Olvasási idő: 
30 perc

Játékgyűjtemény 3–4. rész - személyiségfejlesztő, drog- és alkoholmegelőző programhoz óvodáskorú gyerekek számára

Készült az Egészséged testben, lélekben című kiadványhoz

Összeállította: Ferenczné Gulyás Ilona és a Budapest III. kerületi Hétpettyes Óvoda munkatársai

 

III. Döntéshozatal

A gyerekek életében is nap mint nap adódnak olyan helyzetek, amikor dönteniük kell, bár az ő esetükben még főleg olyan dolgokról van szó, mint hogy például a két nagyon tetsző ruha közül melyiket vegye fel, vagy hogy nem tetszik a kiskabát, amit anya kikészített, de hideg van, és fel kell venni.

Óvodáskorban a probléma, az alternatívák, a feszültség, a választás, a döntés, a hatások, a következmények, az érzelmek, az akaraterő, a gyengeség tartalmával ismerkedünk.

Természetesen a cél nem az, hogy a gyerekek e fogalmakat önmagukban elsajátítsák, hanem hogy felismerjék, megtanulják, vannak olyan dolgok, amelyeken nem változtathatunk, és amelyeket el kell fogadnunk. Nem tudjuk megváltoztatni az évszakok sorrendjét, és télen nem fürödhetünk a Balatonban, mert megfázunk, stb.

Játékaink során megbeszéljük az életükben előforduló problémás helyzeteket, a megoldási lehetőségeket, és megkeressük a legjobb megoldást. Az a feladatunk, hogy kitaláljunk valamit, amitől jól érezzük magunkat akkor is, ha nem teljesül minden vágyunk.

A döntéshozatal folyamatát a gyerekek az alábbi lépésekben ismerik meg:

  • a probléma felismerése és meghatározása
  • alternatív megoldások
  • választások a figyelembe vehető alternatívák közül
  • a figyelembe vehető alternatívák következményeinek megjósolása
  • a döntéseinket befolyásoló tények
  • a döntéshozatal emberi tényezőinek felismerése és hatásainak leírása
  • választás a figyelembe vehető alternatívák közül.

A fenti felsorolás megkönnyíti a pedagógus munkáját, a különböző játékok segítik a tanulást. A fenti tevékenységek a gyermekek számára nehezen feldolgozhatónak tűnnének, ha nem játékkal oldanánk meg mindent: minden problémafelvetés játékból indul ki, a döntéshozatal szituációs játékkal fejeződik be. Játékos módon ismerjük meg döntéseink következményeit. Megtanuljuk kiválasztani a legjobb megoldást az adódó lehetőségek közül úgy, hogy jól érezzük magunkat, és másoknak se ártsunk.

Kezdetben egyszerű mesékkel, problémákkal próbálkozzunk. Csak a választási lehetőségeket vázoljuk fel, és hagyjuk a gyerekeket, hogy saját belátásuk szerint döntsenek egyelőre a következmények feltárása nélkül.


1. A nagymama problémája
(a probléma azonosítását, a problémamegoldó gondolkodást fejlesztő, a lehetséges alternatívák megismerését segítő játék)

Feladat: alternatívák feltárása
Eszközök: rajzpapírok, festék, ceruza

A játék menete:
Az óvodapedagógus elmond egy mesét Petiről és a nagymamájáról. A gyerekeket arra kéri, hogy segítsenek dönteni, a nagymama mivel lepje meg születésnapján Petit:
- Vegyen neki télikabátot, mert a régit kinőtte?
- Vigye el vonatozni, mert még sohasem utazott vonaton?
- Vigye el fogorvoshoz, ellenőriztetni fogai állapotát?
- Vegyen neki kerékpárt?

A gyerekek segítenek választani, megvitatjuk, hogy miért eltérőek a válaszok, minek tudna még örülni Peti. Végül a gyerekek lerajzolhatják, hogy minek örülne leginkább Peti.

Más problémahelyzeteket is felvethetünk: „Nem akarok a csoporttal játszani, mit tehetnék?” Ha csak egy dolgot választhatnának, melyik lenne az?
- Nem csinálok semmit.
- Egyedül tevékenykedem valamit.
- Sírva fakadok.
- Többféle kérdés is lehet a beszélgetés témája:
- Mit egyek reggelire?
- Mit vegyek fel, ha az udvarra megyek?

