Olvasási idő: 
20 perc

Az igazi szakmai kihívások ösztönzik legjobban a pedagógus megújulását

Beszélgetés Pálinkás József oktatási miniszterrel a KOMA innovációt ösztönző szerepéről

Ismeretes, hogy a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány egyik legfontosabb célja a pedagógusok, iskolai közösségek által végzett tartalmi fejlesztések ösztönzése, támogatása. KOMA-mellékletünk, amelyben az Önnel készült beszélgetés megjelenik, ilyen tantárgyi fejlesztéseket támogató pályázatokat mutat be. Milyen szerepet szán az oktatási kormányzat a tantervfejlesztésben a gyakorló pedagógusoknak, iskolai alkotóközösségeknek? A kérdést az is indokolja, hogy a 2001-ben bevezetett kerettanterv bírálói talán leggyakrabban azt kifogásolják, hogy az új dokumentummal együtt érvényesülő tartalmi szabályozás nagyon kis mozgásteret biztosít a helyi igények, elképzelések érvényre juttatásának és ezzel együtt a helyi tartalmi fejlesztésre vállalkozó pedagógusok törekvéseinek.

Az iskola attól működik jól, ha a tanárok jól tanítanak. Ők pedig akkor tudnak jól tanítani, ha olyan értelmiségiként dolgozhatnak, akik saját tudásukat, saját egyéniségüket is beleviszik a tanításba, és nem a tanterveket szolgai módon végrehajtó, a tankönyveket gépiesen követő emberekként léteznek. Emellett a pedagógusnak a munkája során érvényesítenie kell a környezet sajátos igényeit is. Mindezek figyelembevételével kell megtanítania szaktárgya ismeretanyagát, amelynek alapvető elemeit egy országos dokumentum, a kerettanterv foglalja egybe. A helyi tantervek kialakítása tehát egyfelől a központi dokumentumok, másfelől a helyi igények, iskolai lehetőségek és nem utolsósorban a tanárok ambíciói, egyéni felfogásuk alapján történik. A helyi tanterv kidolgozásában változatlanul jelentős szerepük van a tanári közösségeknek, az egyes pedagógusoknak. Végtére is változatlanul rajtuk múlik az, hogy a kerettanterv kiindulási pontjaiból milyen helyi tantervet hoznak létre, mire helyezi a hangsúlyt. Azok az oktatáspolitikusok, akik úgy vélik, hogy nincs szükség központi tantervre, hanem teljes egészében az iskolára kell bízni, hogy elkészítse a maga tantervét, valószínűleg nem gondolták végig azt, hogy a tantervkészítés és -fejlesztés speciális szakmai tevékenység, amelyre bizony nem képezik a pedagógusokat a magyar felsőoktatásban. A pedagógusok többsége nem arra készült, hogy a saját szaktárgya alapját képező tudomány- vagy kultúraterületből kiválassza azokat az elemeket, amelyeket feltétlenül meg kell tanítani minden iskolában, minden diáknak. A tanárok közül kevesen vállalkoznak arra, hogy a szó hagyományos értelmében tantervet írjanak. Többségük nem akar tantervet írni, nem ezért lett tanító vagy tanár, hanem azért, mert szeret tudást átadni, szereti a fiatalokat, a gyerekeket. Ezért van szükség a kerettanterv típusú tartalmi szabályozásra. A kerettanterv ugyanakkor jelentős mozgásteret ad arra, hogy - amint már utaltam rá - a pedagógusok az általuk fontosnak tartott témákat bővebben, nagyobb időkeretben tanítsák meg, ugyanis a tanítási idő húsz százalékának felhasználásáról az iskola, a pedagógus szabadon dönthet. Épp ezért van nagy szükség a helyi tantervi újításokra, fejlesztésekre. Ezeket azonban nagyon jól át kell gondolni, kísérletileg kipróbálni, és ami talán a legfontosabb, erős szakmai kontrollnak alávetni.

Milyen szerepet tölt be ebben a folyamatban a KOMA?

