Olvasási idő: 
31 perc

A vezetés szerepe az információs és kommunikációs technológiák pedagógiai felhasználásának fejlesztésében II.

A tanulmány első részét 2001. 7-8. számunkban közöltük. A második, befejező rész azt a változási folyamatot írja le és elemzi, amely a tanulási környezetben végbement az elektronikus kommunikáció fejlődésének következtében. Részletesen kitér arra is, miként alakítja át az informatika az iskolában közvetített tudásanyag jellegét, szerkezetét, érzékletesen utalva arra, hogy a digitális írástudás elsajátítása milyen változásokat hoz a tanítási-tanulási tevékenység egészében.

Az iskola múltja és jelene

A mai oktatási rendszerek alapszerkezete a 15-16. században alakult ki. A könyv az a médium és kommunikációs eszköz, amely alapvetően formálta és ma is meghatározza működését. Harold Innis ésMarshall McLuhan óta tudjuk, hogy a kommunikációs eszközök az általuk közvetített tartalmaktól függetlenül - hosszabb távon - formálják azokat a társadalmakat, amelyek használják őket. Hatásukra változik az emberek valóságérzékelése, gondolkodása és értékrendszere is. A változások tükröződnek fizikai környezetükben, életük és munkájuk szervezésében, a társadalom egészének működésmódjában.

A mai iskola a "tipográfiai ember" műve, és a Gutenberg-galaxis tükröződik benne. Szerkezetében megmutatkoznak a nyomtatással széles körben elterjedt írásbeliség jellemzői: a linearitás, a sorrendiség és az elkülönülés. "Az osztálytermekben a padok és az ülőhelyek úgy vannak elrendezve, mint a betűk egy könyvlapon. Ez a fizikai elrendezés gátolja az informális szóbeli kommunikációt, hiába tartózkodnak a résztvevők ugyanabban az akusztikus térben."[1] Az osztálytermek is különálló, jól definiált egységek, amelyekben a gyerekek korcsoportok szerint elkülönítve tevékenykednek. Az az információs rendszer, amely a könyvnyomtatást követő évszázadokban alakult ki, csak társadalmi szerepek és helyzetek által determinált korlátozott információelérést tett lehetővé, ami abban is megnyilvánult, hogy a gyermekek információs világa és kommunikációs környezete különbözött a felnőttekétől.

A gyermekek különleges és a felnőttek világától elkülönült szocializációja történelmi képződmény, és a könyvnyomtatás évszázadaiban alakult ki.[2] A gyermekkor mint különleges életszakasz és az iskola sajátos, elkülönült információs világa kölcsönösen feltételezik egymást. Az iskolában "az információkhoz való hozzáférés, hozzáengedés fokozatosan történik, az információk lineárisan, szabályozottan áramlanak, hierarchikus rendben, a tanártól a sorban ülő gyerekek felé".[3] Az iskola és a felnőttek ellenőrzik a tudástartalmakat és a megszerzésükhöz szükséges képességek (olvasás, írás, számolás) elsajátítását is. Az iskola konzervatív jellege egészen mostanáig annak az alapvető társadalmi igénynek volt köszönhető, hogy a modern társadalmak munkamegosztása specializációt jelent és ennek megfelelő kvalifikációkat igényel. "Az iskola ... a mobilitás csatornája, és az a feladata, hogy a népességet szétválogassa a munkamegosztásban betöltendő hely szerint."[4]

Az elektronikus médiumok megjelenése és az elmúlt 150 évben bekövetkezett fejlődése "szemben hatott" a Gutenberg-galaxis elkülönült információvilágával. A telefon, a rádió, leginkább a televízió alapvetően megváltoztatta a korábbi kommunikációs viszonyokat és aláásta az információs világok elkülönültségét, összekuszálta az információkhoz történő hozzáférés hagyományos formáit. Nehéz kiszámítani, hogy egy adott korú gyermek milyen információkkal rendelkezik. Sokan a gyermekkor eltűnéséről beszélnek. Annyi bizonyos, hogy a televízió jóvoltából a gyermekkor többé nem olyan mértékben az ártatlanság, az információs elszigeteltség világa, mint azt megelőzően. A televízió és általában az elektronikus médiumok aláássák az iskolának azt a monopolisztikus helyzetét és működését, amely a gyerekeket jól meghatározott témákban, meghatározott rendben lépteti előre.[5] Az iskolában megjelent az első olyan fiatal generáció, amely nem információhiányban nőtt fel, és - mire ezek a gyerekek az iskolába kerülnek, rajtuk már egy egész, összefüggések nélküli képekből szerveződött univerzum folyt át. Más, a korábbiaktól eltérő idegkapcsolatok, értékek, preferenciák jellemzik őket.

