Olvasási idő: 
20 perc

Komplex kísérleti fejlesztés Kodály szellemében

Szöveg: Csikai Ildikó, a Kodály Világa program vezetője

„Embernek ének őrzi az időt, / Az tartja számon minden eleinket!
Hallgass meg egy semmicske éneket, / S szíve járását hallod az időnek.”

(Ratkó József)

Keressük meg egymást!

Néhány éve felmerült bennem, milyen jó lenne megkeresni azokat, akik hozzám hasonlóan gyermekkoruktól kezdve a Kodály Zoltán-féle zenei nevelésben részesültek, akikkel az édes anyanyelven túl egy másik azonos nyelvet is beszélünk – és velük közösséget alkotva újabb alkotó folyamatokat elindítani. Úgy éreztem ugyanis, hogy példát kell mutatnunk a mai fiataloknak és az őket nevelő szülőknek, tanároknak, miközben hozzájárulunk ahhoz is, hogy Kodály Zoltán öröksége élő, lüktető maradjon.

Kodály Zoltánné Péczely Saroltával való első találkozásom során, amikor az elképzelésekről egyeztettünk, szóba került az a komplex kísérleti fejlesztés, amelynek gyökerei az 1970-es években az akkori kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnáziumban indultak el. Kodály Zoltánné asszony biztatására fogtam bele a ma már igen tekintélyes szakmai erőt képviselő tudományos, pedagógiai és az andragógia területén elkötelezett kutatócsoport létrehozásába, amely főként általános iskolai és egyetemi oktatókat jelent, akikkel elindult az együtt gondolkodás egy teljesen újszerű, játékos alapon működő, a különféle területeken átívelő módszertan megalkotására.


Tornyot rakunk – matematikából, zenéből és táncból

Az első konferenciánkat idén februárban tartottuk a Zenetudományi Intézet dísztermében. Horváth István Tornyot raktam című versét idézve egy toronyépítés alapozására invitáltam az előadókat és a résztvevőket, ahol a kodályi zenei nevelés különféle területeinek jeles képviselői, a matematikai gondolkodás kialakításának, a játékos elemeknek, a mozgásnak és a táncnak a jelentőségét hangsúlyozó szakágak küldöttei mutatkoztak be.

A második konferenciánkra Kodály Zoltán szülő­vá­rosában, Kecskeméten, a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Karán került sor. A torony megalapozását követően meghatároztuk azokat a konkrét területeket, amelyeket elengedhetetlennek tartunk a komplexitás kialakítása során, így a toronyépítés tovább folytatódott az alábbi szakemberek közreműködésével: dr. Lippai Edit, az ELTE PPK adjunktusa, a Kodály Világa kutatásvezetője, dr. Munkácsy Katalin, az ELTE TTK főiskolai docense, a Kodály Világa matematikai kutatócsoportjának vezetője, dr. Smuta Attila, a kecskeméti Neumann János Egyetem tanszékvezető főiskolai tanára, a Kodály Világa művészeti és zenepedagógiai főtanácsosa, Lévai Péter néptáncos, a Magyar Táncművészeti Egyetem adjunktusa (az „Ének, mozdulat, játék, tánc” című előadásaival, a táncjelírás és -olvasás bemutatásával gazdagítva anyagainkat), Polgár Erzsébet zongora-művésztanár. Ez később kiegészült dr. Mizerák Katalin, a Magyar Táncművészeti Egyetem tanszékvezető főiskolai tanára jóvoltából a dráma, a mozgásjátékok és a néptánc kapcsolódási pontjaival, a dráma- és mozgástanulással előkészített táncszakmódszertan és a konstruktív és kooperatív tanulási módszerek összefüggéseinek felvetésével. Dr. Krémer András, a Szegedi Tudományegyetem főiskolai tanára a versengésről és az együttműködésről tartott előadásában az együtt éneklést, az együtt muzsikálást hangsúlyozta mint kitüntetett pedagógiai célt, ugyanakkor mint annak előfeltételét is, hogy Kodály zenei nevelési módszerét sikeresen meg lehessen valósítani.