Elsőként tehát csak azt ismerjék fel a gyerekek, hogy egy-egy probléma megoldására többféle lehetőség is létezik.

A következőkben nyitott kérdéseket vitatunk meg úgy, hogy a következményeket is felvázoljuk. Komplex tevékenységeink során is jó módszer a nyitott kérdések alkalmazása, mert ezek gondolkodásra késztetik a gyerekeket, önmaguk ismerik fel a következményeket, nincs szükség tiltásra. A józan belátáson alapuló szabálykövetés minden tiltásnál hatásosabb. Egy nyitott kérdést a legjobb így kezdeni: „Mi történne, ha…?”


2. "Mi történne, ha...?"
(a kommunikáció fejlesztését, döntéseink következményeinek feltárását segítő játék)

Feladat: tetteink következményeinek feltárása
Eszköz:

A játék menete:
Az óvodapedagógus kezdi a beszélgetést a nyitott kérdésekkel:
Mi történne, ha…
- este nem raknád el a játékaidat?
- átszaladnál az úttesten körülnézés nélkül?
- meginnád a szüleid poharában véletlenül ott maradt italt?
- bevennél egy ismeretlen pasztillát, mert azt hiszed, hogy cukorka?
- az óvó néni bevinne a tornaterembe egy labdát, és nem mondana semmit?
- kimenne az óvó néni a csoportszobából, és mindenki azt csinálna, amit akar?

Beszélhetünk arról is, hogy megtennének-e a gyerekek bizonyos dolgokat, ha biztosak lennének a negatív vagy a pozitív kimenetelben:
- Megtennél-e valamit, ha biztos lennél benne, hogy közben megsérülsz?
- Megtennél-e valamit, ha tudnád, hogy ezzel a társadon segítesz?

Pozitív és negatív dolgokról egyaránt beszélgetünk, a pozitív és negatív következményekről is. A legfontosabb cél, hogy egy döntés meghozatala előtt a tetteik következményeinek átgondolására késztessük őket.

A beszélgetések arra is nagyon alkalmasak, hogy a gyerekekben fokozatosan – szinte észrevétlenül – kialakuljon a józan belátáson alapuló szabálykövető magatartás.

A következő tevékenységek során a gyerekek a hatások fogalmával ismerkednek. A hatások, amelyek a döntéseinket befolyásolják, szintén lehetnek pozitívak, negatívak.

Ha ezt a programot céljának megfelelően a gyermekek 18 éves koráig alkalmaznák, akkor megtanulhatnák, hogyan válasszák ki a hatások közül azokat, amelyek építő, és amelyek romboló hatással vannak ránk. Az építő lehetőségek megerősíthetnek bennünket abban, hogy képesek vagyunk az életünket úgy alakítani, hogy ne legyen szükségünk pótszerekre ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy problémáinkra olyan megoldást keressünk, ami pillanatnyi, de később sem okoz maradandó, vissza nem fordítható károsodást.


3. Jani, aki mindig bajba kerül
(a döntéseinket befolyásoló hatások felismerését, a kommunikáció fejlesztését segítő játék)

Feladat: a negatív hatások és következményeik felismerése
Eszköz:

A játék menete:
Az óvodapedagógus mesél Janiról, aki mindig bajba kerül, mert hallgat egy társára, végül megelégeli a dolgot, mert mindig ő marad bajban: Jani az, aki azt teszi, amire mások biztatják, és mindig őt veszik észre, ha rosszat tesz. A barátja biztatja, hogy lökje fel a kicsiket az udvaron, ő megteszi, észreveszik, megbüntetik. A barátja biztatására kővel bedobja valakinek az ablakát. Mikor az ablak betörik, a „barát” elszalad, megint Janit büntetik meg. Jani bánja is a cselekedeteit, és egyszer megelégeli, hogy mindig más miatt kerül bajba. Elhatározza, hogy többet nem hallgat a barátjára.

A gyerekekkel beszélgetés, esetleg szituációs játék formájában feldolgozzuk a történetet:
- Mi Jani problémája?
- Miért tett meg olyan dolgokat, amelyekről biztosan tudta, hogy bajba fog   kerülni miattuk?
- Miért elégelte meg, hogy a barátjára hallgasson, és mindig bajba kerüljön?