A 21. század elején az iskolának a médiumkörnyezet és a társadalom kommunikációs szerkezetének a megváltozása által okozott problémákkal kell szembenéznie. Ehhez társul a társadalom értékrendjének és preferenciáinak átalakulása, a tudás alapú gazdaságnak a korábbiaktól eltérő munkaerő-piaci igényei és az információsnak nevezett társadalom életvilágának radikális újszerűsége. A Gutenberg-galaxis iskolája a számítógép és az internet formájában talán történetének legnagyobb kihívásával szembesül.

Implementáció

Ahhoz, hogy az iskolából kikerülő fiatalok képesek legyenek az információs társadalom eszközeinek kezelésére és az ezen eszközök által (is) formált társadalom működtetésére, továbbfejlesztésére, szükség van az iskolák tanulási környezetének átalakítására. Ebben az átalakításban segítenek az információ- és kommunikációtechnikai eszközök.

A tanulási környezet szervezése

A tanulási környezet átalakításának egyik fontos mentális előfeltétele a tanulási folyamat kommunikáció-középpontú szemlélete. A tanulás és a tanítás alapvetően kommunikatív jelenség. A tanulási környezet szervezésében a folyamatos, fejlesztő kommunikáció feltételrendszerét kell megteremteni, illetve továbbfejleszteni.

A kommunikáció-középpontú tanulási környezet modelljéből egy tanítási-tanulási médiumpluralizmus bontható ki. Ez a felfogás tudatosan épít a különböző médiumok eltérő személyiségformáló, kognitív-fejlesztő hatásaira, és azokat fejlesztő hatásrendszerré szervezi.

A három meghatározó médium: a beszéd, az írás-olvasás és a számítógép. Ezek egy biológiai, kulturális és technológiai evolúciós fejlődési sorba rendezhetők. Kb. 50 ezer éve lehet az ember képes a folyékony, hajlékony beszédre, az írás eredete 5 ezer évre vezethető vissza, a könyvnyomtatás 500, a számítógép pedig 50 éves múltra tekinthet vissza. Emberré válásunk és személyiségünk kialakulása szempontjából abeszédkommunikáció a meghatározó. A beszéd generálásához és megértéséhez az ismert világegyetem legbonyolultabb szerkezete, az emberi agy működésére van szükség.[6]

Az írás feltalálásával és az olvasás általánossá válásával az emberiség igazi intellektuális erősítőhöz jutott. Az írásbeliség alakította ki a mai emberre jellemző gondolkodás "architektúráját", a tudás megszerzésének ma jellemző mintázatait. A tagolt beszéd és a fonetikus írás (a nyelv elsődleges és másodlagos kódrendszere) hozta létre az alkotó, kreatív, innovatív embert, így okkal feltételezhetjük, hogy a tanulási környezet szervezése során ezeknek most is elsőbbséget kell biztosítani. Ahogyan a természet végtelen formagazdagsága mögött a DNS négyjelű "digitális" kódja azonosítható, úgy vezethető vissza a kulturális evolúció nagyszerű szellemi építménye a 35-40 fonéma, illetve betű kombinatív felhasználására. Ezért a gyerekek intellektuális fejlesztése során célszerűnek látszik a természetes evolúciós sorrend megtartása. Kisgyermekkorban kívánatos a beszédkommunikáció, később az olvasás, a könyvek prioritásának biztosítása. A számítógép és általában az elektronikus médiumok csak ezt követően nyerhetnének tért. Ezt a felfogást támogatja az a tapasztalat is, hogy csak az olvasott emberek képesek igazán kontextusba helyezni, megérteni, értelmezni és megítélni a médiumok által közvetített tartalmakat.