Bot és ének – testünk, lelkünk védelmében

Kányádi Sándor Bot és furulya című versében, valamint Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művében is megjelenik az a gondolat, hogy ha útra indulunk, legyen nálunk bot, és vigyünk magunkkal éneket… Legyen nálunk bot, hogy meg tudjuk védeni magunkat, a testünket, szeretteinket, legyenek a túléléshez racionális stratégiai megoldásaink, és legyen nálunk ének, dal, hogy meg tudjuk védeni a lelkünket, hogy meg tudjunk pihenni gondolatainkban, legyenek szerep­repertoárunkban olyan tevékenységek (zene, művészet, alkotótevékenységek, mozgás), amelyek segítenek a folyamatos egyensúly fenntartásában.

Kodály Zoltán munkássága nem csupán a zenéről, a zenei nevelésről szól, hiszen több művében hangsúlyozza a sportolás, a helyes táplálkozás, azaz egyfajta tudatos életvezetés jelentőségét, az egészséges életmódot. Még arra is volt gondja, hogy felkérje dr. Kovács Géza orvost, hogy a Zeneakadémia hallgatói, illetve a zenészek számára dolgozzon ki a zenészeket sújtó foglalkozási ártalmak megelőzését célzó életmódprogramot. A Kovács-módszer szellemi örököse és tiszteletre méltó követe dr. Pásztor Zsuzsa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, aki elsők között csatlakozott komplex programunkhoz.

Kodály életműve a teljes ember neveléséről szól, tehát nem lehet kevesebb komplex fejlesztésünk célja sem, ezért a harmadik konferencia résztvevőit még tudatosabban invitáltuk, hogy törekvéseink egyértelműen tükrözzék Kodály Zoltán elképzeléseit. Együttműködő partnereink között kiemelt szerepet tulajdonítunk a Ringató megalkotójának, Gróh Ilonának. Ilona és leánya, dr. Gáll Viktória Emese alkotómunkája gyengéden simul bele a Kodály Világa pedagógiai és andragógiai elképzeléseibe egyfajta tudatos felnőttképzési módszertannal, a zenei készségek fejlesztését célzó játékos, élményszerű daltanulással, élő hangszeres zenekísérettel, mert mint Kodály, ők is vallják, hogy a gyermekek zenei nevelése a szülők zenei nevelésével kezdődik.

Ugyancsak új területként mutatkozott be a népzene, melynek képviselője a Philidor Intézet révén Rosonczy-Kovács Mihály, akivel már több területen elindítottuk az együttműködést. Úgyszintén először képviseltette magát a vizuális kultúra, melynek a komplex módszertanhoz való kapcsolódási pontjairól Vidra Réka grafikust, tanárt hallhattuk legutóbbi konferenciánkon. Réti Mónika a Kutatótanárok Országos Szövetségét mutatta be, és annak kitüntetett kapcsolatrendszerét hozta el hozzánk. Csordásné Anda Éva az általa fejlesztett MATANDA eszközzel, módszerrel (mely „hidat képez a tárgyi világ és az elvont matematikai fogalmak között”) kapcsolódik a Kodály Világához.

A teljes ember fejlesztése teljes módszert kíván

Nekünk, akiket születésünktől vagy kisgyermekkorunktól kezdve körülölel a zene, az éneklés, ráadásul a tudást, a műveltséget értéknek tartó családba születtünk, ez a természetes közegünk. Az életünk számtalan területére hatással van. Éppen így volt ez velem is. Elhagyva azonban az alma matert, egyetemistaként az akkori 4. Számú Leánynevelő Intézetben kezdtem el dolgozni éjszakás gyerekfelügyelőként, ahol olyan gyerekeket ismertem meg, akiknek egészen más volt az életvitelük. Azóta tudom, hogy mekkora kincset kaptam, milyen kegyes hozzám az élet, amióta megtapasztaltam, hogy milyen sokan vannak azok, akiknek szinte elérhetetlen az a kulturális közeg, ami burkot képes vonni az életünk köré. Bár kollégáimmal mindent elkövettünk, hogy szépre, jóra oktassuk az intézetben egy-két évig szigorú őrizetben élő, iskolai szempontból túlkoros lányokat, a leánynevelés tökéletesen eltúlzott fogalom maradt, csupán apróbb korrekciókra lehetett lehetőségünk.

