Olvasási idő: 
38 perc

Az Európai Bizottság memoranduma az egész életre kiterjedő tanulásról

Az Európai Bizottság memorandumot készített az egész életen át tartó tanulásról. A Bizottság döntése értelmében a memorandumot minden tagországban és társult országban meg kell vitatni a társadalmi partnerekkel, és nemzeti álláspontot kell kialakítani. Az Európai Bizottság összegzi az egyes országokból érkezett véleményeket, és a 2001. év második felében stratégiai tervet készít, amely közreadja a tagországok és a társult országok másutt is hasznosítható példáit, jó megoldási modelljeit. Az alábbiakban közreadott tanulmány ismerteti és értékeli a Memorandumot. Az OKI honlapján olvasható a Memorandum szövegének magyar és angol nyelvű változata. Az Oktatási Minisztérium szeretné megismerni a dokumentummal kapcsolatos véleményeket, álláspontokat, amelyeket a memorandum@om.hu e-mail címre lehet küldeni.

Lifelong learning

A lifelong learning fogalomnak több magyar fordítása használatos, beszélünk - és írunk - egész életen át tartó, élethosszig tartó, egész életre kiterjedő tanulásról, de előfordul a folyamatos, permanens tanulás kifejezés is. Ennek a folyóiratnak a hasábjain is gyakran kerül szóba az a jelenség, program, vízió és tendencia, amelyet e fogalom takar.

Legutóbb például az Eurydice Európai Irodája által kezdeményezett felmérésről lehetett olvasni, amely azt vizsgálta, hogyan értelmezik az egyes tagállamokban az egész életre kiterjedő tanulás fogalmát, és milyen stratégiák, illetve konkrét programok születtek a célkitűzések megvalósítására, továbbfejlesztésére és kiterjesztésére.[1] Az Új Pedagógiai Szemle tavaly májusi számában találunk ismertetést az Élethosszig tartó tanulás évének[2] eredményeiről és tanulságairól.[3] Korábban egy rövid írás foglalkozott a lifelong learning fogalom jelentésének értelmezésével.[4] Annak, hogy a téma ismét szóba kerül, az az oka, hogy az Európai Bizottság nemrégiben egy stratégiai dokumentumban kulcsüzenetekben fogalmazta meg a lifelong learning implementációjára vonatkozó közös európai célkitűzésekre irányuló javaslatait azoknak a tapasztalatoknak az alapján, amelyek az európai közös programok, különösen az Élethosszig tartó tanulás éve során összegyűltek.[5]

Az egész életre kiterjedő tanulás kifejezés használata a hetvenes években terjedt el elsősorban nemzetközi szervezetek szakértői körében, a visszatérő oktatás (recurrent education) és a permanens nevelésfogalmakkal együtt. Jelentése akkoriban elsősorban a humanisztikus tradícióhoz kapcsolódott, az élet minőségének és a társadalom megjavításának a programját hirdette. A nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján a fogalom értelmezésében a közgazdaságtan humán tőke elméletének bizonyos elemei kerültek előtérbe, és a kifejezés - egy a korábbinál szűkebb, pragmatikusabb jelentést hordozva - a strukturális munkanélküliség mérséklésére irányuló politikai programok állandóan visszatérő eleme lett.

Mai, átfogó stratégiai jelentése a kilencvenes évek második felében formálódott ki, és - mint egy "szemantikai mágnes"- az információs társadalomról szóló beszéd standard elemévé vált.

Az ezredfordulóra a lifelong learning kifejezés az Európai Unió gazdaság- és társadalomfejlesztési programjainak vezérfogalmává vált. A tanuló társadalom ideáját magában foglaló jövőkép megvalósítása a közösség egyik legfontosabb célkitűzése lett.

Stratégiai program

A legújabb stratégiai programokból és dokumentumokból (eEurope, lisszaboni, feirai, nizzai és stockholmi Európai Tanács zárónyilatkozatok, eLearning stb.) kiolvasható, hogy az egyesült Európa határozott célja egy tudás alapú társadalom kiépítése. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításában jelentős szerepet töltenek be az Európai Bizottság által kezdeményezett konkrét gazdasági, társadalmi és kulturális programok. Ebben a kontextusban az egész életre kiterjedő tanulás programja túlnőtt azon, hogy csupán az oktatás és szakképzés fejlesztésének egyik aspektusa legyen, sokkal inkább a tudás alapú társadalom és gazdaság megvalósításához vezető kulcsprogrammá vált. Az Európai Tanács a feirai tanácskozásról kiadott záródokumentumban felszólította a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy átfogó stratégiák és gyakorlati programok kidolgozásával segítsék elő az egész életre kiterjedő tanulás programjának implementációját.[6] Ennek a késztetésnek a jegyében született az ismertetésre kerülő Memorandum.

