Olvasási idő: 
27 perc
Author

A szociális kompetencia megjelenése a Nemzeti alaptanterv kiemelt fejlesztési feladataiban

A tanulmány azt vizsgálja, hogy a közoktatás legfontosabb tartalmi szabályozó dokumentumában, a Nemzeti alaptantervben hogyan jelenik meg a szociális kompetencia fejlesztése, a kognitív fejlesztésekre alapozott hazai oktatásban hogyan teremthető meg az egyre fontosabbá és nélkülözhetetlenebbé váló szociális képességek fejlesztése, valamint milyen feladata van ezek kivitelezésekor a pedagógusoknak.

A szociális kompetencia és fejlesztése

A szociális kompetenciát Nagy József (2003) olyan szociális ismeretek, motívumok, képességek és készségek rendszerének tekinti, amely elősegíti a szociális viselkedést. A rendszer szó jelzi, hogy bár fejlesztés közben kiemelhetünk egy-egy részterületet, a fejlesztés akkor éri el célját, ha ezek a területek rendszerbe szerveződnek. A funkcionalitás felől megközelítve a definíciót, akkor tekintünk egy személyt szociálisan kompetensnek, ha ismeretei, készségei, képességei olyan szinten szerveződtek rendszerré, amely elősegíti társadalmi beilleszkedését, szociális viselkedését.

A szociális kompetencia fejlesztésének tervezésekor első lépésként meg kell vizsgálnunk, hogy a társadalom milyen szociális ismereteket igényel, mely képességek, készségek kialakítását kell rendszerré fejleszteni, és az előbbiek összessége milyen szociális viselkedést eredményez.

A szociális kompetencia a személy attitűdjeit, készségeit és képességeit jelzi, amelyek hozzájárulnak harmonikus életviteléhez, és meghatározzák közösségi beilleszkedését.

A kompetencia elemei között megtalálható a személy önismerete, saját magával szembeni elvárásai, az ezeket meghatározó önbizalom, a pozitív szemléletmód, a másokkal szembeni viselkedés, például a tolerancia, a fejlett kommunikáció. Mindezek kiérlelése érdekében az egyénnek reális képet kell kialakítania önmagáról és környezetéről, a társadalom fejlesztésében tudatosan kell részt vennie, felelősségteljes, környezettudatos magatartást kell gyakorolnia. Elérhető célokat kell meghatároznia, ezek megvalósítása előtt cselekvési terveket kell készítenie és megvalósítania, kitartóan kell dolgoznia céljai elérése érdekében, kellő időben kell döntéseket hoznia. Mindezek a kompetenciák ma az iskolarendszerben közvetett hatások által formálódnak. „Bár fontosságuk talán mindenki számára nyilvánvaló, e készségek, képességek és attitűdök rendszerszerű fejlesztését eddig még nem célozta meg a hazai közoktatás.” (Gönczöl–Vass 2004)

A szocializáció

A szocializáció során a tanuló szociális környezetében sajátítja el a társas kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához szükséges ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben a társadalom aktív tagja legyen. A szociális kompetencia fontosságát a legtöbb esetben a környezetben zajló folyamatok eredményei, következményei révén tapasztalhatja az egyén, és a tapasztalatok birtokában alakíthatja ki saját értékrendjét.

Mivel a szocializáció egyik helyszíne az iskola, az oktatásban részt vevőknek meghatározó szerepük van a hatékony szocializációs folyamatok irányításában. A szociális kompetencia legfontosabb eleme amegfigyelhető viselkedés, de a megfigyelésen túl a folyamatokat komplex összetevőikkel együtt kell vizsgálni. A folyamatok elemei között kell érteni azok bekövetkezése előtti elvárásokat, másrészt az egyes esetek értelmezését, elfogadását vagy elutasítását, amelyek mind szabályozó szerepet tölthetnek be a szociális kompetencia fejlesztésekor.

szociális készségek összefüggnek a kognitív készségekkel, a kognitív irányú fejlesztések kedvező hatással vannak a tanulók szociális készségeire, és fordítva. A kognitív és szociális képességek között egyensúly áll fenn. A szocializáció tanulható és tanítható folyamat, a szociális képességek és készségek fejlesztése minden tanuló érdeke, a társadalomnak pedig természetes elvárása.

