Olvasási idő: 
50 perc
Editor

Esettanulmányok

Az alábbiakban két sikeres programot mutatunk be az ötlet megszületésétől a megvalósításig. Az esettanulmányok a KOMA-hoz benyújtott pályázat szövege, a program vezetőjének szóbeli beszámolója és a program során létrejött alkotások és dokumentumok alapján készültek.

Irodalmi tábor kisiskolásoknak[1]

Az irodalmi tábor programterve - Részlet a KOMA-hoz benyújtott pályázatból

Negyedik alkalommal rendezzük meg az irodalmi olvasmányokra szakosított nyári tábort. Résztvevői többségükben alsó tagozatos kisdiákok, kiegészítve 12-14 felsőssel. Nagyrészt a Fazekas Mihály Gyakorlóiskolába járnak, de a jelentkezők kb. 25%-a különböző fővárosi iskolákból érkezik. Az eddigi táborok sikere nyomán érezzük az erős igényt a folytatásra, és a várakozásoknak igyekszünk megfelelni.

Táborunk tematikája tudomásunk szerint egyedülálló: irodalmi művek megismertetése és megszerettetése oly módon, hogy a műveken túl azok filmes adaptációival is foglalkozunk, továbbá félnapos kirándulások keretében felkeresünk az aznapi olvasmányhoz kapcsolódó helyszíneket, kiállításokat vagy személyeket.

A kéthetes tábort az idén is a már jól bevált napirend szerint kívánjuk lebonyolítani.

  • A reggeli érkezés órájában, 8 és 9 között fakultatív beszéd- és kifejezőkészséget fejlesztő foglalkozást tartunk szakember vezetésével.
  • 9-től közös filmnézés következik. Helyszín a Corvin Budapest Filmpalota. Vetítéseink zártkörűek.
  • A délelőtt második felében kiscsoportos foglalkozások keretében telik a nap legérdemibb része, az irodalmi művek, illetve részletek megismerése, szituációs gyakorlatok, szóbeli, illetve írásos, rajzos feladatok. E foglalkozások helyszíne a Fazekas Mihály Gyakorlóiskola.
  • Délután külső helyszíneket keresünk fel. Bátran vágunk neki a gyerekekkel nagyobb távolságoknak. Múzeumokat, parkokat, könyvtárakat látogatunk meg, s játékra, sportra, kézműves foglalkozásra is adódik lehetőség. (Délután 5 óra körül fejeződik be a napi program.)

Gondosan kiválasztott ifjúsági regényeket, illetve azok részleteit a gyerekek kezébe adva szeretnénk meggyőzni őket arról, hogy érdemes és kell válogatni a gyermekirodalom hatalmas tárházából, s hogy a Harry Potter sorozat elolvasásának sikerélménye mellett még rengeteg kincs vár felkutatásra, melyek legalább annyi élményt, izgalmat és szépséget nyújtanak.

Mivel a táborba többnyire ugyanazok a diákok térnek vissza évről évre (s van egy folyamatos létszámbővülés) az olvasási készségük és hajlandóságuk eleve megvan, hiszen ezért jelentkeznek hozzánk. Elérkezettnek látjuk viszont az időt arra, hogy fejlesszük a szövegértésüket, valamint a koruknak megfelelő könnyed módszerekkel rávezessük őket a jobb olvasási technikára.

E két cél minél hatékonyabb megvalósítása érdekében komoly szakmai, módszertani konzultációkra kértük és kérjük fel az olvasástanítás néhány magyarországi szaktekintélyét. Az idei program részletei még kidolgozás alatt vannak. Az egyes napok témáit az alábbiak közül választjuk ki: Rab ember fiai, Rege a csodaszarvasról, Árpádházi királyok legendái, Toldi, A kőszívű ember fiai, A szalmabábúk lázadása, Tündér Lala, Kököjszi és Bobojsza (Hahó, Öcsi!), Szeleburdi család, Keménykalap és krumpliorr, Indul a bakterház, Mary Poppins, Harry Potter, Robin Hood.

A külső programok keretében látogatást és foglalkozást tervezünk a Szabó Ervin Könyvtár új gyermekkönyvtárában, az OSZK-ban, egy rajzfilmkészítő-műhelyben, múzeumokban, találkozásokat írókkal, művészekkel.

