Olvasási idő: 
14 perc
Author

Egy sokat ígérő terv

Az előzmények

Az Országos Pedagógiai Intézet – didaktikai tanszékének kezdeményezésére és irányításával – huzamosabb idő óta törekszik szoros, munkamegosztáson alapuló együttműködés kialakítására a szocialista országok pedagógiai intézetei között az iskolai tanulmányi teljesítmények mérése és értékelése terén.

Az előkészítő munkálatok eredményeként már 1969-ben sor került olyan tanácskozás megtartására Budapesten, melyen a szocialista országok társintézeteinek képviselőivel egyetértve fejeztük ki azt a kívánságunkat, hogy egyesítenünk kell erőinket a pedagógiai céljaink elérése szempontjából lényeges, külön-külön feltárt és közösen feltárandó tények megismertetése és hasznosítása érdekében. Az 1969. október 20–25. között megtartott munkaértekezlet anyaga 1970-ben Mérés, értékelés, osztályozás címenBalogh László szerkesztésében, az Országos Pedagógiai Intézet és a Magyar Pedagógiai Társaság kiadásában jelent meg. A kötet az eredményeket összegező rövid fejezetben tartalmazza az intézeti igazgatókhoz eljuttatott ajánlásokat. Ezek közül emlékeztetünk az alábbiakra:

Az együttműködésnek elvileg ki kell terjednie a) a pedagógiai folyamat eredményessége szempontjából lényeges tények feltárására (diagnosztizálás), a tényfeltárás eredményes módszereinek és eszközeinek (tesztek) kidolgozására; b) a tényanyag mennyiségi értékelésének módszereire.

A közösen megoldandó feladatok között kifejezetten megfogalmazódtak a következők:

  • egységes követelmények kidolgozása, tesztek alkotása, kipróbálása, az egyes szocialista országokban már felhasznált tesztek kölcsönös ellenőrzése,
  • az iskolaérettség megállapítását lehetővé tevő tesztek készítése,
  • a programozott oktatással összefüggő mérések és értékelések más környezetekben történő megismétlése, a gépi ellenőrzés tapasztalatainak átvétele, illetőleg átadása,
  • a szellemi képességek feltárása a természettudományokban elért többféle teljesítmény együttes értékelése alapján,
  • az elért eredmények gyakorlati alkalmazásának ellenőrzése, a felhasználás módozatainak vizsgálata,
  • az oktatás, a gyermek fejlődését befolyásoló egyéb iskolai tényezők együttes hatásának feltárása,
  • a személyiség fejlődésének jellemzésére alkalmas tények feltárása és értékelése,
  • fiatal szakemberek képzése és továbbképzése…

Az együttműködés szükségességének belátása és ismételt hangsúlyozása vezetett el ahhoz a döntéshez, hogy a közös munka irányítására és folyamatos egybehangolására a magyar intézetet kérik fel, és hogy kiinduló feladatként a matematikában elért teljesítmények mérését és értékelését tűzik ki az általános (kötelező) iskola felső tagozatába való átlépéskor (10-11 éves életkor) és 8. osztályának végén (14 éves kor körül).

Az így körvonalazott előzetes tervet mérlegelte, majd jóváhagyta az intézetek igazgatóinak 1973-ban Sztary Szmokovecben 1974-ben Oberhofban, 1975-ben Budapesten megtartott tanácskozása, valamint több szakértői értekezlet (a felelős szakértőké Jénában, 1974-ben; a matematikatanítás metodikusaiéBudapesten, 1975-ben).

A röviden ismertetett előzmények vezettek el odáig, hogy a közös vállalkozás a felelős szakértők 1976. január 27–29. között Szófiában megtartott tanácskozásán a tervezés szakaszából a megvalósulás szakaszába léphetett át. Erre való tekintettel látták a szófiai tanácskozás résztvevői kívánatosnak, hogy az egyes intézetek képviselői hazájukban a részletekre is kitérve tájékoztassanak az előrehaladásról. A határozatokat tartalmazó jegyzőkönyv elkészítésénél törekedtek arra, hogy annak alapján megbízható eligazítást lehessen adni a történtekről.

Elméleti és módszertani megalapozás

Munkája során a tanácskozás ismételten foglalkozott a teljesítménymérés elméleti és metodológiai kérdéseivel. Behatóan elemezte a szocialista országok közoktatási miniszterei 1. és pedagógiai intézetei vezetőinek 5. tanácskozásán hozott határozatokat. Elkészítette az eddigi szakértői tanácskozások eredményeinek kritikai mérlegét. Szükségesnek mondta ki, hogy a résztvevők az elméleti és metodológiai kérdések megoldását kapcsolják össze a teljesítménymérés előkészítésével, lebonyolításával és értékelésével. A következő ilyen jellegű problémákat emelte ki:

