Photographer

Kiemelt figyelmet igénylő szak-tanácsadás (SNI)

Igény az együttnevelésre

Mivel a sajátos nevelési igényű (SNI) és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyerekek együttnevelése komoly feladatot ró a pedagógusokra, nagy jelentősége van annak, hogy ezen a területen is elindult a szaktanácsadás. Jenei Andreával, a Józsefvárosi Egységes Módszertani Intézet és Általános Iskola intézményvezetőjével a szaktanácsadás szükségességéről és korlátairól beszélgettünk.

– Feltételezem, ezen a területen az átlagosnál jobban igénylik a pedagógusok a segítséget.

– Valóban nagy rá az igény, hiszen sok pedagógusban vetődik fel a kérdés: van a csoportomban, az osztályomban egy SNI vagy BTMN gyerek, de mihez kezdjek vele? Ki fog nekem segíteni? Ebben a helyzetben jól jöhet a szaktanácsadó támogatása, aki külső szemlélőként tekint a helyzetre. Ráadásul az együttnevelés jelenleg nincs igazán szabályozva. Vannak ugyan SNI-irányelvek, és az azokban foglaltakat teljesíteni kell, de a megvalósításhoz eddig kevés szakmai tapasztalat halmozódott fel az intézményekben, ezenkívül a konkrét szakmai és formai megvalósításhoz nincsenek meg a szükséges formanyomtatványok, naplók, tanügy-igazgatási dokumentumok sem. Ugyanakkor az elvárás, hogy a dokumentációkat vezetni kell, jelen van, az együttnevelést pedig meg kell oldani, hiszen ezek a gyermekek ott vannak az intézményekben.

– Mit tartalmaz az SNI-, illetve BTMN-integrációt segítő szaktanácsadás?

– Az SNI és a BTMN gyerekekkel foglalkozók szaktanácsadása egyrészt a tantestületek érzékenyítésében és együttnevelésre való felkészítésében segít, másrészt – legalábbis egyelőre – konkrét segítségnyújtás a pedagógusok számára, hogy hogyan lehetnek eredményesebbek e területen. Az együttnevelés sikeres megvalósítása nagy kihívás a számukra. A szaktanácsadók a konkrét együttnevelést támogató szakmai kérdéseken túl adminisztrációs és szervezeti kérdésekben is támogatást nyújtanak. Abban például, hogy hogyan kell egyéni fejlesztési tervet írni vagy a differenciált nevelés-oktatást megvalósítani, hogyan jelenjen meg ez az intézmény alapdokumentumaiban, mindennapi munkájában.

– Hogyan zajlik a szaktanácsadás folyamata?

– Nagyjából úgy, mint az összes többi területen. Az igényeket eddig általában az intézmények jelezték. A kiscsoportos megbeszélések mellett volt olyan szaktanácsadó, aki érzékenyítő programot dolgozott ki a kollégáknak, és megismertette őket a különböző fogyatékossági területekkel. A szaktanácsadások elindításában részt vesz az intézmény vezetője, majd a fejlesztő pedagógusok, az utazó gyógypedagógusok vagy az intézményben dolgozó gyógypedagógusok, vagyis mindazok a kollégák, akik közvetlen kapcsolatban vannak azokkal a gyerekekkel, akiknek a nevelése-oktatása nehézséget okoz.

– Hogyan fogadják a pedagógusok a szaktanácsadást?

– Az elégedettségi kérdőívek azt mutatják, hogy általában elégedettek voltak, a további munkájukhoz hasznos támogatást kaptak, ami segítheti szakmai fejlődésüket.

– A szaktanácsadás alkalmával van rá mód, hogy egy-egy kisgyermek konkrét élethelyzetén segítsenek?

– Sokat gondolkoztam azon, vajon hol húzódnak a szaktanácsadás határai. Arra jutottam, hogy egy szaktanácsadó egy-egy gyermek konkrét élethelyzetének megoldásába már nem folyhat bele – az a pedagógus és az utazó gyógypedagógus feladata. Közvetett módon mégis alakíthatja egy-egy csoport, osztály és benne egyes gyermekek, tanulók életét. De fontos, hogy a szaktanácsadó ne vegye át az utazó gyógypedagógus szerepét. Az SNI- és BTMN-integrációt támogató szaktanácsadáson kívül elindult az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben (OFI) a gyógypedagógiai szaktanácsadók képzése, felkészítése és a pedagógiai szakszolgálati szaktanácsadók működési modelljének kialakítása is. Ez a két szaktanácsadói terület még nincs benne a jogszabályokban, de ezek a szaktanácsadók fognak kifejezetten a pedagógusokra koncentrálni.

– Egyre több helyen vannak „problémás” gyerekek. Hány intézményben lehet szükség az ilyen fajta szaktanácsadásra?

– Nemrég olvastam egy kutatást, amely szerint az állami fenntartású intézmények 94 százaléka együttnevelő intézmény. Ez nagyon magas szám, ezért is fontos, hogy elindult ez a fajta szaktanácsadás.