Nem tiltunk, nem prédikálunk, hanem hagyjuk, hogy a gyerekek gondolkodjanak, keressenek megoldást, ismerjenek fel dolgokat, játsszák ki a feszültségeiket. Az érzelmek, a feszültség, az akaraterő és a gyengeség fogalmának érzékeltetését segíti a következő beszélgetős játék. Érzéseinkről beszélünk, amelyek befolyásolják a döntéseinket.


4. Mit érzel, ha...?
az érzelmek kifejezését segítő játék)

Feladat: a döntéseinket befolyásoló érzések felfedezése
Eszköz:

A játék menete:
Az óvodapedagógus kezdi a beszélgetést, melynek
során az alábbi kérdéseket vitatjuk meg:
- Mindig kimutatjuk az érzéseinket? Hogyan? Inkább a szomorúságot vagy a vidámságot mutatjuk ki?
- Mit érzel, ha…

  • a társaid téged figyelnek, néznek?
  • ismeretlen helyre kell bemenned?
  • olyan dolgot kell enned, amit még nem kóstoltál?
  • gyógyszert kell bevenned?

Fontos, hogy szavakba öntsük az érzéseinket, mert így könnyebben megértjük egymást, kevesebb lesz az életünkben az agresszió, azzal, hogy az érzéseinket feltárjuk, közelebb kerülünk a problémák megoldásához.


5. Találtunk egy ksikutyát, mi legyen vele?
(az együttműködést segítő, a kommunikációt, a problémamegoldó készséget fejlesztő játék)

Feladat: döntési szituációk gyakorlása, alternatívák keresése, következmények feltárása, választás
Eszközök: tábla nyíllal ellátva az alternatívák jelöléséhez, kiskutyakép

A játék menete:
A gyerekek körben ülnek, az óvodapedagógus ismerteti a kiinduló helyzetet: „Találtunk egy kiskutyát, mi legyen vele?” A gyerekek szabadon elmondhatják az ötleteiket, a javaslatokat felrajzoljuk a táblára:
- Vigyük haza!
- Vigyük a rétre!
- Vigyük az állatkertbe!
- Hozzuk el az óvodába!
- Vigyük el a faluba a nagymamához!

Mindegyik megoldást megvitatjuk, miért lenne jó, miért nem, pl.:
- A 10. emeleten lakunk, napközben nincs otthon senki, egyedül lenne a kiskutya.
- Megrémítené a kiskutya a többi állatot (cica, papagáj stb.).
- A sok gyerektől félne a kiskutya.
- A nagymama egyedül él, nagy udvara van, szabad lehetne a kiskutya, szeretné őt a nagymama.

Az összes lehetséges alternatívát összegyűjtjük, felrajzoljuk a táblára, a rossz megoldásokat elvetjük, majd a legjobbat kiválasztjuk.


6. Igaz-hamis állítások
(a problémamegoldó képességet, kommunikációt segítő játék)

Feladat: választás az alternatívák közül
Eszköz:

A játék menete:
A gyerekek körben ülnek, az óvodapedagógus kérdéseire kézfelnyújtással felelnek: ha helyes a felkínált alternatíva, akkor felemelik a kezüket. Aki téveszt, kiesik.

Ha sohasem sütne a Nap,…
1. óriásira nőnének a növények és az állatok.
2. minden elpusztulna a Földön.
3. zavartalanul folyna az élet tovább.

Ha átszaladnánk az úttesten anélkül, hogy körülnéznénk,…
1. az autósok megállnának, ha észrevennének.
2. semmi veszély nem volna.
3. az balesetveszélyes lenne.

Ha a Dunában mosnánk le az autónkat,…
1. nem történne semmi, hisz elég sok víz van benne.
2.beszennyeznénk a vizet, elpusztulhatnának a halak, a növények.
3. nem tisztulna meg az autó, mert hideg a víz.

Ha megennénk egyszerre két tábla csokit,…
1. nagyon jól éreznénk magunkat.
2. nem történne semmi.
3. megfájdulna a hasunk.


7. Esik az eső, nem tudunk kimenni az udvarra
(a döntéshozatal gyakorlása)

Feladat: a megfelelő alternatíva kiválasztása
Eszköz:

A játék menete:
A gyerekek körben ülnek, beszélgetnek, az óvodapedagógus felteszi a kérdést: „Esik az eső, nem tudunk kimenni az udvarra. Mit csináljunk helyette?”
Választási lehetőségek:
- Levegőzzünk a tető alatt.
- Játsszunk (fessünk, bábozzunk stb.) a csoportszobában.
- Esőkabátban játsszunk az udvaron.
- Esőkabátban sétáljunk az utcán.
- Játsszunk a tornateremben.
- Sírjunk, amíg el nem áll az eső.
- Látogassunk meg vagy hívjunk vendégségbe egy másik csoportot.