Geoff Shepherd (2003, 153.) szerint: „A szociális kompetencia egymáshoz lazán kapcsolódó viselkedésbeli, kognitív és performancia jellegű dimenziók összessége.” Bár ezek a dimenziók szorosan összekapcsolódnak, mégsem lehet az egyik dimenzió mérése alapján a másik változó értékét pontosan jelezni.

 

A proszociális és antiszociális viselkedésmód

A szociális viselkedésben megkülönböztethető a proszociális, illetve antiszociális viselkedésmód. Aproszociális viselkedésmód elsősorban az együttműködések során valósul meg, de a vezetési vagy versengési viselkedésnek is jellemzője lehet, ha azok hosszú távon a fejlődést támogatják. Az antiszociálisviselkedésmód a fejlődést gátló, az esélyegyenlőség érdekeit sértő viselkedésmód jellemzője.

A pedagógus – néha indirekt módon – értékrendje közvetítésével vesz részt a fejlesztésben. A proszociális viselkedés számos eleme megjelenik az osztálytermi munka során. Ezek között található a korrektség és tisztesség, a felelősségvállalás és megbízhatóság, valamint a kötelességtudat, a tolerancia és szolidaritás, a megértés, a segítőkészség, a csoportban való dolgozás, a tanulás és a haladás iránti szándék is. A pedagógusoknak ösztönözniük kell ezen elemek megjelenését, majd a társadalmi elvárásoknak megfelelő irányban fejleszteniük kell azokat, ügyelve arra, hogy egyensúlyban álljanak. Az iskolában zajló fejlesztéseknek támogatniuk kell a proszociális magatartásmód kialakulását, és meg kell akadályozni az antiszociális magatartásmód megjelenését.

 
A fejlesztések iránya

Az iskolai fejlesztések irányvonalának meghatározásakor elsősorban az ágazati szint követelményeire, ajánlásaira kell figyelemmel lenni. Az oktatási ágazat fejlesztési elvárásait elsősorban a Nemzeti alaptanterv és a közoktatási törvény közvetíti, ezért a helyi szabályozókban szereplő fejlesztési területeknek koherenseknek kell lenniük a fenti dokumentumokkal.

Az értékrend megteremtését támogatja, ha az beépül a pedagógusképzésbe (Lappints 1998). Így a nevelés történetének megismerése, az ok-okozatok tisztán látása szükséges és nélkülözhetetlen feltétele a következetes értékrendet követő, szociális társadalmat építő oktatási rendszereknek. A szociális környezet értékrendjének átalakulása szükségszerűen hatással van az iskolára, a pedagógusoknak kezelniük kell az iskolában megjelenő szociális problémákat, sőt a probléma megelőzése érdekében prevenciós tevékenységet kell folytatniuk.

A Nemzeti alaptanterv értékközvetítő szerepe

A Nemzeti alaptanterv 2003-as felülvizsgálatakor előtérbe került a mindennapi életben jól alkalmazható, minőségi iskolai tudás. A NAT hangsúlyozta az iskolákban közvetítendő intelligens, eszközjellegű és alkalmazható tudást (Vass 2003). Az intelligens, eszközjellegű és alkalmazható tudás mindegyike igényli a szociális kompetencia elemeinek fejlesztését.

A közoktatási törvény 8. § (9) bekezdése rendelkezik arról, hogy a Nemzeti alaptanterv az általános műveltséget megalapozó szakaszban biztosítja az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét. Rögzíti azt is, hogy az alaptanterv kötelező rendelkezéseket állapíthat meg az oktatásszervezés körében, valamint tartalmi újdonság, hogy az alaptanterv meghatározza az iskola egészségfejlesztéssel, fogyasztóvédelemmel, valamint környezetvédelemmel összefüggő feladatait. E területek tantervi megjelenése azt jelzi, hogy az oktatási ágazat alkalmazkodik a társadalmi elvárásokhoz, felismeri a probléma gyökerét, és prevencióra törekszik, amely összefügg a szociális kompetencia fejlesztésének törekvéseivel.