A tanulási környezet szervezésére vonatkozóan mindebből az következik, hogy korai gyermekkorban a számítógépet másodrendű és alárendelt, a beszédkommunikációt kiegészítő és támogató tanulási médiumként, később az olvasást és írást segítő médiumként célszerű felhasználni.

A kognitív fejlesztés és a médiakompetencia kialakítását illetően az olvasásé a vezető szerep.

Az iskolai tanulási környezet működtetésében, a tanórai tevékenységek koordinálásában a központi médium a beszéd, ez integrálja értelmes hatásegyüttessé a különböző médiumhatásokat.

A számítógép magában foglalja az utóbbi 150 év információs és telekommunikációs fejlesztéseinek eredményeit, és képes a többi médium integrálására (multi-, illetve hipermédia alapú információszervezés). Középponti szerepe egyrészt a tanulási környezet mint komplex rendszer működésének szervezésében, másrészt a különböző médiumok optimális, tanulást segítő integrálásában mutatkozik meg (ismeretközlő, kognitív fejlesztő és kommunikációs funkció).

Ha a hagyományos kommunikációs alapkészségeket - írás, olvasás, számolás - a gyerekek tanulmányaik elején megtanulják, hogy aztán a tanulási folyamat során használhassák őket, akkor ez a digitális írástudásra is érvényes lehet. Az informatikát nem tantárgyként, hanem alapkompetenciaként kellene kezelni, és el kellene érni azt, hogy a lehető leghamarabb a tanulási folyamat eredményességéhez hozzájáruló inputtá váljék. Ugyanez érvényes legalább egy idegen nyelvre is. Tehát az alapvető informatikai ismereteket, illetve az idegen nyelvi kommunikációs képességeket minél hamarabb fel kellene használni a tanulási folyamat sikeressége érdekében.

Többen számon kérik az iskolán, hogy kevés a számítógép és az internetkapcsolat, és ilyenkor általában az osztálytermek technikai felszereltségének alacsony szintjére utalnak. "Nem túlzás azt állítani, hogy az iskolák mit sem változtak az elmúlt száz évben. Ha varázslatos módon transzportálhatnánk néhány embert a századfordulós évekből, ismerősnek találnák az osztálytermekben zajló folyamatokat."[7]

Howard Gardner véleményével ellentétben én nem az osztálytermekből hiányolom elsősorban az új információtechnikát. E tanulmány elkészítésének idején egy késő délutáni időpontban léptem be egy középiskola tanári szobájába. 45 kis íróasztalt számoltam össze, az asztalokon könyvek, füzetek, fénymásolt és kézírásos papírlapok kötegei. Valami hiányt éreztem. Sehol egy számítógép. Ez a tanári szoba száz vagy kétszáz évvel korábban sem nézett volna ki másképpen, legföljebb a könyvek különböztek volna egy kicsit. A 21. század elején nehezen tudom elképzelni egy szimbólumok feldolgozására szakosodott értelmiségi íróasztalát számítógép nélkül. Az iskolai informatikai kultúra - és általában a digitális írástudás - hazai elterjedésének alapfeltétele, hogy a tanárok rendelkezzenek számítógéppel, és tudják használni azt. Ha azt kérdezik tőlem, hová helyezzük az internetes számítógépet, akkor azt mondom, ne a diák és a világ közé vagy a tanár és a diák közé, hanem a tanár és a világ közé. A számítógépnek minél hamarabb a tanárok természetes munkaeszközévé kellene válnia. A szövegszerkesztést a magyartanártól, a térinformatikát a földrajztanártól, az Excel használatát a matematika- és a fizikatanártól, a grafikai és képszerkesztő programok használatát a rajztanártól, a számítógépes szimulációt a biológiatanártól, az interneten fellelhető hasznos forrásokat valamennyi tanártól kellene a diákoknak megtanulniuk.