8. Mi történt volna, ha...?
(fantáziafejlesztő, az együttműködést erősítő játék)

Feladat: alternatívák keresése ismert mese befejezésének megváltoztatásához
Eszköz:

A játék menete:
A gyerekek egy ismert mese (pl. Zelk Zoltán: A három nyúl) meghallgatása után azt a feladatot kapják, hogy találjanak más befejezést a mesének: „Mi történt volna, ha a medve vagy a vadász nem ijed meg, amikor a farkas a három hatalmas nyúlról beszélt?” Vegyük számba közösen a megoldási lehetőségeket, válasszuk ki a legjobbat. Más mesével is játszható.


9. Nyitott kérdések megvitatása, következmények megjósolása
(a problémamegoldás, környezetünk és önmagunk védelmének képességét megerősítő játék)

Feladat: tetteink következményeinek felismerése
Eszköz:

A beszélgetés menete:
Mi történne, ha…?
- beledobálnánk a szemetet a Dunába?
- csak édességet ennénk (gyümölcsöt, zöldséget nem)?
- mindig tél volna?
- sohasem sütne a Nap?
- nem lennének szabályok (otthon, az utcán, az óvodában)?

A gyerekek rajzoljanak le egy-egy következményt!


10. Mi történne, ha összekevernénk az évszakokat?
(a problémamegoldás, környezetünk és önmagunk védelmének képességét megerősítő játék)

Feladat: problémás helyzetek megoldása, következményeik megbeszélése
Eszközök: kartonlapok, ceruzák, ollók, évszakfejdíszek, táblák, amelyekre képek tűzhetőek

A játék menete:
Négy csoportot alakítunk ki, minden csoport más-más évszakra jellemző dolgokat rajzol és vág ki. Munkáikat elviszik Ősz anyó, Tél apó, Tavasz tündér, Nyár anya birodalmába. Évszakbirodalmakat rendezünk be. De jön egy szélvihar, és lesodorja képeket, amelyek teljesen összekeverednek. Mi történne, ha így maradnának az évszakok?
- Ha a rózsa télen nyílna? Miért nem nyílhatna? De akkor hogy lehet, hogy a virágárusnál mindig van rózsa?
- Ha télen megfürödnénk a Balatonban?
- Mit tehetnénk, ha nyáron korcsolyázni szeretnénk?

További lehetőségek:

- Találjunk ki további lehetetlen dolgokat!
- Olvassunk fel egy egyszerű időjárás-jelentést, a gyerekek találják ki, melyik évszakra illik.
- Igaz-hamis állítások az évszakokról.
- Beugratós, vicces kérdések, az összekeveredett évszakjegyek helyreigazítása.


11. Kaptam ajándékba egy labdát, hol játszhatnék vele?
(döntéshozó, kommunikációs technikák fejlesztése)

Feladat: alternatívák keresése, a legjobb megoldás kiválasztása
Eszközök: képek a gyerekek ötletei alapján; forgatható nyíllal ellátott parafa tábla; áthúzást jelölő vonalak

A játék menete:
A gyerekek a táblával szemben körben ülnek. Az óvodapedagógus kérdése után – „Kaptam ajándékba egy labdát, hol játszhatnék vele?” – a gyerekek ötletei alapján felkerülnek a képek a mutatóval ellátott táblára. A gyerekek által javasolt alternatívák: játszótér, gyerekszoba, kamionparkoló, úttest, udvar. Minden egyes alternatívát megbeszélünk, a helytelen választást áthúzzuk, marad az egyetlen jó választás.