  • A teljesítménymérés céljainak további pontosítása az egyes szocialista országok közoktatási rendszerén belül; a célok pontosítása nemzetközi teljesítménymérések esetében.
  • Annak biztosítása, hogy a nemzetközi vizsgálat segítse a szocialista országokban az oktatás és a művelő célú iskolai gyakorlati nevelés minőségi fejlesztését.
  • Az elméleti és metodológiai kiindulópontok további tisztázása (általános hipotézisek), tekintettel a teljesítménymérésnek azokra a határaira, melyeket a személyiség mindenoldalú fejlesztésének célja, a tantervi követelmények együttese, továbbá a teljesítményértékelés elméleti modelljének vizsgálata szabnak meg.
  • A teljesítménymérés és -értékelés elméleti modelljének kidolgozása a szocialista neveléselmélet, továbbá az egyes szocialista országokban különböző szinteken végzett mérések tapasztalatainak általánosítása alapján.
  • A munkában különös figyelem fordítása a tanulói teljesítményeket meghatározó feltételek (tényezők) együttesének kimutatására.
  • A tantervek alapos összehasonlító elemzése mint minden nemzetközi mérés szükséges előfeltétele (ez ugyanakkor a közös tudományos munka viszonylag önálló eredményének is tekinthető).

A tanácskozás résztvevői bizakodva ítélték meg a közös munka várható eredményét ezen a téren is. Úgy vélték, hogy az elméleti megalapozás és a tényleges vizsgálat összekapcsolása lényegesen elősegíti az oktatási miniszterek azon határozatának megvalósítását, amely szerint a teljesítménymérés és -értékelés témájában közös monográfiát kell kidolgozni.

A matematikatanítás eredményességének mérése

A vizsgálat fő célja annak a megállapítása, hogy milyen mértékben felelnek meg a vizsgálat folyamán bizonyított teljesítmények a tantervben előírt céloknak és feladatoknak.

A kikérdezésben felhasznált feladatok kiválogatásánál a megfelelő arányt kell biztosítani azoknak a különböző problémáknak, melyeknek megoldása a számolási készséget, a matematikai gondolkodásban elért szintet, a matematikai tudás gyakorlati alkalmazásának képességét mutatja ki. Mind a feladatoknak, mind az értékelési kritériumoknak olyanoknak kell lenniük, hogy lehetővé tegyék az értelmes olvasásban, a matematikai alapfogalmak megértésében és a mértékegységek ismeretében elért eredmények minősítését. A teszteknek főleg normára (átlagra) irányulóknak kell lenniük. Meg kell felelniük az olyan modern matematikatanítás követelményeinek, mely a szocialista személyiség mindenoldalú fejlesztésére irányul.

A matematikatanítás módszertanának szakemberei néhány szempontot is megfogalmaztak a tesztek tartalmára vonatkozólag. Ilyenek:

  • Feltételezhető, hogy a halmazelméletnek és a matematikai logika elemeinek bevonása a tanításba hozzájárul számos tantervi anyagrész tudatosabb elsajátításához.
  • Feltételezhető, hogy ez a megközelítés kedvező hatást gyakorol a tanulók fejlődésére is.
  • A tanítás tartalmának gazdagítása megfelelő módszertani kimunkáltság esetében nem vezet a tanuló ismereteinek és készségeinek csökkenéséhez a tanterv eddig állandó (stabil) részeiben.
  • A fogalmak és a készségek kialakítására szánt idő megfelelő elosztása hozzájárul ezek tartós elsajátításához.
  • A közvetlen (direkt) és a közvetett (indirekt) viszonyok és műveletek egyidejű tárgyalása előnyös a jobb elsajátítás szempontjából.

Komoly érdek fűződik a tesztek tartalmának olyan meghatározásához, a vizsgálat olyan megszervezéséhez, hogy az eredmény alapján az eltérő matematikai tantervek egymáshoz viszonyított hatékonyságát is lehessen értékelni.

A tanulmányi eredményt befolyásoló tényezők

A szakértői tanácskozás résztvevői természetesen egyetértettek abban, hogy a vizsgálat folyamán törekedni kell minden olyan lényeges tényező feltárására, mely meghatározóan befolyásolja a tanulók teljesítményét. Kritériumként kell tekinteni a befolyások mértékét és jelentőségét az iskolai tanítás – esetleg az iskolarendszer – fejlesztése szempontjából.