A Memorandumot Mrs. Vivianne Reading, az Európai Bizottság oktatási és kulturális ügyekért felelős tagja 2000. november 9-én mutatta be a tagállamok oktatási minisztereinek. Az elmúlt évtized során összegyűlt tapasztalatok, valamint a következő évtizedre vonatkozó tudás alapú, információs társadalom-stratégiája alapján újrafogalmazták a tanuló társadalom víziójára vonatkozó, korábban már többször kifejtett célkitűzéseket. A Memorandum kibocsátásának célja segítséget adni az egyes országoknak saját programjaik implementációjához, illetve ösztönzést adni egy európai dimenziójú, tisztázó vitához. Ezt segíti elő az egyes célok tézisszerű megfogalmazása, értelmezése, részfeladatokra bontása, konkrét kérdések felvetése. A dokumentumot széles körben megvitatják az Unióban (uniós és nemzetállami szinten egyaránt), és a vita tapasztalatai, az összegyűlt észrevételek, kiegészítések, javaslatok alapján 2001 végére elkészítik az egész életre kiterjedő tanulás új európai programját az évtizedre vonatkozóan.

A Memorandum a bevezető részben megállapítja, hogy az egész életre kiterjedő tanulás politikai prioritássá vált az Európai Közösségben. Az Európai Unió vezetői szerint a Közösség úgy képes dinamikus gazdasági növekedésre, ha egyúttal a társadalmi integritás megőrzésének, további erősítésének igénye is teljesülhet. Ennek egyik legfontosabb eszköze az egész életre kiterjedő tanulás programjának implementációja. Ebből következően Európában a fő feladat most az, hogy a közös elképzeléseket hatékony cselekvéssé formálják.

Arra a kérdésre, hogy miért éppen napjainkban vált sürgetővé és aktuálissá a permanens tanulás "bevezetése", a Memorandum szerzői a következő okokat jelölték meg.

  • Európában rohamléptekkel épül ki a tudás alapú társadalom és a tudásintenzív gazdaság. Ezért az európai polgárok számára minden eddiginél fontosabbá vált, hogy naprakész információkhoz és korszerű tudáshoz jussanak, a hatékony, intelligens felhasználásukhoz szükséges motivációt és képességeket megszerezzék. Az ezekhez való hozzájutás a társadalom minél szélesebb körében meghatározza Európa versenyképességét azáltal, hogy fokozza a munkaerő alkalmazhatóságát és alkalmazkodóképességét.
  • A mai Európa komplex gazdasági, kulturális, politikai, társadalmi közegében megnövekedett az egyének választási lehetősége - ezzel együtt felelőssége is - saját életük egyedi alakítására. Ezért fontos a kulturális, nyelvi, etnikai különbözőségek értékként való elfogadása, kölcsönös megértése, elismerése. Itt is elengedhetetlen és alapvető feltétel az oktatás, a széles értelemben vett képzés, az intenzív egyéni és csoportos tanulás kiterjesztése.
  • A strukturális munkanélküliség legnagyobb mértékben az alacsony képzettségűeket sújtja, ezért a munkaerő alkalmazhatóságának és alkalmazkodóképességének permanens javítása a tanulás révén alapvető szociális kérdés is.
  • Az európai népesség átlagéletkora emelkedik. Akkor lehetséges az idősebbek teljes értékű részvétele a társadalom életében és a gazdaság működtetésében, ha ismereteiket rendszeresen megújítják, illetve szinten tartják.

Az egész életre kiterjedő tanulás programja azt szolgálja, hogy az európai polgárok vállalkozók és sokoldalúan alkalmazhatók legyenek, képesek a demokratikus társadalom fenntartására és továbbfejlesztésére, saját boldogulásuk biztosítására.

A program megvalósítása, a szükséges változtatások kivitelezése a tagállamok feladata - hangsúlyozza a dokumentum - az Unió szerepe a folyamat támogatása és ösztönzése. A tagállamok felelőssége, hogy oktatási rendszereiket úgy alakításák át, hogy az alkalmas legyen a rájuk váró kitüntetett szerep betöltésére ebben a folyamatban. A Memorandum hangsúlyozza az egyének felelősségét is, hiszen az egyes emberek a legilletékesebbek saját tanulásuk szervezésében, irányításában és eredményességében.

 

A kihívás

A most folyamatban lévő változások hatókörükben és jelentőségükben az ipari forradalommal hasonlíthatók össze - fogalmaznak a Memorandum szerzői. A digitális technológia az emberek életének minden aspektusát át fogja formálni, a küszöbön álló biotechnológiai áttörés pedig magát az életet sem hagyja érintetlenül. A kihívás egyik sarkalatos pontja, hogy bár a modern élet nagyobb esélyeket és szélesebb körű választási lehetőségeket biztosít az egyének számára, ez a korábbinál nagyobb kockázatokkal és bizonytalansággal jár együtt. Új vonás az európai társadalmak korösszetételének megváltozása és az interkulturális mozaikosodás is.

Gazdasági vonatkozásban az átmenet a tudás alapú társadalomba az immateriális javak és szolgáltatások előállításának és cseréjének fokozott előtérbe kerülését jelenti. Az az emberi kapacitás lesz mérvadó, amely a tudás hatékony megszerzésében és intelligens, kreatív felhasználásában nyilvánul meg. E kapacitás hatékony kifejlesztéséhez a legmegfelelőbb eszköz az egész életre kiterjedő tanulás és képzés általánossá tétele.

