A képekről

Kísérőlevél a képekhez

A főszerkesztő úr megkért, hogy az egykori iskolaváros, Mezőtúr iskoláiról készítsek fényképeket, hiszen a számban olvasható egy ismertetés a városunk-ról megjelent tanulmánygyűjteményről.

Az első kép mégsem mezőtúri. 1992-ben Kákicson táboroztam tanítványaimmal. Az Ormánság a harmincas években Kiss Géza, Kovács Imre, Fülep Lajos, Móricz Zsigmond írásai által vált egy nép élni nem akarásának, a népességfogyásnak szimbólumává. Voltunk a közeli Mónosokoron is (ma Okorág településrésze), ahol akkor már összesen két idős ember lakott.
Akkor úgy gondoltam, a falun már nem tudunk ugyan segíteni, de a tanítványainkon hátha: egy év múlva visszavittem őket, hogy legalább egy délelőtt erejéig takarítsanak a templom körül. (Ekkor készült a címlapon látható felvétel. A templom azóta is elhagyottan és gondozatlanul áll.)

Mára Ormánsággá tettük az egész országot. Így aztán az egykori iskolaváros, Mezőtúr iskoláiról készített felvételek sem a feltétlen boldogságot tükrözik. Számomra legszomorúbb az a kép (a 69. oldalon), amely mutatja
Mezőtúr menthetetlenségét: az alsó tagozatos iskolám, amelyben csak a 3. b osztályba  negyvenen jártunk a szintén negyvenes 3. a osztállyal délelőtt-
délután felváltva, most idősek otthona.

Vannak tehát képek az elhagyatott, kiürült, szerepet váltott épületekről. De igyekeztem a szépet is meglátni. Sajnos július közepén csak az épületeket tudtam fényképezni az utcáról (alighanem a belső képekhez fenntartói engedély kellett volna…). (A képek a 7., 13., 19., 60., 69, 86., 92., 107., 122., 126. és 130. oldalakon láthatók.)

Természetesen a legtöbb képet saját iskolámról készítettem: 1965-ben jártam a Teleki Blanka Gimnáziumban először, amikor édesanyám ott kezdett tanítani. Odajártam én is, ott tanítok 36 éve, odajárt a feleségem, négy nagyobbik lányunk, és odakészül az ötödik is.

Mezőtúr, egykori iskolaváros. Lehet-e még valaha újra virágzó iskolaváros? Népesség, gyerekek nélkül nem. Abban sem hiszek, hogy amikor már csak ketten lakunk itt, valaki idehozza táborozni tanítványait, hogy körbekapálgassák romos épületeinket.

Ez a kis fotóesszé még folytatódik az egyes oldalakon látható képek alatt. Töredékesen, egyes szám első személyben.

Achs Károly