Olvasási idő: 
9 perc

Egészségfejlesztő (-fenntartó, -tudatos) egyetem

MODELL ÉS DÍJ

(2015. szeptember 16. Budapest, BME Mérnöktovábbképző Intézet)

Egy papírcégér útbaigazításával hamar megtaláltam a helyszínt. Csakazértis lépcsőn mentem a ‒ nyolcadikra. Hogy veszi ki magát, hogy pont egy egészségfejlesztő konferenciára lifttel érkezzem, és vérkeringésem pezsgő aktivitását nem jelezném terembe léptemkor hitelesítő szusszal? Még az sem ingatta meg döntésem, hogy az épületben 30°C volt.

A regisztrációhoz érkezve, a többi résztvevő és a fogadó személyek öltözékéből ítélve, úgy tűnt, nem zenés akrobatikus sportgimnasztikával vagy egy jól irányzott Cooper-teszttel fogják kezdeni e díj bemutatóját. Nem bántam. (Elég volt a lépcsőzés.) A helyszín elrendezése kerekasztal-beszélgetésre, közös gondolkodásra inspiráló kompozíció: óriási papír filctollakkal, az előzőleg e-mailben küldött vitaanyag nyomtatott formája és a kézhez kapott mappa, névtábla, toll és három kiadványfüzet (Health Development – Egészségfejlesztés, Egészségfejlesztés a színtereken, Egészségfejlesztés és közösségfejlesztés a színtereken) várta a regisztrált jelenlévőket. A kiadványok részletes ismertetőt nyújtanak korábbi vizsgálatokról, fejlesztési stratégiákról, szemléletekről. A füzetek lapozgatásával jól eltöltöttem a meghirdetett és a tényleges kezdés időpontjai közti negyedórát.

Bevezetésül Székely Mózes[1] az egészség fogalmának nemzetközi értelmezéséből kiindulva ismertette az Egészségfejlesztő Egyetem Modell és Díjat. Ezután az alprojekt szakértői, vezetői moderátor irányításával panelbeszélgetésbe kezdtek. Szó volt a megfelelő étkezésről és a kusza hallgatói órarendről, a hallgatókat érő stresszről és mentális túlterheltségről; az intézmények vizsgálatáról; apró „jótettekről”, melyek nem kívánnak materiális hátteret, ám mégis változást hozhatnak; a magyar felsőoktatás attraktívabb megjelenéséről... A lényeg, a legnagyobb bölcsesség, mi mindebből megfogant: legyen a képzés „hallgatóközpontú” (szó szerinti idézet). Legyen emberibb.

Remek, ez lenne az oktatás veleje, és bízzunk benne, hogy ez az eszköz – egészségfejlesztő projekt – kellő nagyságú fejsze a probléma (~ minden, mi nem az egészség) fájához.

Felszólalások következtek. Többen szóba hozták az egészségfejlesztő szakma magyarországi haldoklását. Ellentmondásosnak érzik, hogy a projekt nemes célokkal dübörög, azonban az ehhez szükséges tartalmat szakszolgálati viszonylatában hagyják elveszni. Az egyik hölgy előkapta módszertani, jó gyakorlatok anyagát (5 méteres távolságból 10-15 cm vastagságú mappának saccoltam, szárazsúlya cca. 2 kg), hogy ő, aki már ugyan nyugdíjas, de még oktat, amíg bírja… felajánlotta többször is több évtizedes szakértelmét, ám sehol sem igényelték.

Aztán a felszólalók majdnem mindegyike a projekt elnevezésében szereplő egészségfejlesztő fogalom szakmai helyességét firtatta. A kifogások mögött tartalmi érvek sorakoztak, saját tapasztalataik alapján az egészségmegőrzésre és/vagy a -tudatosságra helyzeték volna a hangsúlyt, kissé megfoghatatlannak ítélve a fejlesztést.

Az egyik alprojektszakértő az angol kifejezés (több területet lefedő fogalom) nehézkes magyar fordításával magyarázta annak használatát.

A diskurzust követő szünet szendvicsebéddel telt. Egészséges szendvicsekkel. (Darált repce, kuszkusz, csodacsírákkal, és ehhez full-gluténfree-turbo-bio boldogvölgyben nevelt paleo répalé. Hát nem. Szalámis, sonkás, sajtos, tojásos, krémes stb.) A szünet után a hallgatóság létszáma közel felére csökkent (kb. 25 főről 15 főre). A továbbiakban az egyik szakértő bemutatta a projekt szervezeti koncepcióját és kivitelezésének stratégiáját. Szóba került, hogy az egyetem nem kizárólag a hallgatókról szól, hanem minden ott dolgozóról. Az ő egészséges munkakörülményeik és jóllétük is fontos. S hogy mindez egyúttal intézménymarketing is. Egy egészséges egyetem vonzó, és nemzetközi verseny van a hallgatókért.

Vajon az egészségfejlesztés-e a tényleges cél, s akkor is fontos lenne, ha amúgy a magyar felsőoktatás „jól” működne?

(A modell és díj ügyének megvitatását záró kerekasztalon már nem vettem részt.) (Lefelé is lépcsőn mentem.)

