Olvasási idő: 
13 perc

A kompetenciák és a készségek átjárhatósága

Az írás egy kézműipari szakközépiskola tanórán kívüli művészeti nevelési programjait s azok pedagógiai tapasztalatait összegzi. A program gerincét egy képzőművész és egy író műveinek együttes bemutatása képezi. A diákoknak lehetőségük nyílik arra, hogy egyrészt a művészek segítségével fogadjanak be kortárs műveket, másrészt aktívan eljátsszák, lerajzolják a komplex művészi élmény nyomán születő gondolataikat, érzéseiket. Mindez elsősorban a készségfejlesztést, a képességek kibontakozását szolgálja.

2006 októberében a Kézműipari Szakközépiskola sajátos kezdeményezést indított útjára. A sok tekintetben felületességre késztető tantervek mellett olyan rendezvénysorozatot alkotott, amely alkalmas arra, hogy egy téma többféle megközelítésével, más-más tanulási, fejlesztési technikákkal, illetve a komplex művészi élmény értelmezésével és artisztikus kifejezési eszközök önálló alkalmazásával szolgálja a készségfejlesztést és a tehetség sokoldalú kiteljesítését.

A programot egy művészbarátság ihlette. A résztvevők bepillanthatnak Száraz Miklós György és Horvát Csaba Lajos munkáiba, találkozhatnak, beszélgethetnek a művészekkel. Diákjainknak először Az Ezüst Macska című regénnyel kapcsolatban egy-egy rejtélyt kell megoldaniuk játékos vetélkedő formájában. A versenyzők közösen rajzolják meg az olvasott mű egyes részleteit, helyszíneit, szereplőit, létrehozva a regényvilág olvasókban reprodukálható képét. A verseny záróeseményeként önálló előadás keretében párhuzamokat kell feltárniuk, képi és szövegbeli rokonságokat kell felismerniük egy kisorsolt Száraz Miklós György-idézet és egy Horvát Csaba Lajos-festmény között.

A program célja az, hogy a résztvevők átjárókat keressenek a különböző megismerési területek és kompetenciák között, arra építve, hogy a szemléletesség és az absztrakciós szinteket körbejáró tevékenységi formák együttes alkalmazása növeli a hatást. A kép és szöveg párhuzamainak felismertetése, a komparatív eljárások alkalmazása önmagában még nem tekinthető innovációnak, hiszen ez az érvényes tantervi kritériumokban évek óta kiemelt szerepet kapott. A szemléletesség ez esetben a párhuzamossággal érhető el, amikor is a posztmodern, képgazdag és történettöredékekből építkező próza mellé egy narratív természetű festményt rendeltünk, s ezzel a szöveg által létrehozott képzetben és a képzőművészeti tárgy képében a megismerés elemi s egyben közös részecskéire irányítottuk a tanulók figyelmét.

Az élményből átívelő hidat kívántunk alkotni, amely a tudás túlpartjához vezet. Természetesen az élmény csak részben lehet a tudás kiindulópontja, hiszen az élmény nagyon szubjektív, a tudás megszerzésének majdhogynem irracionális útja. Néhány tényezőt ebből mégis biztosan a tudásszerzés egyszerű, de hasznos szegmensévé alakíthatunk, például olyan alkalmakkal, amelyek a tanulási folyamat számára megváltozott környezetet teremtenek. Ez önmagában is figyelemfelhívó tényező. Egy könyvtárban tartott óra, más tanár jelenléte a tanórán, a téma több szempontú megközelítése nézőpontváltással – ebben az esetben a festő és író találkozásának, barátságuk szellemi és emberi hátterének közvetlen hangú feltárása – megváltoztatja a megszokott, ezért gyakran alacsony hatásfokkal rendelkező pedagógiai teret. A dialógusnak, amely Szókratész óta a diák és a magiszter leggyümölcsözőbb kapcsolata, napjainkban is fontos helye lenne az oktatásban. A tanulói kérdések előhívása csak ilyen kapcsolatból várható. A beszélgetés erősíti az olvasottak hatását, ezért a rendezvénysorozat alkalmai között az alkotókkal folytatott beszélgetéseket – a kép, illetve a szöveg létrejöttéről szóló önvallomásokat, a művész műalkotásához illesztett önreflexióit – a közvetlen tapasztalat tartományába, a kötetlen dialógus személyességébe helyezzük.

