Olvasási idő: 
7 perc
Photographer

Szakközépiskola, szakiskola, szakképzés

Elmélet és gyakorlat más-más arányban

Az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola közel 90 éves történetében mindössze két nő ült az igazgatói székben, Hackné Nyerges Rita a második. Vezetői teendői mellett angol nyelven matematikát is tanít az intézményben. Érettségire épülő szakképzések, szakközépiskolai és szakiskolai képzések zajlanak a falak között. Mindegyik területen komoly pedagógiai kihívást jelent a gyakorlati tudás és a szükséges elméleti ismeretek átadása.

– Milyen szakmai képzések folynak az iskolában, illetve miben speciális az Önök iskolája?

– Kétféle szakmai képzés van nálunk. A nyolcadik osztály elvégzése után érkező diákok úgynevezett alapképzést kezdhetnek meg, három ágazatban: elektronika, informatika és gépészet. Inkább az elméleti képzés dominál mindvégig, heti 3-4 órában van csak gyakorlatuk. A másik képzési irányunk érettségire alapul. Itt első évben a szakközépiskola négy évének szakmai anyagát tanulják a diákok, a második év pedig kifejezetten a szakképzésről, specializációról szól. Tehát, a szakközépiskolás négy év alatt elosztva tanulja meg az alapokat, és egy év alatt kap technikusi oklevelet; aki pedig már érettségivel érkezik, az két év alatt tanulja meg mindezt.

Az iskolánk abban speciális, hogy vannak magyar és két tanítási nyelvű osztályaink, ugyanis bizonyos szakmákhoz idegen nyelv oktatása is kapcsolódik – az informatikához angol, a gépészethez német. Nagy bánatunkra az elektronikában megszüntették az angol nyelvű képzést. Holott a diákjainknak óriási versenyelőnyt jelent a munkaerőpiacon az idegen nyelv. Egy állásinterjún, ahol akár a külföldi cégvezetővel is tudnak váltani néhány szót, hihetetlenül megnöveli az esélyeiket. Érdekes módon ezek a fiatalok nem mennek el külföldre dolgozni, mert nagyon jól megtalálják itthon a számításukat. Akik tovább tanulnak, az egyetemen is választhatnak idegen nyelvű képzést, ami további lehetőségeket nyit meg a számukra.

– Milyen kihívásokat jelent az oktatásban, hogy a diákoknak az elmélet mellett gyakorlati ismereteket is el kell sajátítaniuk?

– Jelen pillanatban finanszírozási gondunk van a szakmai gyakorlati képzés területén, ugyanis megszűnt a szakképzési hozzájárulás azon része, amit a különböző cégek támogatásként adhattak fejlesztésre az iskolának. A műhelyünk a mai napig jól felszerelt, de mindez a korábbi támogatásoknak köszönhető. Sajnos, mivel ez a pénz eltűnt a rendszerből – ami számunkra évi 30-80 millió forintot jelentett–, egyre több nehézségünk adódik az üzemeltetés területén. A fejlesztés hiánya hosszú távon erősen érinti a műhelyparkunkat. Hiszen a naprakész tudás megszerzéséhez szükség van korszerű tanműhelyre. Ugyanakkor az oktatáspolitika a gyakorlati képzésre helyezi át a hangsúlyt,ami nagyon sok plusz költséggel jár.

Összetett elméleti tudást sokkal könnyebb közvetlenül, egy nagy bonyolultságú berendezés üzemeltetésén keresztül megszerezni, mint előbb megtanulni, majd begyakorolni. A sok gyakorlat biztosítja, hogy a diák az oklevél megszerzése után azonnal munkaképes legyen. Megkönnyíti az elméleti tudás megszerzését is.

– Miért van szükség gyakorlatorientált képzésre az említett szakterületeken, ahol leginkább már robotok végzik a munkafolyamatokat?

– Fontos, hogy nagyon pontosan értsék a munkafolyamatokat, és ismerjék az esetleges fizikai korlátokat, mi az, amit meg lehet valósítani. Ha porszem kerül a rendszerbe, akkor még mindig a szakembernek kell beavatkoznia.

– Ha nagyon gyakorlatorientált a képzés, akkor versenyképes tud maradni az itt megszerzett elméleti tudás?