A (10) bekezdés szerint az alaptanterv műveltségi területenként határozza meg a nevelő-oktató munka kötelező és közös céljait, az ismeret-, készség- és képességjellegű követelményeit. Úgy vélem, hogy az alaptanterv és a műveltségi területek közötti összhang megteremtését szolgálhatta volna, ha a NAT kiemelt fejlesztési területei megjelentek volna a műveltségi területek céljaiban is.

 

Az intelligens tudás

Az intelligens tudás a tanultak belső összefüggéseinek megértésére, az egyes tantárgyak tudáselemeinek összekapcsolására helyezi a hangsúlyt.

Az intelligens tudás értelmezésekor felmerül a tudástranszfer szerepe, amely a tudás egyik jellemzőjeként jelenik meg, és azt minősíti, hogy mennyire lehet átvinni a megszerzett tudást egy másik közegbe. A tudástranszfer lehetővé teszi, hogy a megtanult elemeket új helyzetekben alkalmazzuk, ezért a tudásnak új minőséget ad. Az élethosszig tartó tanulás előrevetíti annak a szükségét, hogy az iskolában megszerzett tudást hétköznapi helyzetekben is tudjuk alkalmazni, így a tudás értéke nő. A tudástranszfer lehetővé teszi az oktatás hatékonyságának megteremtését, az iskolákban tanult elméletek gyakorlati alkalmazását a változó helyzeteknek megfelelően (Molnár 2002).

Az iskolai tudás különböző színtereken történő alkalmazása feltételezi, hogy az egyén képes céljait megvalósítani és a közösség által elvárt eredményeket elérni. Az intelligens tudás feltételezi, hogy a tudás hordozója olyan intelligens ember, aki képes önmaga fejlesztésére és a tudás csoportban, azaz társadalomban való alkalmazására. Mindezek együttesen az egyén szociális kompetenciáját jelzik.

 

Eszközjellegű tudás

A tanterv kiemeli az eszközjellegű tudás fontosságát. Az eszközjellegű tudás fejlődését az egyes kompetenciákkal, készségekkel, képességekkel, jártasságokkal, tudástartalmakkal párhuzamos fejlődés teszi lehetővé. Az eszközjellegű tudás elemeit két csoportba sorolták a tanterv készítői. Az első szinten megjelenő kompetenciák között jelenik meg a szociális, együttműködési, életvezetési kompetencia, amásodik szinten jelent volna meg az egyes műveltségterületek összefüggése. Ez a kereszttantervjelleg azonban nem jelent meg a tantervben, az egyes tantárgyak megmaradtak saját tudományos ismeretkörükön belül.

 

Az alkalmazható tudás

Az alkalmazható tudás lehetővé teszi, hogy a tanulók megértsék és alkalmazzák a megszerzett ismereteket. A tanterv célként tűzi ki a magasabb rendű gondolkodási műveletek fejlesztésének támogatását.

Az alkalmazható tudás feltételezi az egyén társadalmi közegbe való beilleszkedését, a változó élethelyzeteknek megfelelő alkalmazkodást. A kiemelt terület tantárgytól függően kivitelezhető, a gyakorlatorientált tantárgyakban pedig alapvető kritérium ezek megjelenése.

 

Társadalmi felelősség – társadalmi kompetencia

A 2003-ban felülvizsgált NAT az oktatásban részt vevőknek nagy felelősséget adott át. A társadalom tagjai döntési és érdekérvényesítő kompetenciáik alapján változtathatnak az oktatás minőségén, ami kedvez a hosszú távú társadalmi fejlesztéseknek, az állami szerepvállalás helyett nő a társadalmi felelősség. A NAT fejlesztői differenciált oktatást szándékoztak megteremteni az iskolákban, a tanterv épít az iskolafenntartók, pedagógusok, szülők, diákok érdekérvényesítő szerepkörének aktivitására. Ez a szándék, amely a NAT bevezetőjében olvasható, közvetetten jelzi a társadalom növekvő szerepét, egyben felelősségét.

Az egyén érdekérvényesítő funkciója a szociális kompetencia része. Ennek a szerepnek a vállalása teszi lehetővé, hogy a tanulók és szüleik érdekeiket az iskolában megfelelő módon képviseljék. Az érdekérvényesítés szükséges feltétele, hogy célja összhangban legyen az oktatási ágazat hosszú távú céljaival, ennek érdekében fejleszteni kell a szülői érdekérvényesítésre jogosító kompetenciákat is.

