Olvasási idő: 
7 perc
Photographer

Szakmai megmérettetés

– avagy a verseny pedagógiája

Az idei, VII. Szakma Sztár Fesztiválon az elektronikai technikusi szakmában indult és ért el 4. helyezést Kajtor Domonkos, aki a gimnáziumi érettségit követően az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Szakiskolában tanulja ezt a szakmát. Domonkost és egyik felkészítő tanárát, Horváth Zoltánt az idei tapasztalatokról és általában a versenyzés előnyeiről kérdeztük.

– Domonkos, mit jelentett számodra a Szakma Sztár verseny?

– Országos szakmai megmérettetésről lévén szó, a kétéves képzés alatt szerzett tudásomat tettem próbára. Emellett a sikeres versenyeredmény a záróvizsgát is kiváltja, ami szintén kecsegtető lehetőség volt.

– És nyilván számít a továbbtanuláskor is.

– Így van. Tervezem a továbbtanulást, de csak később, viszont amit itt tanultam, már most is tudom használni: megkérnek különböző munkákra.

– Voltak-e egyéb ambícióid a gyakorlati megfontolásokon túl?

– Az első fordulóban, ami elméleti feladatokból állt, még rengetegen versenyeztünk. Amikor bejutottam az elődöntőbe, akkor már jött egy kis hangulat: tapossunk neki, hátha megy tovább is. Amikor pedig döntőbe jutottam, annak már tétje volt.
A Hungexpo területén voltunk 3 napig – összesen 38 szakma úgy 190 versenyzője, ácsoktól kezdve a cukrászokig –, ahol 15 ezer ember fordult meg, úgyhogy külön próbatétel volt, hogy koncentrálni tudjunk. Ott helyben kellett megvalósítanunk egy adott feladatot.

– Ez a gyönyörűen kivitelezett eszköz ott készült?

– Igen. Egy tíz RGB ledes, forgó fénysort készítettem el, amely úgy működik, hogy egy beépített motor forgatja a felső részt. Mozgás közben adott időpontokban felvillantja a megfelelő színeket, amit a szemünk folyamatos szövegként értelmez. A felirata: Szakma sztár.

– Kik és hogyan segítettek a felkészülés során?

– Sokat köszönhetek a tanáraimnak, Tőkei Zsuzsannának és Horváth Zoltánnak, akik elméleti és gyakorlati szinten is támogattak, erősítettek, valamint iskolán kívüli alkalmakat biztosítottak, amelyek segítettek abban, hogy bejutottam a döntőbe.

– Hogy érzed, az erős gyakorlati képzés mellé elegendő elméleti tudást kaptál a képzés során?

– Kicsit kétoldalú a dolog. Az elmélet egy részét egyáltalán nem használtuk a gyakorlatban, viszont a tananyag nagy része kifejezetten a gyakorlati képzés alapjául szolgált. Másfelől, a gyakorlat megkívánna olyan háttértudást, amit nem mindig kaptunk meg az elmélet szintjén. Itt elkelt volna némi erősítés.

Horváth Zoltán tanár úrhoz fordulok:

– Milyen rendszerességet igényel a felkészülés?

– A versenyek első fordulója általában kora tavasszal van, maga a verseny áprilisban. Ebben az időszakban heti rendszerességgel készülünk a diákokkal, a tanórákon kívül is, pótolva a tananyag esetleges hiányosságait.

 

– Általában a tanár jelöli a diákot a versenyre, vagy ők éreznek kedvet, és jelentkeznek rá?

– Abból a szempontból nagyon hasznos a Szakma Sztár verseny, hogy a diákjaink maguk is meggyőződhettek róla: képesek jól teljesíteni egy ilyen versenyen. A többséget nyilván azért terelgetni kell, de vannak néhányan, akik maguktól is vállalkoznak e megmérettetésre.

– Mi mindenben más a versenyszituáció, mint a vizsga?

– A vizsga helyben történik, ismert tanárokkal, nincs olyan erős stresszhelyzet, mint egy versenyen. A Szakma Sztárra idén 15 ezer ember látogatott ki, ők folyamatosan jöttek-mentek, nézték a készülő munkákat. Ehhez még hozzáadódott egy Bytheway nevű „zajgenerátor” hangja. Amikor az embernek kapcsolási rajzot kell tanulmányoznia egy amúgy is felfokozott stresszhelyzetben, leginkább csöndre volna szüksége. Itt ennek éppen a fordítottja volt.

