Olvasási idő: 
20 perc
Author

Az általános iskolai intézményhálózat változásai – a kisebbségi oktatás szerepének növekedése

Az írás az általános iskolai hálózat demográfiai, finanszírozási és jog­szabályi változások következtében bekövetkezett átalakulását vizsgálja statisztikai adatok segítségével 2001 és 2007 között, külön figyelemmel a kistelepülésekre, a kisméretű iskolákra és a kisebbségi oktatásra. A változások megfigyelhetők a feladatellátási helyek csökkenése mellett a fenntartói szerkezet átalakulásában és a kisebbségi programok indításában is. Az említett tendenciák a kistelepülések iskolahálózatát az átlagnál jelentősebb mértékben érintették.

A közoktatásban az iskolahálózatot átalakító változások a 2000-es évek elején indultak meg, részben a 2004-es kistérségi társulásokról szóló törvénnyel, amelynek nyomán – jelentős részben a pénzügyi ösztönzők hatására – széles körben terjedtek el a kistérségi társulások, az iskolabezárások és -összevonások. Az átalakulási folyamatot az oktatási törvény 2006-os módosítása gyorsította fel, amely létszámhatárokhoz kötötte a 8 évfolyamos általános iskola fenntarthatóságát, s csak külön eljáráshoz kapcsoltan, illetve a kisebbségi programmal működő iskolák számára tette lehetővé a létszámelőírások be nem tartása mellett az önálló iskolaként való megmaradást.[1] A jogszabályi változások, párosulva a finanszírozási kényszerekkel, jelentős mértékű átrendeződést eredményeztek az iskolahálózatban. A változások leírására, illetve egyes térségekben a konkrét folyamatok és következményeik hatásainak feltárására irányuló elemzések már születtek az elmúlt években (például Bódi–Fekete 2008; Balázsi–Bódi–Obádovics 2008; Váradi 2008). Ebben az írásban nem volt lehetőségünk a változások és a következmények mélyebb vizsgálatára, elsősorban a létszámkorlátokat bevezető jogszabályi változások hatását igyekeztünk vizsgálni, az átalakulás egyes formáit és néhány, az elérhető adatok segítségével megragadható hatását áttekinteni – különös tekintettel a kisebbségi oktatás helyzetének változásaira.

Az általános iskolai intézményhálózat néhány változása

A statisztikai adatok idősoros elemzése lehetővé teszi az általános iskolai hálózat és a tanulólétszám változásainak követését, az általános iskolai oktatás egészében 2001 és 2007 között. Kiemelt figyelmet fordítottunk az általános iskolai hálózaton belül az 1000 fő alatti települési körhöz tartozó iskolákra és a kisiskolák, jelen esetben a 100 fő alatti iskolák körében megfigyelhető változásokra, mivel a létszámkorlátok elsősorban ezen iskolák létét és önállóságát érintették. A változási dimenziók elemzésénél a feladatellátási helyek számszerű változására, valamint a fenntartói kör összetételére és a kisebbségi programkínálat alakulására fordítottunk nagyobb figyelmet.

Az általános iskolai hálózat változásának mértékét a feladatellátási helyek számán, valamint az általános iskolai tanulók számán követtük. Az iskolahálózat változásainak elemzése az ismert tendenciákat mutatja: az iskolahálózat változásának mértéke általában elmarad a tanulólétszám változásai mögött, azt csak valamivel rugalmatlanabbul, némi késéssel tudta követni. Az általános iskolai oktatásban 2001 és 2007 között az intézmények száma 10%-kal (4718-ról 4233-ra) csökkent. Az intézmények számában a csökkenés a 100 fő alatti iskolák körében nagyobb volt (15%), mint az ennél nagyobb méretű iskolák számában (8%). Ugyanezen időszak alatt a tanulók száma 14%-kal (946 521-ről 811 405-re) csökkent, a 100 fő alatti iskolákban tanulók száma az átlagnál kisebb mértékben (10%-kal, 77 413-ról 69 689-re), a 100 főnél nagyobb iskolák körében a tanulói létszámcsökkenés 14,7%-os volt.

kistelepülési általánosiskola-hálózatban a csökkenés jóval erőteljesebb volt mind a feladatellátási helyek, mind a tanulók számát tekintve. A feladatellátási helyek száma 26%-kal, 813-ról 604-re csökkent a kistelepüléseken. A csökkenés 21%-os volt a 100 fő feletti és 27%-os a 100 fő alatti iskolák esetében. A tanulólétszámban a csökkenés mértéke 25%-os (48 420-ról 36 301), s jelentős mértékben eltér a két iskolacsoport esetében: 18,8%-kal csökkent a 100 fő feletti és 30,3%-kal a 100 fő alatti iskolák esetében.

