Author

Pluszmunka a szóbeli, de megéri

A budapesti József Attila Gimnázium is szervez szóbeli meghallgatást a hozzájuk jelentkező diákok számára. Tavaly a 144 férőhelyre 720 nyolcadikos jelentkezett, és körülbelül egyharmadukat hívták be személyes találkozóra. A 15-20 fős bizottságnak három napjába telt, míg végül kiválasztotta a legmegfelelőbb gyerekeket. Juhász András igazgatóval beszélgettünk, aki évek óta vesz részt a felvételiztetésben.

– A 7–8. évfolyamon kapott osztályzatoktól és a közös központi írásbeli eredményeitől függően hívjuk be szóbelire a gyerekeket. Nálunk 200 pont érhető el összesen, amely az általános iskolai eredményekből, a két írásbeli (matematika és anyanyelvi) feladatsor megoldásával szerzett pontokból, valamint a szóbeli értékelés során kapott pontszámból tevődik össze.

– Mennyire izgulnak a gyerekek a szóbelin?

– Ez az adott gyerektől függ. Mindig is voltak izgulósabb és lazább típusok. Az viszont megfigyelhető, hogy a szülők minden esetben jobban aggódnak, mint a gyerekek.

A szóbelinek komoly marketingszerepe is van: egy barátságos, jó hangulatú szóbeli hatására jobban átgondolják az érintettek a jelentkezési szándékot. Azért is vállaljuk ezt a pluszmunkát, mert megéri. Nagyon fontos, milyen benyomások érik a gyereket a szóbelin, hiszen a jelentkezők nem csak azt mérlegelik, hogy az iskola milyen tudást ad át, hanem azt is, hogy ők hogyan érzik majd ott magukat 4-5 éven keresztül. Ezen élmény, illetve a novemberi nyílt napon tapasztaltak, és persze az iskoláról tudható információk alapján dönt majd a tanuló és a szülő. Lehet, hogy korábban a mi iskolánkat a második vagy harmadik helyen jelölte meg, de a szóbeli után az első helyre kerülhet.

– Az írásbeli tesztek eredményei ekkor már ismertek. A szóbelin a gyerekek tudását is felmérik valamelyest, vagy inkább a személyiségüket, a képességeiket próbálják feltérképezni?

– A felvételiztető tanárok nem ismerik az írásbelik eredményét, a gyerekek tiszta lappal indulnak a szóbelin. Az írásbeli feladatlap is inkább készségeket vizsgál, éppúgy, mint mi a szóbelin. Egy rövid, kb. féloldalnyi hosszúságú szövegértési feladatlapot kapnak a tanulók, és azt figyeljük, tudnak-e önálló véleményt alkotni, hogyan fogalmazzák azt meg, milyen a kiállásuk, a beszéd- és olvasási készségük. Olyan szempontokra figyelünk, amelyek később, a középiskolai tanulmányok során fontosak lesznek. Ha a vizsgázó nem ért valamit és a szövegből sem jön rá, akkor azt vizsgáljuk, hogy mennyire lehet őt rávezetni a megoldásra. A szöveg mindig egy jó tollú újságíró, például Kosztolányi Dezső műve. Olyan írásait adjuk feladatként, amelyek nem találhatók meg a neten (egyet kivéve, amely mintafeladatként fent van a honlapunkon a hozzá tartozó kérdésekkel együtt). Aki viszont biológia vagy angol haladó csoportba jelentkezik, annak a szaktudására is kíváncsiak vagyunk.

– Olyan gyerek is akad, akinek a fejében több van, mint amennyit meg tud mutatni a szóbelin. Elegendő-e egy ilyen rövid találkozás ahhoz, hogy ez kiderüljön a pedagógus számára?

– A felvételik során több szempontot is figyelembe kell venni. Egyrészt ott van az a tény, hogy ebben az életkorban a lányok általában sokkal ügyesebben kommunikálnak, mint a fiúk. Másrészt mindenkinél máshogy van meg a gondolkodás gyorsaságának és mélységének kombinációja: van, akinek gyorsan vág az agya, de nem annyira elmélyült, és van, aki kicsit lassabban halad, de mélyebben szántó gondolatai vannak. A jelenlegi oktatási rendszer inkább az előbbieket preferálja, mi igyekszünk mindkettőt befogadni, ahogy olyanokat is, akik valamilyen tantárgyközi tehetséggel rendelkeznek. Mivel tudjuk, hogy ez nehéz helyzet a diákok számára, a négytagú bizottságokban egy-egy diákunk is jelen van, és egyfajta stresszoldó beszélgetéssel indul a szóbeli. Ezt megelőzően, a várakozás alatt a folyosón is beszélgethetnek a felvételizők a diákjainkkal, akik biztatják őket. Nagy a felelősségünk, hiszen a gyerekek jövőjéről döntünk. Nem vagyunk tévedhetetlenek, de a rossz döntés lehetőségét a szóbelivel igyekszünk csökkenteni.