12. Hajóúton vagyunk
(kapcsolaterősítő, a döntési képességet fejlesztő játék)

Feladat: szerepek vállalása, saját ötletek alapján a történetek eljátszása közben a döntési technikák javítása
Eszköz:

A játék menete:
Az óvodapedagógus javasolja: játsszanak olyat, hogy hajóútra mennek. Választanak hajóskapitányt, a többiek matrózok. Eljátsszák a hajóút során bekövetkező eseményeket: vihar, cápa közelít, hajótörés. Mindenki szabadon játszhatja el a történeteket. Fontos, hogy nem betanult színjátékot játszunk, nem színházi előadást, hanem saját szavakkal megfogalmazott gondolkodtató jeleneteket. Többféle megoldás is lehetséges. Minden gyermeknek lehet jó gondolata, kipróbálhatja önmagát, megmutathatja társainak, hogy mire képes. A problémákat nem szükséges rosszként, hanem megoldásra váró feladatként kell kezelni. A gyerekek oldott légkörben átélik a lehetséges veszélyhelyzeteket, fejlődik a problémamegoldó képességük, dönthetnek, hogy az egyes szituációkban mit tesznek, megfogalmazhatják érzéseiket. A játékot követő beszélgetésben pedig megindokolhatják döntéseiket.


13. Vendégség
(kapcsolaterősítő, döntéshozó játék)

Feladat: a vendég, a vendéglátó viselkedési szabályainak megvitatása a szituációs játék után
Eszköz: asztal, amit szépen megterítünk

A játék menete:
Két családot „alapítunk”. Az egyik család vendégül hívja a másikat, amelynek tagjai helyesen vagy helytelenül viselkednek, tetszés szerint. A gyakorlatban az alábbi helyzeteket játszották el a gyerekek:
- Késnek az ebédről.
- Nem jönnek el.
- Ha jönnek, üres kézzel jönnek, azonnal leülnek enni.
- Virágot hoznak, udvariasan köszönnek, szépen étkeznek az asztalnál.

A vendéglátó család feladata eldönteni, hogy helyesen vagy helytelenül viselkedett-e a vendég család.


14. Családok az emeletes házban
(közérzetjavító, kapcsolaterősítő, a döntéshozatalt segítő játék)

Feladat: annak eldöntése, hogy melyik családba szeretnének tartozni; beszélgetés arról, melyik családtól mit várhatnának
Eszköz: emeletes ház rajza nyitott ablakokkal, érzéseket kifejező képekkel

A játék menete:
Az óvodapedagógus elmondja, hogy a ház különböző szintjein más-más család él: mérges, szomorú, vidám, szigorú. Ennek megfelelően a gyerekek az ablakokba teszik a családtagok képeit, majd közösen megvitatják az alábbi kérdéseket:
- Melyik család tagjai szeretnének lenni, és miért?
- Miért mérges az apa, az anya, a gyermek?
- Miért szomorú az apa, az anya, a gyermek?
- Mitől vidám az apa, az anya, a gyermek?
- Miből gondolod, hogy szigorú az apa, az anya?
-Melyik család tagja szeretnél lenni, ha eltörtél egy vázát?
- Hogyan fogadná a mérges, a szomorú család, ha eltörnél egy vázát? (A jelenetet el is játszhatják.)

 

IV. Stresszkezelés

Az óvodás gyerekek életét is megnehezítik a családok életében bekövetkező negatív változások. Nehezíthetik életüket az akarati fejlődésükkel szembekerülő gátak, szabályok, természeti és egyéb akadályok. A gyerekek életében is megjelenik a pozitív és negatív stressz, testi és lelki tüneteket okozva. A szocializáció, a megfelelő nevelés megkönnyítheti mind az örömök, mind a kudarcok, negatív hatások megfelelő feldolgozását.

A stresszkezelést szolgáló játékok abban segítenek, hogyan viseljük el rossz élményeinket, hogyan változtassuk a rossz dolgokat is jóvá. Sokat foglalkozunk azzal, hogyan érezhetnénk jobban magunkat. Ha túl sokat aggódunk bizonyos dolgok miatt, vagy rosszul érezzük magunkat, beszélnünk kell valakivel, aki biztosan figyel ránk. Alternatív stresszkezelési módokat is ajánlunk és gyakorlunk.

Elsőként beszélgetünk a gyerekekkel pozitív és negatív élményeikről, összegyűjtjük, részletezzük a történéseket. Megállapítjuk, hogy ilyenkor szükségünk van valakire, valamilyen segítségre, amitől jobban érezhetjük magunkat. A testi tüneteket is megbeszéljük, feltárjuk rossz, kellemetlen érzéseinket. Vannak olyan problémáink, amelyek megoldása akadályba ütközik, mégis tehetünk valamit azért, hogy jobban érezzük magunkat. Majd szituációs játékokat alkalmazunk egy-egy feszültséget okozó probléma megoldására, és lazító, relaxáló gyakorlatokat végzünk.