Később kulturális nevelőtanárként kórust, színjátszó csoportot vezettem az intézetben, és matematikát tanítottam játékos eszközökkel a dolgozók általános iskolájában. A művészeti nevelés több területre kiterjedő jótékony hatása az akkor még nehezen elérhető tudományos mérések nélkül is egyértelmű volt. Már a fellépésekre való készülődés folyamatában láthatóvá vált az, amit Csíkszentmihályi Mihály „áramlatélményként” (flow) definiál, hiszen teljes átéléssel tanulták a szerepüket, gyakoroltuk az egyszerűbb kórusműveket, és már nem a cselekvés célja (az előadások, az intézmény vagy az intézmény fenntartójának képviselői előtti szereplés) motiválta őket, hanem maga a cselekvés: a játék, az együtt alkotás, az együtt éneklés. És a tanulás közbeni élmény átélése, a készségek fejlődése folyamán észrevétlenül alakult ki az egymás iránti figyelem, elfogadás, sőt olykor még a tisztelet is. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, ha minden gyermek már egészen korán bekapcsolódhatna az ilyen jellegű nevelésbe, illetve ha a játékos módszertan más területek fejlesztésében is meg tudna jelenni. A zenei nevelés rendszere minden modalitáson keresztül hat (vizuális: kézjeles szolmizáció, kottázás, kottaolvasás; auditív: éneklés, hangos zenei olvasás, zenehallgatás; kinesztetikus: daljátékok eljátszása, ugrálás, hajolgatás, sőt maga az éneklés technikája; motorikus: ismételgetés közösen; stb.), tehát minden gyermek számára könnyen befogadható, még azok számára is, akik valamilyen területen akadályozottak.

Hogy miért is fontos a komplexitás? Bizonyára számtalan aspektusból meg lehet válaszolni ezt a kérdést. „Nevelést, iskolát csak tiszta és teljes emberképre, mélyen átgondolt, időtálló igazságokra, tiszta forrásból táplálkozó koncepcióra szabad építeni” – mondta Sapszon Ferenc, a Kodály Zoltán Magyar Kórus­iskola alapítója egyik beszélgetésünk alkalmával. Mi, a Kodály Világa komplex fejlesztés résztvevői úgy gondoljuk, hogy a teljes ember nevelésének a természettudományos és művészeti nevelés helyes arányát kell tükröznie, hogy a gyermek olyan irányba tudjon fejlődni, amely testi, szellemi képességeinek, lelkialkatának megfelel, még abban az esetben is, ha a családi háttér nem teljes mértékben ideális. Módszertanunk a tehetséggondozásról és a korrekcióról hasonlóképpen gondoskodik. Éppolyan fontosnak tartjuk a racionális gondolkodásra való nevelést, mint az érzelmi nevelést.

A matematikai nevelés egyik célja éppen a racionális gondolkodás megerősítése, ugyanakkor az is célja kell, hogy legyen, hogy átélhessük, hogy ebben a mesterséges világban van öröm. Ugyanúgy, ahogy a gyermek zenét hallgatva, együtt énekelve vagy akár mozgás közben átéli az örömöt, a játékos matematikatanulás során is, a praktikumot kiszélesítve – dr. Munkácsy Katalin szavaival – „ne csak tudja, hogy ez úgy van, hanem szívét-lelkét melengesse”.

Kodály „százéves tervben” gondolkodott, a néphagyomány alapján különleges rendszert alkotott, énektanítási reformja ötvözte a nyugat-európai zenetanítás és a magyar népzenei hagyományok alapjait. Kodálynak köszönhetően Magyarországon az 1950-es évektől kialakult egy egységes zenepedagógiai rendszer, amely elvezet az óvodáskortól egészen a zeneakadémiai, sőt a posztgraduális képzésekig és a tudományos kutatásig. Tanulmányaiban többször ír arról, hogy mekkora jelentősége van az általános iskolai és gimnáziumi zenei alapműveltség kialakításának. Kodály Zoltán nem csupán a professzionális zenészek mestere, ám nagyon sok különféle területeken sikert elért „tanítványa” vallja, hogy a zenei nevelés hatására váltak többé, gazdagabbá. Kodály nem egyszerűen zenész, zeneszerző, zenetudós, népdalgyűjtő, zenepedagógus volt, hanem „komplex” módon élt, alkotott és tanított. Még van néhány évünk, hogy beteljesítsük, amit megálmodott százéves tervében.

Kodály Zoltán munkássága nem csupán a zenéről, a zenei nevelésről szól, hiszen több írásában hangsúlyozza a sportolás, a helyes táplálkozás, azaz egyfajta tudatos életvezetés jelentőségét.