Prioritások

Egyetlen intézményi fejlesztés, stratégia sem kerülheti meg azt, hogy sorba szedje a legfontosabb teendőket, és azokat prioritásokként kezelje. Az egymással összefüggő, kiemelkedően fontos teendők egy oktatási intézmény informatikatudatos tanulási környezetének átalakítása során - véleményem szerint - a következők:

  • hálózatépítés;
  • internetes portál kialakítása;
  • iskolai tartalomszolgáltató adatbázisok építése;
  • a tanulási környezet módosítása;
  • a projekt alapú tanulás erősítése;
  • személyzetfejlesztés.
Hálózatépítés

A hálózatépítésnek három, egymásra épülő és egymást feltételező fázisát különböztetjük meg.

  • Az iskola internetkapcsolatának kialakítása.
  • Belső iskolai hálózat kiépítése.
  • Annak biztosítása, hogy a diákok és a tanárok otthonról - vagy mobilkészüléken keresztül bárhonnan - elérjék az iskola adatbázisait.

Ahhoz, hogy az információs és kommunikációs technológia előnyeit hasznosítani tudjuk, elengedhetetlen a hálózati kapcsolatok kiépítése. Legalább az internetes kapcsolat kialakítására módot kell találnunk, de a másik két fokozat megkezdése sem halogatható sokáig.

Internetes portál kialakítása

"Egy átlagos vállalatnak ezer oka lehet arra, hogy portált építsen. Már kettő is elegendő a döntéshez."[8] Egy átlagos iskola számára ez a két ok a következő:

A saját honlap az iskola digitális virtuális "homlokzata". Azok az internethasználók, akik az intézmény iránt érdeklődnek, ezt nézik meg először, és a véletlenül odavetődő internetes nézegetők is ennek alapján ítélik meg az iskolát. Ha a távoli érdeklődő számítógépén szépen kialakított, könnyen áttekinthető felület jelenik meg, az első benyomás kedvező az iskoláról. Ha a jó megjelenés mögött hasznos, közérdeklődésre számot tartó információk és átgondolt, jól szövegezett tartalmak találhatók, és ezeket rendszeresen frissítik, aktualizálják, akkor az iskola virtuális bizonyítványa kiváló. A honlap tehát digitális iskolaismertető, hirdetőtábla és információpult egyszerre.

Az elektronikus kommunikáció jellegéből következően a honlap egyúttal kommunikációs platformként is működik. Interaktív és dinamikus médium, amelyen keresztül bárki felveheti a kapcsolatot az iskolával, levelet és bármilyen csatolt elektronikus dokumentumot küldhet mindenkinek, akinek van elektronikus "postaládája" a portálon. A végcél természetesen az, hogy az iskolaközösség minden tagjának, tanárnak és diáknak egyaránt legyen a virtuális térből nyíló saját információs kapuja. A honlap tehát digitális postafiókként és digitális agóraként is szolgál. Egy saját internetes portál, honlap belépő az európai virtuális oktatási térbe, a hálózatosan szerveződő 21. századi szimbólumvilágba és kommunikációs univerzumba.

Iskolai tartalomszolgáltató adatbázisok kiépítésének a megkezdése

Az iskolának már most el kell kezdenie a felkészülést arra, hogy a működésével kapcsolatos és funkciója betöltéséhez szükséges minden információt elektronikus formában elérhetővé tegyen. Fel kell építeni azokat az adatbázisokat, amelyek elérhetőek a belső hálózaton keresztül, illetve kívülről a megfelelő jelszavakkal rendelkező kliensek (tanárok, diákok, szülők, érdeklődők, partnerek stb.) számára. Az egyes tantárgyak tanulását segítő jegyzetek, útmutatók, tudásszint-értékelő tesztek, segédanyagok összegyűjtése digitális formában és tárolása elérhető, rendszerezett formában időigényes feladat, ezért célszerű minél hamarabb elkezdeni.

Külön kategóriába tartoznak az interneten keresztül elérhető információk. Az iskola profiljának, értékrendjének, tanulási követelményeinek megfelelő rendezett linkgyűjtemények összeállítása komoly orientációs segítség az iskolát igénybe vevők számára, különösen, ha a kliensek köre szélesedik. Ez fontos új feladata lesz a közeljövőben az iskolának.

