Recenzió

Parapatics Andrea: Nyelvjárástani munkafüzet. Feladatok a magyar nyelv területi változatosságának megismeréséhez Budapest: Tinta, 2018, 48 oldal

Szöveg: Nagy-Varga Zsolt, magyar–történelem szakos tanár, ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium; doktorjelölt, ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola

A Tinta Könyvkiadó Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek című sorozatának immáron 12. tagjaként jelent meg 2018-ban Parapatics Andrea Nyelvjárástani munkafüzete.

A szerző a nyelvjárások kutatójaként számos dialektológiai interjút készített a magyar nyelvterületen, így tapasztalatait és saját vizsgálatainak tanulságait is be tudta építeni munkájába. Mivel Parapatics Andrea sokéves középiskolai tanári gyakorlattal is rendelkezik, a kiadvány jól ötvözi a felsőoktatás és a közoktatás szakmai és szakmódszertani szempontjait, ezáltal nagyszerűen alkalmazható a pedagógiai gyakorlatban.

A felhasznált szakirodalom listája önmagában biztosítékot jelent a feladatok szakmai színvonalára, egyúttal javaslatokat ad a további tájékozódáshoz akár az újabb munkák iránt érdeklődő pedagógusok, akár a témakörben elmélyülni kívánó tanulók számára. A munkafüzet öt egységből és a használatot jelentősen megkönnyítő megoldókulcsból áll. A feladatokat nem szükséges sorban elvégezni, azonban a kirajzolódó módszertani ívet célszerű követni.

A ráhangoló feladatok (7–8) a szótárhasználatra ösztönzik a tanulókat – e feladatok a Tinta Könyvkiadó gondozásában megjelent Kis magyar tájszótár (2014) vagy a közelmúltban napvilágot látott Nagy magyar tájszótár (2019) segítségével oldhatók meg –, valamint saját beszédük és környezetük nyelvhasználatának tudatosabb megfigyelésére, amivel a szerző már a munkafüzet elején a nyelv sokszínűségére hívja fel a figyelmet.

A második fejezetben (9–22) megjelennek a hétköznapi tárgyak, cselekvések, tulajdonságok szavai, ételek elnevezései, valamint az állat- és növénynevek. A szótárhasználat ebben a fejezetben is szerepet kap, de előfordulnak a diákok leíró grammatikai ismereteit aktiváló, azokra építő feladatok is, például a szóalkotási módokra vagy a szófajokra rákérdező gyakorlat. Találkozhatunk igaz–hamis, anagramma- és szinonimajátékkal, kakukktojás-keresővel, szóalak és jelentés párosítására épülő feladattal, totóval, szólánccal. Ötletes feladat a tájszavak jelentésére épülő memóriajáték, amely rövid előkészület után páros vagy csoportos tanórai tevékenységként is végezhető. A keresztrejtvények megfejtése a munkafüzetben addig előforduló tájszavak összefoglalására, ismétlésére ad lehetőséget, miközben új ismeretet is átadnak: a feladványok nyelvjáráskutatók nevét rejtik. Nagyfokú interaktivitásra hív a betűkártyák játéka. Ez a feladat is alkalmas összefoglalásra, de segíti a szótárhasználati kompetencia fejlesztését is. A tanulók párokban vagy csoportokban versenyezhetnek egymással, de egyéni kihívásként is megoldható e szógyűjtő feladat.

A harmadik fejezet (23–31) kontextusba helyezi a tájszavakat. A nyelvtani ismeretek tanításának egyik alapelve, hogy az elemeket legalább eggyel magasabb nyelvi szint segítségével szemléltessük. Ez ebben a munkafüzetben is megvalósul. E feladatok nagy erénye, hogy szépirodalmi szövegek mellett népdalokat is felhasználnak. A fejezet ráirányítja a figyelmet köznyelv és nyelvjárások viszonyára, a köznyelvi és nyelvjárási jelentések különbözőségeire, hangtani, alaktani és szókészleti sajátosságokra.

A negyedik egység (32–36) a szövegalkotást állítja középpontba. A feladatok különböző típusú szövegek létrehozását kérik: tájszavak fiktív szócikkeinek írása, ismeretterjesztő cikk az iskolaújság számára, versírás, interjú készítése, de olyan feladat is van, amely az érettségi vizsga érvelő szövegtípusára készít fel. Különösen kreatív a dobókockás feladat, amely a szóbeli szövegalkotást teszi játékossá, kisebb csoportokban dolgozva a közös történetalkotás örömét biztosítja, ráadásul jelentősen növeli a tanulók tanórai kommunikációjának az arányát.

Az ötödik témakör (37–42) olyan helyesírási és nyelvhelyességi gyakorlatokon keresztül közelít a nyelvjárásokhoz, amelyek a regionális hátterű tanulók számára nehézséget okozó nyelvi alakok és jelenségek rögzítését segítik. Ilyen az időtartam jelölése, a zöngésedés jelensége vagy a helyhatározóragok alakja. Áttekintő ábrákkal és táblázatokkal, szópárokkal, továbbá önreflexióra buzdító feladatokkal szemlélteti és segíti a kiejtés és a kodifikált helyesírás közötti eltérések tudatosítását.

A munkafüzet egészét változatosság jellemzi. A feladatok kellően komolyak, szakmailag átgondoltak, a tanulókat mégis játékra, együttműködésre sarkallják, ezáltal élményszerűvé teszik a tanulást. A szerző az előszóban a kiadvány kettős célját emeli ki: bevezetést adni a paraszti világ kultúrájába, valamint tudatosabb, többnormájú szemléletet képviselő nyelvhasználókká tenni a tanulókat. A munkafüzet módszertani kultúrája és sokszínűsége vitathatatlanul segítséget nyújt e célok megvalósításához. Mindezek fényében bátran és örömmel ajánlom Parapatics Andrea Nyelvjárástani munkafüzet című munkáját az anyanyelvi órákhoz.