Veressné Kozma Ilona négy évvel ezelőtt, szülőként álmodta meg és hívta életre az azóta rendszeressé vált és évről évre bővülő, gazdagodó irodalmi tábort. A 2000. évi tábor konkrét eseményeit, az ide vezető négyéves folyamatot és a további terveket a vele folytatott beszélgetés és dokumentumok alapján mutatjuk be.

Úgy látjuk, a jubileumi harmadik év után sincs leállás: már többen jelentkeztek az idei táborba. Így aztán ez évben is megrendezzük az irodalmi és filmes tábort.

Szokás szerint először azoknak a részvételi szándékát szeretnénk megtudni, akik már eddig is ott voltak a korábbi programjainkon. A létszámot ugyanis nem akarjuk a tavalyi fölé duzzasztani és kb. három korosztályos csoportot szeretnénk kialakítani. (...)

A tábor helyszíne részben változik, ugyanis a Fazekas iskolától tudunk termeket bérelni és az étkezés is itt lesz. A foglalkozások már megszokott kötetlen formájával mindenképpen el akarjuk kerülni az "iskolásdi" jelleget. (...) Több eszköz áll rendelkezésünkre, a termeket kedvünkre átrendezzük, illetve az udvaron is tarthatók foglalkozások. A vetítések továbbra is a Corvin Filmpalotában lesznek. (Az idén is a napi irodalmi szemelvények filmes adaptációival ismerkednek meg a gyerekek.) A délutáni kirándulások célpontjait ugyanolyan bátran állítjuk össze, mint eddig - összhangban az adott nap témájával.

Részlet a szülők számára készült tájékoztató levélből

A tábor történetéről

A történet három évvel ezelőtt kezdődött, amikor a nagyobbik gyerekem befejezte az első osztályt. A hosszú szünidő elébe nézve szülőtársaimmal együtt tanácstalanok voltunk, hogyan lehetne ezt az időszakot tartalmas tevékenységgel kitölteni. Akkor találtuk ki, hogy olyan tábort kellene szervezni, ahol az ajánlott irodalommal ismerkednek a gyerekek. Nem iskolásdit szerettünk volna játszani, mégis valami olyan tevékenységet kerestünk, amely közelebb visz az irodalomhoz és végső soron az olvasáshoz. A filmforgalmazásban dolgozom, és ez adta az ötletet, hogy ismertessük meg a gyerekeket ifjúsági regényekből készült filmadaptációkkal. Nem az volt a célunk, hogy a filmnézéssel kiváltsuk az olvasást, de be kellett ismernünk, és tudatosan fel kellett használnunk azt, hogy a filmek milyen hatalmas csáberőt jelentenek. A filmek megtekintését mindig kiegészítettük az eredeti mű részleteinek olvasásával, és a gyerekek ráéreztek ennek az ízére: néhány nap után már sokan magukkal hozták a könyveket. Így kezdődött a nyári irodalmi táborok sora. Nagy öröm számomra, hogy a részt vevő gyerekek száma, a programkínálat, illetve partnereink és segítőink köre is folyamatosan bővül.

Rögtönzött színielőadás a szabadtéri színpadon

Amikor a tábort indítottuk, a Corvin mozi vezetője voltam, és a mozival kialakult jó kapcsolatunk mind a mai napig megmaradt. Ennek köszönhető, hogy a vetítéseinket kedvezményes bérleti díj ellenében, zártkörűen tarthatjuk.

A tábor bázisintézménye az első három évben az Orczy-kert volt. Itt zajlottak az étkezések és sok szabadidős programot tartottunk a parkban. A harmadik évben együttműködtünk a Természettudományi Múzeummal, ennek termeiben tartottuk a foglalkozásokat, és a helyszín nagyon inspirálóan hatott a gyerekekre. Az utolsó évben lehetőség nyílt arra, hogy a Fazekas Mihály Gyakorlóiskola épületében "lakjunk". Nagyon fontos a stabil intézményi háttér, mert itt sok gyerek ellátásáról van szó: étkeztetésről, közlekedésről és szakmai munkáról is. Egy kicsit tartottunk attól, hogy a Fazekas épületében túlságosan rányomja a bélyegét a táborra az iskola, ezért nagyon figyeltünk a terek megválasztására és a tantermek berendezésére. Amennyit csak lehetett, az udvaron és a szabadtéri színpadon időztünk, és igyekeztünk teret és időt biztosítani a gyerekek spontán kezdeményezéseinek.

