Olvasási idő: 
9 perc

Lehet-e bankkártyája egy kiskamasznak?

A gyerekek számára izgalmas témák jelennek meg a kerettantervekben

A diákokat az átélhető, gyakorlatias feladatok, problémák izgatják – mondja Merényi Zsuzsanna, aki az új Nat gazdasági és pénzügyi nevelés témakörének lektora, szakmai hozzászólója, a vonatkozó kerettantervek egyik kidolgozója volt. Az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet munkatársa szerint mára az általános műveltség részévé vált a gazdasági-pénzügyi tájékozottság, ezért fontos ezzel már az iskolában foglalkozni.

Milyen tapasztalatai vannak a pénzügyi-gazdasági ismeretek tanításában?

– Közgazdász tanár vagyok, az elmúlt 33 évben közgazdasági szakközépiskolában, gimnáziumban, szakiskolában, általános iskolában és a felsőoktatásban is tanítottam gazdasági, pénzügyi alapozó tárgyakat. A gazdasági ismeretek érettségi-tételkészítő bizottság elnökeként a gazdasági felsőoktatásba belépő gimnazistáknak szánt tantárgy sorsát is jól ismerem. Diákokon kívül tanárok képzésével is foglalkoztam, hiszen egy kicsit valamennyiünknek gazdászokká kell válnunk a saját életünkben, és diákjaink számára is.

– Ha nem kifejezetten ilyen irányú szakképzésről beszélünk, a diákok hogyan fogadják ezeket a tárgyakat, az efféle ismeretanyagot? Mivel lehet felkelteni az érdeklődésüket?

– Ha nem szakképzésről beszélünk, akkor semmiképpen nem az elméletre helyezzük a hangsúlyt. A diákokat mindenekelőtt az átélhető, nagyon gyakorlatias feladatok, problémák izgatják. Egyrészt az életkoruknak megfelelő gazdasági helyzetek inspirálók (nyithatnak-e bankszámlát, lehet-e bankkártyájuk, mikor, hogyan, mire vállalkozhatnak, mikor fektethetnek be pénzt, tőzsdézhetnek-e), másrészt olyan játékok, amelyben döntési helyzeteket próbálhatnak ki (egy település költségvetési vitája, családi gazdálkodás helyzetei, vállalkozói döntések és következményeik stb.). A gazdasági problémák azért izgalmasak, mert szerteágazó gondolkodásra ösztönöznek. Általában többféle döntés közül lehet választani. Mindegyik döntésnek vannak előnyei, hátrányai, kapcsolhatunk hozzájuk erkölcsi, társadalmi felelősséget is. Erre hamar ráéreznek a diákok, mert ez nem tipikus iskolai feladat, ahol egy megoldást keresünk.

– Mit jelent a diákok számára, ha ilyen gyakorlati ismeretekkel is találkoznak az iskola falain belül?

– Nem ritka, hogy a szülők köszönik meg, hogy ilyen témával foglalkozunk, mert bekerül a családi beszélgetésekbe egy-egy döntés értékelése. Találkoztam olyan tanulóval is, aki rájött, hogy ő ilyesmivel szeretne foglalkozni. Az is érdekes tanulság, hogy gyakran olyan diákoknak hoznak sikert ezek az órák, akik más tantárgyakban kevésbé jeleskednek. Ahol mérték is a változásokat, ott a tudatosabb információkeresés (döntésmegalapozás) volt a kézzel fogható eredmény.

– Mit vár attól, hogy az új Nat kiemeltebben tartalmazza a gazdasági és pénzügyi nevelést?

– A korábbi Nat-ban is megtalálható volt a kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia, valamint a kiemelt fejlesztési területek között a gazdasági és pénzügyi nevelés témaköre. A 2012-es Nat abban különbözik, hogy a műveltségi területek mintegy felében megjelenik a gazdasági és pénzügyi ismeretkör. Az Ember és társadalom (társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek), a Földünk-környezetünk (földrajz), az Ember és természet (fenntarthatóság problémája), az Életvitel és gyakorlat (munkavégzés, pályaorientáció, családi gazdálkodás, a munka világa) is tartalmaz gazdasági, pénzügyi, vállalkozási témákat. További szolgálatokat tud tenni a matematika és az informatika tantárgy. Ha tantervi szinten az órákat összeszámoljuk, akkor még így is elkeserítően kevés, mégis azt jelzi, ami egyre nyilvánvalóbb: az általános műveltség része a gazdasági-pénzügyi tájékozottság. Nagyon nagy árat fizetett a társadalom a tájékozatlanságáért. Óriási felelősségünk van abban, hogy a következő generáció ne csak fogyasztóként éljen. Az elkölthető forintokat meg is kell termelni. Bármilyen pályára kerülnek gyerekeink, nincs olyan tevékenység, amelynek ne lenne gazdálkodási, pénzügyi vonatkozása.

– Milyen munka előzte meg, hogy az új Nat-ban, majd a kerettantervekben hangsúlyosabban jelenjen meg ez a témakör?