– Összetett elméleti tudást sokkal könnyebb közvetlenül, egy nagy bonyolultságú berendezés üzemeltetésén keresztül megszerezni, mint előbb megtanulni, majd begyakorolni. A sok gyakorlat biztosítja, hogy a diák az oklevél megszerzése után azonnal munkaképes legyen. Megkönnyíti az elméleti tudás megszerzését is. Fontos volna, hogy az iskola rendelkezzen olyan felszereltséggel, technikai és humán területen is, hogy ezt biztosítani tudja.

Versenyképes tudást adunk, de a kollegáink személyes elköteleződésén és lelkesedésen múlik, hogy hajlandók naprakészek lenni. Idejüket, energiájukat nem kímélve próbálják becsempészni az elméleti és a gyakorlati tananyagba a technológiai újdonságokat. A korábbi támogatásoknak köszönhetően mindig be tudtuk hozni a legfrissebb technikát az iskolába. Sajnos, mára előfordul, hogy ugyan elméletben naprakészek a tanárok, gyakorlatban viszont a felszereltség hiányai miatt nem tudják bemutatni, amit tanítanak. Itt mutatkozik meg a versenyek, szakkörök fontos szerepe, amelyek próbálják orvosolni ezeket a fennálló hiányosságokat.

– Az intézményben szakiskolai képzés is folyik. Ott mennyire van összhangban az elmélet és a gyakorlat?

– Nálunk hagyományosan csak kiegészítő szerepe volt a szakiskolai képzésnek, ami szeptembertől meg is szűnik az iskolánkban. A hangsúly mindig a szakközépiskolai képzésen, az említett szakágazatokon volt. A két képzés egyébként teljesen más pedagógiai megközelítést kíván. Ugyan nagyon büszkék vagyunk arra, hogy sok diákunkat felveszik a Műszaki Egyetemre, de azt is látjuk, hogy a munkaerőpiacon nagy szükség van arra az erős középszintű tudásra – mérnök és szakmunkás között –, amit itt megkapnak a fiatalok. Ez nyilván a szakmunkásnál jóval magasabb szint. Középvezetőként egyrészt a mérnök keze alá dolgoznak, másrészt ők azok, akiknek gyakorlatuk is van.

A mai nagy bonyolultságú, automatizált berendezések egyre több középfokú végzettségű szakembert igényelnek, ezért gyakori, hogy a végzősök technikusként állnak munkába, és nem mennek tovább egyetemre. A cégek általában lehetőséget adnak speciális szakképzésekre, és folyamatosan képezhetik magukat. Olyan nagy vállalatokra gondolok, mint a Siemens, a Procter&Gamble, a General Electrics, amelyek gyakran kínálnak álláslehetőséget a végzőseinknek. Vagy a felsőfokú műszaki nyelvtudásuk az, amivel nagyon könnyen találnak lehetőségeket. Itt van az éles határvonal a szakközép- és a szakiskola között.

A szakiskolában ugyanis inkább a gyakorlaton van a hangsúly. A gyakorlati képzés részben az úgynevezett duális képzés keretében valósul meg, ami annyit jelent, hogy cégeknél töltik a gyakorlati idejüket. De ez csak a villanyszerelőknél működik, őket „viszik, mint a cukrot”. A gépi forgácsolóknál viszont már nem találtunk befogadó cégeket, így az ő gyakorlati képzésüket az iskolában kell megoldanunk. Sajnos a nyári összefüggő gyakorlat esetében is ugyanez a helyzet, nehéz vagy éppen lehetetlen külső cégeket találni. Külső képzőhely esetében nehezebb összehangolnunk az elméleti és a gyakorlati képzést, és nagy felelősséget ró az iskolára, a kapcsolattartó tanárokra, hogy lehetőség szerint ez mégis megtörténjen. A tanulót fogadó cég vagy vállalkozó profilja nem minden esetben fedi le a teljes vizsgakövetelményt. Ezeket a hiányosságokat jelenleg szintén szakköri formában tudjuk pótolni, az iskolai tanműhelyben.

Mindezek ellenére nagyon igyekszünk, hogy mind a gyakorlati, mind az elméleti képzésben a legkorszerűbb ismereteket tanítsuk a diákjainknak.