Iskolánk évek óta megrendezi a Mesterek és tanítványok kiállítást, ahol a tanulói munkák együtt szerepelnek a tanári alkotásokkal. A műhelyjelleg azonban nemcsak a „kéz”-művesség elsajátításának gyakorlata lehet. A Csokonai korában még virágját élő írói-költői fakultációk, versfaragói szemináriumok természetes viszonyt teremtettek a műtárgy és a műélvező között azzal, hogy a praktikus alkotói tevékenység révén értelmezték a szövegalkotás sajátosságait, gyakorlatát. Ez nemcsak a tevékenység, hanem az oktatási környezet megváltozását is megkívánja, ezzel idézi elő a hatásdúsítást. A tanulási folyamat tehát a program értelme szerint alkotófolyamattá válik, az alkotótevékenység ez esetben beavatásjelleget ölt. Az élmény a tevékenységben talál formát, s a tevékenység értelmezi önmagát, azaz a tevékenység eredményeként létrejövő műtárgyat is. A befogadói attitűd kialakításának motívuma a rejtjelezés, a játék, hiszen Száraz Miklós György regénye kedves iróniával a mesemotívumok tudatos felhasználására épül. Az enigma létrehozza és fenntartja az érdeklődést. Az olvasóvá válás eszközeként először a regény elkülöníthető részleteiben kell a tanulóknak cselekményt, szereplőket, szimbolikus motívumokat keresniük. Az Ezüst Macska című, most már több kiadást megért, illetve olasz nyelvre is lefordított regény alkalmas az irodalom legmagasabb absztrakciós szintjének, a mítoszteremtésnek élményszintű és értelmi befogadtatására. Számos ponton érintkezik a népmesék, a pogány babonák világával, a fő- és mellékszereplők szinte „az olvasó szeme láttára” a legendák hőseivé válnak. Az egyes karakterek, helyszínek megrajzolásával egyedi értelmezést is kapnak a kisorsolt részletek, amelyek a későbbiekben egy kollektív alkotássá épülnek, amikor végül a munkát egy közös animációs film készítése teszi teljessé. A filmben a műalkotások – Horvát Csaba Lajos festményei, Száraz Miklós György regénye, a tanulói alkotások és más, közismert, Selmecbányát ábrázoló művek – a regénybeli világot, illetve a benne tükröződő életérzést juttatják kifejezésre.

A tehetséggondozásnak nem minden esetben a tehetséget bizonyító készségek továbbfejlesztése a feladata. Gyakori, hogy feltűnő kézügyességet, vizuális érzékenységet mutató tanulóink más területeken súlyos tanulási zavarokkal küzdenek. Ez gyakran szövegalkotási-szövegértési nehézségekkel is összekapcsolódik. Ezért feladatunknak érezzük, hogy az ilyen tanulók tehetségét olyan készségterületekre irányítsuk, amelyek által az említett hátrányok megszűnhetnek.

A Szöveg-Világ-Kép iskolai rendezvénysorozat kísérletet tesz e pedagógiai cél megvalósítására azzal, hogy a szövegvilág képi elemeit kiemeli a szöveg egészéből, azokat is további elemekre bontja, ezeket a belső látásunkkal felfogható motívumokat egymás mellé teszi, s játékos vagy komoly formában eljuttatja a diákokat az értelmezés szintjéhez. Az interpretáció először a rajzolás és festés eszközeivel valósul meg, majd a döntőben a tényleges elemzéssel végződik. A megvalósítás lépései jelzik, hogy a szöveg és a kép folyamatosan egymásba kulcsolódik, az élmény, a tapasztalat a szövegértés építőköve lesz, és a modern irodalom látásmódja egy eredeti szemlélet kialakulásával a tanulói készségeket a tehetség kibontakozásában is segíti.

A tanulók megfigyelték a kép és a szöveg színhatását, az ábrázolt tárgy és a valóság (Selmecbánya) között érzékelhető irracionális mezőket, a téma elrendezését. A szövegbe rejtett ikonikus kép a megismerés alappillére. Ezért fontos a valós képből elvonatkoztatott, a tudatban rögzült képzet kifejezése, amelynek elsődleges szintje a vizuális reprodukció, illetve annak verbális megfogalmazhatósága. A képről alkotott textus nézőpontjai ugyanazok, mint amelyeket a szöveg által felidézett képzet megragadásakor felhasználunk. Ezen a szinten a program sarkköve a parallelizmusok, a hasonló, az azonos és ellentétes tartalmi és formai elemeket rendszerező szempontsor tudatosítása. Ezt azonban megelőzi az egészre, a regény művilágát képező modern mítoszokra, mesemotívumokra való reflektálás. A rendezvényszervezők kiemelt célja ezúttal a komparáció s az ennek nyomán feltáruló transzformált vándormotívum felfedeztetése. Ezeket a célokat Wellek-Warren közismert télteléből fogalmaztuk meg: a szöveg nem a kisebb hatókörű elemekből építkezik – hang, szó, mondat és szöveg –, hanem éppen fordítva. Az irodalom tanításának sajátossága jelenleg is inkább fordított modellt követ, az alkalmazott fogalmak hierarchiája szerint az alacsonyabb rendűből következtet a magasabb rendű fogalomra. Ebből a gyakorlatból kíván kilépni a programalkotó azzal, hogy a művészi élmény befogadását a saját élmény személyes kifejezése követi, s a szöveggé formált és vizuálisan megjelenített interpretáció új összefüggéseket teremt a befogadott élmény szegmensei között. Az egyedi rajzok, a kiscsoportos beszélgetések, a művészekkel folytatott dialógusok, majd a közös animációs film megalkotása a befogadói magatartás új formáját teremtik meg azzal, hogy mintegy a művészi alkotófolyamat részévé emelik a benne részt vevőket.