Hogy az egész életre kiterjedő tanulást tartósan integrálni lehessen a felnőttek életvilágába, a különböző tanulási tevékenységek és változatos tanulási környezetek természetes, súrlódásmentesen kapcsolódó rendszerét kell létrehozni. Az élethosszig tartó tanulás szilárd bázisa a valamennyi gyermek számára biztosított magas színvonalú alapképzés. A további tanulási hajlandóság motivációs rendszeréről a következőképpen fogalmaztak a dokumentum szerzői.

"Az emberek következetes és tartós felnőttkori tanulási aktivitásának feltétele az, hogy akarjanak tanulni. Ha a tanulással kapcsolatos korai gyermekkori tapasztalataik negatívak, első próbálkozásaik eredménytelenek voltak, akkor az iskola befejezését követően nem fogják folytatni a tanulást. Abban az esetben sem fognak tanulni, ha nem állnak rendelkezésre alkalmas, gyakorlatilag könnyen igénybe vehető tanulási lehetőségek. Nem fogják motiválni őket az olyan tanulási lehetőségek, amelyek tartalmi és módszertani vonatkozásokban nem veszik figyelembe kulturális környezetüket és élettapasztalataikat. Nem fognak időt, energiát és pénzt áldozni további tanulásra, ha az addig megszerzett tudásuk, ismereteik és kompetenciáik elismerés és haszon nélkül maradnak. Az egész életre kiterjedő tanulás programjának megvalósítása szempontjából a tanulásra késztető személyes motiváció és a tanulási lehetőségek széles választékának biztosítása jelenti a meghatározó tényezőt. Nagyon fontos tehát a tanulás iránti igények és ezzel párhuzamosan a tanulási lehetőségek választékának a fokozása, különösen azok körében, akik eddig nem sokat profitáltak az oktatásból. Arra kell törekedni, hogy mindenkinek legyen lehetősége kiválasztani a számára megfelelő egyéni tanulási ösvényeket, ahelyett, hogy előre meghatározott tanulási utak igénybevételére kényszerülnének. Mindez egyszerűen annyit jelent, hogy az oktatási és szakképzési rendszernek kell az egyéni igényekhez és szükségletekhez alkalmazkodnia, és nem fordítva." [7]

 

A tanulás formái

A Memorandum az Európai Bizottságnak abból a közismert meghatározásából indul ki, amely szerint a lifelong learning "az egész életre kiterjedő tanulás olyan átfogó és folyamatos - formális vagy informális módon történő - tanulási tevékenység, amely a tudás, az ismeretek és a képességek fejlesztése céljából történik". Ez a koncepció magában foglalja a minden életkorra, valamennyi tanulási színtérre és módra kiterjedő elemet, célra irányuló, tudatos tevékenységet értve tanuláson. A Memorandum azonban túllép a tanulásnak ezen a leszűkített definícióján, és számol a nem tudatos, véletlenszerű és esetleges, random, by-product jellegű tanulással is. A tanulási tevékenység három formáját különbözteti meg.

formális tanulás (formal learning) a hagyományos oktatási rendszer keretein belül történik erre a célra létrehozott intézményekben, pontosan definiált időbeosztásban, előre meghatározott tanulási tartalmakkal és szabályozott belépési, kilépési és a rendszeren belüli továbbhaladási feltételekkel. A formális tanulás szakaszait a részvételt és a követelmények teljesítését igazoló államilag elismert bizonyítványok zárják.

nem formális tanulás (non-formal learning) az oktatási rendszer fő áramán kívül történik, és nem mindig jellemző rá a részvétel végbizonyítvánnyal történő elismerése. Ide tartoznak a munkaerő-piaci tréningek, szakmai továbbképzések, civil szervezetek, pártok, művészeti és sportegyesületek szervezésében történő képzések, tanfolyamok.

Az informális tanulás (informal learning) a mindennapi élet természetes velejárója, az egyén életének valamennyi színterén zajlik, így a formális és a nem formális tanulás során is. A tanulásnak ez a formája nem szükségszerűen tudatos, illetve szándékos, az elsajátított tudás gyakran nem elismert tevékenységek "melléktermékeként (byproduct)" alakul ki. Aki ilyen módon tanul, gyakran észre sem veszi, hogy tanul, hogy megszerzett valamilyen tudást vagy kompetenciát.

