Olvasási idő: 
22 perc

Az irodalmi alkotások kiválasztásának módszertani szempontjai, különös tekintettel a fiúk érdeklődésére

A tanulmány az érzelmi intelligencia fejlesztése és az irodalmi alkotások jelentőségére hívja fel a figyelmet. Az óvodás gyerekkel az igazán fontos dolgokról – pl. barátságról, szeretetről, születésről, halálról – csak a versek, mesék szimbolikus nyelvén tudunk „beszélgetni”. Ezért lényeges, hogy jól válogassunk a gyermekirodalmi művek, műfajok közül. A szerző számba veszi azokat a módszertani szempontokat, amelyeket érdemes figyelembe vennünk. Részletesebben foglalkozik azzal a problémával, hogy az óvónők ösztönösen a női hősöket, a női szerepekről szóló műveket részesítik előnyben. Ezt bizonyítják az ország számos pontján megvizsgált dokumentumok. A tanulmányban segítségképpen a fiúkhoz szóló versek és mesék sorát ajánlja a kollégáknak a szerző.

Értelem és érzelem, test és lélek harmóniája

Az értelmi képességek (IQ) fejlesztésére általában igen nagy hangsúlyt fektetünk a gyermeknevelésben; ám megfeledkezünk arról, hogy az IQ az EQ-ba, tehát az érzelmi intelligenciába mélyeszti gyökereit, ott keres támaszt. E gyökerek nélkül neurotizálódik az ember, nem fogadja el sem önmagát, sem az őt körülvevő többi embert: a családját, a társait. És nem létezik eredményes tanulás sem az öröm, a derű energetizáló, mozgósító hatása nélkül.

Tudjuk, hogy az egészség magában foglalja mind a testi, mind a lelki egyensúlyt. A lélek harmóniájának megteremtésére és fenntartására mi más biztosíthatna jobb lehetőséget, mint a művészetek élvezete? Köztük a minden gyermek számára élményt nyújtó irodalomé? Az irodalmi nevelés nemcsak a művészeti ágakkal való megismerkedés folyamatában rendkívüli erejű; személyiségformáló szerepe is tagadhatatlan. Hozzájárul ahhoz, hogy a későbbiekben kialakulhasson a gyermekben az érzelmi-esztétikai reagálás készsége.

A parasztasszonyok – jó ösztönnel – hajdan sem csupán gyermekeik biológiai szükségleteit elégítették ki. A népdalok éneklése mellett kialakítottak maguknak egy mondókarepertoárt. Ma is a mondókák hallgatása jelenti a kisgyermek számára az első találkozást az irodalommal, a költészettel. Ezek, kiegészülve az óvodai nevelésben a modern gyermeklíra alkotásaival, tanítják meg beszélni, kommunikálni a gyerekeket, sőt viselkedésmodelleket kínálnak nekik a játék, a dallam, a ritmus, a mozgás és a költészet összekapcsolásával.

Érzelmekről „beszélgetni” a versek, mesék szimbolikus nyelvén a legkönnyebb az óvodás kisgyerekkel. Elvont dolgokról pedig – szeretetről, szerelemről, születésről, halálról stb. – csak ezen a nyelven lehet!

Sem a köznapi beszélgetéseink, sem a rajzfilmeket kísérő redukált mennyiségű, korlátozott funkciójú beszéd nem ér fel kifejezőerő, árnyaltság, szókészlet, mondatszerkesztés tekintetében az irodalmi alkotások nyelvezetével. Az a gyerek, aki sok verset, mesét hallgat, választékosabban, pontosabban fejezi ki a gondolatait.

Nem kis büszkeséggel állíthatjuk: az óvodában manapság is irodalmi szövegekkel elégítjük ki a gyerekek fikcióigényét. Nem nálunk kell keresni az irodalmi művek iránti érdeklődés visszaesésének kiindulópontját. Persze mindig akad javítanivaló, adódik újfajta probléma. Néhány ilyen kényes pontra szeretném felhívni a figyelmet az irodalmi alkotások kiválasztásával kapcsolatban.

Nagy a felelősségünk abban, hogy mit közvetítünk gyermekeink számára a nyelv művészi alkotásai közül. Az olvasni még nem tudó gyerekek a mi irodalmi ízlésünkre vannak utalva.