Dienes Zoltán Pál világhírű matematikus ugyancsak komplex módon közelítette meg a matematika tanítását. Életében az egyik legnagyobb hangsúlyt a matematikatanulás lélektana kapta. Amikor Leicesterben tanított, akkor vetette bele magát a pszichológiai tanulmányokba, és azt szerette volna elérni, hogy a matematika időtálló legyen az emberek életében, és megszakadjon az a folyamat, ami már az 1950-es években tapasztalható volt: hogy a tanárok sem szerették a matematikát, a diákok pedig egyenesen menekültek vagy féltek tőle, sőt „utálták”. Az elméleti matematika mellett Dienes óriási érdeme az a temérdek játékos matematikai eszköz, amely megkönnyíti a feladatok megértését, begyakorlását. És ami talán még ezeknél is fontosabb, hogy egyetemi professzori státusa ellenére a világ számos országában sok ezer gyermekkel foglalkozott; ugyanúgy pedagógusokkal is, hogy megszerettesse velük a matematikát, és olyan játékos megoldásokat fejlesszen, amelyek egyre többeket vonzanak a matematika csodálatos világa felé. Ugyanakkor Dienes és Varga Tamás is logikával és algebrával foglalkozó tudósok voltak, és részben ezért, részben pedig a hagyományok miatt az analízist ők kihagyták vizsgálódásuk köréből, amivel viszont a mi elképzelésünk szerint foglalkozni kell.

Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta és követői kitartó, harcos munkája nyomán az 1960-as évek végén Kecskeméten megszervezték a Kodály–Dienes kísérleti osztályt. Szabó Józsefné Erzsike néni, Danicz Józsefné Trudi néni tanítónők és Rajz Istvánné Éva néni, a délutáni foglalkozások vezetője kivételes képzésben részesültek, hogy a Dienes-féle játékos matematika tanítási módszertana alapján oktassák a matematikát, emellett a „kodályi” mindennapos ének-zene órák, a néptánc és a vizuális nevelés különleges formái segítségével gazdagítsák a kicsik szereprepertoárját.

Ennek a kísérletnek Kodály már a kezdetét sem érhette meg, ám tanítványai, követői, hívei közül sokan kísérték figyelemmel a különféle próbálkozások eredményeit. Nemesszeghyné Szentkirályi Márta azonban sejthette, hogy ennek a képzésnek életre szóló hatása lehet, hiszen tudomása volt Dienes Új-Guineában folytatott próbálkozásairól (a pápuákat is sikeresen tanította a matematika rejtelmeire), és ezt kiegészítette a Kodály által vallott pedagógiai értékekkel. Az 1970-es években a pszichológia is igyekezett bizonyítékokat találni arra, hogy a „Kodály-módszer”-nek, amelynek alapja a művészeti, elsősorban a zenei nevelés, nagyobb hatása van az intellektuális folyamatokra, és képes a szociális hátrányokat kompenzálni.

Kivételesen szerencsésnek érzem magam, hogy én is az említett kísérleti osztályba jártam 1969-től. Legtöbben már a zeneóvodában együtt énekeltünk, tapsoltunk, játszottunk, majd tizenkét éven át védő-óvó, nagyon magas színvonalú képzést kaptunk, és nem csupán a zenei nevelés területén, hiszen több bölcsész, tanár, orvos, mérnök, közgazdász, jogász, egyetemi tanár, rádióműsor-szerkesztő köszönheti sikeres pályáját az ott szerzett alapoknak.


Komplexitás a különféle tudományterületek és a művészetek szférájában

Az elmúlt évtizedben egymást követik azok a kutatások, amelyek a vizuális nevelés, a zenepedagógia, a drámapedagógia, a táncpedagógia, a művészetpedagógia megújítását célozzák, és természetesen egyre nagyobb teret kap a mindenre kiterjedő játékosítás (Lakos Dániel – logfaces; Gondos Gábor – kirakók; Saxon Szász János – Poliuniverzum; 4dframe ÉlményMűhely; építőjátékok: Itsphun, Jomili stb.) és a digitalizáció. A Kodály Világa fejlesztés ezeket az erőket koncentrálja, és igyekszik olyan folyamatokat elindítani, amelyek eredményeképpen a tudományos kutatások eredményeinek beépítésével több óvodában és iskolában a gyakorlatban is kipróbálható, akár a körülményekhez alkalmazkodó, a tehetséggondozásra és felzárkóztatásra egyaránt alkalmas, folyamatosan megújítható módszer születik.