Mostanáig a tanulás a legtöbb ember, a közgondolkodás, a közigazgatás és a munkaerőpiac számára elsősorban a formális tanulást jelentette. A Memorandum felhívja a figyelmet arra, hogy hasznos - és ugyanakkor élvezetes - tanulás különböző élethelyzetekben, családban, szabadidőben, a társas élet és munka közben is történhet. A számítógépek iskolai és otthoni elterjedése különösen fontossá teszi az informális tanulás "beszámítását", hiszen a tanulásnak ebben a legősibb, természetes formájában hatalmas tartalékok rejlenek, amelyek a tanítás és tanulás megújulásának forrásai lehetnek. A nem formális és az informális tanulás során szerzett kompetenciák értékelésére és elismerésére vonatkozó törekvésekről, néhány gyakorlati megoldásról a folyóirat novemberi számában olvasható összefoglaló ismertetés.[8]

 

A tanulás dimenziói

A Memorandum az egész életre kiterjedő tanulás új modelljét ismerteti, amely a lifelong learning fogalom mellett, azt kiterjesztve és kiegészítve bevezeti a lifewide learning kifejezést is. Ez az élet teljes szélességét átfogó, az élet egészére kiterjedő tanulásként értelmezhető, és a tanulásnak egy újabb, eddig ritkábban szóba került dimenzióját emeli ki. Míg a lifelong learning az idődimenzió mentén helyezi el a tanulás folyamatát, addig a lifewide learning a tanulás minden életterületre és élethelyzetre kiterjedő, transzverzális jellegét helyezi előtérbe. Ez a modell jól leírható egy kétdimenziós keretrendszerben.[9]

A függőleges tengely mentén haladva az egyén életciklusának különböző, egymást időben követő tanulási folyamatai következnek egymásra. Ez az élethosszig tartó tanulás, az egész életre kiterjedő tanulás vertikális dimenziója. A vízszintes tengely a különböző kontextusokat, helyeket és helyzeteket jelöli, amelyekben az adott időpillanatban a tanulás éppen történik. Ez a horizontális dimenzió az élet minden területét átfogó tanulás.

Az egész életre kiterjedő tanulásnak ez a koncepcionális modellje egységes keretben kezeli a tanulás időbeli kiterjedését és a három alapvető tanulási formát.

A IV. mező az iskolarendszerű oktatás. A II. mezőben a nem formális oktatásnak az a része található, amely felnőttképzés néven foglalható össze. A III. és az I. negyed a kötetlenebb nem formális, illetve a gyermek- és felnőttkori informális tanulást jelenti. A hagyományos oktatáspolitika - és az egész életre kiterjedő tanulás korábbi koncepciója is - eddig elsősorban a IV., kisebb mértékben a II. mezőre koncentrált, és a másik kettőt szinte figyelmen kívül hagyta. A tanulás új megközelítése azonban a másik két térfelet is számításba veszi, amelyek kötetlenebb, flexibilisebb, ugyanakkor legalább annyira hatékony tanulási tevékenységeket reprezentálnak.

Ebből a modellből kiindulva - legalábbis magyar nyelven - lehetőség van annak az osztályozási inkoherenciának a feloldására is, amely abban nyilvánul meg, hogy a lifelong learning = lifelong learning + lifewide learning hierarchiában a lifelong learning önmaga fölérendeltjeként is megjelenik. Ha az egész életre kiterjedő tanulás kifejezés vonatkozik a tanulás új, kiterjedt formájára, akkor ennek két összetevője az élethosszig tartó, illetve az élet minden területét átfogó tanulás; az egész életre kiterjedő tanulás = élethosszig tartó tanulás + az élet minden területét átfogó tanulás.

Új összefüggések

A Memorandum leszögezi, hogy az egész életre kiterjedő tanulás új összefüggésrendszerében az oktatási és szakképzési rendszerek különböző szintjeinek és szektorainak szoros és jól összehangolt együttműködésére van szükség. Ez az eddigi próbálkozásokon túl hidak és ösvények kiépítését kívánja, amelyek összekapcsolják a létező rendszerek különböző elemeit. Ez nem kevesebbet jelent, mint a tanulási lehetőségek személyközpontú hálózatainak kiépítését, egyfajta fokozatos ozmózist a manapság egymástól viszonylag elkülönülten működő struktúrák között. A tagállamokban az egyetemek jövőjéről jelenleg folyó viták jól példázzák, milyen feladatokról van szó. Ugyanis a felsőoktatási intézmények kinyitása egy szélesebb tanuló réteg számára csak akkor lehetséges, ha ezek az intézmények maguk is megváltoznak, nemcsak belülről, hanem külső kapcsolataikat illetően is. A fokozatos ozmózis kettős kihívást jelent: egyrészt a formális, nem formális és informális tanulási formák komplementer jellegének elismerését, másrészt az ezek közötti beszámítási és átjárhatósági lehetőségek nyitott hálózatának a kiépítését.

Kulcsüzenetek

A Memorandum mondanivalójának esszenciáját hat "kulcsüzenetben" tömören fogalmazták meg, melyeket egy-egy bővített mondatba foglalt célmeghatározás követ. Ezután következik az üzenet tartalmának részletesebb kifejtése. A dokumentum megvitatását a problémák és alternatívák kérdések formájában történő megfogalmazáa segíti elő.

  1. Új alapkészségek biztosítása mindenkinek
  2. Több beruházás az emberi erőforrásokba
  3. Innovációk a tanítás és a tanulás területén
  4. A tanulás értékelésének javítása
  5. A tanulási tanácsadás újragondolása
  6. A tanulás közelítése az otthonokhoz

Új alapkészségek biztosítása mindenkinek

cél az általános és folyamatos hozzáférés biztosítása azokhoz a képzésekhez, amelyek lehetővé teszik a tudás társadalmába történő tartós integrációhoz szükséges képességek megszerzését.