Az óvodapedagógus irodalmi terve, repertoárja

Környezetünk

Bőséggel – mondhatnánk azt is, hogy az összes alkotáshoz képest túl nagy arányban – szerepelnek az óvodapedagógusok versrepertoárjában a külső környezetről szóló alkotások. Előszeretettel válogatnak műveket az évszakokról, időjárási jelenségekről. A természet értékei, változatossága örömöt jelent gyermeknek, felnőttnek egyaránt. A boldogságra képes ember rájuk csodálkozik, észreveszi ezeket az apró, mindennapos csodákat.

A hóesés, a zápor frissessége, a szél éneke, a dérlepte fű és kerítés rajzolata megihlette a költőket is, így hát mindezekről bőven találhatunk verset. Ám ne feledjük, a kisgyerek másképp látja a világot: ő hadd szeresse a felnőttek nem szeretett évszakjait is, a ködben eltűnő épületeket, az avar rugdosását, a pocsolyákban tapicskolást, a sárba rajzolást. Engedjük, hogy élvezzék az élet minden rezdülését, ne befolyásoljuk őket előítéleteinkkel.

A legmaradandóbb élményt az jelenti, ha az észlelt környezetváltozások, a váratlanul felbukkanó állatok, növények láttán spontán törnek elő emlékezetünkből a verssorok. A helyzet adta közvetlen élménynek köszönhetően könnyebben raktározza el a gyermek a verset.

Versrepertoárunk összeállítása közben ügyeljünk arra, hogy ne csak ismeretbővítési céllal válogassuk a verseket. Nem a természet megismerésének szolgálatába kell állítani a költészetet, hanem fordítva: a versmondogatás öröme, a ritmus varázsa, a nyelvvel való közös játszadozás közben a költők önkéntelenül közelebb hozzák a gyermekhez a természet csodáit.

Az évszakok szüntelen körforgásában az ünnepek szépítik-szakítják meg az ember hétköznapjainak egyformaságát. Az ünnep örömét nem a munkaszünet jelenti, vagy a piros betű a naptárban, sokkal inkább a rákészülődés izgalma, a várakozás fokozza. Ha tisztában vagyunk vele, mit és miért is ünnepelünk, ha feldíszítjük a csoportszoba mellett a lelkünket is a jeles nap várása közben, akkor szebb lesz az ünnepünk.

Próbáljuk összehangolni a családi neveléssel a hagyományőrzés szándékát. Egymást erősítve kétszeres élményt nyújthatunk a gyerekeknek. Ha a szülők értetlenül rácsodálkoznak például a Luca-napi kotyolás rítusára, azzal sajnos elbizonytalanítják a gyereket. Az ünneplés öröme nem érkezik váratlanul a szívünkbe: magvetés előtt a talajt is elő kell készíteni. A népköltészet a legjobb segítségünk ehhez.

 

Helyi adottságok

Az irodalmi művek megválasztásakor figyelembe kell vennünk a helyi sajátosságokat: többek között az óvoda fenntartójának igényeit. Az egyházi intézményekben joggal várják el, hogy a gyerekek ismerjenek imaszövegeket, bibliai történeteket; az alapítványi és önkormányzati óvodákban a szülőknek lehetnek olyan elvárásaik, amelyekhez alkalmazkodniuk kell a pedagógusoknak.

A helyi programokat azzal az igénnyel dolgozták ki a munkaközösségek, hogy abban érvényre juttathassák intézményük nevelési elveit és egyedi sajátosságait. Valamennyi óvodára vonatkoznak emellett természetesen az Óvodai nevelés országos alapprogramjának iránymutatásai. Reményeink szerint megjelennek a helyi programokban a módszertani tudatosság és az irodalmi igényesség elvárásai is.

Lakóhelyünk adottságait szintén érdemes számításba vennünk. A média egységesítő hatása ellenére mások a gyerekek ismeretei és mindennapos élményei egy nagyvárosban, mint egy húszezres vidéki városban vagy falun. Az óvodás kisgyerekkel arról tudunk együtt gondolkodni, arról maradnak emlékei, amit érzékszerveivel tapasztalhatott, átélhetett, ami érzelmileg mélyen megérintette. Hiába verselünk falun a csilingelő villamosról vagy az autóval utazónak a vonatozás öröméről stb.