Az internet digitális kilátó, és hogy milyen lesz a virtuális látkép, mi kerül a digitális látómezőbe, az a tematikus linkgyűjtemények összeállításától is függ.

Az iskola tanulási környezetének módosítása

A hagyományos iskola tanulási környezete kevés lehetőséget biztosít a személyes informális tanulás számára. Ugyanakkor az új információs és kommunikációs eszközök a tanulásnak ezeket a formáit igénylik és támogatják. Ezért olyan tereket célszerű kialakítani, amelyekben erre lehetőség nyílik. Ideális ehhez az iskolai könyvtár, amely a könyvek mellett az elektronikus médiumoknak, internetes számítógépeknek is helyet ad esetleg külön, a hozzá kapcsolódó teremben.[9]

A tanárok iskolai szuverén informális tanulási (munka)környezetében szintén jelen kell lennie a számítógépnek. Komolyabb információtechnikai felszerelések (szkenner, lézerprinter, színes nyomtató, CD-író stb.) állandó elérhetőségét is biztosítani kell számukra. Emellett természetesen a tanári szobában is nélkülözhetetlenek a hálózati kapcsolattal rendelkező gépek.

Kevés figyelmet kap, és az informatikai eszközök beszerzése során általában luxusnak tekintik a projektort, amely pedig kulcsfontosságú eszközzé válhat az információs univerzum elemeinek bemutatásához. A projektor - a hozzákapcsolt számítógéppel és videóval - olyan eszköz, amelynek a segítségével a tanár be tudja hozni a tanterembe a virtuális világ, a médiaszféra az internetes információuniverzum bármelyik elemét, és értelmet adó kontextusba tudja helyezni azokat. Az ismeretek átadása, összefüggések megértetése mellett fejleszti az informatikai és a vizuális kultúrát is. Használata során az új információtechnikai eszköz és a hagyományos, frontális óravezetés hatékony integrációja valósulhat meg.

Minden iskolának arra kellene törekednie, hogy legalább egy olyan terme legyen, ahol lehetőség van projektoros prezentációra.

Projekt alapú tanulás

"Az iskolában a hagyományos iskolai munkától (figyelés, írás, olvasás) eltérő tevékenységeket szervezni mind-mind külön időbe és erőfeszítésbe kerül (...). Ez azt jelenti, hogy az egyénnek (tanárnak és diáknak egyaránt) az árral, azaz a rendszerrel szemben kell hajóznia, ami nem lehetetlen, de személyfüggő, azaz esetleges."[10]

Ezek a sorok jól jellemzik a hagyományos iskolarendszer fogadókészségét a projektekkel, különösen a projekt alapú tanítással-tanulással szemben. Pedig az információs és kommunikációs technika által biztosított előnyök a projektmunka folyamatában mutatkoznak meg igazán. Az európai virtuális oktatási teret, a virtuális mobilitást, az európai iskolai hálózatot éppen az iskolák közötti együttes projekt alapú tanulás támogatására találták ki. Az Unió kasszájából az iskolák IKT támogatású projektmunkára kaphatnak legkönnyebben pénzt (Socrates, Minerva és más projektek). A legfontosabb azonban: azok a fiatalok (és tanárok), akik idegen nyelven, közös programokon dolgoznak más országokbeli társaikkal, mintegy melléktermékként szert tesznek a teammunka-kompetenciákra is, és ez értékes és hasznosítható tudást, versenyelőnyt jelent az információs társadalomban. Ezért az iskolavezetésnek célszerű azon gondolkodnia, hogyan tudná a tartalmi követelmények egy részét projektmunka formájában teljesíteni, és mi módon lehetne az iskola tanulási környezetét erre alkalmassá tenni.

