Olvasási idő: 
9 perc
Photographer

Miért kötelező?

Fontos a jogszabály helyes értelmezése

2015. szeptember 1-jén lép hatályba a jogszabály, amely előírja a 3. életévüket betöltött gyermekek kötelező óvodáztatását (a felmentés lehetőségével). A rendelkezés céljairól, az óvoda tényleges szerepéről, illetve egy nemrég befejezett óvodai kutatás-fejlesztésről Szent-Gály Violát, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Óvodafejlesztési Iroda vezetőjét kérdeztük.

(Az interjú júniusban került felvételre, augusztustól Szent-Gály Viola az Oktatási Hivatal munkatársa.)

– Miként kell értelmezni az ősszel életbe lépő jogszabályt? Mit takar a „kötelező” kitétel?

– Tapasztalataim szerint sokszor pontatlanul kommunikált a „kötelező” jelző, a sajtóban gyakran elmarad mellőle a felmentés lehetőségének megemlítése, amely része a szabályozásnak, élnek is vele a szülők. A kötelezőség azokra a gyermekekre vonatkozik, akik adott év augusztus 31-ig betöltik a 3. életévüket, de nem kell minden 3 évesnek óvodába járnia! Ugyanakkor a közszolgálatot biztosító fenntartó részére is kötelezettséget jelent, konkrétan: kötelezően biztosítandó férőhelyet. Felmentést a gyermek 5 éves koráig kérhet a szülő – családi napköziben is teljesíthető minőségi ellátását biztosító feltételek megléte esetén. A jegyző abban az esetben nem adja meg a felmentést, ha megítélése szerint az otthoni humán és szocioökonómiai körülmények nem biztosítják a gyermek mindenek felett álló érdekét: ez nem az intézményi nevelés kizárólagosságát, hanem a segítő szerepét helyezi előtérbe, a családdal együttműködésben.

– Tehát a hátránykompenzáció az egyik fő indoka, hogy ez a rendelkezés megszületett?

– A jogalkotó szándéka a köznevelési törvényben kiemelt célként szereplő iskolai, társadalmi lemorzsolódás csökkentése volt ezzel a paragrafussal is. Már kora gyermekkorban tenni kell azért, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek elmaradásaikat behozva sikeresen befejezzék iskolai tanulmányaikat, szakmát szerezzenek. Kutatások igazolják, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek beóvodáztatását támogatni kell, hogy ne lemaradással kezdjenek. 

A jogszabálynak azonban nemcsak szociológiai háttere van. Az európai uniós szabályozásnak megfelelően Magyarország vállalta, hogy 2020-ig a 4 éves, illetve a tanköteles kort elért gyermekek 95%-a részt vesz az intézményes kisgyermekkori nevelésben. Ennek a szintnek az elérésre jó esély van. A jogszabály megalkotása többek között ezt az uniós irányelvet is támogatja.

– A jogalkotó tehát a kötelező óvodáztatásban látja biztosítottnak, hogy a gyermek iskolaéretté váljon, behozza lemaradásait, illetve kiteljesítse képességeit?

– Egy eszközről, de nem az egyetlen eszközről van szó. Az ingyenes bölcsődei és óvodai étkeztetés kiterjesztése is életbe lép szeptember 1-től. A magas színvonalú óvodai nevelés a helyi pedagógiai programjaival teljes mértékben alkalmas arra, hogy végigvezesse a gyermekeket ezen a nagyon összetett fejlődési folyamaton.
A szakképzett óvodapedagógusok – a pedagógiai asszisztensekkel és az óvodapszichológussal együtt – komplex fejlesztést tudnak megvalósítani, képesek a gyerekek készségeit, képességeit kibontakoztatni. Közszolgálatnak gondolom, hogy az állam gondoskodik arról az ellátásról, amelyben a felnövekvő nemzedék a legmegfelelőbben fejlődik.

– Mikor látszódnak majd az eredmények?

– Körülbelül 10 év elteltével lehet adatokkal szolgálni. Minden ilyen típusú, nagy horderejű beavatkozáshoz fejlesztési évtizedet kell rendelni, amelyben célzott programok segítik az eredményeket. Itt ráadásul intézménytípusok közötti, egymásra épülő fejlesztésekben szükséges továbbra gondolkodni.

– A hátránykompenzáció mellett a tehetséggondozás is megjelenik az óvodákban.

– Igen, a megfelelő formában. Fontosnak tartom, hogy az óvodapedagógusok korszerű tudásra tehessenek szert a tehetségtípusok felismerésben, valamint hogy tudásukat képesek legyenek alkalmazni, átadni a mindennapi munkájuk során: a továbbgondozás, elirányítás lehetőségeinek ismeretében, és a szülőkkel való megfelelő kommunikációban. Ebben a feladatban segítheti őket több szakember, akik a gyermek környezetében vannak, illetve segítik a folyamatot a tehetséggondozó óvodák, programok, tehetségpontok is.

– A rendelkezésnek köszönhetően több gyermek beíratása várható az óvodákba. Hogyan lehet biztosítani, hogy elég férőhely legyen és minden fajta infrastruktúra rendelkezésre álljon?