1. Jó és rossz napjaink
(a kommunikációt fejlesztő, feszültségoldó játék)

Feladat: jó és rossz napok felidézése
Eszköz:

A beszélgetés, a játék menete:
A gyerekek körben ülnek, az óvodapedagógus megkérdezi, hogy csak jó napok vannak-e az életünkben. Mi történhetett például akkor, amikor a nap végén azt mondjuk:
- Ez szörnyű nap volt!
- Nem volt valami jó napom!
- Ez a nap rosszul sikerült.

Milyen érzéseink voltak egy ilyen nap folyamán? Mit éreztél, hogyan reagált a tested a kellemetlen élményeidre? (A gyerekek lehetséges válaszai: izzad a tenyerünk, kiszárad a torkunk, megfájdul a hasunk, stb.)


2. Egy jó és egy rossz nap története
(a kommunikációt fejlesztő, feszültségoldó játék)

Feladat: jó és rossz napok eljátszása szituációs játékokkal, feszültségek kijátszása
Eszközök: eszközök a csoportszobában

A játék menete:
A gyerekek körben ülnek, beszélgetünk jó és rossz napjainkról, majd egyet-kettőt eljátszunk közülük. A gyerekek maguk választják ki a szereplőket, saját szövegüket mondják el. Játékukból következtethetünk a család nevelési módszereire, a gyermeket feszítő érzésekre.
Játsszuk el például:
- Megdicsértek, mert egyedül öltöztem fel.
- Eltörött a játékom.

Egy-egy szituációt többféle variációban más-más szereplőkkel is eljátszhatunk. Játék közben már felsejlik, kitől várhatnak a gyerekek segítséget, ha rossz dolgok érik őket, mit tehetnek, hogy jobban érezzék magukat.


3. Mit éreznél, ha...?
( közérzetjavító, feszültségoldó játék)

Feladat: lehetőségek keresése, hogy rossz élményeink ellenére jól érezzük magunkat
Eszközök: eszközök a csoportszobában

A játék menete:
A gyerekek körben ülnek. Arról beszélgetünk, hogy történnek velünk olyan dolgok is, amik elszomorítanak, megijesztenek bennünket, amik miatt aggódunk, vagy nagyon rossz érzéseink támadnak. Az óvodapedagógus felteszi a kérdést: Mit éreznél, ha…
- beteg lennél a születésnapodon?
- a legjobb barátod hosszú időre elutazna?
- egész nap szakadna az eső, amikor strandra készültök?

Lehetséges válaszok:
- Anya odaülne mellém, mesélne, társasjátékozna velem, később elhívhatnám a barátaimat a születésnapi zsúr helyett, stb.
- Megkérném anyát, apát, hogy hívják fel telefonon a barátomat, beszélgethetnénk, stb.
- Társasozhatnánk, beszélgethetnénk, kitalálnék valamilyen játékot, stb.


4. Te még túl kicsi vagy!
(feszültségoldó, problémamegoldó játék)

Feladat: feszültségoldó megoldás keresése közösen egy problémás helyzetre; annak felismerése, ha egy társuk szomorú, vagy segítségre szorul
Eszközök: társasjáték, a csoportszoba bútorai

A játék menete:
Az óvodapedagógus elmondja Peti történetét, aki vasárnap társasozni hívja a szüleit, akik nem ülnek le vele játszani, mert anya főz, apa pedig pihenni szeretne. Peti próbálkozik 17 éves nagytestvérével, aki a barátaival beszélget, de ők elküldik. „Te túl kicsi vagy a mi beszélgetésünkhöz” – mondják. Peti sírva fakad…
A gyerekekkel elbeszélgetünk a következő kérdésekről:
- Mit érzett Peti, amikor senki sem akart vele játszani? Veled történt már ilyen?
- Miért kezdett el sírni?
- Mit tehetnél, ha senki se játszana veled?
- Milyen játékokkal lehet egyedül is játszani?
- Hogyan tudnánk segíteni Petin?

A jelenetet el is játszhatjuk önként vállalkozó szereplőkkel, változó tartalommal. Bábozni is lehet.

Egy hasonló beszélgetős játék nagyon jó feszültségoldó lehet, és elgondolkodtathatja a gyerekeket, hogy ők is tehetnek annak érdekében, hogy jól érezzék magukat, feszültségüket, szomorúságukat, mérgüket nem csak sírással lehet levezetni.