 

A gyermekcsoport igényei

Feltétlenül alkalmazkodjunk a művek kiválasztásakor a gyermekcsoport igényeihez. Ha homogén csoportban dolgozik az óvodapedagógus, akkor „könnyebb” a dolga. Csupán az egyes korcsoportok életkori sajátosságait, a kis-, középső, nagycsoportosok eltérő igényeit kell figyelembe vennie. Ehhez általában megfelelő módszertani ismereteket kapnak a pedagógusjelöltek felsőfokú képzésük során.

Összetettebb feladat egy vegyes csoport irodalmi tervét kidolgozni. Gyakorlott pedagógus a több éve óvodába járó gyerekek kedvenc verseit, meséit megismétli a következő évben. A „nagyok” szívesen élik újra a korábbi élményeiket. A legkisebbek életkori sajátosságainak pedig éppen ezek a művek fognak megfelelni. Az irodalmi alkotás ismételgetése a kicsik természetes igénye. Ők szívesen meghallgatják a nagyobbak előadásában is a verseket. Míg a nagyok a vers szövegének megjegyzésében és a versmondásban fejlesztik tehetségüket, addig a kicsik mintát kapnak „előadókészségből” és sikerélményből.

A versek, mesék bábozásakor és dramatizálásakor vezető szerepet kaphatnak a nagyobb gyerekek, miközben a kicsik is be-bevonhatók a játékba. A gyermeki bábjáték, szerepjátszás örömet jelent nézőnek és játszónak egyaránt. További differenciálási lehetőséget kínál a mikrocsoportos versmondás, -gyakorlás. Ilyenkor fokozottan figyelhetünk a gyerekek egyéni adottságaira és érdeklődésére.

Az alvási idő a gyerekek egy részének túl hosszúnak bizonyul. A nagyobbak számára is feltétlenül szükséges pihenőidő leteltével engedjük meg az ébren forgolódóknak, hogy felkeljenek. Remek lehetőség ez a csupán meghallgatásra szánt versek és mesék bemutatására, a differenciált fejlesztőmunkára. Az ebéd utáni hosszú órákból szánjunk egy kis időt erre.

Ma már nemigen létezik olyan óvodai csoport, ahová ne járna valamely más nemzetiséghez vagy kisebbséghez tartozó család gyermeke. Ne feledkezzünk meg róla, hogy az ő költészetükből szintén válasszunk egy-egy alkotást. (Az OAP is előírja ezt! Mégsem tükröződik ennek hatása az irodalmi tervekben.) A múlt században jellemző volt a magyar gyermekirodalmi antológiákra, hogy más népek (általában a környező szocialista országok) irodalmából is szerepeltek bennük alkotások. Ma a gyönyörű cigány találós kérdéseknek, családverseknek, zsidó meséknek stb. kellene helyet találni.

A gyerekek gyakori kívánsága, hogy megmutathassák társaiknak az ajándékba kapott könyvüket, hogy az óvodában is felolvassanak belőle, újraélesztve ezzel az otthoni élményeket. Nincs okunk rá, hogy az ilyen kérést megtagadjuk, még akkor sem, ha a szóban forgó könyv vagy irodalmi alkotás nem tartozik a magas irodalom legbecsesebb értékei közé. Egy-két bestseller vagy lektűr nem rontja az irodalmi ízlést, legfeljebb nem fejleszti tovább. Az óvodapedagógus lehetőleg kerülje ezek bemutatását a vers-mese foglalkozásokon, ajánljon a szülőknek értékes gyermekkönyveket megvásárlásra, kölcsönzésre, de nem kell a gyermek meglévő könyveinek nézegetésétől elzárkóznunk.