 
Kognitív és szociális fejlesztések

A kognitív és szociális fejlesztés szorosan összetartozó területek az oktatásban. Az oktatási intézményeknek ezért egyforma mértékben kell koncentrálniuk mindkét fejlesztési területre. Az iskolák a pedagógiai programjaikban határozzák meg nevelési és oktatási céljaikat. Ennek megvalósítása érdekében az osztállyal találkozó pedagógus az egyes osztályokban nemcsak oktató, hanem nevelő jellegű, fejlesztőmunkát is végez, amelyek speciális pedagógiai, pszichológiai ismereteket is igényelnek.

A NAT kiemelt fejlesztési feladatai

A NAT kiemelt fejlesztési feladatai az iskolai oktatás valamennyi elemére vonatkoznak, erősítik a tantárgyközi kapcsolatokat, a tanítást és tanulást egységnek tekintik, és tekintettel vannak a tanulók személyiségének fejlődésére. A NAT kiemelt fejlesztési feladatai közvetve támogatják a szociális kompetencia fejlesztését is.

Kulcskompetenciák

A Nemzeti alaptanterv nem határoz meg tantárgyi rendszereket és ismeretköröket. A hangsúlyt akulcskompetenciák: a kommunikációs, a döntési, a lényegkiemelő, az életvezetési, az együttműködési, a problémamegoldó és a kritikai gondolkodás képességeinek a fejlesztésére helyezi. Kiemelt fejlesztési feladatként jelenik meg az énkép és az önismeret fejlesztése, a megfelelő tanulási környezet kialakítása, a hon- és népismeret hangsúlyozása, a nemzeti kultúra megismerése, az európai azonosságtudat kialakítása, az egyetemes kultúrával való megismerkedés, a tanulók környezettudatosságra nevelése, az információs és kommunikációs kultúra megismerése és alkalmazása. A dokumentum nagy hangsúlyt fektet az eredményes tanulás technikáinak megtanítására, a testi és lelki egészséggel kapcsolatos pozitív attitűdök kialakítására, a felnőttlét szerepeire való felkészülésre, amely alatt a diákok szociális és társadalmi kompetenciáinak fejlesztése értendő.

Az alábbiakban a NAT által kiemeltnek tartott fejlesztési célokat tekintem át, elsősorban a szociális kompetenciák megjelenése szempontjából. A kulcsterületek „A Nemzeti alaptanterv szerepe a tartalmi szabályozásban” című dokumentumban, az Oktatási Minisztérium honlapján olvashatók.

 
A helyes énkép kialakítása

Az önismeret fejlesztése a személyiség fejlesztését segíti elő. Az élethosszig tartó tanulás elősegítése érdekében minél előbb meg kell teremteni a megfelelő tanulási környezetet. A tanulást motiváló környezet kialakítása ösztönzi az egyént az élethosszig tartó tanulásra, míg ennek hiánya gátolhatja további életpályájának sikerességét. A tanulók az előzetes ismereteiknek megfelelő szinten értelmezik és rendszerbe szervezik az új ismereteket, majd az újabbakat már az új rendszerüknek megfelelő szinten értelmezik. A tanulás tágabb értelemben vett célja, hogy a tanuló világszemléletét formálja.

Ha sikerül a tanulók számára megfelelő motiváló környezetet létrehozni, akkor személyiségük fejlődését is elősegítjük. A motiváció megteremtése ezért a tanítás szervezésekor elsődleges oktatási feladat. A társadalom által elvárt erkölcsi normák, értékek átadása, az ezzel történő azonosulás is fejleszti a tanulók szociális érzékenységét.

A fejlett szociális kompetencia előfeltétele, hogy az egyénnek pozitív önértékelése legyen, valamint a környezetével is pozitív attitűdöt alakítson ki (Zsolnai 2003).

