Társasutazás

„A középszerű tanár magyaráz. A jó tanár indokol.
A kiváló tanár demonstrál. A nagyszerű tanár inspirál.”

(William Arthur Ward)

Vannak, akik úgy gondolják, a nevelés nem igazi szakma, pedig valójában kevesen értenek igazán jól a pedagógiához. Azokat, akik professzionálisan gyakorolják nap mint nap a hivatásukat akár kisgyermeknevelőként, akár szaktanárként, fejlesztőpedagógusként, osztályfőnökként, tehetséggondozóként, programszervezőként vagy intézményvezetőként, összeköti, hogy szerepet vállalnak a gyermekek, diákok szellemi, lelki és testi gyarapodásában, fejlődésében. Ez a munka mostanában gyógyító munka is, hiszen a magyar és az európai társadalom és politika ma egyaránt súlyos betegségtüneteket mutat. Szinte már sorskérdésünkké vált, hogy beletörődünk-e a hanyatlást jelző állapotba, vagy tudatosan és elkötelezetten alkotó, felelős és aktív emberek maradunk, és azokat is nevelünk, bevonva az új generációkat is egy közösségi értékekre épülő, egészségesebb, szolidárisabb világ kialakításába – azzal a céllal, hogy a környezeti és szellemi értékeket felismerő, felvállaló, követő és önazonossággal rendelkező felnőttekből álló társadalom formálódjon. E célkitűzés teszi kiemelt szereplővé a pedagógust a 21. században.

Engedtessék meg tehát, hogy a pedagógusnap alkalmából most elsősorban ne a hagyományos vagy modern, de önmagában alacsony motivációs szintet jelentő elméleti tudásátadást emeljem ki, hanem a szemléletformálást és az alapvető szocializációs, nevelő munkát köszönjem meg! Ennek során Önök, kedves pedagógusok, együtt mennek a gyermekekkel az önmagukat és a világot felfedező úton – inspirálva, vezetve, támogatva, kísérve, vigyázva őket; sokat tanulva is tőlük, ugyanakkor sokszor bosszankodva, levegő után kapkodva, eltévedve, elfáradva.

Ez egy társasutazás az iskola világának minden szereplőjével, amelyen a közösségben a másik ember megismerésére, elfogadására és szeretetére is mód nyílik. Az Önök munkájának köszönhetően van remény, hogy tiszteljük és erősítsük egymást, megbecsüljük értékeinket, vigyázzunk környezetünkre, kiálljunk közös érdekeinkért, és tegyünk azért, hogy szűkebb vagy tágabb közösségünk fejlődjön és erősödjön.

Kérem, hogy a jövőben is vigyázzanak a meglévő szakmaiságra, és bölcs szeretettel és hasznos jelenlétükkel műveljék helyi közösségeikben a gyermekeket, fiatalokat, ahogy tették eddig is. Hogy a „nemzet napszámosaiként” Széchenyivel együtt mondhassuk: „Magyarország nem volt, hanem lesz!”

*

A tanév utolsó napjaiban vagyunk. Most, hogy visszatekintünk az évre, érezzük igazán, hogy egy lendületesen végigdolgozott nevelési év milyen kimerítő is tud lenni: a sikereivel, kudarcaival együtt, idegileg, szellemileg és fizikailag egyaránt. És vannak, akik még a tanév végeztével sem pihennek, mert az adminisztrációval, összegzésekkel, leltározásokkal, sőt már a jövő év tervezésével foglalkoznak. De nekik is beköszönt a vakáció.

Minden kollégának valódi feltöltődést, aktív pihenést kívánok, és azt, hogy a nyár előrehaladtával ne csak a szünidő múlását vegyék számba, hanem a következő év lehetőségeit, kihívásait, találkozásait is, és az óvoda- és iskolakezdő gyermekekhez, tanítványokhoz hasonló izgalommal várják a következő tanévet!