Tudással építeni a nemzetet

Minél több orvosnak kellene Magyarországon maradnia, hiszen nekünk is feladatunk, hogy építsük a nemzetünket – mondta Németh Balázs Tamás (26), a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának Pro Scientia Aranyéremmel kitüntetett hallgatója. Jelenleg a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Kísérleti Kutató Laboratóriumában dolgozik, és azt vallja: az egyetem ugyan sok lemondással jár, de az orvostudomány rendkívül izgalmas terület, és ez sok mindenért kárpótol.

– Miért ítélték Önnek a Pro Scientia Aranyérmet?

– Az Országos Tudományos Diákköri Tanácstól kétévente 45 magyar fiatal kutató kapja meg ezt a díjat, olyanok, akik egyetemi pályafutásuk során tudományos munkájukkal, elsősorban az OTDK konferenciákon kiemelkedőt alkottak. Tavaly Szegeden a tudományos diákköri konferencián első helyezést értem el. De nemcsak ezt jutalmazták, hanem valójában az egyetem hat éve alatt elért eredményeimet.

– Milyen érzés volt átvenni a díjat?

– Nagyszerű és megtisztelő, hiszen az OTDK-t nyert kevés számú hallgatóból is egy erős szűrést követően választják ki azokat, akik megkapják az aranyérmet.

– Erőt ad a további munkájához egy ilyen komoly díj?

– Természetesen igen. És nemcsak lelki oldalról
jelentős, gyakorlati haszna is van, hiszen tagja lettem a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának. Ez komoly kapcsolati tőke.

– Mivel foglalkozik a kutatólaborban?

– Állatkísérleteket végzünk. Elsősorban patkányokat vizsgálunk, hogy többet tudjunk meg például a cukorbetegség vagy az élsport szívre gyakorolt hatásairól. Vannak kutyamodelljeink is: rajtuk a sebészi vérveszteséget csökkentő új gyógyszereket, valamint a szívtranszplantáció során a donor szerv tárolási idejét jelentősen megnyújtó speciális oldatot teszteljük, és fejlesztjük.

– Tavaly szeptember óta dolgozik itt mint PhD-hallgató. Azóta tettek már nagy felfedezést?

– A nagy felfedezések legtöbbször hosszú évek kemény munkájának gyümölcsei. Rengeteg értékes eredményt értünk el az elmúlt években, de nagy „aha”-élményben nem volt részem, korai is lenne még. Ugyanakkor úgy érzem, ebben a laborban minden eszköz rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen. Folyamatosan fejlődünk.

– Mivel szeretne foglalkozni a jövőben? Marad a kutatás, vagy inkább gyógyítana?

– Alapvetően a gyógyításban gondolkodom, de ez még alakulhat. Most nehezen tudom elképzelni, hogy egész életemben a kutatással foglalkozzam. Amikor bekerültem az egyetemre, biztos voltam abban, hogy sebész leszek, semmi más nem érdekelt. Pár év alatt ez formálódott: most már inkább a kardiológia érdekel. De nyitva hagytam ezt a kérdést, hiszen a kutatás is nagyon izgalmas terület, tehát tényleg bármi megtörténhet.

– Számos díjat kapott az egyetemi évek alatt, ami mögött hosszú áttanult órák, napok húzódnak. Mennyi idő jutott a baráti kapcsolatokra, a szórakozásra?

– Természetesen nagyon sok lemondással járt az egyetem, viszont nagyszerű érzés, hogy ez a rengeteg befektetett munka végül sikerre vezetett. Az orvostudomány rendkívül izgalmas terület! Azt hiszem, ez sok mindenért kárpótolt. Egyébként sosem volt nagy baráti társaságom, de a közeli, igazán jó barátaimra mindig szakítottam időt.

– Mi az életcélja?

– Hosszabb távon az, hogy legyen családom, és legyen kivel megosztanom az életemet. Számomra ez mindennél fontosabb.

– Gondolt már arra, hogy külföldön vállaljon munkát a jövőben?

– Néhány éves tanulmányútra szeretnék kimenni tapasztalatszerzés céljából, de aztán visszajönnék. Ez az idő arra is jó lenne, hogy összegyűjtsek annyi pénzt, amivel elindulhatok az életben.

– Mi tartja itthon, Magyarországon?

– Itt élek, ide születtem, itt van a családom és a barátaim. A külföldi élet anyagi értelemben vonzónak tűnhet, de nehézségek mindenhol vannak. Ha nagy számban elmegyünk, az itthon maradóknak is egyre nehezebb lesz. Hazánk fejlődését elősegíteni valamennyiünk közös érdeke és felelőssége.