 
Hon- és népismeret

A haza földrajzának, irodalmának, történelmének ismerete a megbecsüléshez és az ezekkel való azonosuláshoz vezet. A hagyományok ápolása érdekében végzett közösségi tevékenység egyben hozzájárul a szociális kapcsolatok kialakításához. A nemzettudat és a nemzeti önismeret elmélyítése, népeink értékeinek és eredményeinek megismerése során a tanuló szociális képességei fejlődnek, szűkebb és tágabb környezetével harmonikus kapcsolatot alakíthat ki, ami támogatja őt abban, hogy szociális kompetenciái bővüljenek.

 
Európai azonosságtudat – egyetemes kultúra

Az Európai Unió tagjaként felnövő nemzedék számára fontos, hogy ismerje az Unió történetét, a lehetőségeit, rendelkezzék nemzetközi kapcsolatokkal, és elfogadjon más kultúrákat, nézeteket; ismerje fel a problémákat, az ok-okozati kapcsolatokat, és legyen képes azok megoldására, a nemzetközi összefogásra.

Ezek a célok együttesen egy olyan európai polgár képét vetítik elénk, aki szociálisan kompetens az ismeretszerzésben, a nemzeti identitás megőrzésében, más kultúrák elfogadásában, a nyitottság kialakításában, az elfogadottság megteremtésében, a kapcsolatok kialakításában és ápolásában, a problémák felismerésében és kezelésében.

A szociális kompetencia elemeként értelmezhető, ha képesek vagyunk észlelni mások érdeklődését, és tisztán felismerjük mások érdekeit (Meichenbaum–Butler–Gruson 2003). A nemzetközi kapcsolatok ápolása, más kultúrák elfogadása megteremtheti ezeket a kompetenciákat.

 
Környezeti nevelés

A környezeti nevelés célja olyan állampolgár nevelése, akinek a magatartása tudatosan követi a környezeti változásokat, felelősségteljesen alakítja életvitelét, elősegíti a természet fennmaradását és a társadalmak fejlődését. Ennek érdekében képes az élethosszig tartó tanulásra, tájékozott, és kreatívan részt vesz környezete kialakításában.

Az iskolákban ezért fejleszteni kell a tanulók természettudományi érdeklődését, a tudatos gondolkodásmód kialakítását, a felelős állampolgár nevelését. A felnövekvő generációknak időben fel kell ismerniük az értékek megőrzésének fontosságát, figyelemmel kell kísérniük környezetük állapotát, meg kell akadályozniuk a környezeti károk kialakulásának lehetőségét, törekedniük kell személyes biztonságuk megteremtésére, ennek érdekében pedig képeseknek kell lenniük az összefogásra.

 
Információs és kommunikációs kultúra

Az információs és kommunikációs kultúra fejlesztése szolgálja az egyén információhoz jutását. Az IKT olyan képességek, készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyek hozzájárulnak az egyén szocializációjához. Az informatikai infrastruktúra használata igényli az elektronikus írástudás képességét, lehetővé teszi a szociális kapcsolatok kibővítését. Az információ keresése, értelmezése, feldolgozása az egyén tudásának építéséhez járul hozzá. Az optimális hatékonyság megteremtéséhez megfelelő tanulási stratégia kialakítása válik szükségessé, amely alkalmas az élethosszig tartó tanulás támogatására.

„A tanterv az alapelvek és célok közé emelte az információ társadalmi szerepét, az információszerzés, -feldolgozás, az adattárolás, adatszervezési és átadási technikák képességének kialakítását, valamint az információkezelés jogi és etikai szabályainak ismeretét. Foglalkozik az esélyegyenlőtlenségek kezelésével, illetve az iskola megváltozott szerepkörével. Fontos célként jelöli meg az informatikai eszközök, valamint az iskolai könyvtárak által biztosított információszerzés lehetőségének megismerését.” (Dancsó 2003)

Az IKT-kompetenciák egyrészt az informatikai alkalmazások ismeretét jelentik, melynek során az eszközjellegű használat kap prioritást, másrészt jelenthetik a szoftverek kreatív, tanulást támogató használatát is (Gönczöl–Vass 2004).

 
Tanulás

A tanulás tág értelmezése szerint az értelmi képesség, a személyiség fejlődését és fejlesztését jelenti. A tevékenység tehát kétirányú, egyrészt fel kell kelteni az egyén érdeklődését a tanultak iránt, ami elindítja őt a fejlődés útján, másrészt a pedagógusoknak megfelelő ismerettel és képességgel kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy az egyén milyen módszerrel fejleszthető a leghatékonyabban. A tanár ismerje a tanulók tanulási stratégiáit, szokásait, stílusát, és ezek ismeretében tudjon segítséget adni a tanulás fejlesztésére.