1. ábra: Az általános iskolai feladatellátási helyek számának változása 2001 és 2007 között a 100 fő alatti és a 100 fő feletti iskolákban

2. ábra: Az általános iskolai feladatellátási helyek számának változása 2001 és 2007 között a 100 fő alatti és feletti iskolákban az 1000 fő alatti településeken

3. ábra: Az általános iskolai tanulólétszám változása 2001 és 2007 között a 100 fő alatti és 100 fő feletti iskolákban az 1000 fő alatti településeken

Az adatok összességükben azt mutatják, hogy a két vizsgált időpont között a kis (100 fő alatti) és az ennél nagyobb iskolákban az arányok lassan a nagyobb iskolaméret irányába mozdultak el a feladatellátási helyek számát és arányát tekintve. Mindez elsősorban az intézményhálózatban bekövetkező változás, a tanulólétszámon kevésbé észrevehető. Az utóbbiban egy kismértékű növekedés is bekövetkezett: míg 2002-ben az összes feladatellátási hely 40%-a volt 100 főnél kisebb, és a tanulók 8,2%-a tanult ilyen kis iskolában, addig 2007-re a feladatellátási helyek 38%-a volt 100 fő alatti, s itt tanult a tanulók 8,6%-a.

4. ábra: A feladatellátási helyek és a tanulók aránya a 100 fő alatti és feletti iskolákban, 2001, 2007 (%)

A fenti folyamat másként játszódott le a kistelepülések világában: itt kevésbé szembetűnő a feladatellátási helyek, annál inkább megragadható a tanulók számában bekövetkezett változás. Az 1000 fő alatti településeken 2001-ben a feladatellátási helyek 80,3%-a volt kisméretű (100 fő alatti) iskola, a kistelepülési iskolákban tanulók 56,2%-a tanult ezekben s 43%-uk ennél nagyobb iskolákban; 2007-re pedig a feladatellátási helyek valamivel kevesebb mint 78,1%-át tették ki a kis iskolák, s a tanulók 52%-át fogadták, 48%-uk tanult ennél nagyobb iskolákban. A folyamat következtében a tanulók eloszlása a kisebb és a nagyobb iskolák között kiegyenlítődőben van. Mindez remélhetően általában véve javuláshoz vezetett nemcsak a hatékonyság, de a megfelelő tanulási környezet kialakulásának köszönhetően az érintett tanulók számára az eredményesség területén is.

Az iskolafenntartói kör változásai

Nemcsak mennyiségi változások figyelhetőek meg 2001 és 2007 között a tanulói létszámokban és az iskolahálózati adatokban az általános iskolák és a kistelepülési iskolák körében. Ugyanezen időszakban a jogszabályi változások hatására megindulni látszik egy átrendeződés a fenntartói szerkezetben is. Ez utóbbinak az alakulására láthatóan hatással voltak mind szándékolt, mind nem szándékolt változások. 2001-hez képest jelentős mértékben, közel egytizeddel csökkent (74%-ról 65%-ra) a települési önkormányzatok által fenntartott iskolák aránya, csökkent a megyei önkormányzati fenntartásban működő iskolák aránya is (5,8-ről 3,7%-ra). Ezzel párhuzamosan nőtt az önkormányzati társulásban fenntartott iskolák száma (12%-ról 18%-ra), megjelent a TKT, többcélú kistérségi társulás (2,8%-os aránnyal), s növekedett a nem állami iskolafenntartásban működő iskolák aránya (5,1%-ról 8,2%-ra).