Az idei tábor lebonyolítása során megerősödött a kapcsolatunk az olvasással foglalkozó szakmai szervezetekkel. Segítőkész volt a Szabó Ervin Könyvtár és a Magyar Olvasás Társaság, akikkel a jövőben már az előkészítés időszakában együtt szeretnénk dolgozni. Az idei együttműködésünk alapján három-négy külsős tanár, illetve könyvtáros, kutató jelezte, hogy szívesen kapcsolódna a programhoz.

A táborozókról: vezetők, gyerekek és mások...

Az ötlet és a tábor gazdája két szülő: az egyik én vagyok, a másik Vadász Katalin, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet munkatársa, aki szakmájából fakadóan is szívén viseli a gyerekek szellemi-lelki-fizikai fejlődését. Az ő személyén keresztül több konkrét programunkhoz segítséget kaptunk az intézettől. Rajta kívül a Fazekas iskola két tanára: Gondos Éva és Bíró Zsuzsa vesz részt a munkában. Nagy szükségünk van a segítségükre, hiszen mi nem vagyunk pedagógusok (bár a négyéves közös tábori múlt után már sok szülőtársunk azt hiszi rólunk). A tanárok elsősorban a gyerekek szabad programjaiban működnek közre. Ilyenkor nagy szükség van pedagógusi tapasztalatukra, ahogyan ekkora csoporttal tudnak bánni.

A táborban alkalmilag jelennek meg, de bizonyos szempontból a legfontosabb szereplők a meghívott vendégek, előadók; foglalkozásaikból nemcsak a gyerekek, hanem a pedagógusok is sokat tanulnak. Ahogyan évről évre egyre több külső előadóval dolgozunk, úgy növekszik programjaink vonzereje a szülők és az ismerős pedagógusok előtt.

A táborozó gyerekek között mindenféle korosztály képviselteti magát. Testvéri jogon a társaságba került néhány 5-6 éves óvodás gyerek is. Az ő beilleszkedésükkel a nagyobb testvér jelenléte miatt nincs probléma. A táborban egyébként is jellemző a testvérek jelenléte: az idén több mint tíz testvérpár volt a csapatban. Az általános iskolásokon kívül vannak olyan résztvevőink is, akik a tábor többéves működése alatt lettek gimnazisták, és - "ifi" segítőként - visszajárnak. Ez a segítség jól jön a szakmai programokon - például az újságszerkesztésben -, de ők fogják a kicsik kezét akkor is, amikor közlekedünk.

A velünk dolgozó főiskolások valódi hidat képeznek a felnőttek és a gyerekek között. Többnyire közművelődés vagy tanár szakosok, és a szakmai gyakorlatukat töltik a táborunkban. Közülük is többen visszajárnak - habár a képzésük szempontjából már nem kötelező -, mert elragadta őket az, hogy mennyire jó gyerekekkel dolgozni, milyen hamar visszatérül a befektetett szeretet és energia. Ezek a fiatalok igazi asszisztensként viselkednek, rájuk lehet bízni akár szakmai programokat is. Ugyanakkor - és ez a tábor hangulatában fontos elem - sajátos, oldott kapcsolatban vannak a gyerekekkel, akik tegezik őket, jól érzik magukat velük, és kitüntetik őket a bizalmukkal.

 
Az idei eseményekről

Az idén már hatvan fölött volt a létszámunk. A gyerekeket korosztályok szerint osztottuk be, így három csoport keletkezett: az első-másodikosok, harmadik-negyedikesek és a felső tagozatosok. Amikor csak lehetőség volt rá, igyekeztünk az egyes korcsoportoknak megfelelő alternatív programokat biztosítani.

A Filmes Tábori Hírmondó címlapja és beköszöntője

Az első héten főleg történelmi adaptációkkal, a második héten pedig inkább cirkuszos, bohócos, varázslós történetekkel és filmekkel foglalkoztunk. A program minden nap úgy épült fel, hogy a délelőtti filmet egy vagy több hozzá kapcsolódó délutáni esemény követte.

Az első nap alternatív program volt: a nagyobbaknak a Sacra Corona című filmet, a kisebbeknek a Hahó, Öcsit ajánlottuk. A Sacra Corona megtekintése után a Szent László legendákat dolgoztuk fel Szakolczai Katalin tanárnő vezetésével, és Koltay Gábor rendezővel találkoztunk. A kicsik számára Törpék és manók a mesében címmel szerveztünk előadást; Dienes Évát, a Szabó Ervin Könyvtár munkatársát hívtuk meg. A gyerekek az előadás után saját törpéikről és manóikról készítettek rajzokat.

