Author

Ma tananyag, holnap történelem

Vajon milyen lehetett egy történelemkönyv az ókorban? Talán csak pár oldal, de azóta már sok oldallal bővültek a történelemkönyvek, és több dolgot is tud az ember. Egyre több szép könyv születik, egyre több információ ér minket. Az iskolákon is látni ezt, hisz eleinte az érettségi is nagy tudást jelentett, de ma már több évet kell eltölteni az iskolapadban. Mennyi ideig bővülhet a tananyag? Mennyi ideig maradhat minden úgy, ahogy most van? Utazzunk előre az időben egy kicsit…

Az első magyarórán a diákok – ha nem kapták meg már az előző tanév végén – kézhez vehetik a kötelező olvasmányok listáját is. Évek óta vitázik (nemcsak) a pedagógustársadalom, mi szerepeljen a listán, a tanárok már szabadabban állíthatják össze, a legtöbb iskolában mégsem változik semmi… „Hasznos”-e a felgyorsult világban pl. Mikszáthot olvasni? Lássuk most egy diák véleményét minderről…

A kötelező olvasmányoknak fontos szerepük van az iskolában. Megismertetik a történelmet és a kultúrát a diákokkal. Viszont egy másik szerepükről nem beszélnek eleget: megszerettetik az olvasást a fiatalokkal, de el is vehetik kedvüket a könyvek világától. Egyrészt a nyelvezet és az azonosulás okozhat gondokat a következő generációknak. Egyre több nehézséget okozhat a Szigeti veszedelem, különböző középkori versek és sok más mű megismerése. Vannak könyvek, amik valóban a tananyag alapját képezik, de egy az angol nyelv és internet által átalakult magyar nyelvben is fent tudnak maradni? Ha a diák kap egy hosszú könyvet, amit régebben írtak, lassan szótár segítségével tudja csak megérteni az olyan szavakat, amiket talán a nagyszüleink ismernek. Később ez is csak rosszabb lesz. Az azonosulás egy másik prob­léma: egy Mikszáth-novella értékrendje mennyire hat egy olyan gyerekre, aki a városban nőtt fel? Egy olyan fiatalra, aki nem beszélhet az idegenekkel, sose látott aratást, lovas kocsit, és csak pár szóban beszél telefonon keresztül. Fel kell tennünk a kérdést, mennyit ér egy régi listához ragaszkodni, ha az olvasás szeretete az ár?

Egy másik kérdés, hogy mennyi ideig száműzhetik a tantervből a döntéshozók az internet és a számítógépek alkalmazását? Valóban fontos, hogy az emberek rendelkezzenek „saját” tudással, de egyre több információ elérhető pár kattintással. Az iskolai évek után a mai generáció már képes lesz minden apróságot nagyon gyorsan megtalálni akár egy okostelefonnal is. Sok diák már ma úgy véli, felesleges bemagolni a leckéket és tételeket, ahogy mondják: „a Google a barátod”. Ha a tanár nem tud meggyőző választ adni arra, miért kell megtanulni egy halom dolgot, nem lesz elég motivációja egy diáknak, feleslegesnek érzi az iskolát. Ha akár csak – a technológia fejlődésének köszönhetően, szó szerint – megkérdezzük a telefont valamiről, és választ ad egy pillanat alatt, nem szívesen böngészünk a vastag könyvekben.

Mennyit ér egy régi listához ragaszkodni, ha az olvasás szeretete az ár?

Ma már egy diáktól főiskolai vagy egyetemi végzettséget várnak el, vagy valamilyen szakmai képzettséget. A fejlődés nemcsak megkönnyíti az információszerzést, hanem bővíti is az ismereteinket. Minden képzés egy kicsit hosszabb lesz, ha nem változtatunk. Az unokáink számára csak egy újabb fejezet lesz a történelemből az, ami nekünk a jelen. Dédunokáink már eggyel több könyvet kell, hogy vegyenek, mint mi? A jövőben elkerülhetetlenül szelektálniuk kell majd a tananyagkészítőknek. El kell dönteniük, mi az, aminek a diák akár az interneten önállóan is utána tud nézni, és mi az az ismeretanyag, amit feltétlenül tankönyvből, illetve tanár segítségével kell átadni.

Bármit is változtatunk az iskolán és a tanterven, egy dolgot mindannyiunknak el kell fogadnunk: a világ változik, egyre többször fognak gépek keresgélni helyettünk. Egyre többször kell valamilyen idegen nyelv ahhoz, hogy elboldoguljunk a világban, és egyre távolabbi lesz a múlt az emberek számára. Tanuljunk meg jól keresni a hatalmas információhalmazban, ami napról-napra nő, és ne próbáljunk minden tudást szelektálatlanul magunkba szívni.