Author

Netnemzedék, netnyelv

„Úgy szeretlek, mint az emberek az internetet” olvasható az internet 25. születésnapjára, 2014. március 12-ére készített falvédőszövegen, amelyet internetes mémként (korábban azt mondtuk volna: mai folklór „termékként”) terjesztenek. Természetesen a hálón. Voltaképpen a word wide web, azaz az internet hálózatán elhelyezett honlapokon található információk hálózata negyedszázados. 2012. november 30-án, az sms 20. születésnapjára emlékeztek. 2014. február 4-én pedig 10 éves volt a Facebook, a ma talán legismertebb közösségi oldal. Az emberiség történetében még nem folyt le ehhez hasonló gyors technológiai-kulturális váltás. A netnemzedék (az informatika korával együtt született vagy abba beleszületettek), másként a digitális bennszülöttek tájékozódási, kommunikációs világa feltűnően más. Néhány jellemző a netnemzedék netnyelvi viselkedéséből.

Az ember alapvető ösztöne a kíváncsiság. A világháló ezt tökéletesen beteljesíti. Furcsák, de érthetőek a gyakorlatilag „semmitmondó”, mégis folyamatos „kapcsolatápoló” közlések. A pillanatnyi lelkiállapot közlésének új, általánosító szerepű szövegkezdete (időhatározói mellékmondat bevezetője): „Az érzés, amikor...” És a folytatás például ilyesmi: „kiszámolod a matekátlagodat osztályozó konferencia előtt”. A világháló kiterjesztette a „beszólás” rítusát. A beszólás: különösebb kockázat nélküli odamondás, sértés. A névtelenség rendszerint növeli az agressziót. Igaz, az interneten minden van, például rendreutasítás, nevelés, illemtan – netikett – is. A világhálón szocializálódóknál föltűnő a nyelvi adekvátság (illőség) gyakori megsértése. Ilyen, ha valaki nem ismeri fel a különböző élethelyzeteknek megfelelő nyelvi változatokat, stílusokat.

A világháló „gyorskultúrája” elsősorban a felszínes megértést segíti, csökkenti az árnyalt, elvont, mögöttes szövegértést. A félreértésből fakad a megsértődés. Megfigyelések szerint a netes üzenetekben azért is kerülik a pontot, mert az lezárást jelent (a netnyelvi szöveg pedig soha nem lehet lezárt), s azért kedvelik a mosolyjelet – :) –, mert ennek folyamatos kitételével a félreértelmezést kívánják megelőzni. 

A netnyelvre nem jellemző a végigfogalmazás. Uralkodik a jelzésszerűség. Már az első szövegek felbukkanásakor megállapították, hogy a világhálós „gyorsírás” egy újfajta, írott beszélt nyelvet (másodlagos szóbeliséget) alakít ki, amely fittyet hány a megegyezéses, magas kultúrát jelentő (nálunk: akadémiai) helyesírásnak.

Filozófusok megállapítása szerint a posztmodern technológiája az internet. Amit tehát eddig a posztmodern világ, irodalom elénk tárt, az most a kommunikációban is testet ölt. A posztmodern töredezettségéhez, szétesettségéhez tökéletesen illeszkedik az internet kaotikus világa, és ahhoz igazodik az abban keresgélők tudása is. Roska Tamás éppen tíz évvel ezelőtt fogalmazta meg: „Az a paradox helyzet tapasztalható, hogy az internet adta előnyöket leginkább a személyes erőfeszítésben összeszedett, akaraterővel és önfegyelemmel rendelkező, műveltebb diákok tudják igazán kihasználni. A ’folyton böngészők’ semmire se mennek. (…) Kiderült, hogy a nagyon sokat internetezők jó része depresszióssá válik. Nem kommunikál és bezárul a személyisége.”