Nagyon jó feszültségoldó játékok a fogócskák, amikre e helyütt nem írunk példát, mert nagyon gazdag a tárházuk.


5. Lufifújás
(feszültségoldó, közérzetjavító játék)

Feladat: egy gyors feszültségoldó módszer megismerése
Eszköz:

A játék menete:
A gyerekek körbe állnak. Terpeszben lufifújást mímelnek, egyre nagyobb lesz a lufi, majd nagyot kiáltanak: „Pukk!”, és a képzeletbeli lufi eldurran.


6. Gumiember
(az együttműködést párokban gyakoroltató játék)

Feladat: a kerettörténet (meseszövés) során a folyamat koncentrált követése (fontos a lassúság)
Eszköz:

A játék menete:
A gyerekek párt választanak maguknak, a pár egyik tagja a gumiember (számára feszítő-lazító gyakorlat lesz a játék). Társa először „felpumpálja” a gumiembert (hangos be- és kilégzésekkel – számára a játék egy légzőgyakorlat). A gumiembert játszó gyerek először összegörnyedve fekszik vagy ül, és ahogy a másik „fújja”, úgy egyenesedik fel fokozatosan, és feszíti meg az izmait. Amikor „tele lesz levegővel”, vagyis megfeszül minden porcikája, a másik gyerek „kihúzza a dugót”. A dugó nagyon kicsi, lassan áramlik kifelé a levegő. Ahogy fogy a levegő, a gumiemberek fokozatosan elernyednek, ellazulnak, végül elterülnek a földön. Utána csere következik.


7. Lazítás széken ülve
(lazító gyakorlat)

Feladat: ellazulás lassú légzéssel, csak a gyakorlatra koncentrálva
Eszköz:

A lazítás menete:
A gyerekek székre ülnek, a lehető legkényelmesebb pózba, hátradőlve, becsukják a szemüket. Az óvodapedagógus megkéri őket, hogy a lehető leglassabban lélegezzenek, a levegőt is nagyon lassan engedjék ki. Fontos, hogy a gyakorlatot vezető óvodapedagógus hangja nagyon nyugodt, csendes, megnyugtatóan lassú legyen. Meséljen összefüggően virágos rétről, illatokról, tengerparti nyaralásról. Ismételjük meg a gyakorlatot néhányszor. Gyakoroltassuk a lassú légzést, a nyugodt ülő vagy később fekvő helyzetet addig, amíg a gyerekek maguk is meg nem érzik a gyakorlat jelentőségét.


8. Krumpliszsák

Feladat: lassú elernyedéssel a feszültség oldása
Eszköz:

A játék menete:
A csoport létszámától függően az óvodapedagógus kiválaszt két-három gyereket a kisegerek szerepére. A gyerekek körben sétálnak a teremben, eljátszva, hogy a hátukon nehéz zsákot cipelnek. A „kisegerek” kirágják a zsákokat, lassan, ahogy kigurulnak a krumplik, egyre könnyebben, gyorsabban mennek tovább a „zsákos emberek”.


9. Mese a zsák búzáról
(lazító gyakrolat)

Feladat: lazítás, mozgás: utánzás a mese szövegének megfelelően
Eszköz:

Játék menete:
A gyerekek körbejárnak a teremben, az óvodapedagógus mesél. A gyerekek a hallottaknak megfelelően cselekszenek.
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény. Összes vagyona egy degeszre tömött zsák búza volt. (A gyerekek eljátsszák, milyen a degeszre tömött zsák: belégzés, levegő benn tartása, test megfeszítése.) Elindult vele a malomba, hogy lisztet őröltessen a búzából. Útközben elfáradt, letette a zsákot az árokpartra, ő maga elaludt. (A gyerekek eljátsszák, mit tesz a legény: kifújják a levegőt, leülnek, összegörnyednek kicsit.) Arra futott egy kisegér, és kíváncsiságból kirágta a zsák csücskét, mire kipottyant néhány búzaszem. Felébredt a legény, vállára emelte a még mindig nehéz zsákot, és folytatta útját. (Ismét fölállnak, kiegyenesednek, belégzés.) A búza meg egyre csak szóródott a zsákból. Egyre soványabb és soványabb lett a zsák. Mire a legény a malom kapujához ért, az utolsó búzaszem is kipottyant a zsákból. Az üres zsákot mérgében a kerítés tövébe dobta. (A zsák mintájára a gyerekek lassan kilélegeznek, majd elernyednek, végül a földre fekszenek.)
Óvodapedagógus ekkor így szól a gyerekekhez (játékosan megvizsgálja a „zsákokat”): „Most megvizsgálom ezeket a zsákokat is! És itt maradt-e még búza? Nem! Egy-két szemet találtam csak! Nagyon ügyesek voltatok!”


