Olvasási idő: 
8 perc

Egyensúly befolyásolásának kutatása 2.0, avagy balesetek megelőzése okostelefonnal

A 27. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny legjobbjainak bemutatkozása 4. (befejező) rész

[1]Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola
Konzulensek: Ekler Péter, Laufer Tamás

 

AZ ISKOLAI TDK

Már egész kicsi korom óta foglalkoztat engem a természet. Szüleim nagyon sokat vittek kirándulni, és családi kalandozásaink egyre jobban megerősítették az érdeklődésemet a világ iránt. Amikor óvodás voltam, úgy gondoltam, hogy tudós-focista leszek, de a későbbiekben beláttam, hogy a focihoz nincs tehetségem, a tudomány iránti szeretet viszont megmaradt.

Egy hete voltam a Székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium és Általános Iskola gimnazista tanulója, amikor apukám a szülői értekezletről hazatérve elmesélte, hogy az iskolának van egy Tudományos Diákköre, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem megnézni egy foglalkozásukat. Én mindig is nagyon nyitott ember voltam, így nagyon tetszett az ötlet.

Életem első TDK-foglalkozása a hangszerek fizikájáról szólt. Aki ismer engem, tudja, hogy szörnyű a hangom, és a zenéhez való tehetségem sem túl nagy, mégis megfogott az előadás, olyannyira, hogy utána odamentem Lévayné Egyházi Piroska tanárnőhöz, aki a TDK vezető tanára. Meglepetten nézett rám, hiszen én voltam a legfiatalabb a teremben. Hetedikes voltam, míg a többség tizenegyedikes vagy végzős volt. Csak egy kérdést tettem fel a tanárnőnek: „Én mikor tarthatnék előadást?

Ezek után a TDK-sok körében elterjedt a hírem, és második TDK-n, amikor leültem, valaki hátulról megböködte a vállamat. Hátra fordultam, a mögöttem ülő lány megkérdezte tőlem: „Te vagy az a nagyon okos hetedikes srác?” Erre a kérdésre nem tudtam mit válaszolni, hiszen én soha nem voltam hencegős típus. Aztán kiderült, hogy ez a lány Molnár Janka Sára, az iskolai TDK alapítója, és akkori diákelnöke. A későbbiekben Janka elmondta nekem, hogy milyen jó dolog a kutatás, és biztatott, hogy kutassak én is. Azt mondta, hogy vannak különböző nyári táborok, ahol könnyen bele tudok kezdeni a kutatásba. Így kerültem el nyolcadik nyarán a Debreceni Egyetem természettudományi táborába, ahol én voltam a legfiatalabb táborozó. Itt azzal foglalkoztunk két kutatótársammal, hogy a látás milyen hatással van az egyensúlyra.


PROJEKTEK ÉS VERSENYEK

Kilencedikben úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a nyári kutatásom, és így kezdtem bele az első saját projektembe, a Zene és a stressz hatása az egyensúlyra című munkámba. Ezzel indultam a TUDOK-on, és a 26. Innovációs Versenyen is.

Egy héttel az első TUDOK konferenciám előtt az innovációs verseny egyik zsűritagjához mentem konzultációra. Még soha nem csináltam ilyet életemben, ezért kicsit féltem. A zsűritag megkért, hogy mondjam el a projektemet, majd utána elmondta, hogy ez az egész, amit csináltam, szép és jó, de szerinte senkit sem érdekel, és jobban tettem volna, ha az alkohol hatásait vizsgáltam volna az egyensúlyra. Kicsit megszeppenve és csalódottan mentem ki a konzultációról. Egy héttel később a projektemmel a TUDOK döntőjébe jutottam, majd azt meg is nyertem fizika szekcióban, és az innovációs versenyen harmadik lettem – egyben a legfiatalabb díjazott.

Az innovációs verseny díjkiosztója egy két napos kiállítás keretében volt, ahol nagyon sokan biztattak, hogy folytassam tovább a projektemet, így is tettem. Sokat gondolkodtam, hogyan tudnék továbblépni a kutatásommal, amikor eszembe jutott a konzultáció. Őrült ötletem támadt, de elég elszánt voltam, hogy megvalósítsam. Így hát a 27. Innovációs Versenyen az alkohol hatásait vizsgáltam az egyensúlyra, egy saját alkalmazás segítségével.

Ebben az évben is elindultam a TUDOK-on, azonban a zsűri elnöke a hagyományos fizikát részesítette előnyben a biofizikával szemben, így nem nyertem el a zsűri tetszését, és nem jutottam be a döntőbe. Ez a kudarc nem ingatott meg, és tovább dolgoztam a projektemen, hiszen tudtam, hogy mivel maga az alapötlet rendhagyó, nem fogja mindenki értékelni.