 

ISMÉT AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEMRŐL

(2015. október 22. – Budapest, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Egészségügyért Felelős Államtitkárság)

Ismét a sokadik emeleten, bár a város másik felén. Itt a lépcsőzés sokkal könnyedébben ment. Talán a hőmérséklet miatt, talán az aggodalmat keltő páternoszter miatt. A konferencián ismét a TÁMOP 6.1.1-12/1 Felsőoktatási alprojekt felelősei, képviselői előadásainak sora következett. Mindegyikben megjelenő kulcselem és cél: a felsőoktatás hallgatói szemléletmódjának fókuszába állítani az egészség fontosságát és az egészségtudatos életmódot. Számukra „ez az utolsó életszakasz, mely a későbbiekre megalapozhatja kondíciójukat.” Ehhez megfelelő környezetet és lehetőségeket biztosítani, mert majdan diplomásként, értelmiségiként mintaként, példaként fognak szolgálni. (Sajnos John Connor[2] nem ült köztünk, hogy pár szóban beszámolhasson a jövőről.) Az elképzelés helytálló lehet, azonban a gyakorlat felől sok esetben utópiának tűnik. (Diplomás populáció in London, menni washthedishes. Elég sok jelenlegi magyar értelmiségi fejleszti angol idegennyelvi kompetenciáit mosogatás során. Nem itthon. Egészségesen?)

Szó esett aztán a stressz kezeléséről, a mentálhigiénés tanácsadásról, a következetes értékrendű intézményi közösségről, a mikrokultúráról, a prevencióról, a szervezetről, a hálózati kultúráról. Felettébb meglepő volt, hogy az előadások után csupán két személy élt (a hatvan-hetvenből), a felszólalás lehetőségével, ők is némi „textilneszes”, várakozó csend után, saját intézményi megoldásaikról beszámolva.

Ezt a már előzőleg is jellemzett szendvicsebéd követte. (A két eseményt összevetve elmondható, konferencia 1 fordítottan arányos konferencia 2-vel a terem és a pogácsák méretének viszonylatában; azaz, konferencia 1: kisebb terem és nagyobb pogácsa, konferencia 2: nagyobb terem, kisebb pogácsa.)

Délután szekcióbeszélgetések következtek.

  • Mit nyer az egyetem az egészségfejlesztéssel? Mik a valódi gátló tényezők az Egészségfejlesztő Egyetemmé válásban? Az Egészségfejlesztő Egyetem, mint a belső PR és kommunikáció eszköze, promóciós feladatok.
  • Életvezetési modellek, szolgáltatások, tanácsadó hálózatok a mentális és szomatikus egészség megőrzése és fejlesztése érdekében az egyetemen.
  • Rendszeres fizikai aktivitás/energiaegyensúly és az Egészségfejlesztő Egyetem.
  • A hallgatók az Egészségfejlesztő Egyetemen: kezdeményezés, részvétel a megvalósításban, hallgatói szükségletek.

Egyetemi hallgatóként az utóbbit választottam. A beszélgetésen részt vevő 20 főből 16 hallgató volt. A hallgatói igények és visszajelzések kerültek terítékre. Például, hogy nehéz a tanulmányok miatt várost és ezzel lakhatást váltó hallgatónak háziorvost találnia. Sivár az ellátás bizonyos karok büféjében. Vagyis gyakorlati kérdések fogalmazódtak meg, melyek mindegyikében megjelenik a szemléletbeli cél is.
Vagy másik oldalról: a szemléletbeli cél gyakorlati vetületei kerültek sorra.
Apróbb, szervezési gátak leküzdésével, összefogással már orvosolható kérdések.
A fajsúlyosak közül kiemelném az órarend méltányos átrendezésének szükségességét (mind hallgatói, mind oktatói szempontból), már csak az étkezés praktikuma miatt is. Egy szabdalt órarendű, karok között ingázó hallgatónak egy zsúfolt nap során nincs ideje nyugodtan megebédelni. (Sok ilyen emberi minimum illetné nemcsak a felsőoktatás szereplőit, hanem más munkakörben, másutt, másokat is.

A nagy, széttagolt intézmények vagy intézményhálózatok sokszor esnek csapdába, és folyik a felelősség kölcsönös el-, illetve áthárítása. 

Összegezve: az élhetőbb, kiegyensúlyozott felsőoktatási életforma a cél, tehát valóban az egészség, és ez egészséges így, de a befolyásoló tényezők sokasága miatt látszanak a korlátok.

Egy dolgot kifejezetten nem értek: miért nem volt jelen több hallgató? Vagy hát legalább (akár kötelezően is) minden budapesti karról egy-egy delegált HÖK- képviselő.

Az egészségfejlesztő projekt jelenthetné egy komplex reform dominósorának indító elemét, de ehhez nélkülözhetetlen a hallgatók felébresztése, ami nemcsak az indulásnál, hanem a folytatásnál is elengedhetetlen. (Bízom benne, hogy a 6.1.1.-12/1 még a Mátrixban is jelen van.)

Footnotes

  1. ^ A Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség (MEFS) főtitkára.
  2. ^ John Connor a Terminátor című filmsorozat kulcsembere, aki a távoli jövőben az emberiségért küzd a gépek elleni nagy háborúban.