Olvasási idő: 
10 perc

Tantárgygondozó szaktanácsadás

Önbizalom-erősítő látogatás

Külső megerősítésre és szakmai iránymutatásra vágyott, de ennél sokkal többet kapott a szaktanácsadás alkalmával Majer Istvánné Csilla, a Százhalombattai Eötvös Loránd Általános Iskola napközis munkaközösség-vezetője. Vele és Mermeze Klára alsó tagozatos szaktanácsadóval arról beszélgettünk, mit adhat egy látogatás a pedagógusnak és a szakembernek.

– Mikor kezdte a szaktanácsadói látogatásokat ebben az iskolában?

Klára: – A szaktanácsadói munkát 2014 tavaszán kezdtem, ekkor kerültem kapcsolatba a Százhalombattai Eötvös Loránd Általános Iskola igazgatójával és pedagógusaival is. Az intézmény az elsők között szeretett volna részt venni a szaktanácsadás pilotprogramjában. A vezetés szinte a teljes tantestülethez kért külső szakembert, többek között azért, hogy a pedagógus-életpályával kapcsolatos változásokban a kollégák jártasságot szerezzenek, és segítséget kapjanak. Az első benyomásom az volt, hogy a látogatandó kollégák felkészültek, tisztában vannak vele, mit is jelent az új típusú szaktanácsadás. Mindemellett voltak bizonyos fenntartásaik, hiszen hosszú ideje csak belső látogatáskor kaptak visszajelzést szakmai munkájukról.

– Miért döntött úgy az iskola, hogy már a pilotprogramban benne szeretne lenni? Hogyan készültek a szaktanácsadó látogatására?

Csilla: – Iskolánk jeleskedik abban, hogy egy-egy programba minél hamarabb bekapcsolódjon. Legelsőnek lenni ugyan nehéz, de azért jó, mert olyan tapasztalatokat szerezhetünk, amivel a saját szakmai tudásunkat bővíthetjük. Amikor a pedagógus-életpályamodell elindult, sokan közülünk már akkor portfóliót készítettek. Ehhez pedig szorosan kapcsolódott a szaktanácsadás. Intézményvezetőnktől, Rigó Katalintól alapos tájékoztatást kaptunk. Igen körültekintően segítette nemcsak a szakmai látogatásokat, hanem a portfóliókészítést is.

– Mit vártak előzetesen a szaktanácsadói látogatástól?

Csilla: – Arra számítottunk, hogy a szaktanácsadói látogatással a pedagógusminősítés előszobájába kerülhetünk. Azt vártuk, hogy egy külső hozzáértő szemlélő megerősít majd bennünket abban, amiről úgy érezzük, hogy jól csináljuk, és segít abban, amiben bizonytalanok vagyunk. Az első találkozást megelőzően még mindenkiben volt egy kis izgalom, de miután „túlestünk” az első beszélgetésen, mindenki megnyugodott, mert tényleg azt a támogatást kaptuk, amit előzetesen vártunk.

Klára: – Az első pillanattól kezdve arra törekedtem, hogy azt érezzék a kollégák, itt valóban olyan eljárásról van szó, amelynek során megerősítik és segítik őket azokon a területeken, amelyeken fejlődni, kiteljesedni szeretnének. Mivel a látogatást ebben az iskolában is jól előkészítették, és a tantestület rendkívül nyitott volt, szívesen fogadtak. Ez sokat segített a látogatási folyamat során.

– Hogyan történt maga a folyamat?

Klára: – A látogatás elfogadott protokoll szerint zajlik. Először az intézményvezetővel vettem fel a kapcsolatot, aki – a vezetői interjú során – elmondta, hogy szeretné segíteni a kollégáit, megismertetni őket az új jelenségekkel. Ezt követően került sor a pedagógusinterjúkra. Az előzetesen megküldött dokumentumok, a pedagógussal történő megbeszélés és az óralátogatás tapasztalatai segítették a tanítót a közeli és távolabbi feladatainak meghatározásában. A fejlesztési terv elkészítésénél tekintetbe vettük a pedagógus saját érdekeit, céljait, de figyelembe vettük az intézményi elvárásokat is. Majer Istvánné Csilla napközis munkaközösség-vezetőként rendkívül sokat segített az alsósoknak már kezdettől fogva. Mint tanító maga is részt vett a szaktanácsadói folyamatban, így hitelessé vált kollégái előtt.

Csilla: – Klárával nem ismertük egymást korábban, de már az első személyes találkozáskor bizalommal tudtunk felé fordulni, mert személyében hitelesnek tűnt. A foglalkozások során, amíg ő jegyzetelt, és figyelte a mondatainkat, a mozdulatainkat, a gyerekek reakcióit, az derült ki számunkra, hogy tényleg figyel ránk, tényleg átlátja, amit csinálunk, mert szakmailag tudja, miről van szó. Komoly szakmai háttérrel rendelkezik, szaktanácsadóként sok iskolát meglátogatott már, és a megszerzett tapasztalatai apró kérdésfeltevésekben, tanácsokban sokat segítettek nekünk is.

– Ön miben szeretett volna előrelépni a szaktanácsadással?

Csilla: – Nem titok, hogy számomra – és a velem egyidős kollégák számára is – az informatikai rendszerbe való bekapcsolódás okoz nehézséget. A legtöbb meglátogatott kollégának az infokommunikációs eszközök mindennapi használata volt a célja a fejlődési tervében. Úgy érzem, a hivatalos látogatás óta sokat léptünk előre ezen a téren. A napköziben folyó munkámból pedig a tanulásirányítást, valamint a komplex foglalkozást látogatta Klára. Megerősítés volt számomra, hogy Klára pozitív visszajelzést adott a foglalkozásomról.