Jelentős a KOMA szerepe, mivel egyrészt a pályázataival ösztönzi a helyi fejlesztéseket, másrészt a szakértőkön keresztül komoly szakmai hátteret, kontrollt biztosít a pedagógusok, iskolai fejlesztőközösségek által létrehozott szellemi produktumok számára. A KOMA azonban nemcsak a szakértők tevékenységén keresztül veti alá szakmai minősítésnek az elkészült fejlesztési eredményeket, hanem azáltal is, hogy a széles szakmai nyilvánosság elé is tárja ezeket. Jól ismert az, hogy az új tudományos eredmények értékének, igazságtartalmának megítélése szempontjából milyen nagy jelentősége van a szakmai nyilvánosságnak, amelyből az egész tudományos közösség megismerheti és megítélheti az eredmények értékét. A KOMA tevékenysége ebbe az irányba viszi a pedagógiai szakmát, az oktatásfejlesztést. Nagyon fontosnak érzem, hogy minél több helyi tantervi fejlesztés, újítás jusson el a szakmai nyilvánossághoz, és minél többen kipróbálják ezeket. Egy ilyen jellegű szakmai nyilvánosság működése minden bizonnyal sok pedagógust ösztönöz arra, hogy végiggondolja saját tanítási tevékenységét, megkísérelje az általa bevitt egyéni elemek tantervszerű leírását.

A nemzetközi tantervfejlesztési szakirodalomban gyakorta olvasható, hogy a helyi fejlesztési folyamatok, az azok eredményeként létrejött tantervek, tantervi modulok túlzottan szigorú szakmai kontrollja fékezi a pedagógiai innovációt. Az Ön által elképzelt modellben nem kísért ennek a veszélye?

Egy tantervi fejlesztés - s ez egyaránt igaz a központi fejlesztésre és egy helyi szakmai közösség által az adott iskola számára készült helyi fejlesztési eredményre - értékét, bevezethetőségét nem lehet szűk körben megítélni. Elsősorban azért nem, mert minden tanterv gyerekek sorsára, szellemi fejlődésére, személyiségének alakulására hat. A megítélésben fontos a szakértők szerepe, de a végső igent a széles szakmai nyilvánosságnak kell kimondania. Ezért van óriási felelőssége minden tantervkészítőnek, tankönyvírónak. Kutatóként is gyakorta megfogalmaztam, hogy nem azok az igazán fontos tudományos eredmények, amelyek a disszertációkban, a szűk szakmai közösségek számára írott szakkönyvekben megjelennek, hanem azok, amelyek bekerülnek a tankönyvekbe, a tantervekbe. A saját szakterületemen, a fizikában nagyon könnyen össze lehet foglalni ezeket az eredményeket: Kepler, Newton, Einstein, Bohr, Rutherford. Vagyis azok a tudományos eredmények, amelyek kiállták az idők próbáját. Ezeket a világképeket kell a gyerekeknek megtanítani. Azok a pedagógusok tudják igazán jól megtanítani, akik azon töprengenek, azon dolgoznak, hogy miként lehet ezt érthetővé tenni a gyerekek számára. Hogyan lehet úgy tanítani ezt a tananyagot, hogy érdekelje a gyereket, hogy motiválja a tanulásra őket. A pedagógus innovációjának ez az értelme és a lényege. A KOMA pályázatai közül azokat érzem a tartalmi fejlesztés szempontjából a legjelentősebbeknek, amelyek arra ösztönzik a pedagógust, hogy az általa kidolgozott tantervben minél inkább taníthatóvá tegye a tananyagot, minél alkalmasabbá tegye az adott szakterület tudományos eredményeit arra, hogy azt érdeklődéssel tudják befogadni a tanulók. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy ezen túlmenően milyen jelentősége van annak, hogy a szakmai megmérettetés, a szakmai nyilvánosság kontrollja beépül a fejlesztő pedagógusok és végül az egész pedagógustársadalom kultúrájába. Ez a megmérettetés nem korlátozza az innovációt, inkább elősegíti. Egy-egy nyilvános szakmai vita, megmérettetés a kerettantervre is visszahathat, kiderülhetnek egy-egy tantárgy kerettantervének problematikus elemei. Jóllehet az egyes tantárgyak fejezeteit az adott szakterület legkiválóbb tanárai írták, és arra törekedtek, hogy a tantervek egyfajta szakmai konszenzust tükrözzenek, mégis felmerülhetnek új értelmezések, elképzelések egy-egy anyagrész tanításával kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy ezek az eltérő felfogások megjelenítődjenek. Ez is fontos eleme a pedagógiai innovációnak.

Elképzelhető, hogy ezek a viták végül elvezetnek egy gyermekléptékűbb, taníthatóbb, kevésbé akadémikus tudást hordozó kerettantervhez, s ami ennél fontosabb, kevésbé akadémikus tudást közvetítő iskolához?