Az 1000 főnél kisebb településeken működő általános iskolák fenntartói szerkezete hasonló irányokban, de a fentinél erőteljesebben mozdult el. A települési önkormányzati fenntartásban működő iskolák száma itt közel két tizeddel, 19%-kal csökkent (69%-ról 47,7%–ra) a feladatellátási helyek, s 20%-kal a tanulók megoszlása esetében (69%-ról 48,6%–ra). Az önkormányzati társulások körében megfigyelhető növekedés is erőteljesebb, 11%-os (27%–ról 38%-ra nőtt a társulásban működtetett iskolák aránya). És számottevőbb, közel egy­tizedes, 9%–os a növekedés a nem állami iskolák arányában is: az alapítványi vagy egyházi fenntartásban működő iskolák aránya 1%-ról 10% közelébe emelkedett.)

5. ábra: A különféle fenntartók által működtetett iskolák és tanulók aránya az 1000 fő alatti településeken, 2001, 2007

A még működő 478 kistelepülési, 100 fő alatti létszámmal működő feladatellátási hely fenntartói a 2007/2008-as tanévben elsősorban a települési önkormányzatokból (47,7%) és az önkormányzati társulásokból (38,5%) tevődnek össze, kisebb részben más fenntartói körből (többcélú kistérségi társulás 4%, egyház 3,8%, alapítvány 4%, megyei, fővárosi önkormányzat 1,5%).

6. ábra: A kistelepüléseken működő 100 fő alatti általános iskolák fenntartói, 2007/2008

2007-ben 2001-hez képest összességében a kistelepülési oktatást felvállaló iskolák fenntartóinak körében jelentős mértékű változások következtek be: az intézmények, tanulók számának csökkenésével egyidejűen az iskolafenntartók körében jelentős átrendeződés figyelhető meg: egyfelől az önálló települési önkormányzati iskolafenntartástól való elmozdulás a társulások irányába, másfelől az állami fenntartásból a nem állami iskolafenntartás irányába. S 2007-re megjelent egy új szereplő is az állami iskolafenntartók körében: a többcélú kistérségi társulás (TKT).

Változások a kisebbségi oktatási programok kínálatában

Mivel a létszámkorlátok megvalósítása és betartása alól a kisebbségi programmal működő iskolák felmentést kaptak, a kisebbségi programok indítása a jogszabályi előírások következményeitől való menekülési útnak bizonyult. 2001 és 2007 között jelentős mértékben nőtt a kisebbségi programmal működő iskolák aránya is: míg 2001-ben nemzetiségi és cigány kisebbségi program együtt az összes iskola 13,8%-ában működött, addig 2007-re csaknem kétszer ennyi iskolában, az iskolák 26%-ában folyt kisebbségi oktatás (14,35%-ban nemzetiségi és 11,3%-ban roma programmal).

7. ábra: A nemzetiségi és a cigány kisebbségi programok aránya az általános iskolákban, 2001, 2007

A kistelepülések világában ezek a változások is erőteljesebben jelentkeztek: itt 2001-ben 15% körüli volt a kisebbségi programokban érintett iskolák és a tanulók aránya egyaránt (a tanulók 10,3%-a nemzetiségi, 5%-a cigányprogramban tanult), 2007-re azonban jelentősebb mértékben növekedett meg az arányuk: a tanulók 35 és a feladatellátási helyek 36%-a vált érintetté. A két vizsgált időpont között 21%-kal több lett a kisebbségi programot kínáló feladatellátási helyek aránya, mivel valószínűtlen, hogy ez időszak alatt a kisebbségi származású tanulók számában jelentős változás állt volna be, ezt a növekedést is a jogszabályi változások hatásának tudhatjuk be.

8. ábra: Kisebbségi programokat indító feladatellátási helyek az általános iskolákban és a kistelepülések iskoláiban a kisebbségi program célcsoportjai szerint, 2001, 2007 (%)

Az adatok a kisebbségi programokon belül is átrendeződést tükröznek a programok típusa szerint. Ez – túlmenően a szembeszökő mennyiségi változáson – két irányban is elmozdulást mutat: egyfelől csökkent az intenzívebb kisebbségi tartalommal működő tannyelvű és kétnyelvű programok aránya, és nőtt a nyelvoktató programoké. Másfelől pedig váltás következett be a nemzetiségi és a roma kisebbségi programok között is: míg 2001-ben még a nemzetiségi programokban tanulók aránya volt számottevőbb, 2007-re ez a helyzet megfordult, s a romaprogramokban tanult több tanuló.

