élet és iskola, élet-iskola, életiskola, iskola és élet, iskola-élet, iskolaélet

Arany János, a diák és a tanító, a református algimnáziumban

 

A szalontai gymnasium szervezete szerint, Arany János tanulókora idejében, a rhetorikát és poesist hallgató szegényebb és jobb tanulók elemi tanítókul lettek alkalmazva, s ezek 40‒50 forint csekély díjaztatás mellett, bent az iskolákban lakva, házsor szerint főzéssel, illetve élelemmel láttattak el a szalontai lakosság által.

Történt 1831. ápril havában, hogy valamelyik elemi tanító, az iskolaév derekán, állásától megvált.

Arany János még be sem végezve syntaxis osztályát, 1831. ápril 29-ről kelt kérvényében a lelkész esperestől ezen állást kérte következő indoklással: „mert szülőim, akik nyolc év lefolyása alatt gondosan taníttatni igyekeztek, elöregedvén és elszegényedvén, különösen édesatyám megvilágtalanodván, további tanításomat nem teljesíthetik”.

E kérvény folytán Arany János 14 és két hónapos korában elemi tanítóul lett alkalmazva, áttette lakását az iskolába, élvezve itten a házsor szerinti főttet, ‒ az áldott mindennapos paszulyt, és folytatta egyúttal a még be nem fejezett syntaxis, majd rhetorika és poetikai tanfolyamot. […]

Már a jelenkor sem érti, az utókor még kevésbé fogja érteni azt, hogy egyetlenegy ember, a rektor, hat gymnasiális osztályt egyszerre és egyetlen teremben taníthasson, és az elemi fitanítók egyúttal tanulók legyenek, s ezek, valamint néhány szolgatanuló egyetlen szobában lakjanak, és a lakosok által házsor szerint élelmeztessenek.

Pedig valósággal így állott fel a szalontai algymnasium 125 évig.

Így volt ez Arany János elemi tanító korában is.

Más szervezet mellett a sehonnan segítséget nem nyert szalontai egyház gymnasiumát fenn nem tarthatta volna.

És mégis, ezen igen szegényesen fenntartott intézet, melynek az iskola fekete tábláján kívül semmi taneszköze nem volt, adta Arany Jánost a magyar nemzetnek…

Arany János, a 14 éves kis tanító nagy buzgóság és gonddal teljesíté kötelmeit. Még a tanmódszer javításán is törte az eszét.

Saját élményéből az írva-olvasást előnyösnek fölismervén, e módszert ‒ midőn ez hazánkban éppen nem, de talán még a művelt külföldön is alig volt ismeretes, már ezelőtt 60 évvel tanosztályánál alkalmazásba vette, s vele a legnagyobb sikert aratta. 

       

Részlet Rozvány Györgynek, Arany János nagyszalontai iskolatársának 1890-ben,  a Nagy-Szalonta és Vidéke c. hetilapban megjelent visszaemlékezéseiből.