Tartok tőle, hogy a vitákban a tanárok egy jó ideig még a mellett fognak érvelni, hogy az általuk tanított tantárgyak kapjanak nagyobb súlyt, erőteljesebben jelenjen meg bennük a szaktudományi logika. A tanárok egy jó részével nehéz elfogadtatni, hogy az iskolai tananyagnak miért kell mindinkább távolodnia a szaktudomány szigorú, száraz rendszerétől, nyelvétől, gondolkodásmódjától. Tudomásul kell venni, hogy ez a fajta tananyag a gyerekek számára emészthetetlen, megtaníthatatlan. Az egyes tantárgyak tananyagának ilyen szempontú modernizációjában nagy szükség van a fejlesztő tanárokra, s olyan KOMA-pályázatokra, amelyek ennek a szemléletnek a terjedését segítik, ösztönzik. Az igazi fejlesztő pedagógus tevékenységének a központjában annak a kutatása áll, hogyan lehet a tudást, a tudomány által feltárt törvényeket, összefüggéseket, ismereteket a különböző életkorokban jellemző gondolkodási, érdeklődési sajátosságokhoz igazodva közérthetőbben átadni, közvetíteni, hogyan lehet minél jobban belehelyezkedni a padban ülő gyerekek helyzetébe. A tantervfejlesztők többnyire kutatóintézetekben, egyetemi, főiskolai tanszékeken dolgoznak. Szerepük nagyon fontos a tartalmi fejlesztésben, de helyzetükből adódóan kevésbé tudják megtalálni azokat a pedagógiai, módszertani elemeket, amelyek a tananyag minél jobb megértését segítik. A fejlesztő pedagógus sokkal inkább képes ezeknek az elemeknek a felfedezésére. Járva az országot, sok ilyen pedagógust látok, s a KOMA pályázataira beérkező pályamunkák készítőre vonatkozó adatok is ezt erősítik meg.

Milyennek ítéli miniszter úr a magyar pedagógusok szakma innovációs készségét, az ilyen jellegű pedagógiai fejlesztés iránti elköteleződését? A kérdésre az elmúlt másfél-két évtizedben sokan próbáltak válaszokat megfogalmazni. Időnként túlbecsülték, időnként pedig alulbecsülték ezt az innovációs készséget.

A középgenerációhoz és az idősebb generációhoz tartozó pedagógusok körében - úgy látom - sokan innovatívak, vállalkoznak helyi fejlesztésre, tevékenységükben nagy súllyal van jelen az a kereső-kutató gondolkodásmód, amelyről az imént szóltam. Az egyetemet, főiskolát most vagy a közelmúltban végzett pedagógusok között azonban kevesebb az újító, fejlesztő pedagógus. Holott a fiatalokat általában az jellemzi, hogy hatalmas energiákkal meg akarják változtatni a körülöttük lévő világot. Ezt a törekvést, beállítódást ma sajnos kevéssé tapasztaljuk a pályakezdő, vagy öt-tíz éve tanító pedagógusok esetében. Ebben bizonyára sok kedvezőtlen körülmény együttes hatása érvényesül. Szerepük lehet az egzisztenciális gondoknak, de közrejátszhat ebben az is, hogy a pedagógusképzésben nem készítik fel elég hatékonyan a hallgatókat arra, amit a pedagógiai innováció lényegének neveztem az előzőekben, vagyis arra, hogy keressék azokat a lehetőségeket, amelyekkel felkelthetik az érdeklődést a gyerekekben, és olyan módon csoportosíták a kerettantervben kijelölt tananyagot, hogy a legeredményesebben tudják megtanítani azt.

Mivel lehetne ennek a korosztálynak az innováció iránti elkötelezettségét erősíteni, illetve Ön szerint milyen módon fejleszthető, növelhető általában a pedagógiai innovációs készség?

A középgeneráció esetében látható, hogy ha jó ügyeket kell szolgálni, ha jó programok mellé kell állni, akkor nagyon erőteljesen megnyilvánul az innovációs készség. Erre megható példákat láttam a 2000 szeptemberében elindult Arany János Tehetséggondozó Programban. Fantasztikus, hogy milyen energiákat szabadított fel a részt vevő középiskolák pedagógusaiban ez a program. Kihívást jelentett a tanárok, a pedagógusközösség számára, hogy a hátrányos helyzetű iskolákból érkező tehetséges gyerekeknek meg kell adni a felzárkózás, a bennük rejlő tehetség kibontakoztatásának a lehetőségét. Számos helyi tanterv született ennek a lelkesedésnek az eredményeként. Az Arany János Tehetséggondozó Program ennek az innovációs készségnek az előhívása, ösztönzése szempontjából is fontos tanulságokat hordoz. Pedagógiai szempontból izgalmas, nehéz, de szép feladatok kellenek, s akkor valószínűleg sokkal erőteljesebben jelenik meg az innovációs készség.