A tanácskozáson kísérlet történt a számba veendő tényezők osztályozására is. Természetesen csak nagyjából. Így a különböző csoportokban szereplő tényezők néha fedik egymást. A tényezők tagolt jegyzékét a magyar intézetnek kell ez év május 31-ig összeállítania, és a társintézeteknek megküldenie. A tanácskozáson elkülönített főbb tényezőcsoportok:

  • Központi tényezők, melyek az oktatás minőségére országosan kihatnak (tantervek, tankönyvek, módszertani segédletek, oktatási eszközök, a pedagógusképzés és -továbbképzés rendszere, a tanév hossza, a heti óraszám stb.).
  • Iskolai tényezők (a kötelező beiskolázás kezdő ideje, óvodai nevelés, egy- vagy többosztályos iskola, falusi vagy városi iskola, a bukottak aránya, kiegyenlítő – kompenzáló – nevelés, magánórák, osztálylétszám, iskolán kívüli nevelés, a házi feladat mennyisége, a pedagógussal kapcsolatos tényezők stb.). Itt a súlyponti feladatnak az iskolai tanítás minőségének megállapítását kell tekinteni.
  • A tanulóval kapcsolatos tényezők (a tanuló neme, általános motiváltsága a tanulásra, különös motiváltsága a matematikatanulásra, a matematikai érdemjegy viszonya a más tárgyakból kapott jegyekhez, különösen az anyanyelvi érdemjegyhez, elgondolás a jövendő életpályáról, gyakorlat a teszttel végzett munkában stb.).
  • A tanuló iskolán kívüli életét meghatározó tényezők (a szülők foglalkozása, a család nagysága, az otthoni tanulási feltételek, a könyvek száma, a rádió és a televízió hatása, a gyermek- és ifjúsági szervezetben végzett munka, foglalkozás a matematikával szabad időben stb.).

Döntések

A vizsgálat körülményei:

  • A mintába bevont tanulók számának mindkét korcsoportban reprezentatívnak és elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a szükséges elemzéseket el lehessen végezni.
  • Az az időtartam, amelyet az iskoláknak a vizsgálatra biztosítaniuk kell, nem lehet egy napnál több a 4. osztályban és két napnál több a 8. osztályban.
  • A tényezők jegyzékének kidolgozása és elfogadása után kell dönteni arról, hogy mely kérdésekre válaszoljanak az igazgatók, a pedagógusok, illetőleg a tanulók.
  • Az egyes intézeteknek gondoskodniuk kell a szükséges személyi feltételekről az iskolákban végzendő teljesítménymérések objektivitásának biztosítása érdekében.

Az adatfeldolgozás:

  • Az országonként feldolgozott adatok nemzetközi összesítését a drezdai kutatóközpont vállalja; a nemzeti adatfeldolgozás a részt vevő országok központjaiban történik.
  • A drezdai kutatóközpont egybehangolja az adatfeldolgozással kapcsolatos munkálatokat; képviselője részt vesz a matematikatanítás módszertani szakembereinek tanácskozásán.

A munka menete évi megosztásban:

1976: a matematika-tantervek összehasonlító elemzésének elvégzése; a tesztek, kérdőívek összeállítása matematika-metodikusok és más szakemberek bevonásával; a matematika-metodikusnak a tesztekről és egyéb kellékekről döntő két tanácskozása; javaslatok kidolgozása elméleti és metodológiai kérdések további tisztázására.

1977: január hónapban szakértői tanácskozás; tárgya az elméleti és metodológiai munka folytatása az egyes országok szakértőinek javaslatai alapján, a közös monográfia tervének, tartalmi vázlatának kidolgozása, a közös vizsgálathoz elkészített mérőeszközök értékelése; májusban: az eszközök kipróbálása (próbamenet) viszonylag kisszámú tanuló bevonásával; júniustól december végéig: az eszközök javítása, egyes feladatok, kérdések kicserélése a próbamenet tapasztalatai alapján.

1978: január: szakértői tanácskozás; a korábbi elméleti és metodológiai munka folytatása, a végleges kutatási terv jóváhagyása, további döntések a nemzetközi szintű adatfeldolgozásról; május: a vizsgálat elvégzése.

Azon az úton, amelyen elindultunk, nem könnyű célhoz érni. A siker feltétele a gondos tervezés, a társintézetekkel megosztottan végzett munka minden lényeges mozzanatának állandó együttlátása, a türelem és a kitartás a sok apró munkát, ellenőrzést és újrakezdést megkívánó módszerek és eszközök javításában, a szakértelem és a lelkiismeretesség a fáradságosan gyűjtött adatok feldolgozásában és hasznosításában.

Biztatónak tekintjük, hogy az elmúlt évek folyamán a társintézetek azonosították magukat céljainkkal, mind több feladatot vállalnak át tőlünk önkéntesen, és az oktatási miniszterek is érdeklődést mutatnak munkánk iránt. Azt a tanácskozást, amelynek anyagát az előzőkben értékeltük, a szófiai intézet mintaszerűen készítette elő, és azon Al. Gyonov, a bolgár oktatási miniszter első helyettese igen bátorító beszédet tartott. A következő szakértői tanácskozásokat a moszkvai Pedagógiai Tudományok Akadémiája, a varsói és prágai intézet rendezi meg. Ugyanilyen szándék nyilvánul meg a tartalmi munkában való közreműködésre is.

Az eddigi, a kölcsönös tájékoztatás határai között megmaradó kapcsolatok így válhatnak megosztottan végzett közös, tervszerű munkává.

 

(Megjelent a Pedagógiai Szemle 1976. 6. számában.)