A Memorandum szerkesztői az Európai Tanács lisszaboni közgyűlésének záródokumentumában megfogalmazott, kulcskompetenciákból (new basic skills) indulnak ki. Ezek: informatikai kompetencia,nyelvismerettechnológiai kultúravállalkozási készségek és szociális kompetencia.[10] Leszögezik, hogy a tradicionális alapkészségek (írás, olvasás, számolás) jelentik azt a bázist, amelyre az új,interdiszciplináris képességek ráépülhetnek. Ezek közül néhány teljesen új, mint a digitális írástudás, mások - mint például a nyelvtudás - csak jóval fontosabbá váltak a korábbinál, és megszerzésük sokkal több ember számára szükséges, mint korábban. A szociális kompetenciák (önbizalom, önirányítási képesség, felelősség és kockázatvállalás stb.) azért válnak egyre fontosabbá, ezek teszik képessé teszik az embert az autonóm, a társadalomban értéket létrehozó életvezetésre. Erre ma több embernek kell képesnek lennie, mint bármikor a megelőző történelmi korszakokban. A vállalkozó szellem és a vállalkozási készség ma már nemcsak az önálló vállalkozások indításához szükséges, hanem az új típusú vállalatok alkalmazottai, illetve potenciális alkalmazottai számára is versenyelőnyt jelent.

Hogyan tanuljunk, miként alkalmazkodjunk a változásokhoz és hogyan válasszuk ki az értékes információkat az egyre növekvő adathalmazból. Ezek olyan általánosan szükséges képességek a tudástársadalomban, amelyeket mindenkinek el kellene sajátítania. A Memorandum hangsúlyozza továbbá azt is, hogy ezek a kulcskompetenciák csak a belépőt jelentik a folyamatos, egész életre kiterjedő tanuláshoz. A mai munkaerőpiac proteuszi, örökösen változó kompetenciaprofilokat igényel, és ez a tendencia a jövőben csak erősödni fog. Elsősorban a tagállamok formális képzési rendszere felelős azért, hogy - amennyire ez lehetséges - mindenki megszerezze és időnként felújítsa azt a képzettséget, amelyre a tudástársadalomban szükség van. Azok számára, akik - bármilyen okból - nem voltak képesek megszerezni a szükséges ismereteket, folyamatosan biztosítani kell ennek ismételt lehetőségét.

Kérdések: Az iskolai tantervek túlzsúfoltak az egyre újabb ismeretek és készségek megszerzését célzó tartalmakkal. Hogyan lehetne könnyíteni ezt a nyomást? Milyen elvek szerint kellene tanterveket készíteni a tudástársadalomban? Hogyan lehetne együttműködési hálózatokat kialakítani Európában úgy, hogy ez a képzési tartalmak és a társadalom igényeinek lehető legjobb összehangolását elősegítse?

 

Több beruházás az emberi erőforrásokba

Az a cél, hogy észrevehetően növekedjenek az emberi erőforrások fejlesztésére szolgáló ráfordítások. Itt nem egyszerűen és kizárólag arról van szó, hogy a jelenleginél nagyobb összegek kellenek. A finanszírozási rendszer újragondolására és átláthatóságának javítására van szükség. Minél pontosabb képet kell kialakítani a tényleges ráfordításról és hasznosulásáról. A tanulás különböző formáinak integrálása a munkavégzés folyamatába az üzleti és a közszolgálati szférában is a mainál sokkal rugalmasabb munkaszervezést igényel, melynek költségvonzatai vannak. Olyan tanulási kultúrát kell kialakítani, amelynek finanszírozása a különböző résztvevők megosztott felelősségvállalásán alapul. Összehangolt kutatásokra van szükség a tagállamokban és közösségi szinten is annak tisztázására, hogy milyen társadalmi és gazdasági haszna van az egész életre kiterjedő tanulás implementációjának.

Kérdések: Milyen módszerekkel lehetne elérni, hogy az egyének saját tanulásuk eredményessége érdekében több feladatot vállaljanak, hajlandóak legyenek a költségek egy részének vállalására? Melyek azok a továbbterjesztésre érdemes modellek, amelyek példát mutatnak arra, hogyan lehet az üzleti és közszolgálati szférában rugalmasabb munkaszervezéssel elősegíteni az alkalmazottak tanulását? Hogyan lehet a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap forrásait hatékonyan felhasználni az egész életre kiterjedő tanulás infrastruktúrájának fejlesztésére, különös tekintettel a helyi tanulási központok kialakítására és azok korszerű információtechnikai eszközökkel történő felszerelésére?

Hogyan lehet ezeknek a forrásoknak a felhasználásával elérni azt, hogy a közpénzekből finanszírozott oktatás és szakképzés ne maradjon el a magánszféra által létrehozott és fenntartott hasonló intézmények mögött?

 

Innovációk a tanítás és a tanulás területén

cél: hatékonyabb tanítási és tanulási módszerek kifejlesztésével elősegíteni az egész életre kiterjedő tanulás általánossá válását.