– A piacgazdaság kiépülésével pénzügyi vállalkozások, bankok, civil szervezetek, alapítványok egyaránt sokat tettek azért, hogy a felnövekvő generáció jobban értse a gazdasági világot és megtalálja helyét, szerepét benne. A kezdeményezések egy része stabilan megfogant és bekerült az iskolák mindennapjaiba. Amikor felkérést kaptunk, hogy választható kerettanterveket írjunk, arra törekedtünk, hogy az iskolákban már meghonosodott, a helyi pedagógiai programba bekerült és bevált tevékenységek, tantervek elméleti hátterét, keretét megadjuk. Hadd folytassák az iskolák azt, amit már eddig is jól csináltak! A munkacsoportban helyet kapott civil szervezet és a bankszféra képviselője, s gyakorló szakemberként jómagam is.

– Hogyan jelenik meg mindez a tantervekben?

– Ez nehéz kérdés, mert az iskolák többségben csak a már korábban említett tantárgyak keretében jelenik meg. Nincsenek illúzióink: csak ha az illető tanár már felkészült a témából, esetleg részt vett ilyen továbbképzésen, akkor mer bátrabban ezzel a témával foglalkozni a tantárgya keretein belül. Ha nem, akkor kerüli a kérdést. E téren még sok lehetőséget látok, hogy a kollégák tudását jó képzésekkel és segédanyagokkal támogassuk. Tudunk iskolákról, amelyek a korábbi bevált módszerrel heti egy-egy órát szánnak rá egy meghatározott felső tagozatos évfolyamon, van iskola, ahol szakköri keretek között, és van, ahol alkalmanként – projekthét, vendégelőadók, trénerek meghívása, vállalkozások vására, iskolanapok – szakítanak időt erre.

Több kezdeményezésről hallottam például az egész napos iskola délutáni programjai között.



– Pontosan milyen kerettantervek készültek, és ezek mely évfolyamoknak szólnak?

– A Vállalkozzunk! I. és II. kerettantervet a 7–8. és 9–10. évfolyamos diákok számára készítettük, ez heti egy tanórát jelent. A Pénzügyi, gazdasági kultúra I. és II. kerettanterv a 7–8. és 9–10. évfolyam számára heti egy tanórát, a Munkapiac kerettanterv pedig a 9–10. évfolyam számára, szintén heti egy tanórát jelent. Ezeken kívül a 11–12. évfolyamosok számára is készült két választható kerettanterv e tárgyban.

– Milyen módszerekkel kell tanítani, milyen főbb témakörökre kell kitérni ezeken az órákon? 

– Vállalkozási témában nagyon bevált módszer, ha diákvállalkozásokat hozunk létre, és évi egy-egy vásárra készülünk a gyerekekkel. Ezt már felső tagozatosok és középiskolások is meg tudják csinálni, de ismerek alsó tagozatos tanító néniket is, akik bátran belevágnak. Gazdag tapasztalatokat hoz egy ilyen gyakorlati munka, nagyon sokféle képességet fejleszt, önismeretre, együttműködésre tanít. Ha elméleti órára vállalkozunk, akkor is a gyakorlatias megközelítés a helyes út; döntési helyzetek, konkrét esetek vizsgálata lehet hasznos, és a vállalkozó személyén keresztül önismeretre, pályaorientációra is felhasználható. Ha a Pénzügyi, gazdasági kultúra tantervre építünk, akkor az egyes gazdasági szereplők helyzetébe éljük bele magunkat (család-háztartás, vállalkozások, állam, pénzügyi szereplők, világgazdaság) és ezek együttműködési területét, a piacot vizsgáljuk. Tisztázzuk eltérő szerepüket, érdeküket és az együttműködésük szükségességét is felismerjük, megtapasztaljuk.

A Munkapiac tantervvel ott érdemes foglalkozni, ahol várhatóan hamarabb kikerülnek a diákok az iskolából, és szeretnénk felvértezni őket, hogy a kiszolgáltatottságukat csökkentsék.

– Milyen előzetes felkészültséget feltételez egy ilyen tárgy a diákoktól, és milyet a pedagógusoktól?

– A diákoktól semmilyet, elegendő, ha hozzák a tapasztalataikat. Célszerű rányitni a szemüket a körülöttük lévő gazdasági világra, hogy tudatosítsák, „hozzák be” az élményeiket. Sokkal inkább a pedagógusoknak kell felkészülniük, többen félnek ugyanis az ismeretlen vizektől. Van, aki ezt feloldja azzal, hogy meghív szakértőket. De egy kicsit valamennyien gazdálkodunk, tehát saját gyakorlatunkat rendszerezve, megtámogatva ismeretekkel, önképzéssel és jó módszerekkel, játékokkal bátrabban belevághatunk a tanításba. Tudomásom szerint a Pénziránytű Alapítvány készít egy pedagógusképzési programot, amely kimondottan a nem közgazdaságtan szakos tanároknak kíván segítséget nyújtani, ingyenes képzéssel. Most már „csak” a pedagógusok nyitottságára van szükség.