kisebbségi oktatás előfordulásának fenntartók szerinti mintázata is sajátos: az átlagnál magasabb arányban működik kisebbségi oktatás a társulások által fenntartott iskolákban, de jelentős a települési önkormányzati fenntartásban működő iskolák esetében is a kisebbségi oktatási programkínálat. Az alapítványi és az egyházi iskolák az átlagnál kisebb arányban vállaltak fel kisebbségi oktatást. A TKT keretében inkább a nemzetiségi oktatást felvállalók kerültek nagyobb eséllyel. Ha azonban elsősorban a változásra vagyunk kíváncsiak, akkor azt tapasztaljuk, hogy a települési önkormányzat volt az a fenntartói kategória, amelyikben a növekmény elsősorban megjelent, azaz a települési önkormányzatok éltek elsősorban a kisebbségi program bevezetésének a lehetőségével.

9. ábra: A kisebbségi programokban tanulók megoszlása programtípusok szerint, az 1000 főnél kisebb településeken, N

10. ábra: Nemzetiségi és cigány kisebbségi programokat indító feladatellátási helyek fenntartók szerint, 2001, 2007

Ha az iskolaméret mentén vizsgáljuk a kisebbségi programokat indító feladatellátási helyek összetételét, láthatjuk, hogy a kisebb, a nemzetiségi oktatási programok növekedése a 100 fő alatti iskolák körében inkább tapasztalható, míg a nagyobb, a romaprogramok előfordulása gyakoribb a 100 fő feletti iskolák körében.

11. ábra: Kisebbségi programokat indító iskolák, ill. feladatellátási helyek a 100 fő alatti és feletti iskolákban, 2001, 2007 (%)

Pedagógusellátottság

A kisiskolák egyik legnagyobb gondja általában a megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógusok alkalmazása, a szakosellátottság igényeinek teljesítése[2]. A probléma az általunk vizsgált adatokban is tükröződik, a pedagógusok foglalkoztatásában is megfigyelhető a különbség a kistelepülési iskolák és az általános iskolák átlaga között. Míg a megfelelő képesítés nélkül tanító pedagógusok aránya átlagosan 4,6%, addig a kistelepüléseken 12%. Az iskolafenntartói összetétel szerint különböző a képesítés nélkül tanító pedagógusok aránya mindkét iskolai körben. Az általános iskolákat tekintve leginkább az önkormányzati társulás iskoláiban fordul elő a képesítés nélküli pedagógusok tanítási gyakorlata (6,9%), a többi fenntartó esetében arányuk átlag körüli vagy annál csekélyebb. A kistelepülések esetében ellenben a legnagyobb, 14%-os arányban az önkormányzati iskolák körében figyelhető meg a megfelelő képesítés nélkül oktatók előfordulása, de a más fenntartású iskolák is rákényszerülnek, hogy nem megfelelő képesítéssel rendelkező pedagógusok oktassanak bennük: az alapítványi iskolák, a társulásban és a többcélú kistérségi társulásban fenntartott iskolák körében hasonló, 11% körüli ez az arány. Úgy tűnik, a kistelepülések körében az önkormányzati fenntartásban maradt iskolák nagyobb szakmai kompromisszum árán tudtak fennmaradni és működni.

12. ábra: Megfelelő képesítés nélkül foglalkoztatott pedagógusok aránya a kistelepüléseken és az összes általános iskolában, 2007/2008 (%)

Összességében úgy tűnik, hogy jelentős mértékű átalakulás tanúi lehetünk az általános iskolai hálózatban, s különösen a kistelepülések esetében; a csökkenő tanulólétszám és a jogszabályi, finanszírozási változások átrendezték az itteni viszonyokat, s valamilyen irányban lépésre kényszerítették a szereplők többségét. A jogszabályok által kirajzolt fő útvonal ebben az intézményi körben az együttműködések, társulások alakítása volt: egyfelől az intézményfenntartó önkormányzati társulás szervezése, esetleg a TKT fenntartásába kerülés kínálta a kívánt, kikövezett utat. 2001 és 2007 között az összes általános iskola 7%-a, a 100 fő alatti iskolák 9%-a lépett erre az útra, s a kistelepülési intézmények 11,5%-a. Úgy tűnik azonban, hogy nem minden iskola, illetve önkormányzat fogadta el ezeket a lehetőségeket, s más utat keresett magának. Az iskolafenntartó önkormányzatok, ill. az iskolák megközelítően egy tizede az iskolafenntartás terén keresett alternatív megoldásokat a feltételek megváltozását követően. A településen kis létszámmal működő iskola megmaradhatott és önállóságát is megőrizhette, ha megszűnt önkormányzati iskola lenni, és a sok szempontból bizonytalanabb, de másfelől talán valamivel kiszámíthatóbb nem állami iskolafenntartói körbe lépett, s ezzel kikerült a jogszabályi kötelezettségek egy része és a létszámkorlátok alól. Az iskolák harmadik csoportja másik menekülési útvonalat választott, a kisebbségi oktatási program bevezetését. A települési önkormányzati fenntartásban működő iskolák közül sok iskola vállalta ezt a megmaradáshoz szükséges kockázatot. A vizsgált időszakban a feladatellátási helyek 10%-a lépett erre az útra, a kisebbségi programot kínáló iskolák körébe. A kistelepüléseken jóval több, 21% volt a kisebbségi oktatást vállaló feladatellátási helyek száma.