Második nap a Rab ember fiai volt a téma: a film megtekintése után részletekkel ismerkedtünk a könyvből. Nemoda Judit tanárnő vezetésével újszerű módon dolgozták föl a gyerekek a regényt: szerkesztőséggé alakult át a csapat, és egy igazi újságot hoztak létre Erdélyi Hírmondó címen.

harmadik nap a Fehérlófiával: a burjánzó képi világú Jankovics-adaptációval ismerkedtünk. Ehhez a délutáni program mindannyiunk számára nagyon nagy élmény volt: a Nemzeti Múzeumban történelmi játszóház programján vettünk részt. Kis készülődés után komplett török-magyar párviadal alakult ki. Ez az előző napi Rab ember fiaihoz kapcsolódott. Amíg a lányok gyöngyös pártát alkottak, addig a másik csoport török csemegét, a harmadik fegyvereket, jelmezeket készített, és ezekkel a díszletekkel és kellékekkel a Nemzeti Múzeum előcsarnokában megtörtént az igazi a párviadal.

A Filmes Tábori Hírmondó interjúja Koltay Gáborral

negyedik nap a Robin Hood következett. Maga a történet nem magyar, viszont a Mándy-féle irodalmi változattal foglalkoztunk. Ebben a megközelítésben az volt az érdekes, hogy a gyerekek össze tudták hasonlítani a klasszikus filmet a Mándy-féle feldolgozással. Délutánra sportíjászokat hívtunk meg; az iskola udvarán tartott íjászbemutató után a gyerekek maguk is kipróbálhatták az íjakat.

Pénteken meglátogattuk Jankovics Marcellt a rajzfilmstúdióban. Előadását lenyűgözve hallgatták pedagógusok, szülők és diákok egyaránt. A hamarosan bemutatásra kerülő Ének a csodaszarvasról című film kapcsán beszélt a csodaszarvas mondáról, és részleteket mutatott be a filmből.

A következő hétfőn bemutató előtt láthattuk az új magyar filmet, a Páskándi-meseregény alapján készült A szalmabábuk lázadását. Erről a filmről a filmforgalmazók kitöltettek a gyerekekkel egy tetszési tesztet is, amelyet a terjesztésben tudnak majd használni. A vetítés után találkozhattunk Palásthy Györggyel, a film rendezőjével, akinek a Hahó, Öcsi című filmjét is látták és szerették a gyerekek a táborban.

Kedden a Keménykalap és krumpliorr című filmet láttuk. Ez a klasszikus darab a szülők nemzedékében ébreszt szép emlékeket, ezért szerettük volna a gyerekeknek megmutatni. Délutánra igazi bűvészeket hívtunk meg, akik rövid bemutató után bűvésztrükköket tanítottak a gyerekeknek.

Részletek az Erdélyi Hírmondóból

Szerdán Szabó Magda Tündér Lala című művéből készült adaptációt tekintettük meg. Ez a bájos darab, mely méltatlanul vált ismeretlenné, a gyerekeknél nagy tetszést aratott. Ekkorra már teljesen benne voltunk a varázslásban, és délutánra is ilyen programot választottunk. A nagyobb gyerekek kis csoportokban az interneten kutattak a Harry Potterről szóló információk után. Bár a táborban nem volt önálló téma a Harry Potter, mégsem akartam megkerülni, hiszen a mai gyerekek egyik kedvenc olvasmányáról van szó, és közeledik a film bemutatója is. A délután hátralevő részében folytatódott a varázslatos világgal való ismerkedés: a Fővárosi Nagycirkuszba látogattunk, ahol nem más, mint a cirkuszigazgató vitt be minket a kulisszák mögé. Nagyon izgalmas volt, hogy az egyik pillanatban még innen láthattuk a cirkuszművészeket és mások számára láthatatlan világukat, utána pedig átültünk a nézőtérre, és onnan figyeltük a közönségnek szánt produkciót. Az egyik gyerekünket be is hívták egy bohóc-számba, a többiek szurkoltak neki.

Jankovics Marcellel a Pannónia Rajzfilm Műhelyben

Csütörtökön az Indul a bakterház volt a téma. Ez már egy kicsit komolyabb mű, de igazolja a választást, hogy a kicsik is jól fogadták a filmet és a regényből választott részletet is. Délután a vasút témájához kapcsolódóan érdekes kirándulást tettünk a Vasúti Élményparkba. Engem a vasút eddig nem ragadott meg különösebben, de most elbűvölt az a szeretet és átélés, ahogyan az öreg vasutasok magyaráztak a gyerekeknek. De a magyarázatokon kívül sok kipróbálható eszköz is színesíti a programot az élményparkban. A velünk lévő pedagógusok el is határozták, hogy tanév közben visszatérnek az osztályaikkal.