Az eredményes tanulás feltétele, hogy az egyén ismerjen többféle tanulási stratégiát, és ezek közül legyen képes kiválasztani az adott szituációnak leginkább megfelelő módszert. Tudatosan alakítsa ki a tanuláshoz szükséges külső feltételeket, tudjon egyéni vagy kooperatív módon dolgozni. Az eredményes tanulás érdekében tudja kiválasztani a megfelelő tanulási módszert, sajátítsa el a tanulási technikákat, valamint a tudásszerzés technikáit, amelyek képessé teszik arra, hogy könyvtárak adatbázisaiban információt keressen. A könyvtári ismeretszerzés technikája lehetővé teszi számára, hogy önállóan információt szerezzen. Alakuljon ki benne a rendszerezett tudás megszerzésének és átadásának képessége.

A tanulás elsősorban a kognitív folyamatokra értelmezhető, de ezek a folyamatok hatással vannak a szociális kompetencia kialakulására. A tanulás fejlesztésekor törekedni kell – tapasztalati úton – a gondolkodási képességek, a rendszerezés, a következtetés és a problémamegoldás fejlesztésére. Erősíteni kell a kreatív, analizáló, szintetizáló, kombinatív, induktív és deduktív gondolkodási módokat. Figyelemmel kell lenni ezek mindennapi helyzetekben történő felhasználására. Meg kell teremteni a tudástranszfert, azaz olyan tudást kell kialakítani, amelyet új helyzetekben is lehet alkalmazni.

A kognitív gondolkodás fejlesztésekor hangsúlyt kell fektetni a helyes döntéshozatal támogatására, ennek érdekében az alternatívák végiggondolására, a variációk sokoldalú alkalmazására. A kockázatvállalás, értékelés, érvelés, majd a legjobb lehetőség kiválasztása támogatja a tanuló döntéshozatalát. Emellett fontos a kritikai gondolkodás megerősítése, a konfliktusok felismerése és kezelése, az életminőség javítása.

 
Testi és lelki egészség

A pozitív attitűd, a helyes magatartásmód kialakítása lehetővé teszi az egyén testi és lelki egészségének megőrzését. Az egészséges életmód biztosítja, hogy az egyén életének tudatos irányítója legyen, tisztelje a harmonikus, kiegyensúlyozott életet, ennek fenntartása érdekében helyes döntéseket hozzon, és képes legyen a konfliktusok megoldására.

A proszociális viselkedésmód fejlesztése lehetővé teszi, hogy a tanulók megértők és elfogadók legyenek sérült embertársaikkal szemben. Ennek érdekében ismerjék és akadályozzák meg az egészséges életet károsító tényezőket, legyenek készek a veszélyes helyzetek megelőzésére. Az iskolának foglalkoznia kell a társadalmunkat veszélyeztető tényezőkkel, például a drogfogyasztás következményeivel, meg kell ismertetnie az egyént a társas együttélés előnyeivel és veszélyeivel is.

Az iskolának biztosítania kell a tanulók egészséges testi, lelki és szociális fejlődéséhez szükséges környezetet. Az iskolában dolgozók munkája mintaként szolgál a tanulók számára.

 
Felkészülés a felnőttlét szerepeire

A pályaorientáció célja, hogy az egyén felismerje egyéni adottságait, legyen tisztában képességeivel, rendelkezzen helyes önismerettel, ismerje a legfontosabb foglalkozási területeket, az ott szükséges követelményeket, lehetőségeket, legyen képes ezeket összehangolni, és tényekre alapozott döntést hozni. A tanulók társadalmi beilleszkedését jól szolgálhatná a szociális és társadalmi kompetenciák tudatos fejlesztése.

