élet és iskola, élet-iskola, életiskola, iskola és élet, iskola-élet, iskolaélet

„A dolgok mélyére nézni”

A nevelés céljai és a gazdasági, társadalmi, politikai helyzet alakulásának negatív hatásait megsínylő nevelési gyakorlat elkerülhetetlenül ellentmondásba kerültek egymással. A mi célunk eddig is lelkes, a szocializmus ügyét meggyőződéssel valló, önállóan gondolkodó, bátran kezdeményező ifjúság nevelése volt. Ezt a nevelési célt iskoláink és ifjúsági szervezeteink nemhogy elérni nem tudták kielégítően, de – mint mindnyájan tudjuk – ifjúságunk egy részében ellenkező tulajdonságok jelentkeztek: fásultság, cinizmus, érdektelenség a közügyek iránt.

Ilyen körülmények között nagyon nehézzé válik a neveléstudomány művelése. A neveléstudomány ugyanis a legjobb módszereket dolgozhatja ki, ajánlhatja a pedagógiai gyakorlatnak a kommunista nevelés céljainak megvalósítására, de a gyakorlat mit sem tud kezdeni a szép elmélettel, ha megvalósításának feltételei hiányoznak, sőt ha a feltételek az elmélettel ellentétes tendenciájú gyakorlatot eredményeznek. Nagyon nehéz a pedagógia-elméleteknek például kidolgoznia az önálló gondolkodásra nevelés feladatait, módszereit, ha a társadalomban, a tudományban a dogmatizmus uralkodik, ha az önálló gondolat, vélemény kimondása kockázattal jár. Ugyancsak nehéz kidolgozni azokat a feladatokat és módszereket, amelyek az ifjúság önálló kezdeményezéseit, aktivitását, lelkesedését lennének hivatva kibontakoztatni, ha a társadalomban nagyon szűk térre szorul a demokratizmus. Nem könnyű foglalkozni a humanizmusra neveléssel, ha a humanizmus, az emberség nem érvényesül az országos politikában, ha az emberről alkotott marxista embereszmény a társadalomban eltorzul. […]

Sem a közoktatásügy vezetőinek, sem a pedagógiai elmélet művelőinek nem volt bátorságuk eddig a dolgok mélyére nézni, a nevelésügy elmaradottságának forrását, a nevelésen kívülálló gátló tényezőket néven nevezni. Persze, őszintén meg kell mondani, nemcsak a bátorság hiányzott, hanem ‒ legalábbis a magam részéről ‒ a tisztánlátás is.

 

Részlet Ágoston Györgynek a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai
Főbizottságának 1956. június 30-i vitaülésén megtartott elnöki vitabevezető előadásából