga találja meg rá a megoldást. Persze itt is lehet szerepe a jó gyakorlatok felmutatásának, de az eddigi visszajelzések alapján egyértelműen azt látjuk, hogy a beszélgetés az igazán fontos. Volt például olyan vezető, aki azt írta, hogy neki már az is sokat segített, hogy tudta, jön a szaktanácsadó, és előtte leült, hogy átgondolja a dolgokat. A beszélgetés kapcsán sok vezető azt jelezte vissza, hogy végre valaki olyannak mondhatott el egy fontos problémát, aki értő módon reagált rá, és segített továbblépnie és megoldást találnia egy-egy nehéz helyzetre.

– Hol húzódik a határ az intézményvezetői és az intézményfejlesztői szaktanácsadás között?

– Az intézményvezetői szaktanácsadásnál alapvetően arról van szó, hogy a vezető elakad valahol. Nem tudja eldönteni, hogy egy kérdést milyen módon kellene megoldania, vagyis elsősorban egy személyes döntés meghozatalában tud neki segíteni a szakember. Viszont elképzelhető , hogy a továbblépéshez olyan szervezeti szintű beavatkozást kell végrehajtania, amiben egy intézményfejlesztési szaktanácsadó tudna neki segíteni. Előbbi tehát inkább egy vezetői döntés meghozatalában, utóbbi pedig egy meghozott döntés végrehajtásában nyújthat támogatást. Alapvető fontosságú minden szaktanácsadónál, hogy csak olyan kérdésekben foglaljon állást, amelyek  az ő kompetenciájába tartoznak.