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány milyen módon tudja ennek az innovációs készségnek, potenciálnak az erősítését segíteni?

Az a tény, hogy a KOMA lehetőséget teremt arra, hogy az újítani, fejleszteni akaró pedagógusok megvalósíthassák elképzeléseiket, már önmagában nagy motivációt, késztetést jelent. Még inkább motiválja a pedagógusokat az, hogy innovációik, az általuk kidolgozott programok bekerülnek az ország pedagógiai szakmai nyilvánosságába, vérkeringésébe. Nem kell különösebb képzelőerő ahhoz, hogy mit jelent egy kistelepülés kisiskolájában tanító pedagógus számára, ha fejlesztőmunkáját támogatja a KOMA. Az iskolának nyújtott anyagi támogatáson túl, hihetetlenül sokat jelent a tanár számára, hogy szakmai szempontból bírálják, értelmezik az általa kidolgozott tantervet, szakköri programot vagy valamilyen nevelési probléma kezelésére kidolgozott elképzelését. A KOMA pályázatainak van azonban egy másik fejlesztő hatása is. A pályázati kiírások mindig megkövetelik a pályázóktól, hogy részletesen írják le fejlesztési elképzeléseiket. Ehhez a puszta ambíciónál, a puszta változtatni akarásnál sokkal több kell. Le kell ülni, végig kell gondolni a megváltoztatandó, fejlesztendő oktatási folyamatot, pontosan meg kell határozni a célokat, ki kell dolgozni, hogy milyen módon valósítja meg az adott programot. Ez a pályázati követelmény egy egészen másfajta pedagógiai kultúrát fejleszt ki a pályázó tanárokban. Megfigyelhető még egy érdekes jelenség a pályázó pedagógusok közvetlen környezetében. Húzzák magukkal a tanártársaikat, mert a pedagógiai fejlesztéshez nélkülözhetetlen a kisebb vagy nagyobb közösség, esetleg egy egész tantestület megnyerése. Egy-egy innovátor pedagógus lassan bekapcsolja a tantestületben dolgozó, érdeklődő társait. Szellemi közösség kezd kialakulni az adott iskolában. S a KOMA pályázatai sok hátrányos helyzetű település iskoláját bevonták ebbe az áramkörbe. Talán nem illúzió feltételezni azt, hogy ezek között az innovációk, tantárgyi, nevelési, fejlesztési eredmények között lehet olyan, amely beépül a kerettantervbe, országos programmá válik. Ezért utaltam arra a beszélgetés megelőző részében, hogy a kerettanterv igazi tartalommal való megtöltése nem képzelhető el a helyi innováció, a pedagógus fejlesztőmunkája nélkül.

Milyen konkrét tartalmi modernizációs feladatokban igényli az oktatási kormányzat a KOMA tartalmi modernizációt segítő szerepét?

