Olvasási idő: 
7 perc

Játszótér és iskola

Körképünkben a főváros különböző kerületeiben fekvő iskolák vezetőit, tanítóit kérdeztük arról, hogy hová és milyen gyakran viszik játszótérre a gyerekeket, és mire kell figyelni ilyenkor.

 

Duna-parti jó levegő

Belvárosi iskola esetén is megoldható, hogy a gyerekek jó levegőn legyenek. Jó példa erre a Szemere Bertalan Általános Iskola és Gimnázium, amelynek van egy kisebb udvara, de azt inkább csak sportolásra használják. Cservenkáné Pál Ilona alsós igazgatóhelyettes azt mondja, két, a gyerekek és a tanítók által is kedvelt játszótér található a közelükben. Az egyik, az alig pár percre lévő Honvéd téri, egy önkormányzat által nemrég felújított, zárt, így igen biztonságos játszótér, a másik pedig szintén nincs túl messze. „Ez utóbbira, az Olimpiai parkba a napközis kollégáim kifejezetten szeretik kivinni a gyerekeket, mert a Duna-parton fekszik, így igen jó a levegője, és jól felszerelt különféle mászókákkal, ügyességi eszközökkel. Ráadásul viszonylag nagy a terület, és focipálya is található rajta” – fejti ki az igazgatóhelyettes, megjegyezve, hogy tulajdonképpen csak zuhogó esőben, és akkor nem viszik ki a gyerekeket játszótérre, ha nagyon kevés idő lenne erre. „Van olyan kolléga, aki még akkor is kimegy a kicsikkel, ha csak bő fél óra áll rendelkezésére. De gyakorlatilag minden nap adódik erre némi idő az ebéd és a délutáni tanulás, illetve a szakkörök között” – fogalmaz az igazgatóhelyettes, aki hangsúlyozza, azt vallják, a gyerekeknek minél több időt kell a jó levegőn tölteniük, szabadon mozogva, futva, játszva. Cservenkáné Pál Ilona azt mondja, korábban az önkormányzat buszával még olykor-olykor nagyobb „túrák” is belefértek, így sokszor vitték a gyerekeket a Normafára vagy a Hajógyári-szigetre. Ez a fenntartóváltás miatt már nem megvalósítható, de próbálnak erre most is lehetőséget találni. Az iskolában bevett rend szerint egyébként a portán lévő füzetbe kell felírnia a pedagógusnak, hogy mely gyerekcsoportot hová viszi, ezt a formát elegendőnek tartják az ellenőrzéshez.

 

Saját játszótér az udvaron

Van olyan iskola, ahol nem jelent gondot, hogy jó levegőn, hasznos elfoglaltságot nyújtsanak a gyerekeknek. Az egyébként is kertvárosi környezetben fekvő újpesti Megyeri Úti Általános Iskolának nemcsak tágas udvara van, de ahhoz sportpályák, sőt két saját játszótér is tartozik. Hamzáné Szita Ilona tanítónő, az iskola igazgatója azt meséli, nem volt ez mindig így, de a közös akarat gyümölcsözőnek bizonyult. „Ahhoz, hogy most ilyen kiváló helyzetben legyünk, természetesen szükségünk volt az önkormányzat segítségére, és további támogatókat is kerestünk. Két évtizede még csak egy csupasz udvar fogadta a tanulókat” – emlékezik vissza az igazgató, hozzátéve, hogy az intézményben már a kilencvenes évek eleje óta az egész napos iskolának megfelelő elvárások szerint fogadják a tanulókat, mi több, már 1990-ben bevezették a mindennapos testnevelést. Az iskola játszótere hintával, kisebb és nagyobb gyerekek számára készült mászókával, csúszdával és más eszközökkel felszerelt. A negyedik kerületben egyébként is sok iskola kapott egy-egy hintát, mászókát; van, ahol műfüves focipálya épült. Hamzáné Szita Ilona szerint nagyon fontos, hogy a tanulás és a kötött programok mellett olyan része is legyen a napnak, amikor a gyerekek saját közösségükben, szabadon játszhatnak. Ezért amikor az időjárás engedi, szívesen röplabdáznak, kosaraznak, fociznak a sportpályán. A saját játszótér megkönnyíti a pedagógusok munkáját: a gyerekeket nem kell utaztatni ahhoz, hogy jó körülmények között, szabad levegőn töltsenek minden nap legalább negyven percet. Az önkormányzat támogatásával a gyerekek ingyenes korcsolyázáson, úszás- és síoktatáson is részt vehetnek, a Tarzan Park hatalmas játszótere pedig évente egy-egy alkalommal látja vendégül a kerület tanulóit.