Hivatkozott irodalom

Balázsi Ildikó – Bódi Ferenc – Obádovics Csilla (2008): Iskolai teljesítmény, iskolai átszervezések. In Bódi Ferenc (szerk.): Helyi szociális ellátórendszer. MTA PTI.

Bódi Ferenc – Fekete Attila (2008): Iskolák – óvodák elhelyezkedése és bezárása napjainkban. In Bódi Ferenc (szerk.): Helyi szociális ellátórendszer. MTA PTI.

Felhasznált irodalom

Balázs Éva – Palotás Zoltán: A közoktatás irányítása. In Halász Gábor – Lannert Judit: Jelentés a közoktatásról 2006. OKI, Budapest.

Kovács Katalin: Kényszer szülte és önkéntes együttműködések a kistelepülési önkormányzatok körében. In Kovács Katalin – Somlyódiné Pfeil Edit: Függőben. A közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában.KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2008.

Kovács Katalin – Somlyódiné Pfeil Edit (2008): Függőben. A közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2008.

Lannert Judit – Németh Szilvia – Sinka Edit: Kié lesz az általános iskola? TÁRKI–TUDOK, 2008.

Váradi Mónika Mária: Kistelepülések és kisiskolák: közoktatási tapasztalatok a kistérségi társulásokban. In Kovács Katalin – Somlyódiné Pfeil Edit (2008): Függőben. A közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, 2008.

Footnotes

  1. ^ Részlet egy nagyobb tanulmányból, amely az általános iskolai intézményhálózat ezredforduló utáni változásait feltáró vizsgálat eredményeit ismerteti.Az új szabályozás alapján a 8-nál kevesebb évfolyammal működő általános iskolák 8 évfolyamos iskola vagy szerkezetváltó osztályokkal működő gimnázium vagy egységes iskola tagiskolájaként működhetnek a továb­biakban. E rendelkezések alkalmazásában nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő általános iskolának kell tekinteni azt az iskolát is, amelyikben – az alapító okiratban meghatározottak ellenére – egymást követő két tanítási évben nem indult osztály a hetedik és a nyolcadik évfolyamon. A 2006/2007. tanévtől kezdődően kellett vizsgálni a kérdést, hogy indult-e hetedik és nyolcadik évfolyam az általános iskolában. A hetedik és a nyolcadik évfolyamon indított osztályokat akkor lehetett figyelembe venni, ha az egyes osztályok tanulói létszáma eléri a maximális osztálylétszám ötven százalékát. A fenntartónak 2008. augusztus 31-ig kellett gondoskodnia a nyolc évfolyamnál kevesebb évfolyammal működő általános iskolák tagintézménnyé alakításáról vagy az általános iskolai feladatok iskolafenntartás nélkül történő megoldásáról [2006. évi kt. 18. § (3)]. Amennyiben a helyi önkormányzat a meghatározottak szerint nem tud gondoskodni a nyolcnál kevesebb évfolyammal működő általános iskola tagintézménnyé történő átalakításáról vagy az általános iskolai feladatok ellátásáról, az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont engedélyével tovább működtetheti az iskolát.
  2. ^ Megfelelő képesítés nélkül tanító pedagógusoknak azok tekinthetők, akiknek ugyan legtöbbször van pedagógusi képesítésük, de nem rendelkeznek ilyennel az általuk ténylegesen tanított tantárgy, tantárgyak egyike esetében.