– A gyerekeket hogyan lehet felkészíteni egy ilyen látogatásra? Hiszen mégiscsak egy idegen jön be a terembe.

Csilla: – Húsz éve az akkori gyerekek talán nem vették volna olyan könnyedén, mint a mostaniak. A mai tanulók viszont már hozzá vannak szokva, hogy számukra idegenek járnak be az óráikra, foglalkozásaikra. Az iskola rendszeresen tart nyílt napot, amikor a szülők, nagyszülők is bejöhetnek, de a tanév során sok az óralátogatás  az intézményvezető vagy a helyettese részéről is. Ilyenkor annyit teszünk, hogy a gyerekeknek elmondjuk, hogy egy nagyon aranyos néni/bácsi jön majd be az órára, és ha a szaktanácsadó is kedvesen fordul hozzájuk, akkor nem lehet semmi probléma.

Klára: – Amikor belépek egy-egy osztályterembe, mindig arra törekszem, hogy a gyerekek körében is barátságos benyomást keltsek. Látom a szemükben a kíváncsiságot, ezért bemutatkozom, és elmondom nekik, hogy én is tanító néni vagyok. Tapasztalatom alapján a pedagógus izgatott ilyenkor egy kicsit, hiszen szeretné a tervezett óráját minél eredményesebben megvalósítani. Azzal, hogy a gyerekeket oldom, a pedagógust is segítem.

– A látogatás után van utánkövetés? Tartják a kapcsolatot?

Klára: – Szerintem nagyon fontos az utánkövetés, bár erre nem mindenkivel van mód. Büszke vagyok rá, hogy sok pedagógussal a mai napig tartom a kapcsolatot, Csilla is ilyen. Szakmai kiadványokról, az oktatás területén bekövetkezett változásokról, konferenciák, továbbképzések lehetőségéről informálom őt, és többször előfordult, hogy szakmai rendezvényen találkoztunk.

Csilla: – Ha a munkám során bármilyen szakmai kérdés felmerül bennem, ma is nyugodtan írhatok Klárának e-mailt, és biztos lehetek benne, hogy érdemben válaszol is rá.

Klára: – Másfél év távlatában már látom, hogy az elsők között látogatott pedagógusok többségének sikerült azokat a feladatokat megvalósítania, amelyeket fejlesztési tervében kitűzött. Ez nagyon fontos, mert a szakmai-gyakorlati munkájuk hatékonyabbá, eredményesebbé válik. Erről sokszor számolnak be a kollégák nekem is.

– Miben látják a szaktanácsadás célját?

Csilla: – Még évekig, évtizedekig szeretnénk folytatni ezt a hivatást, ezért saját magunk érdeke, hogy hiteles szakmai visszajelzést kapjunk a munkánkról. Az elmúlt években sok minden változott a közoktatásban, ezekhez a változásokhoz gyorsan és hatékonyan kellett és kell a jövőben is alkalmazkodni. Ebben lehet segítség a szaktanácsadás, a szaktanácsadó személye.

Klára: – Fontos lenne, hogy akár a tanfelügyeleti látogatás, akár a minősítés előtt az intézményvezetők és a pedagógusok bátran merjenek kérni szaktanácsadást, hiszen ez már arra készteti a kollégát, hogy átgondolja eddigi szakmai tevékenységét. Általános tapasztalatom, hogy a pedagógusok önbizalmát növelni kell. Erősíteni őket abban, hogy birtokában vannak a szükséges szakmaiságnak, valamint segíteni őket a tekintetben, hogy a megszerzett alapokat hogyan építhetik tovább.

– Mit adott önöknek a szaktanácsadás?

Csilla: – Sokkal magabiztosabb lettem a foglalkozásokon, és az önbizalmam is erősödött. Mi, akik gyerekekkel foglalkozunk, és próbáljuk nemcsak az ő, hanem a szüleik lelkét is „gondozni”, sokszor elfeledkezünk a saját lelkünkről. Pedig ahogy a gyerekek önbizalmát is folyamatosan próbáljuk erősíteni, úgy ez a pedagógusoknak is nagyon fontos. Ebben is sokat adott a szaktanácsadás.

Klára: – Szerencsésnek tartom magam, mert a látogatások során találkozhattam gyakornok és több évtizede a pályán lévő pedagógussal is. Jelen lehettem olyan tanórákon, amelyeken számos oktatási eszköz segítette a tanító munkáját, de láttam minőségi munkát végző pedagógusokat kevésbé felszerelt intézményekben is. Az elmúlt években a tapasztalatszerzés mellett több mélyítő képzésen, műhelymunkán vettem részt szaktanácsadó kollégáimmal együtt, így közben magam is fejlődtem. Sok pozitív visszajelzést kaptam tanítóktól és igazgatóktól, és külön kiemelném a Százhalombattai Eötvös Loránd Általános Iskola igazgatójának és pedagógusainak pozitív megerősítését.

Hadd említsem meg a kezdeti látogatások egyikét, amikor Csilla egyik foglalkozásán óriási meglepetésben volt részem. A húsvéthoz kapcsolódó szokások volt a téma, és az óra végén húsvéti képeslapot hozott a gyerekeknek a postás, aki a város igazi postása volt. Minden gyermeknek névre szólóan átnyújtott egy képeslapot, és a foglalkozáson bent ülve én is kaptam egyet „Mermeze Klára, szaktanácsadó” címzéssel. Akkor szembesültem először azzal, hogy lám, ez a szerep valóban rám talált. A képeslap ma is kint van a dolgozószobámban. Nagyon jó érzés, hogy ilyen emberi gesztusok is tartozhatnak a szaktanácsadáshoz.