A Memorandum elvárásként fogalmazza meg, hogy az új tanítási és a tanulási módszerek alkalmazkodjanak a multikulturális Európa sokszínűségéhez, az egyének és csoportok eltérő érdeklődéséhez és különböző szükségleteihez. Olyan tanulási környezeteket kell kialakítani, amelyek megfelelnek az igénybevevők elvárásainak. Az egyének önállóságának, aktivitásának növelése érdekében szükség van az eddigi gyakorlat javítására és új, a korábbitól eltérő megközelítésekre, élve az információs és kommunikációs technikai eszközök által biztosított lehetőségekkel. Problémaként és a jelenlegi oktatási rendszerek kritikájaként fogalmazódik meg az az észrevétel, hogy az oktatási és szakképzési rendszerek működése és az általuk közvetített tanulási tartalmak nem tükrözik azokat a változásokat, amelyek a társadalomban, az emberek életvitelében bekövetkeztek. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, kiterjedt kutatásokra van szükség. Keveset tudunk például arról, hogyan ösztönözhető az önirányításos tanulás, miként illeszthető össze a társas tanulással, hogyan tanulnak a legeredményesebben az idősebbek, miképpen lehet a speciális bánásmódot igénylők számára optimális tanulási környezeteket kialakítani, milyen kognitív és szociális előnyökkel jár a heterogén korcsoportokban történő tanulás. A tanítási és tanulási módszerek és keretek javításának egyik legfontosabb feltétele, hogy a formális és nem formális tanulást segítők - fizetett szakemberek, önkéntesek vagy olyanok, akiknek tevékenysége csak részben, esetlegesen vagy érintőlegesen tanítási jellegű - megszerezzék a tanulási környezetek optimális működtetéséhez szükséges kompetenciákat, és azt szinten tudják tartani. Ez a tagállamok részéről jelentős befektetést igényel. Mindenekelőtt a tanárképzés és a tanártovábbképzés átfogó reformja szükséges, hogy eredményt érjenek el a legkülönbözőbb tanulási kontextusokban és sokféle célcsoporttal.

Kérdések: Hogyan lehet a KIT-alapú fejlesztéseket hatékonyan kombinálni az emberi kapcsolatokra építő pedagógiai innovációkkal? Hogyan lehet elérni, hogy a tanárok hatékonyan működjenek együtt informatikai szakemberekkel jó minőségű tanulást segítő programok elkészítésében? Melyek a legfontosabb témák ennek az évtizednek a pedagógiai kutatásaiban? Hogyan lehet elősegíteni azt, hogy a gyakorló tanárok több kutatásban vegyenek részt, és miképpen lehet az általuk létrehozott új szellemi értékeket szélesebb körben elterjeszteni?

 

A tanulás eredményességét értékelő módszerek javítása

cél a különböző tanulási tevékenységek során szerzett tudás felismerésének és elismerésének javítása, különös tekintettel a nem formális és informális tanulás során szerzett kompetenciák értékelésére.

A Memorandum megállapítja, hogy a jól képzett munkaerő iránti növekvő igény és az ennek következtében fokozódó munkaerő-piaci verseny a munkavállalók között a különböző kompetenciák meglétét igazoló bizonyítványok iránti növekvő keresletben is megmutatkozik.

Az egész életre kiterjedő tanulás implementációjának elősegítéséhez olyan innovatív módszerek kifejlesztésére van szükség, amelyek alkalmasak a különböző tanulási kontextusokban szerzett kompetenciák értékelésére. Fontos feladat - és folyamatos kihívás - az egyes országok értékelési rendszerének és gyakorlatának a változó gazdasági és társadalmi feltételekhez igazítása. Ennek közösségi dimenziója a bizonyítványok egyértelműségének biztosítása, hogy a mögöttük levő tudásról, készségekről és képességekről minél pontosabb képet lehessen alkotni, elősegítve ezzel a bizonyítványok kölcsönös elismerését, ezáltal a munkavállalók mobilitását. Azok számára, akik nem a szokásos módon szerezték tudásukat (non-traditional learners), szintén meg kell teremteni a bizonyítványhoz jutás lehetőségét. A nem formális, illetve informális tanulás során kialakult kompetenciák elismerésére jó példaként említi a memorandum az amerikai PLA (Prior Learning Assessment)- központok működését. Nagy szükség van Európában is azoknak a módszereknek a továbbfejlesztésére, amelyek segítségével a felnőtt tanuló fel tudja mérni addigi, különböző tanulási kontextusokban szerzett kompetenciáinak szintjét, valamint olyan értékelési rendszerekre, amelyek elfogadott bizonyítványt adnak ezekről (Acccreditation of Prior and Experiential Learning, APEL).

Kérdések: Mit kell tenni annak érdekében, hogy valamennyi uniós tagországban működőképes APEL-rendszerek legyenek? Hogyan lehet az ezek kifejlesztése és működése során megszerzett tapasztalatokat az egyes országok közös tudásává tenni? Milyen módon lehet a folyamatban lévő európai érvényű képesítések fejlesztésének nagyobb koherenciáját biztosítani? Hogyan lehet erősíteni a dialógust, javítani a kommunikációt a társadalmi partnerek, vállalatok és szakmai szervezetek között a különböző képesítések kölcsönös elfogadása érdekében?