Személyzetfejlesztés

"A világháló segítségével például a legeldugottabb tanyasi iskolában is a legkorszerűbb oktatási módszereket lehet alkalmazni."[11]

Ez azért nem ilyen egyszerű. Az új információs és kommunikációs technológia eredményes iskolai implementációjában a tanároknak van a legfontosabb szerepük. Ezt a felismerést fejezi ki, erősíti meg az egyik legutóbbi európai dokumentum állásfoglalása is:

"El kell ismerni a pedagógusi hivatás kulcsszerepét a tudás alapú gazdaság és az információs társadalom sikeres kiépítésében."[12]

Tekintve, hogy a változások gyorsak, a szükséges új szemléletű tanárok megérkezéséig nem lehet várni. A tudás alapú gazdaság és az információs társadalom által az iskoláktól elvárt kompetenciákat a tanároknak is meg kell szerezniük. Az iskolának - a vállalatok példájára - át kell alakulnia tanulószervezetté, ahol nemcsak a diákok, hanem a tanárok is tanulnak. A tanároknak a szó tradicionális értelmében kevesebbet kell tanítaniuk és többet tanulniuk. Ennek természetes, alapvető eszköze az internetes számítógép, formája pedig a távoktatás-távtanulás. Ez lehetővé teszi a tanárok önirányításos és saját ütemű, saját időbeosztású tanulását, a már meglévő, vonatkozó ismeretek és kompetenciák, illetve tanulás-módszertani és önképzési tapasztalatok hasznosítását. Ezért fontos az, hogy a tanárok számítógéphez jussanak. Az informatikai kompetencia minden tanár számára fontos, bármilyen intézményben tanít. Ez szakmája színvonalas gyakorlásának feltétele, a legfrissebb információkról való értesülés, illetve a szakmai közösséggel folytatott kommunikáció eszköze.

Szoktak beszélni digitális szakadékról, amely azok között húzódik, akik otthonosan mozognak a virtuális információs világban, illetve akik nem. Több digitális szakadék is van. Ezek egyike a nemek közötti (digital gender gap), egy másik pedig az életkor szerinti. Európában az internethasználók 82%-a férfi, és az összes internethasználó 65%-a 30 év alatti. Az életkor emelkedésével egyre csökken az internet használóinak aránya. Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a tantestületek egy része kétszeresen is a digitális szakadék rossz oldalán található - őket át kellene segíteni a másik oldalra!

Nemcsak a kompetenciák nem felelnek meg az igényeknek, hanem a munkakörök és státusok sem. Az elektronikus tanulási környezet olyan tevékenységformákat igényel, amelyekre az iskolák többségében ma nincs személyzet.

Az iskoláknak szükségük van:

  • egyre gyarapodó és bonyolultabbá váló informatikai eszközeik, hálózataik hardver- és szoftverrendszereik felügyeletére, karbantartására és továbbfejlesztésére;
  • informatikai és módszertani támogatásra és tanácsadásra a tanároknak;
  • az internetes portál működtetésére, adatbázis építésére, honlap szerkesztésére és fejlesztésére;
  • idegen nyelvű együttműködési projektek folyamatos menedzselésére;
  • az iskolai könyvtár átalakítására elektronikus-virtuális könyvtárrá és folyamatos nyitva tartásra.

Ezek a feladatok új munkaköröket jelentenek. Ahol erre nincs lehetőség, félállásban, órakedvezménnyel, önkéntes segítőkkel, illetve - önkormányzati szinten - több iskola számára egy szakember alkalmazásával vagy más módon, de mindenképpen biztosítani kell a feladatok elvégzését.

Perspektívák

Az új információs és kommunikációs technológia transzformatív jellegéből következően egyúttal "generikus", "lehetővé tevő" technológia is. Ezért a stratégiai rendszer minden szintjén jelentős különbségekjöhetnek létre az egyes szereplők között. Sokan úgy látják, hogy ebben az évtizedben olyan átrendeződések mennek végbe, amelyek változtatnak az élmezőny összetételén.[13] Egyesek rákerülnek az információs társadalomba vezető felvonóra, mások nem. Erre a felvonóra senkit nem tesznek fel, fel kell kapaszkodni rá. Az egyes iskolákat sem fogják központilag egy odavezető sugárútra vezényelni. Ha egy iskola az átlagosnál kedvezőbb pozícióba akar kerülni, akkor stratégiai gondolkodáson alapuló tudatos erőfeszítéseket kell tennie.