 

A gyermek játékra termett

Az irodalmi alkotásoknak kétségtelenül van ismeretközlő szerepük a gyermeknevelésben. Az ismeretterjesztő könyvek már óvodáskorban előkerülnek. Ám a szépirodalomnak ennél sokkal fontosabb hatása mutatkozik meg az érzelmi, a nyelvi-kommunikációs, valamint a szociális nevelés területein. Igazi szerencse, hogy ezeket a feladatokat a szavak művészete élményt nyújtva, játékos módon képes betölteni. Szenteljünk hát sokkal több figyelmet amulattató mondókáknak, játékverseknek, a komikus, nonszensz, groteszk alkotásoknak!

Ha a csoportunk nem elégíthette ki a mozgásigényét, ha a gyerekek túl izgágák egy lírai hangvételű vershez vagy varázsmeséhez, akkor szidás helyett vezessük le az energiájukat olyan csalimesékkel, mint Tamkó Sirató Károly Mondjam még; Kányádi Sándor Vigye el a róka; Weöres Sándor Volt egy szép ládika című alkotásai. Mondjunk nonszensz verseket, ilyenek például Tamkó Sirató Károly Bőrönd ÖdönPinty és ponty, Fecske Csaba Bajusz, Zelk Zoltán Ákombákom, Csoóri Sándor Csodakutya című versei. Népi mondókáink között is találunk ilyeneket, például a Száraz tónak..., Egyszer volt egy emberMegfogtam egy szúnyogot, Lementem a pincébe… kezdetű mondókáink, vagy a Bábel Ábelről szóló angol népköltés.

A csúfolókhoz, fiú- és lánycsúfolókhoz (például Tamkó Sirató Károly Pista bácsi) a mulattató versekhez mindig van kedvük a gyerekeknek. Kányádi Sándor Aki fázik, Szepesi Attila
A bohóc, Nemes Nagy Ágnes Jön a kutya, Weöres Sándor RegélőNagy a hó, Zelk Zoltán Párbeszéd című dalai az élvezet mellett játékos „nyelvtanórát” jelentenek a gyermekeknek magyar nyelvből.

Mivel a jó költő megérzi, mire van szüksége a gyereknek, ezért se szeri, se száma lírai alkotásainkban a komikus szituációknak és jellemeknek. Veress Miklós Tréfás rajza, Weöres Sándor Bodrija, Haragosija,Pletykázó asszonyokÍgy meg úgy című versei; az iskolától való félelem oldására is alkalmas Sehallselát DömötörA birka-iskola nem okozhatnak csalódást egyetlen korosztálynak sem.

Hasznos játék a szavakkal űzött mágia: gyönyörködtet és szórakoztat. Ilyen versek például Nemes Nagy Ágnes Ezt villamosmegállóban kell mondani, télen, Tamkó Sirató Málna, Kányádi Sándor Darázs-garázs,Móricz Zsigmond Iciri-piciri, Gazdag Erzsi Álmomban.

A versritmus a költők játékszere. Játékba hív Nemes Nagy Ágnes több verse (pl. Láttam, láttam, Nyári rajz), Gryllus Vilmos Csigabigája, Szabó Lőrinc Esik a hó, Weöres Sándor Olvadás, Galagonya, Kacsa-úsztató, Csupa fehér és más kedves versei, Szilágyi Domokos Esője.

 

Fiúk az óvodában

Óvodáskorban kezdenek kialakulni a biológiai nemre jellemző magatartásformák. Az óvodába beíratott gyerekek csoportokba osztásakor arra törekszenek a vezetők, hogy a fiúk-lányok létszáma arányos legyen. Tehát elméletileg nem kell figyelembe vennünk az irodalmi alkotások válogatásakor a fiúk igényeit. Mégis a fiúkat tartják a közoktatás veszteseinek, többek között azért, mert szinte csak pedagógusnők nevelik őket.

Mivel az óvodapedagógusok is zömében nők, természetesen női szemmel-szívvel válogatnak például a mesék közül. A népmesekutatók megfigyelték, hogy más a férfi mesemondók repertoárja, mint a nőké. Egy-egy mesetípuson belül más-más meséket választanak maguknak.

Ugyanígy: az óvodás gyerekek számára tündérmeséket válogató óvónő ösztönösen a női mesehősöket, a női szerepekről szóló meséket részesíti előnyben. A fiúk személyiségének épülésére is szolgálnak természetesen ezek a mesék. De biztosítsunk nekik elég lehetőséget arra, hogy lelkileg felkészülhessenek a rájuk váró életpróbákra. Mert a jó mesékben, akárcsak az életben, a férfiakra természetszerűleg nem ugyanazok a próbák várnak, mint a női hősökre.