 

A tanulási tanácsadás újragondolása

cél biztosítani, hogy Európa-szerte mindenki számára könnyen elérhetőek legyenek megbízható információk és megfelelő tanácsok a rendelkezésre álló tanulási lehetőségekről.

A Memorandum megállapítja, hogy a mai munkavállalónak - szemben a megelőző korok emberével - arra kell felkészülnie, hogy számos alkalommal változtatni kell majd pályáján, váltani munkavégzés és a tanulás között. Ebben a kettősségben a tanácsadás fontosabbá válik, ezért növekednek az ilyen szolgáltatások iránti igények is. A színvonalas szolgáltatásoknak alkalmasnak kell lenniük "holisztikus" információk nyújtására, és az igényeknek elébe menve tájékoztatást kell adniuk az európai tanulási és karrier lehetőségekről. Ezeket a szolgáltatásokat úgy kell megszervezni, hogy mindenki elérje őket lehető legközelebb a lakóhelyéhez. Az informatikai eszközök lehetővé teszik ezen a területen is olyan felhasználóbarát rendszerek kialakítását, amelyek külső segítség nélkül is használhatók lesznek.

Kérdések: Hogyan lehet a már létező ilyen rendszereket úgy továbbfejleszteni, hogy azok összeurópai nyitott tanácsadó információs rendszert képezzenek? Milyen módon kell átalakítani, módosítani, kiegészíteni a már létező európai adatbázisokat e cél érdekében? Milyen következményei lesznek a határokon átívelő európai képzési és értékelési rendszerek fejlődésének a tanácsadó szolgáltatások működésére? Hogyan lehet lokálisan, speciális célcsoportokhoz közelebb vinni ezeket a szolgáltatásokat? Mi lehet a szerepe ezen a területen a marketingmódszereknek? Hogyan lehet megvalósítani ezen a területen a privát és a közszféra jó együttműködését? Hogyan lehet a tanácsadó és információs szolgáltatások új információtechnikára épülő rendszerét a formális oktatási és szakképzési rendszer integráns részévé tenni?

 

A tanulás közelítése az otthonokhoz

Az a cél, hogy a tanulási lehetőségek a lehető legközelebb kerüljenek a tanuló saját környezetéhez, az információtechnikai eszközöket is igénybe véve.

A Memorandum megállapítja, hogy a regionális és a lokális szintek egyre jelentősebb szerepet játszanak a közösségek életére vonatkozó lényeges döntések meghozatalában. A legtöbb ember számára a tanulás is a lakóhelyén végzett tevékenység, ezért az egész életre kiterjedő tanulás implementációs programját is ezen a szinten kell megvalósítani. A tanulási lehetőségeket azért kell helyben elérhetővé tenni, mert az esetek többségében az emberek saját megszokott, támogató szociális, kulturális közegükben szívesebben és hatékonyabban tanulnak. Ez azok számára is fontos, akik szétszórtan, kisebb csoportokban élnek, esetenként nehezen megközelíthető régiókban, illetve valamilyen fogyatékosság következtében korlátozott a mobilitásuk. Az információs és kommunikációs eszközök potenciálisan lehetővé teszik, hogy bárki bárhonnan a nap minden percében hozzáférjen a tanulási lehetőségekhez, és a tanulásra szánt idejét a lehető legjobban kihasználja.

A lisszaboni záródokumentum 26. paragrafusában javasolt helyi többcélú tanulási központok(multi-purpose local learning centres) kialakításával például létre lehet hozni azokat a lokális tanuláskoordináló helyeket, amelyek alkalmasak egy-egy helyi közösség tanulási tevékenységének összehangolására és segítésére. Az ilyen centrumok működése akkor lehet hatékony, ha létrehozása együtt jár a rendelkezésre álló források megfelelő átcsoportosításával és felhasználásuk célirányos átszervezésével. A helyi partnerkapcsolatok az iskolák és oktatási szolgáltatók, ifjúsági klubok és szervezetek, vállalatok, kutatóközpontok között szintén növelhetik egy-egy térség tanulási potenciálját.

Kérdések: A már létrehozott helyi tanulási központok miként szolgálhatnak a leginkább követésre érdemes példaként Európában? Milyen kísérleti programokat kellene uniós forrásból elsősorban támogatni? Miképpen hat a helyi tanulási lehetőségek fejlesztésére a munkaadók és a potenciális munkavállalók képzettség iránti igényeinek összhangba hozása?

Hogyan lehet a regionális és a helyi hatóságokat arra késztetni, hogy az egész életre kiterjedő tanulás implementációs programjait bevételeik egy meghatározott hányadával támogassák ? Hogyan ösztönözhető és terjeszthető el szélesebb körben az a gyakorlat, hogy a különböző országok helyi és regionális tanulás támogató kezdeményezései átadják egymásnak tapasztalataikat és együttműködjenek programjaik megvalósítása során?