Aztán eljött ebben az évben is a konzultációk ideje. Az egyik konzulensem Dr. Vajta László volt, aki egy új ötletet adott. Szerinte az egyensúly mérését fel lehetne használni különböző neurológiai betegségek, mint például a sclerosis multiplex korai felismerésére. Ezt az ötletet továbbvittem, és beleépítettem az ez évi projektem, hiszen nagy álmom volt, hogy a neurológiával foglalkozhassak. A tanácsok, amiket a konzultációk során kaptam, ezúttal hatalmas segítséget jelentettek, így újra felállhattam a dobogóra az innovációs versenyen.


MIRE JÓ? MIÉRT JÓ A KUTATÁS?

Jelenleg az a célom, hogy rávegyem a kortársaimat, minél többen kezdjenek bele a kutatásba, hiszen hihetetlen élmény. Sokakat az tart vissza, hogy úgy gondolják, elviszi minden idejét az embernek, és nem tud a barátaival találkozni. Én erre azt mondom, hogy a kutatás az egyfajta hobbi. Kell rá időt szánni, de belefér mellette egy csomó más dolog is. Így a tudományos élet és a bulizós élet között nem kell választani. A két év alatt rájöttem, hogy az igazán sikeres fiatal kutatók nem azok, akik egész nap egy elsötétített szobában ülnek, és dolgoznak a számítógépükön, a külvilágtól elszigetelve. Vannak ilyenek is természetesen, de a fiatal kutatók többsége (köztük én is) legalább annyira otthon van a tudományban, mint a bulikban. Így hát nyugodtan mondhatom, hogy a kutatás és kutatónak lenni menő dolog.

Másokat az tart vissza, hogy nincs elég önbizalmuk, és úgy gondolják, hogy nem elég jók a kutatáshoz. Félnek, hogy butaság az ötletük, és nem fogják értékelni. Szerintem nem az ötlet az őrültség, hanem ha hagyod elveszni. Így az olvasónak azt mondom, ha van akármilyen őrült ötlete, ne vesse el, merjen őrült lenni. Nem fogja megbánni.

Hogy mire jó a kutatás? Fejleszti nagyban a problémamegoldó képességet, és megtanít olyan dolgokra, amiket sehol máshol nem lehet elsajátítani. Segít a kreativitás kibontakozásában. Összességében, ha kutat valaki, olyan dolgokat tanulhat meg, amik majd az egyetemen nagyon jól fognak jönni, emellett pedig, ismétlem, hatalmas élmény a kutatás.

A kutatók előtt nemcsak az innovációs verseny kapui vannak nyitva, hanem a KutDiák[2] versenyek is hatalmas lehetőséget jelentenek. Itt nemcsak a műszaki és természettudományi projekteket fogadják már el, hanem a humán és társadalomtudományi kutatásokat is, a történelemtől a pszichológiáig.

Zárásképpen azt javaslom, hogy ha diák vagy, élvezd ki a diákéveidet, és legyél nyitott, hiszen soha sem tudod, hol találod meg azt, amit igazán szeretsz csinálni. Legyél szorgalmas és kreatív, hiszen lehet valaki akármilyen tehetséges és okos, ha nem ad bele apait-anyait, előbb-utóbb hasra fog esni. Ha azonban nem adod meg magad a lustaságnak, és igazán nekifutsz valaminek, el fogod érni a célod előbb-utóbb.

Ha az olvasó pedagógus, adja át ezt az üzenetet a diákjainak.

Footnotes

  1. ^ III. díjat nyert. A beszámolóhoz kapcsolódó képek Laufer Jónás Tamás kínai útján készültek, ahol részt vett a 33. Kínai Ifjúsági Tudományos és Technológiai Innovációs Versenyen (CASTIC), s ahonnan harmadik díjjal tért haza. Hivatalos kísérője Laufer Tamás volt, az egyik konzulense, aki az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének elnöke, s a fiatalember édesapja. Laufer Jónás Tamás a kínai útjáról naplót is írt, ebből a naplóból közöl részleteket a Fejér megyei internetes lap, beszámolva Tamás hazai sikereiről is: https://www.feol.hu/kozelet helyi-kozelet/a-szekesfehervari-gimnazista-laufer-tamas-jonas-kepviseli-magyarorszagot- kinaban-2492193/; https://www.feol.hu/cimke/laufer-tamas-jonas/. (A szerk.)
  2. ^ A mozgalom honlapja: https://www.kutdiak.hu/hu/