A szociális kompetencia közül ki kell emelni a segítségnyújtás, az együttműködő képesség, a vezetési vagy versengési kompetenciák fejlesztését. Ez utóbbi is a szociális kompetencia egyik elemeként jelenik meg, így a tanulókat a versengésre is fel kell készíteni az iskolában. Ezt támasztja alá az az állítás, mely szerint a szervezetekben azok a leghatékonyabbak, akik képesek az intenzív versengésre és a magas fokú együttműködésre egyaránt, és ezeket keverten is tudják alkalmazni. Ahhoz azonban, hogy egy pedagógus képes legyen a versengés tanítására, tisztában kell lennie a versengés fokozataival (Fülöp 2003).

A szociális kompetenciával párhuzamosan kerül sor a társadalmi kompetenciák fejlesztésére, amely egyaránt igényli az egyén jogérvényesítő, érdekérvényesítő, valamint a társadalmi közélet szereplőiként felmerülő öntudatos állampolgári szerepkör kialakítását.

Összefoglalás

A kompetencia alapú fejlesztést előíró Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata 2003-ban történt meg. A fejlesztésre javasolt kompetenciák köre a kiemelt fejlesztési feladatok között található, és az iskola elsődleges céljaira világít rá.

Ezek az elemek hatják át – 2003 óta – a helyi pedagógiai programokat, és ezek fejlesztésében kell aktív tevékenységet folytatniuk a pedagógusoknak. Ezért a fejlesztési feladatokat nem elegendő csupán az intézményi dokumentumok tervezésekor elővenni, a pedagógiai tevékenység során állandó figyelemmel kell kísérni a kívánt célok és az elért eredmények arányát.

A fejlesztési területek mindegyike külön-külön is fontos, de egyes elemek ismételt megjelenése azt az információt közvetíti, hogy az élethosszig tartó fejlesztés, a problémamegoldó gondolkodásmód kialakítása, a társas kapcsolatok tudatos fejlesztése, az együttműködés és a konfliktusok megoldására való képesség fejlesztése kiemelt jelentőségű. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy a kognitív és szociális képességek egymás mellett jelennek meg, egymás kiegészítői.

A NAT fejlesztési követelményei összefoglalják azokat a kognitív folyamatokat, amelyek megteremtik a szociális kompetencia fejlesztésének közegét. A kettő egymástól nem választható szét, szorosan összefügg, az egyik fejlesztése hatással van a másikra, az egyik hiánya visszatartja a másik területen történő fejlesztés hatását. A kognitív és szociális struktúra együttes rendszere teszi lehetővé, hogy az iskolai fejlesztések eredményeképpen az egyén a társadalom aktív, hasznos tagjává váljon.

Irodalom

A Nemzeti alaptanterv szerepe a tartalmi szabályozásban. URL cím:
http://www.om.hu/letolt/kozokt/nat2003/kr/02_bevezetojavveg.rtf (Letöltés: 2004. december 20.)

Dancsó Tünde (2003): A Nemzeti alaptanterv informatikai stratégiája. URL cím:
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/ae/0/17705/1 (Letöltés: 2004. december 20.)

Fülöp Márta (2003): A versengés mint szociális készség fejleszthetősége. In Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest, 170–191.

Gönczöl Enikő – Vass Vilmos (2004): Az oktatási programok fejlesztése. Új Pedagógiai Szemle, 10. sz. 10–19.

Közoktatási törvény. URL cím: http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=99300079.tv (Letöltés: 2004. december 27.)

Lappints Árpád (1998): Az értékekre alapozott nevelési modell megalkotásának szükségessége és esélyei. Új Pedagógiai Szemle, 6. sz. 17–26.

Meichenbaum, D. – Butler, L. – Gruson, L. (2003): A szociális kompetencia lehetséges elméleti modellje. In Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest, 95–119.

Molnár Gyöngyvér (2002): A tudástranszfer. Iskolakultúra, 2. sz. 65–74.

Nagy József (2003): Szociális kompetencia és proszocialitás. In Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest, 120–136.

Shepherd, G. (2003): A szociális készségek fejlesztése (SST). In Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest, 151–169.

Vass Vilmos (2003): A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata. Új Pedagógiai Szemle, 6. sz. 40–44.

Zsolnai Anikó (2003): A gyermekkori kötődések szerepe a szociális kompetencia fejlődésében. In: Zsolnai Anikó (szerk.): Szociális kompetencia – társas viselkedés. Gondolat Kiadó, Budapest, 137–148.