Szerencsére szinte minden irodalmi tervben előfordulnak – nagyon helyesen – királylányokat, sőt égitesteket kiszabadító hősök (Nap, Hold, Csillag megszabadítása); a rettentő ellenséggel megküzdő hősök (Az égig érő fa, Fehérlófia). Megtalálhatók az éppen saját testvéreikkel, sógoraikkal megküzdeni kényszerülő hősök is (Nemtudomka, Borsszem Jankó, Az élet vize).

De ügyeljünk arra, hogy szerepeljenek a férfi mesehősök között olyanok is, akik nem rendelkeznek ugyan rendkívüli erővel, de képesek megtalálni és kiérdemelni a megfelelő segítők erejét (Zöld Péter, Szélike királykisasszony, Csizmás kandúr); akik megtanulnak úrrá lenni saját emberi gyöngeségükön: lustaságon, fizikai erőtlenségen, halálfélelmen stb. (A macskacicó); akik a mesében megtanulnak az erejükkel helyesen bánni (Erős János, Mirkó királyfi).

Nagyon fontosak a királylányok életkedvét visszaszerző hősök (akik megnevettetik; étvágyát, egészségét visszanyerik), vagy a lányokat/asszonyokat szeretni tudásra megtanító hősök (Az aranytulipán, Az állatok nyelvén tudó juhász, A rest macska). A bátorságukról, nagyotmondásukról, az erőfitogtatásról híres hősök, akik azért mégis megállják a helyüket a próbák során (rászedett ördög-mesék, Sündisznócska lovagol).

Kedvelik a fiúk az eszükről, talpraesettségükről nevezetes hősöket (Kolontos Palkó, Az okos kis szabó, Mátyás király juhásza). Figyelmet érdemelnek azok a hősök, akik megtanulnak a nők csábításának ellenállni, akik végül felismerik az álmenyasszonyt és értékelik a hozzájuk hűséges szerelmet (Rózsa és Ibolya).

Szóljanak a fiúkhoz versek férfias elfoglaltságokról, hobbiról. Ilyeneket bőséggel találhatunk sokféle témában, például a fociról: Mezei András Apja és fia, Győri László Kutyafoci; lóról, lovaglásról: Weöres Sándor Paripám csodaszép, Kányádi Sándor Hogyha lovam volna, Csoóri Sándor Fasuvasztó Péter;férfimunkáról, foglalkozásokról: Nemes Nagy Ágnes A kukások, Bors néni beszélget az aszfaltozókkal,Janicsák István Hova, hova?; gépekről, technikáról: Tarbay Ede A masina, Tóth Elemér Vonatosdi,Gyurcsó István Vonatozó, Kiss Benedek Vonatozó, Drégely László Játékvonat, Restár Sándor Elemér;autókról, űrhajókról, repülőkről: Nemes Nagy Ágnes Piros autó, Űrhajók és jegenyék.

A fiúknak lételemük a versengés, a bátorság- és erőfitogtatás. Erről olvashatunk Tamkó Sirató KárolyKerékpár, Weöres Sándor Medvenóta, Szép Ernő Roller, Veress Miklós Fakírmutatvány című verseiben. A félelmek leküzdését segíti Weöres Sándor A 7fejű sárkány, Megay László Sárkány című alkotása.

A városi élet és a közlekedés képei jelennek meg Nemes Nagy Ágnes És ha meleg van?, Tamkó Sirató Károly Bőrönd Ödön, Szabó Lőrinc Esik a hó című alkotásaiban. Fiúk számára vonzó a világjáró-világhódító lírai „én” mintája Tamkó Sirató Károly Tengerecki PálTengerecki hazaszáll című verseiben, sőt egész Tengerecki-kötetében.

Fontosak azok a családversek, amelyekben apa és fiú együtt szerepel: Csoóri Sándor Ősember és ősgyerek, Mezei András Apja és fia. Végre egy apa tűnik fel Veress Miklós Tréfás rajzában. A másik nemről, vagyis a lányokról, a lányok másságáról szóló versek Weöres Sándor Tudom én már…, Fiúk, lányok; Zelk ZoltánNem úgy van az, te rigó! című dalai.