– Magyarországon több ezer óvoda van, mindenhol a helyi (férőhely)igényeknek kell megfelelniük a fenntartóknak, ehhez pontosan fel kellett mérni azokat. A szükséges fejlesztésekhez komoly erőfeszítéseket tett a kormány: legutóbb 2014-ben, amikor 20 településen közel 900 óvodai férőhely költségeit finanszírozta; 2015 februárjában pedig egy 2,5 milliárd forintos pályázat ad újabb lehetőséget az igények kielégítésére. De a férőhelyek bővítését több fenntartó már évekkel ezelőtt megkezdte, különösen a közép-magyarországi régióban. A szabályozás elkerülhetetlenné teszi, hogy folyamatosan ellenőrizni kell az igényeket, amely nyilván nem egyszerű. Tapasztalataim szerint a fővárosban különösen nagy a mozgás, hónapról-hónapra változik a gyermekszám, rendkívül nehéz a követés és a felelősségteljes tervezés.

– Történt-e változás az óvodai bemeneti-kimeneti követelményeket illetően?

– Az óvodai felvétel körülményei az utóbbi időben egyre részletesebb szabályozást nyertek. Személy szerint is indokoltnak láttam jogszabályba emelni az életvitelszerű tartózkodás igazolásának igényét a fenntartó részéről. A kimeneti tényezőkre vonatkozóan egyrészt az Alapprogram utolsó fejezete ad információt.

Az óvodának nem feladata minden gyermeket azonos szintűre fejleszteni. Folyamatos érlelődésben lévő egyedi gyermekek vannak, akik az iskolába lépve egy átmeneti időszakba lépnek. Ha ezt az időszakot átmenetnek és nem iskolának éli meg a szülő, pedagógus, akkor lesz kudarcmentes az iskolakezdés, amely kihat a továbbiakra. Az iskolaérettség nem az évnyitón dől el, ez hosszútávfutás – szokták mondani. A köznevelési törvény továbbra is lehetővé teszi a rugalmas beiskolázást, a tankötelezettség határnapjának augusztus végére halasztása nem jelenti ennek elvesztését! Ha a szakemberek úgy látják, a gyermek még egy évet maradhat óvodai nevelésben.

– A beszélgetésünk elején említett társadalmi leszakadás megakadályozására a rendelkezés mellett módszertani fejlesztésekkel is segíteni kell az óvodapedagógusok munkáját. Az Educatio nemrég zárta le az óvodai kutatás-fejlesztését.

– A TÁMOP 3.1.1 II. szakaszának keretén belül, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Óvoda­fejlesztési Irodája szakmai vezetése mellett valósult meg az az óvodai kutatás-fejlesztés, amelynek összefoglaló kötete – Óvodai hátránycsökkentés, eredményes iskolakezdés címmel – 3000 példányban kerül terjesztésre. A kutatás-fejlesztés témája jól ismert az óvoda­pedagógusok körében: az eredményes óvoda-iskola átmenet és az esélyteremtés, hátránykompenzáció (hátránycsökkentés) módszertani támogatása jelentős előzményekre tekinthet vissza. Ezek a kutatások, publikációk, jó gyakorlatok azonban mindeddig nem nyertek szintetizálást, egységes áttekintést. A szakirodalmi tájékozódás és a témánkénti jó gyakorlatok feltárása mellett ágazati és intézményi szintű javaslatokat is megfogalmaz. Így a program az óvodapedagógiai szakma valamennyi szintjét képviseli: óvodapedagógusoknak, munkaközösség-vezetőknek, óvodavezetőknek, szaktanácsadóknak, szakértőknek, az intézményfenntartónak, és az ágazati irányítás résztvevői számára is van mondanivalója.

Lényeges üzenet: a gyermek jövendő tanítójához el kell juttatni a gyermek fejlődéséről vezetett dokumentációt, hiszen rengeteg lényeges információt tartalmaz.

– Melyek a kutatás legfontosabb megállapításai?

– Az óvoda-iskola átmenettel kapcsolatban az egyik leglényegesebb üzenet, hogy a gyermek jövendő tanítójához el kell juttatni a gyermek fejlődéséről vezetett dokumentációt, hiszen az óvodák rendeletben szabályozottak szerint vezetik azt, és rengeteg lényeges információt tartalmaz a főszereplőről: a gyermekről. Ezzel az erőforrással feltétlen élnie kellene a jogalkotónak. A kutatás-fejlesztés többek között feltárt olyan jó gyakorlatot, ahol erre vonatkozóan együttműködési megállapodás van az intézmények között, és évekre kidolgozott az átmenet pedagógiai gondozása. A hátránykompenzáció területén a családokkal való tevékeny együttműködés lehetőségeit és szervezetfejlesztésre vonatkozó jó gyakorlatok elemeit azonosítja a kutatás-fejlesztés. Ilyen például a „beóvodázási program”, amely több szereplő együttműködését írja le a 3 évesek óvodai felvételének segítésére. Alapvető azoknak a családoknak a megtalálása, ahol a 3 évesek óvodáztatása valami miatt nem működik jól. A kutatás-fejlesztés rámutatott, hogy a családokkal való együttműködés kialakításában – amely az óvoda-iskola átmenetben is kulcsfontosságú – az óvodavezető motiváltsága, tájékozottsága és kommunikációja kiemelkedő jelentőségű.