A világváltás lehetősége minden szinten adott: az információtechnika transzformatív hatásával élve perifériáról centrumba lehet kerülni, de természetesen az ellenkező irányba is lehetséges az elmozdulás. Akik nem tudnak élni a stratégiai előnyökkel, azok az informatikától érintetlenül hagyott munkakultúrában, kevésbé innovatív munkaeszközökkel, rugalmatlan és a kihívásokra kevésbé reagáló szervezetben tevékenykednek majd.[14] A periférián túl pedig ott van a "negyedik világ", ahová azok az emberek és helyek tartoznak, amelyek értéktelenek a globális információs gazdaság számára. A hálózati működés flexibilitásából adódóan ez a rendszer bármikor képes magához kapcsolni a számára értékes elemeket, és lekapcsolni a gazdasági szempontból értéktelenné vált részeket.[15] Persze Európában a globális kapitalizmus kíméletlen gazdasági racionalitásával szemben ellensúlyozóan hatnak a társadalmi szolidaritás erői és intézményei, de azért jó tudni, hogyan működik a rendszer alaplogikája.

Egyre kevésbé számít, hol helyezkedünk el a térben. New York Cityben ugyanúgy tartozhat valaki a negyedik világhoz, mint egy nógrádi faluban, és a centrum tagjaként definiálhatja magát ugyanezen falucska széles sávú internetkapcsolattal és számítógéppel rendelkező hightech munkavállalója is.

Egy település önkormányzata számára reális alternatíva lehet az a döntés, hogy öt éven belül magyarországi Bangalore, szilíciumközség vagy -város lesz, ahol helyben maradnak a munkavállalók.

Az egyes iskolák helyzetének megváltozásával együtt változóban van az iskolának mint társadalmi intézménynek a funkciója is. Az új, hálózati szerveződésű információs és kommunikációs technológiák, az élet minden területére és minden korcsoportra kiterjedő folyamatos tanulás a közoktatás szerepének átértékeléséhez vezet. Az iskola többfunkciós intézmény. A kvalifikációs, szelekciós, értékközvetítő és szocializációs feladatok mellett ma már innovációs, kompenzációs, integrációs, esetenként alapvető ellátási, a devianciákat illetően pedig prevenciós, diagnosztikai és terápiás tevékenységet is elvárnak a közoktatási intézményektől. A felsorolás nem teljes, mindenki tudna még hozzátenni. A funkciók társadalmi hasznosságukat illetően nehezen rangsorolhatók, mindegyikre szükség van a maga helyén. A tudás alapú gazdaság szempontjából azonban nem egyenlő értékűek. A piac válogat az egyes kimenetek között: bizonyos iskolai teljesítményeket értékel, másokat nem. A gazdasági versenyelőny szempontjából releváns tudásösszetevők iránt, például az informatikai kompetencia, a nyelvismeret, a kommunikációs képességek, multikulturális készségek stb. közvetlenül - vagy a klienseken keresztül - van és lesz kereslet. Ebből adódóan a hagyományos iskolai képzésnek egyre több versenytársa jelenik meg. A már említett eLearning-találkozó egyik dokumentuma egy mondattal utal erre a tényre. "El kell fogadnunk azt a lehetőséget is, hogy a digitális írástudás egyes komponensei a gyerekek számára az iskolarendszer főáramán kívül jobban és költséghatékonyabban elsajátíthatók lesznek."[16] Az iskolának tehát elemi érdeke, hogy a piac szempontjából legértékesebb kompetenciák kifejlesztését ne engedje ki hatóköréből.[17]

A piac által nem preferált iskolai funkciók megtartása nélkül nehezen képzelhető el az európai ideál: a dinamikus gazdasági növekedéssel párhuzamosan a társadalmi integráció erősítése.

A tudás alapú gazdaság is számít ezeknek a funkcióknak a fenntartására, de szabad javakként "használja" ezeket. A magasabb stratégiai szintek feladata annak biztosítása, hogy a közoktatásnak ez a - gazdasági szempontból pozitív externáliának tekinthető - funkciója megmaradjon.