Júniusban Budapesten a kétnapos Művészetpedagógiai Konferencián, november közepén Szegeden az MTA Tantárgy-pedagógiai Kutatási Program Természettudományi-matematikai-informatikai oktatás munkacsoportjának beszámoló konferenciáján (utóbbin az MTA által meghirdetett, a szakmódszertan tudományos megalapozását és megújítását segítő pályázaton nyertes kutatócsoportok közül nyolc mutatta be első évi eredményeit) több nézőpontból, más és más elképzelés alapján folynak a kutatások. A komplexitást minden munkacsoport a saját területén belül képzeli el. Mi azon fáradozunk, hogy a komplexitást a különféle tudományterületek és a művészetek szférájában több ponton együtt alkossuk meg.

Egyfajta bizonyítéka a komplex módszertan hatékonyságának a Mindannyian a Mester tanítványai vagyunk címmel készülő, a Kodály Világa által szerkesztett első könyv. Részben Kodály Zoltán tanítványai, az őt ismerők, illetve rajongói vallanak arról, hogy mit jelent számukra a kodályi zenei nevelés. Nem csupán zenészek, hanem ügyvédek, orvosok, kutatók és más területeken sikeres emberek szólalnak meg. Fontosnak tartjuk, hogy azok is elmondhassák véleményüket a zenei nevelésről, akik nem tekintik élethivatásnak az együtt éneklést, az együtt muzsikálást, bízva abban, hogy így még inkább láthatóvá tudjuk tenni azokat az értékeket, amelyeket Kodály Zoltán életművének köszönhetünk.


A torony tovább épül

A Kodály Világa programot ma már nemzetközi szinten is képviseljük. Az elmúlt időszakban két magas rangú kínai delegációval kerültünk kapcsolatba. Részt vettünk a „Jázmin-virágeső a Selyemúton” különleges kínai népzenei koncerten, és a Magyar–Kínai Kereskedelmi Kamarának köszönhetően a Kodály Világa Tudományos és Művészeti Nonprofit Kft. képviseletében négy évre szóló együttműködési megállapodást írtam alá a Kínai Zenészek Szövetségét képviselő Han Xin'an alelnökkel, főtitkárral. Jelen volt többek között: Li Yi, a Kínai Népköztársaság Irodalmi és Művészeti Területek Szövetsége Végrehajtó Bizottságának elnöke, Wang Zheng a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének kulturális ügyekért felelős tanácsosa. A közös koncertre ellátogatott Duan Jielong, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete is, melyen hatalmas sikert arattak Kodály Zoltán Kállai kettős és A magyarokhoz című művei a kínai zenekar és a Kodály Világa Kórus közös előadásában. A másik pekingi kínai delegáció látogatása során többek között a Kínai Televíziós Munkatársak Szövetségének elnökhelyettesével, a Kínai Filmrendezők Szövetségének elnökhelyettesével, illetve más vezető tisztségviselőkkel tárgyaltunk a művészeti együttműködésről.

Természetesen nem maradhat el a kóruséneklés támogatása, menedzselése sem a Kodály Világa tevékenységeinek sorából. Évente igyekszünk egy-egy Kodály-művet minél több érdeklődőnek megtanítani, és lehetőséget biztosítani az előadásra, az együtt éneklésre. Ebben az évben a Kállai kettőst énekeltük először Százhalombattán, majd a VIII. Muzsika Hídja Nemzetközi Kórusversenyen tekintélyes zsűri előtt. Többek között Michalis Patseasnak, a Nemzetközi Kodály Társaság egyik vezető tisztségviselőjének köszönhetjük arany minősítésünket. Olyanok is jönnek szép számmal énekelni velünk, akik több évtizede nem énekeltek kórusban. Célunk továbbra is, hogy minden tevékenységünkkel szolgáljuk alapvető küldetésünket: „Legyen az együtt éneklés, az együtt muzsikálás, az együtt gondolkodás, az együtt alkotás a közös nyelv a világban.”

A Kodály Világa támogatói: 

  • Emberi Erőforrás Minisztérium
  • Magyar Fejlesztési Bank
  • Gorter Fémipari Zrt.
  • BÁCSVÍZ Zrt.
  • Kecskeméti Termostar Hőszolgáltató Kft.
  • Alföld Pro-Coop Zrt.
  • Zenetudományi Intézet
  • Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kar