 

Vessünk egy pillantást az arányokra!

Ha összeállítottuk a gyermekcsoportunk számára kiválasztott versek és mesék listáját, érdemes még egyszer végigtekintenünk a műveken, s föltenni magunknak a következő kérdést: Megtaláltam-e a helyes arányt a népköltészeti, illetve a műköltészeti alkotások között? Jól tudjuk, a legkisebb gyermek nyelvén a népköltések szólalnak meg. Ezért az első óvodás években legyenek túlsúlyban a folklór alkotásai.

Gyakran tapasztalom, hogy fele-fele arányban szerepelnek a lírai és epikus alkotások az óvodapedagógusok tervében. Holott három-négy éves gyerekeknél a verseknek (tehát lírai műveknek) kellene uralniuk az irodalmi foglalkozásokat. Egyáltalán nem véletlen az, hogy népmesekincsünkben oly kevés élvezetes halmozó mesét és láncmesét találunk. Nem érkezett még el a mesehallgatás korszaka.

Az óvodába kerülő gyerekek között akadnak olyanok, akiknek még soha nem meséltek. A legkisebbek fülét, figyelmét hozzá kell szoktatnunk az egymáshoz kapcsolódó cselekménymozzanatok követéséhez. A mesemondókák és az epikus cselekménymagot tartalmazó műköltészeti alkotások alkalmasak erre.

A nagycsoportos gyerekek viszont éjjel-nappal mesét hallgatnának. Lehetőleg minél hosszabbat. Sorjázhatnak a varázsmesék, novellamesék, tréfás mesék, hazugságmesék, rászedett ördögökről szóló mesék, elbeszélések, sőt a meseregény-hallgatásba is belekóstolhatnak.

Majdnem kész tervünket érdemes megvizsgálni abból a szempontból is, hogy vajon elég változatosak-e a műfajok. Szerepelnek-e benne a mondókák mellett dalok, életképek, zsánerképek; megjelennek-e a népi mondókák és a folklór meséinek legfontosabb műfaji alcsoportjai. Legyenek számbeli fölényben a magyar nyelvű művek a külföldi alkotásokhoz képest, mert a műfordítások szórendje, mondatszerkesztése nehezebben érthető hallás után. Az idegen észjárás is megnehezíti a befogadást.

S végül a legfontosabb vezérlő elv a művészi érték. Legnagyobb költőink egyetértettek abban, hogy a gyerekek a legjobbat érdemlik. Az esztétikai érték ihletből születik, nem pedig nevelő szándékból. Sajnos a szöveggyűjtemények tele vannak dilettáns írók-költők ünnepi alkalmakra szánt verselményeivel. Óvodai ballagásra, pedagógusnapra, anyák napjára leginkább döccenő ritmusú, giccses alkotásokat találunk, ha a kötet szerkesztője vagy lektora a hasznosságot az igényesség elébe helyezte. A gyerekek ösztönösen jó műkritikusok. Nem fogják örömmel hallgatni, ezért nehezebben is jegyzik meg a ritmustalan, ötlettelen szövegeket.

Az olvasni még nem tudó gyerekeknek szükségük van egy felnőttre, aki közvetíti számukra az irodalmi alkotást. Nem hanyagolhatjuk el az irodalmi szöveg tolmácsolójának, az óvodapedagógusnak az igényeit sem. A kiválasztott alkotásoknak meg kell felelniük az ő egyéniségének és ízlésének is, hiszen csak a belülről átélt előadás indítja meg a képzeletet.

Jól tudjuk: az anyanyelvi-kommunikációs képességek kulcsfontosságúak a gyermeki személyiség fejlődése szempontjából. A fejlesztési lehetőségek igen sokfélék. Az egyes módszerek és módszeres eljárások alkalmazásának körülményeiről, a velük kapcsolatos módszertani ismeretekről terjedelmes tankönyveket lehet írni. A fejlesztés legeredményesebb módja mégis mindig az irodalmi alkotások hallgatása, mondogatása, eljátszása volt és lesz.