Reflexiók

Bizonyára több olvasóban felvetődik a kérdés: mi a szerepe a Memorandumnak az Európai Bizottság stratégiai állásfoglalásainak sorában, és milyen kapcsolatban van az áprilisi lapszámban ismertetett, Az oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljai címet viselő dokumentummal?

A Memorandum és Az oktatási rendszerek konkrét jövőbeli céljai - véleményem szerint - az Európai Bizottság erre az évtizedre szóló, de azon túl is tekintő két legfontosabb oktatási stratégiai dokumentuma. Jelentőségük többek között az, hogy az eddigi tapasztalatok és a legújabb információk birtokában, valamint a jelenlegi trendek ismeretében fogalmaznak meg koherens stratégiát. A két dokumentum komplementer viszonyban van egymással. Míg Az oktatási rendszerek ... az európai társadalmak egyik alrendszerének, az oktatásnak a jövőbeli funkcióit képzeli el és körvonalazza az odavezető utat, addig a Memorandum azt vizsgálja, mi módon lehet az eddig - főleg az oktatási rendszerekre - jellemző tanulási folyamatokat a társadalom valamennyi alrendszerében hatékonyan működtetni. Az oktatási rendszerek ... az oktatás felől nézi a társadalmat, míg a Memorandum a társadalom felől tekint a tanulásra és az oktatásra. Mert a tudás alapú társadalom egyúttal tanuló társadalom is. A lifelong, valamint lifewide fogalmak arra utalnak, hogy ebben a társadalomban a tanulás - vertikális és horizontális irányban egyaránt kiterjedve - kilép az oktatási részrendszerből. Ennek eredményeképpen sem az iskola, sem a társadalom nem marad többé a régi. Hogy miképpen fog megváltozni az oktatás hagyományos, eddig megszokott rendszere, ma még nem tudhatjuk. Azt sem láthatjuk előre, hogy az iskola milyen szerepet fog a jövőben betölteni sokféle funkciójából melyek erősödnek meg. Bizonyos hangsúly-áthelyeződések, trendek észlelhetők csupán. A formális oktatási rendszerek monopóliuma mérséklődik, a nem formális, illetve informális kontextusban szerzett tudás szerepe erősödik. Az iskolai tantárgycentrikus, tartalomátadó funkciójáról átkerül a hangsúly az egyéni tanulási képességek kialakítására és fejlesztésére.

A tanulás szervezéséért és annak eredményességéért viselt állami felelősség egyre nagyobb része tevődik át a magánszférára, a civil társadalomra és az egyes emberekre. Az egész életre kiterjedő tanulás főszereplője és fő szervezője az egyén. A tanuló fokozottan felelős lesz saját tanulásának eredményességéért, emiatt a családi kulturális és szociális háttér még fontosabbá válik, és ez a tanulók között további, nem könnyen mérsékelhető különbségeket fog okozni. Ahhoz, hogy valaki a siker reményében be tudjon kapcsolódni a tanuló társadalomba, egyre magasabb iskolai végzettségre, illetve azzal ekvivalens tudásra lesz szüksége. A lépéstartáshoz már ma is inkább felső-, mint középfokú iskolázottságra van szükség. A Memorandum egyik fontos új üzenete annak hangsúlyozása, hogy a tanulás nem egydimenziósan terjed ki az egész életre, és nem korlátozódik csupán a formális iskolai oktatásra. A másik az, hogy bár mindenki elsősorban saját tanulásának eredményességéért felelős, a többiek tanulási sikerének elősegítése is érdeke és társadalmi kötelezettsége.

Footnotes

  1. ^ Az egész életen át tartó tanulás (Válogatta Budai Ágnes). Új Pedagógiai Szemle, 2000. 11. sz.
  2. ^ Az Európai Parlament és az Európai Tanács határozata alapján az 1996-os évet az élethosszig tartó tanulás évének nyilvánították az Európai Unióban.
  3. ^ Az Élethosszig tartó tanulás európai évének eredményei (Válogatta és szerkesztette: Szabó Balázs Gábor), Új Pedagógiai Szemle, 2000. 5. sz.
  4. ^ Bardócz András: Mi bajotok az iskolával? III. Lifelong learning. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 10. sz.
  5. ^ A Memorandum on Lifelong Learning. Comission Staff Working Paper. Comission of the European Communities. Brussels, 30.10.2000 SEC(2000) 1832.
  6. ^ Feira European Council (19 and 20 June 2000): Presidency conclusions.http://europa.eu.int/council/off/conclu/june2000/index.htm
  7. ^ A Memorandum on Lifelong Learning, 8.
  8. ^ Mihály Ildikó: Törekvések az előzetesen megszerzett tudás meg - és elismer(tet)ésére, Új Pedagógiai Szemle, 2000. 11. sz.
  9. ^ A Lifelong Learning and Lifewide Learning, National Agency for Education, Stockholm, January 2000. kiadványban megjelent ábra módosított változata.
  10. ^ Lisbon European Council: Presidency Conclusions: http://europa.eu.int/council/off/conclu/mar2000/index.htm