Programunkat Nagy József tudástechnológiai alapvetéseire építettük, s tudatosan kívántuk alkalmazni elméletének tanulságait. Az irodalom eszköztárában a képmás és a szimbólum közös gyökerű, hiszen a való világot, a valóságos jelenségeket értelmező művilág világképet hordoz, azaz a valóság értelmezője, s így a szövegben rejtőzködő minden kép szimbolikus üzenetekkel kerül összefüggésbe. Ezért a manipulatív és verbális eszközök mellett a képmási és szimbolikus eszközöket együttesen kezeltük. Manipulatív eszközként alkalmaztuk a gyűjtőmunkát, a rendezést, a megadott szempontok szerinti kutatás feladatait. A képmási szint nem különíthető el teljesen a kézzel végzett műveletektől, hiszen a rajz, a grafika, a festmény mint a „képzet képmása” manipulatív eszközökkel jön létre. A megalkotott képmás szimbolikus üzeneteket is hordoz, amelyeket a tanulóknak a program végén kell verbálisan is kifejezniük, remélve, hogy az ezt megelőző tevékenységi formák fejlesztik értelmezési képességüket is. Az elvonatkoztatás a forma, a viselkedés, a szerkezet és a működés rétegeiben vizsgálható.

1. táblázat • Tevékenység és elvonatkoztatás
Behatolás Eljárások
Manipulatív Verbális Képmási – szimbolikus
Forma Gyűjtőmunkával és rendszerezéssel egybekötött manipulatív játékok a szöveggel. Rajzkészítés. A kép és a szöveg összehasonlítása meghatározott szempontok alapján. A saját alkotás elemzése, válaszadás a mit és a miért kérdéseire.
Viselkedés A motívumok elhelyezése a képzeletbeli térképen, a regény és a valós helyszínek felismertetése. Egy-egy bemutatott szereplő jellemzése. A mese műfajának átváltozásai. A művek képi világának és a saját interpretáció, illetve a létrehozott közös alkotás szimbolikus tartalmai.
Szerkezet, működés Az animációs film megszerkesztése. A művilág világképi üzenetének megfogalmazása. A műszerkezetben fellelhető szimbolikus jelenségek (a mű elején virágporeső, a végén koromszerű por lepi el a várost stb.). Az animációs film megalkotása.

A szépírói szövegek közül azért esett a választás Száraz Miklós György Az Ezüst Macska című regényére, a kortárs irodalom egyik remekművére, mert ezt egy művészbarátság és egy iskolai kiállítás megnyitója is indokolta.

Száraz Miklós György egy korábbi iskolai kiállítás megnyitása keretében így nyilatkozott Horvát Csaba Lajos munkásságáról: „Képek úsznak elő. Turbános férfiak. Erdők, mezők, lombok. Égbe törő, vékony ciprusok. Poros úton távolodó postakocsi, előtte kalapos utazó. Kalandor? Kóbor festő? … Honnan jön? ... Hová igyekszik?” – kérdezi az író, és a festőművész a műveivel válaszol. Versenyünk hősei, az író és a festő, a két jó barát elindul, és mi, versenyzők a nyomukba eredünk. Az ösvény különös álomországba vezet majd, amely valóságos volt valamikor, olyan erőteljesen reális, mint egy ma is létező szlovákiai város; olyan ismeretlenbe indulunk, hogy az útra csak bátor kalandorok vállalkozhatnak, de olyan ismerős is, mint gyermekkorunk világa. Festmény és szöveg egymásra felelnek… A szöveg képpé akar válni, s a kép mesélni akar…