Olvasási idő: 
7 perc

A képekről

Megértem már 33 tavaszt a Skanzenben, de mind különbözött a másiktól, hiszen nemzedékek váltják egymást, új gyerekcsoportok érkeznek vagy a régi ismerősök lettek idősebbek, rég látott pedagógusok jönnek újabb és újabb diákjaikkal.

Jönnek, hogy megmerítkezzenek abban a közegben, amit a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum természeti adottságai, néprajzi közege és múzeumpedagógiai szellemisége kínál. A gondok közül és a gondoktól mentes körülmények közül érkező gyerekek egyaránt azt a receptet keresik, ami szerint boldogulhatnak, boldogan élhetnek. A Skanzen „terepasztal” ehhez a kereséshez, az oktató-nevelő munkához.

Az intézményekben dolgozó pedagógusok gyerek-állandóságához képest nekünk, múzeumpedagógusoknak pont az jelenti az erőpróbát, hogy az ismeretlenül érkező csoportok tudásszintjét, érdeklődését, képességeit pillanatok alatt felmérjük, hogy a nekik legmegfelelőbb módon közvetíthessük népi kultúránk üzeneteit. Itt bizony a kiégésnek nincs légtere és létjogosultsága.

Múzeumpedagógiai kínálatunk alappillérei azok a foglalkozások, melyek a paraszti társadalomban élt emberek egykori tevékenységeit elevenítik föl. Megismertetik a mai gyerekekkel a természetközeli ember dolgos hétköznapjait és ünnepeit. A helyzetgyakorlatok, a szerepjátékok vagy kézműves tevékenységek közben a gyermeket új oldaláról ismerhetjük meg. Az iskolai ismeretek komplex alkalmazására van nálunk mód. Egybeolvad a földrajz, az irodalom, a történelem, a rajz, a testnevelés, a környezetismeret és az énekóra. A problémalátás, az önálló útkeresés, a probléma megoldásának mély érzelmi átélése személyiségfejlesztő hatású. Eközben a közösség is formálódik. Olyan élethelyzeteket teremtünk, melyek a régmúlt köntösében, de mai problémákon gondolkodtatják el a résztvevőket. Itt kockázat nélkül lehet tévedni.

Konkrét tárgyi közegből kiindulva jutunk el az elvont gondolkodásig, a képzelet szabad játékáig.

Programjaink a pedagógusok körében többnyire jól ismertek, és megtalálhatók a Skanzen honlapján (www.skanzen.hu).  A lapban látható képsorozattal, melyeket Deim Péter, a Skanzen fotósa, illetve múzeumpedagógus kollégáim készítettek (9., 22., 35., 56., 76., 96., 110., 116., 132. oldal), azokat emeltem ki, azokat idézem fel, amelyek legközelebb állnak hozzám, amelyek kidolgozásában, elindításában és napi működtetésében részt vettem, részt veszek.                         

Részlet az évi beszámolóból:

A 2014/15-ös tanévre a koronát a nyári táborok tették fel.

A 9. alkalommal indított Heted7 nyári napközis táborunk első turnusa a Nép-zene-kincs nevet viselte, a tavasszal megnyitott Indulj el egy úton című, Kallós Zoltán munkásságát bemutató kiállításra alapozva. Az 5–12 éves gyerekek között voltak, akik már tanulnak zenét, és voltak, akik csupán énekelni szeretnek, de a zene, a ritmus jelenlétét, fontosságát mindnyájan tapasztalhatják nap mint nap.

Először befelé figyelve szívünk ritmusára, kifelé hallgatózva a természet hangjaira, zajaira összpontosítottuk figyelmünket. A népdal születésének is tanúi lehettünk, amikor az egyik kislány a bölcsőt ringatva saját szerzeményét énekelte, amit kishúga dajkálása közben talált ki. A parasztemberek életében a munkavégzés során is kiemelkedő szerep jutott a dalnak, táncnak, zenének, hiszen oldotta a munkák egyhangúságát, monotonitását. A köpülés közben elhangzó mondókák, az állatok megfigyelése és gondozása közben elénekelt dalok, a dalok természeti képei és gazdag szimbolikája tudatosították a gyerekekben, hogy ez a hangzó világ milyen gazdag jelentésekben, ismeretekben, tudásban. A formák, a színek, a ritmusok, a motívumok pedig hímezés, dobkészítés, virágszirom-gyűjtés közben öltenek látható alakot. A moldvai népdalok tanulása és a tánc közben elkurjongatott táncszók jól érzékeltették az egész tábori hét hangulatát.

Az integrált tábor két turnust is felölelt. A fogyatékossággal élőkkel való közösségvállalásnak, a feléjük irányuló figyelemnek több évtizedes múltja van a Skanzenben. A kollégáim által tavaly indított, a közösségi szolgálatos középiskolások és a halmozottan fogyatékos fiatalok közös táboráról van szó. A turnusonként 9–12 óráig tartó speciális programsor első hetében a vak és gyengén látó, valamint a mozgásában akadályozott hat fiatallal együtt szereztek új élményeket, ismereteket – nemcsak a múzeumról, hanem a fogyatékossággal élőkhöz való viszonyulásról is – a középiskolások. A második turnust kolléganőmmel vezettem. Az égig érő fa című népmese fonalát gombolyítottuk föl napról napra, felidézve, ismételve képek alapján az előző napot, és mindig újabb helyszínt, témát, tevékenységet felfedezve, míg végül „megtalálta a kiskondás a királylányt”, akit maguk formáztak meg a színes virágszirmokból a gyerekek.

Számvetés

Kollégáimmal együtt 2015. első félévében 899 múzeumpedagógiai foglalkozást tartottunk, 15 020 résztvevővel. Különösen forgalmas időszakunk az év végi kirándulások ideje, így csak májusban 361, és júniusban 371 foglalkozást tartottunk 12 696 óvodásnak, diáknak.

A címlapon Deim Péter fotója, a Heted7 nyári napközis tábor egyik jelenete látható, a kisfiú kezében egy kéve gabona: egy nyaláb „élet”.
 

Idén 12. éve ad helyet a Skanzen a Néphagyományt Éltető Óvónők Teréz-napi Találkozójának minden októberben, Brunszvik Teréziára emlékezve. Az idei országos, hagyományéltető óvónői programnap délutánján, október 16-án (15.30 – 20.00-ig) tartjuk a Tanárok éjszakája programot is Egy kenyéren élünk címmel. Ezzel is hangsúlyt adunk a két egymásra épülő oktatási-nevelési intézmény, az óvoda és az iskola fontosságának. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A program részleteiről a Skanzen honlapján lehet tájékozódni. 

 

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumpedagógiai Nívódíjat kapott 2015. szeptember 28-án az Országos Múzeumpedagógiai Évnyitón az Integrált tábor speciális megközelítéséért és programjáért. A halmozottan fogyatékos fiatalok és a közösségi szolgálatos középiskolások táborait a múzeumpedagógusok, Bokonics-Kramlik Márta Molnár Józseffel, B. Tódor Enikő pedig Kustánné Hegyi Füstös Ilonával vezették.