– Mégis milyen előnyei vannak a versenyzésnek?

– Ugyan kritikát fogalmaztunk meg az idei Szakma Sztárról, de kétségtelen, hogy számos jó hozadéka van. Egyrészt sikerélmény lehet a versenyző számára, másrészt a többi diák érdeklődését is felkelti. Nem utolsósorban pedig élesben megy, életszagú. Nyilvánvaló, hogy nem ilyen feladatokat végez majd, aki a pályán marad, de nagyon hasznos, hogy élesben találkoznak komplex megoldandó feladatokkal.

Nem vagyok túl idős, de hat vagy hét oktatáspolitikai váltást éltem meg, amióta tanítok. Ha vesszük például a gyengeáramú technikus képzést, nagyon megváltozott mind óraszámban – 70% gyakorlat, 30% elmélet –, mind tartalmában. Olyan mértékben kívánják gyakorlatorientálttá tenni, hogy a végzős diák akár azonnal munkába állhasson egy elektronikával foglalkozó cégnél. Ez önmagában nem volna baj, csak arra kell vigyázni, hogy továbbra sem a szakmunkás-, hanem a mérnökképzés irányába szeretnénk elindítani a diákjainkat, ahogyan tesszük ezt évtizedek óta. Reméljük, a versenyeken elért eredményeink továbbra is ezt erősítik.

– Miként zajlott az idei Szakma Sztár verseny?

– Nagyrészt szakmunkásképzések képviseltették magukat. Nem is értettük, hogy a mi elméletigényes tárgyaink hogyan kerültek velük versenybe, ugyanis nagyon kilógtak a sorból. A különböző szakmák képviselői – mint például a cukrászok és az ácsok – látványos feladatokat valósítottak meg, és ott volt ez a négy srác, akik ici-pici alkatrészek fölé görnyedtek 2 napig, és sokkal komolyabb feladatot oldottak meg ugyanazon idő alatt. Megdöbbentünk, amikor kiderült, hogy Domonkosnak 5 óra alatt kell összeraknia az említett RGB ledes fénysort, ami egy igen bonyolult munkafolyamat: normál tempóban akár több nap volna elkészíteni. Futószalagnál sem hajtják ennyire az embereket. A versenytársaknál jól látszott a napi rutin, a kezükben volt, hogy milliméteres alkatrészekkel dolgozzanak.

– Ennyire más volt az idei verseny, mint a korábbiak?

– Az a fajta áramköri technológia, amit alkalmazni kellett, nagyon új. A valóságban beültető automaták dolgoznak vele. Óriási volt az idei kihívás, a fél osztály drukkolt Domonkosnak. Már azon viccelődtek, hogy hamarosan az alkatrészgyártás is versenyfeladat lesz.

– Hogyan készültek magára a megmérettetésre?

– Egyértelműen csapatmunka volt, hogy a négy vizsgarészt teljesíteni tudta több diákunk is, és hogy közülük Domonkos elhozta a negyedik helyezést. Horváthné Tőkei Zsuzsanna tanárnő az elméleti felkészítés mellett még főzött is a fiúkra a téli szünetben, mert a korai versenyidőpont miatt – januárra esett ez első forduló – a téli szünetben is tartott a felkészülés.

Azt fogalmaztuk meg a verseny végére, hogy sokkal nagyobb összhangot kell majd teremtenünk az elméleti és a gyakorlati képzés között, és erősíteni a manualitást. Éppen negyvenöt perce tudta meg a következő osztály, hogy jövőre is indulunk.

– A friss tapasztalatok fényében hogyan készíti fel a diákokat jövőre?

– Már meg is kerestem fiatal kollégámat, aki műhelytanár, hogy részben a képzés, részben délutáni különórák keretében, de célzottan készüljenek a hasonlóan bonyolult, kézügyességet és rutint igénylő gyakorlati feladatokra. A korábbi versenyek javarészt írásbeli feladatokból álltak, viszonylag kevés gyakorlattal. Ilyen komplex feladat, mint idén, ez elmúlt 30 évben nem volt. Bár hozzáteszem, ha én szervezném, hasonlót gondolnék: legyen kihívás, legyen ütős a verseny.