10. Hóember
(lazító-feszítő, közérzetjavító játék)

Feladat: lazítás, feszítés a daloknak megfelelően
Eszköz:

A játék menete:
Minden gyermek egy-egy hóember. Két gyerek énekel: „Süss fel nap…” A hóemberek lassan, fokozatosan elolvadnak, majd leülnek a földre. A gyerekek újra énekelni kezdenek: „Hull a hó, hull a hó…” A hóemberek lassan felállnak, egyre erősebbek, feszesebbek lesznek.


11. Kinek segíthetnék, és hogyan?
(feszültségoldó beszélgetés)

Feladat: a stressz okozta testi tünetek megbeszélése, a feszültségoldás módjainak megismerése
Eszközök: báb minden gyermek számára

A játék menete:
A gyerekek egy báb beszámolóját hallgatják: „Néha rossz érzésem van a gyomromban. Mindig, amikor szomorú vagyok, vagy félek valamitől, és nem szeretnék sírni, és nincs ott velem senki, akinek elmesélhetném, miért érzem rosszul magam. Tudjátok, miért? Mert lenyelem a rossz érzéseimet! Veletek ilyenkor mi szokott történni?”
Egy lehetséges válasz: „Rövid idő múlva nekem is fáj a gyomrom, nagyon rosszul érzem magam. Egyszer, mikor találkoztam az utcán a barátaimmal, azt mondták, úgy látják, nagyon rossz kedvem van, és megkérdezték, hogy mi bánt. Elkezdtem mesélni, és mikor meghallgattak, kezdtem sokkal jobban érezni magam. Többször eljöttek hozzám, sokat beszélgettünk, így már sokkal jobban vagyok.”

Ekkor az óvodapedagógus vezetésével a gyerekek megbeszélik a következő kérdéseket:
- Mit jelent segíteni másokon?
- Kinek van szüksége segítségre?
- Hogyan tudunk segíteni másokon?


12. Lazító gyakorlat fekve
(az ellazulást segítő játék)

Feladat: az ellazulás segítése mesével, ügyelve a „visszatérés” fokozatosságára
Eszköz:

A lazítás menete:
A gyerekek a teremben keresnek helyet maguknak a szőnyegeken. Hanyatt fekszenek, kezük a combjuk mellett. Az óvodapedagógus halkan, lassan a következő szöveget mondja: „Feküdj nyugodtan a hátadon. Egy csodálatos helyre viszlek el gondolatban, de ehhez az kell, hogy csak rám figyelj, és tedd, amit mondok. Lassan lazítsd el a fejtetődet. Lazítsd el a homlokodat… a szemöldöködet… a szemedet… az arcodat… a szádat… az álladat… a nyakadat… a mellkasodat… a karjaidat… a hasadat… a combodat… a térdedet… a bokádat… a lábfejedet. Nagyon lassan lélegezz. Pihenj, csak pihenj. A tengerhez érkeztünk, érzem a langyos szellő fuvallatát, gyönyörűen csillog a víz, süt a nap, érzed a nap melegét. Lélegezz lassan. Messziről látszik egy fehér hajó. Integet az apukád, anyukád, mindjárt ideérnek, nagyon jól érzed magad. Megérkezett anyukád és apukád, homokvárat fogtok építeni. Most pihenj, csak pihenj. Lassan visszatérünk a valóságba, kezd visszatérni beléd az erő. Szorítsd ökölbe a kezed, nyisd ki lassan a szemed, csodálkozz rá a világra. Lassan, nagyon lassan térdelj fel, állj fel, lassan sétálj a teremben. Jól éreztük magunkat együtt.”

Zenére is lehet ugyanezt végezni, de hosszabb időt kell hagyni arra, hogy a gyerekek átélhessék az érzéseiket. Fontos, hogy azt a gyereket, aki nem tud ellazulni, nem szabad erőltetni, arra kell csak figyelni, hogy ne zavarja a társait.