A kerettanterv egyik legfontosabb modernizációs eleme a modern tartalmak megjelenítése. Az olyan tartalmakat sorolom ide, mint az ember- és társadalomismeret, az etika, a médiaismeret és mozgóképkultúra, a komplex művészeti nevelés, az egészségnevelés és mondhatnék még néhány új ismeretelemet. Ezek a tartalmak a kerettantervben modulokként jelennek meg. A közoktatás tartalmi modernizációja szempontjából fontosnak érzem azt, hogy ezek a tartalmak bekerültek a kerettantervbe, mivel ezen ismeretek nélkül ma már nem lehet megérteni a világot, nem lehet eligazodni a társadalomban, nem lehet nélkülük értelmezni az emberek egymás közötti kapcsolatait. Ezek a tartalmak az iskolák többsége által korábban közvetített műveltségtartalomban nem kaptak helyet. A magyar közoktatásban nincs igazán hagyományuk ezeknek a tartalmaknak, s valójában a pedagógusok többsége sincs igazán felkészülve, felkészítve ezek oktatására. Ezért természetesen legkevésbé a pedagógusokat kell hibáztatni. Amint az ismert, az ezeket az ismereteket összegző tantervi modulok - nagyon helyesen - arra nem adnak konkrét eligazítást, hogy milyen módon, milyen hagyományos tantárgyhoz kapcsoltan kell ezeket az ismereteket tanítani. Ki kell tehát alakítani azokat a programokat, amelyek integrált módon közvetítik a gyerekek számára ezeket a fontos s remélhetőleg nagyon érdekes tartalmakat. Ebben fontos szerepe van a helyi tantervi fejlesztésnek, a pedagógusok újító törekvéseinek. Ezen a téren ugyanis sokféle megoldásra van szükség, és hasznos, ha minél több modell áll a rendelkezésre. Ezt lehetetlen lenne központilag előírni, kidolgozni, ugyanis az iskolák adottságai, a pedagógusok felkészültsége jelentős mértékben befolyásolja, hogy az adott körülmények között melyik a jó megoldás. Bizonyára lesz, ahol a modulokat önálló tárgyként fogják tanítani. Lesz, ahol a társadalomismeretet a történelemmel integrálják, lesz, ahol a médiaismeretet az irodalomhoz kapcsoltan tanítják. Nagyon fontosnak érzem azokat a KOMA-pályázatokat, amelyek ezeknek a megoldásoknak a kikísérletezésére ösztönzik a pedagógusokat. Jelentősnek tartom, hogy olyan pályamunkák születnek, amelyek elsősorban a hagyományos tantárgyak és a modulokban körvonalazódó modern tartalmak összekapcsolódásának a lehetőségeire nyújtanak jó, elterjeszthető, alkalmazható példákat. Azért fontos ez, mert a pedagógus szeret abból kiindulni, amit jól ismer. Ugyanis ha azt látja, hogy valamelyik kollégája az országban megtalálta a saját szaktárgya és egy-egy modern tartalom összekapcsolásának a módját, önmaga is elkezdi keresni azt, hogy az ő iskolájában, az ő tanítási gyakorlatában milyen megoldást célszerű alkalmazni. Ennek az innovációnak az ösztönzésére minél több pályázatot kell kiírnia a Közalapítványnak az előttünk álló években. Áttekintve a közelmúlt pályázatait, örömmel tapasztalom, hogy már eddig is egész sor ilyen pályázatot hirdetett meg a Kuratórium.

Milyen további modernizációs célok elérésében van szükség a KOMA innovációt ösztönző szerepére?

A másik nagyon fontos modernizációs terület a modern tartalmak megjelenése a követelményekben, ahol minél több pályázat kiírására lesz szükség a közeljövőben. Ezek a tartalmak akkor válnak majd igazán fontossá tanár és diák számára, ha megjelennek a követelményekben, különösen az érettségiben. A mozgóképkultúra akkor nyer igazán jelentőséget, ha tartalmai majd megjelennek a magyar irodalom érettségi követelményei között. Az etikaoktatás akkor nyeri majd el méltó rangját, ha sikerül megtalálni a hagyományos érettségi tantárgyak között a helyét, ha az etikaoktatás során elemzett kérdésekben való jártasságokról is számot lehet adni. Fontos lenne mielőbb megtalálni, hogyan jelenjék meg a biológia érettségi követelményeiben mindaz, amit az egészségnevelési modulban megtanulnak a tanulók. Sorolhatnám tovább az egyes modern tartalmak megjelenítését a hagyományos tárgyak érettségi követelményei között. Mindenképp el kell érni, hogy növekedjék ezeknek az ismereteknek a súlya. Ez elsősorban szabályozási kérdés, el lehet rendelni, hogy ezek az ismeretek megjelenjenek az érettségi tételekben. De alapvetően a modernizációs szemléletváltás kérdése, hogy a modern tartalmak az érettségi integráns részét képezzék. Valójában azt tekintem majd a tartalmi modernizáció igazi megvalósulásának, ha a biológia érettségin az egészségmegőrzés, az egészséges életmód egészségnevelési modulban megtanult ismereteit is nagy súllyal kérdezik, míg az egyetemi tananyagba illő rendszertani ismereteket kevésbé. Az lesz a modernizáció kézzelfogható jele, ha kémiából nem azt kérdezzük majd a gyerekektől, fel tudják-e sorolni, hogy a különböző elemeknek mennyi a kötési energiája - ez ugyanis egy adat, amelyet meg lehet nézni egy szakkönyvben -, hanem ha majd azt kérdezik a vizsgán, hogyan hasznosítja a kémiát a környezettudatos magatartásban. Nagyon jó lenne, ha a modern tartalmak tanításával, tanulásával kifejlesztett képességek értékelése lenne az érettségi egyik fő célja. A modern tartalmak érettségin történő megjelenítéséhez szükséges innovációk ösztönzésével a KOMA további hasznos segítséget adhat a közoktatás számára.

Az interjút Schüttler Tamás készítette.