Ha elfogadjuk a stratégiai szintek részleges autonómiájának az érvényességét, jól belátható illetékességünk és felelősségünk.

A saját stratégiai szintünkön levő intézményektől leshetünk el jó példákat, átvehetünk bevált megoldásokat. Anélkül, hogy feladnánk a felsőbb stratégiai szintektől érkező támogatás elvárásának jogos igényét, nézzünk szét magunk körül: Optimálisan használjuk fel a rendelkezésünkre álló erőforrásokat? Jól választottuk meg a prioritásokat? Megteremtettük azokat a munkafeltételeket, amelyek nem vagy csak kismértékben függenek anyagi erőforrásoktól? Fejlődésre ösztönző légkör és építő szellemű közvélemény alakul ki az intézményben? Ha mindezekre a kérdésekre igennel tudunk válaszolni, akkor valószínűleg a felvonón vagyunk.

Footnotes

  1. ^ Meyrowitz, Joshua: Taking McLuhan and "Medium Theory" Seriously: Technological Change and the Evolution of Education. In A Technology and the Futur of Schooling, (NSSE, The University of Chicago Press Chicago, Illinois 1996).
  2. ^ Postman, Neil: The Disappearance of Childhood (Eltűnőben a gyermekkor).
  3. ^ Meyrowitz, Joshua: Taking McLuhan ... I. m.
  4. ^ Buda Mariann: Minőség és szelekció. Educatio, 1999. 4. sz.
  5. ^ Meyrowitz, Joshua: Taking McLuhan... I. m. Neil Postman szerint a televízió megjelenése óta két különböző médium vetélkedik a gyerekek agykapacitásáért. A mai gyerekek már televíziónézésre kondicionálva lépnek be az iskolába, ahol a nyomtatott szöveg és a televízió képi világának konfrontációja nap mint nap megfigyelhető. Gyakori iskolai sikertelenségüknek is ez az egyik oka. Nagyon sokan nem képesek néhány percnél tovább a tanári magyarázatra figyelni. A gyerekek egy része nem tanul meg rendesen olvasni; más részük tud, de nem akar olvasni.
  6. ^ Bár a mesterséges intelligencia kutatásának első, romantikus fázisában azt gondolták, hogy a beszédértő számítógépes rendszer konstrukciója a küszöbön áll, ez azóta is várat magára, és még valószínűleg hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy olyan rendszer jelenjen meg, amely az ember teljesítményével egyenértékű.
  7. ^ Gardner, Howard: Technology Remakes the Schools. The Futurist, March-April 2000, 30-32.
  8. ^ A HVG egyik számának internetes mellékletében közölt hirdetés szövege.
  9. ^ Az iskolai könyvtár szerepéről az információs társadalom tanulási környezetében már egy korábbi tanulmányomban (Off line. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 7-8. sz.) részletesen írtam.
  10. ^ Buda Mariann: Minőség és szelekció. Educatio, 1999. 4. sz.
  11. ^ Részlet egy informatikai világcég hazai vezetőjével készült interjúból, amely egy napilapban jelent meg.
  12. ^ The European eLearning Summit Declaration, May, 2001.
  13. ^ Havass Miklós: Lehetőségeink az információs társadalomban. In Az információs társadalom. Budapest, 2000.
  14. ^ A kifejezéseket Kelen András A gazdaság tudásbázisairól munkaügyi szemmel címen megjelent tanulmányából kölcsönöztem. Magyar Tudomány, 2001. 3. sz.
  15. ^ Manuel Castells: Information Technology, Globalization and Social Development. Paper prepared for the UNRISD Conference on Information Technologies and Social Development, Palais des Nations, Geneva, 22-24 June 1998.
  16. ^ The European eLearning Summit, Digital Literacy Workshop. A Discussion Paper, May, 2001.
  17. ^ Természetesen az információs társadalomban is sokféleképpen elképzelhető egy iskola jövője. Korlátozott számban a teljesítőképességüket bizonyított konzervatív tanulási környezetek is tovább élhetnek.