 

A sportolásé a főszerep

Érdekes helyzetben van a XVI. kerületi Móra Ferenc Általános Iskola. Mint Józsa Andrea tanítónő meséli, a gyerekeket nem kell messzire vinniük ahhoz, hogy jó levegőn legyenek, hiszen külső kerület lévén ez adottsága a környéknek. Az iskola tágas, részben füves udvarral is rendelkezik, ám ez sajnos nem a legmegfelelőbb: komoly felújításra szorulna, csakhogy erre nincs pénz. A tanítónő elmondása alapján egy-egy szülői csapat segítségével olykor nekiállnak a legszükségesebb tennivalóknak az udvaron: virágokat ültetnek, földdel feltöltenek egy-egy hepehupásabb részt. Egy környékbeli óvoda mellett van az iskolához legközelebbi játszótér, ahová olykor elviszik a gyerekeket. Józsa Andrea ugyanakkor azt mondja, ez nem jellemző, mert buszra kell szállni, több megállót utazni, és emiatt a gyereksereg fokozottabb figyelmet igényel. Ha több idő áll rendelkezésükre, ezért inkább egy-egy előre megbeszélt programra viszik el a gyerekeket, ha viszont kevés szabadideje van a gyerekeknek, akkor az udvari játékoké és a sportolásé a főszerep. Tömegsport keretében igen kedvelt például a foci – a lányok körében is – vagy a floorball. Józsa Andrea kiemeli még az iskolai kerékpárszakkört is. A harmadikosok és a náluk idősebbek körében nagyon népszerű foglalkozás keretében péntek délutánonként – és olykor szombat délelőttönként – egy-egy nagyobb kört mennek a környéken biciklivel.

 

Irányított játék helyett szabad játék

A csepeli Kazinczy Ferenc Értékközvetítő és Képességfejlesztő Általános Iskola szintén kertvárosi környezetben, jó levegőn fekszik. Siry Tünde tanítónő azt mondja, amikor tehetik, mindig elmennek a gyerekekkel a közeli játszóterekre, amelyekből pár percnyi sétára több is megtalálható. A csaknem harmincfős gyereksereget ilyenkor két pedagógus kíséri. Siry Tünde szerint a gyerekeknek ekkor már nem korlátokra van szüksége, hiszen egész nap szabályok alapján, meghatározott rend szerint telik a napjuk. Éppen ezért azt mondja, hogy ugyan sokáig próbálkoztak irányított játékokkal, de ez egyre kevésbé jellemző, és inkább hagyják, hogy a kicsik szabadon játsszanak. Persze játékeszközöket, mondjuk labdát vagy frizbit szinte mindig visznek magukkal, és férjével – aki szintén pedagógus – egy-egy játékot megtanítanak a gyerekeknek. „Mára kiváló, jól felszerelt, az előírásoknak mindenben megfelelő játszótereket alakítottak ki a közelünkben” – mondja Siry Tünde. Bár szerencsére nem történt sosem különösebb baj, nem titkolja, hogy mint pedagógusban, mindig van benne egyfajta „gyomorgörcs”, amikor húsz-harminc kisgyerekkel megy ki az iskolán kívülre. Ezért a legfontosabb szerinte az, hogy az iskolában tudjanak arról, hogy elmennek, legyen erre engedélyük, és hogy legalább két pedagógus kísérje a gyerekcsapatot. Ezen kívül nem árt, ha az egy-két órás programra némi enni-innivalóról gondoskodik, és arra is figyelnie kell, hogy mindig legyen nála telefon és egészségügyi csomag.