Az utolsó napot a Mary Poppins megtekintésével kezdtünk; ez a Csudálatos Mary című közkedvelt könyv könnyedebb, zenés amerikai feldolgozása. Délután egy csodálatos vendéggel ismerkedtünk meg: Boldizsár Ildikó mesekutató beszélgetett a gyerekekkel. Ez a foglalkozás nemcsak tartalmában volt érdekes, hanem az előadó személyisége is nagy hatást gyakorolt valamennyi résztvevőre.

A további tervekről

Decemberben hagyományosan megrendezzük az olvasótáboros Mikulást. Szeretnénk létrehozni egy olvasóklubot, amelynek keretében segédanyagokkal támogatnánk a gyerekek egyéni olvasását, és az élményeket havonta megtartott összejöveteleken beszélnénk meg. Ez az olvasótábor alapértékeinek folyamatos, tanév közbeni jelenlétét biztosítaná a gyerekek életében.

De nemcsak az évközi tevékenységünkben, a nyári táborban is van még lehetőség a fejlődésre. Az idén megismert szakemberek segítségével a továbbiakban csapatmunkában szeretnénk előkészíteni a tábort, hogy mindenkinek a gondolata, elképzelése érvényesülhessen. Sokrétű és tartalmas programot szeretnénk, hogy egyrészt a gyerekeknek legyen választási lehetőségük, be-, illetve kikapcsolódhassanak, átmehessenek egy másik terembe, ha valamibe éppen belefáradtak. Másrészt viszont a gyerekeket is be akarjuk vonni a munkába, hogy a tábor működésében nekik is legyen felelősségük.

 
A KOMA-pályázatról

Mivel a tábort évről évre megrendezzük, létrejött volna akkor is, ha nincs a KOMA pályázata. Mégis nagyon sokat jelent az, hogy díjat nyertünk a pályázaton: éppen ez az összeg az, amelynek alapján az év közbeni folyamatos működést biztosítani tudjuk, így ez a pénz a fejlődés lehetőségét jelenti számunkra. A KOMA-pályázatot az iskolában a pedagógusok találták meg. Az Olvasás évéről tudtam, arról azonban álmodni sem mertem volna, hogy ennyire "testre szabott" lehet nekünk egy pályázat. Amikor azt olvastam, hogy szülők is pályázhatnak, egyszerűen nem hittem a szememnek. Nem gondoltam volna, hogy valakinek ez eszébe jut. A pályázat tartalmi részét egyedül készítettem el, de természetesen a formai dolgokban segítettek a rutinos pályázó pedagógusok.

A szubjektív élményekről

A legnagyobb élmények, amelyeket a többi résztvevővel együtt magammal viszek a táborból, a meghívott vendégeinkkel való találkozások. Velük beszélgetni egy felnőttnek legalább olyan izgalmas, mint egy gyereknek.

A másik fontos élményem a gyerekekkel kapcsolatos: mindig megfog az az elmélyültség, ahogyan a gyerekek alkotnak, és az a büszkeség, amellyel a műveiket a környezetüknek megmutatják. Ebben a táborban sok mindent létrehoztak a gyerekek: született két - tartalmában és megvalósításában is - szép, színvonalas újságunk, a rajzokból pedig két kiállítást is kellett rendeznünk, mert nem volt elég a rendelkezésre álló felület ahhoz, hogy minden művet egyszerre bemutassunk. De született a táborban "költemény" is. Megható az, hogy egy gyerek verset ír, hogy a tábori élményeiből így-úgy rímelő sorokat fabrikál. Ezek az évről évre ismétlődő élmények motiválnak a folytatásra.

 

"Reform-kör" a Vajda János Újreál Gimnáziumban

Részlet a KOMA-hoz benyújtott pályázatból

A Vajda János Újreál Gimnáziumban ebben a tanévben művelődéstörténeti szakkör indult, melyre a vajdásokon kívül a környék általános és középiskolás diákjait is meghívtuk. Foglalkozásainkon a gyerekek játékos kedvére is építve, komplex megközelítéssel, a cselekvő ismeretszerzés módszerével szeretnénk emberközelbe hozni egy-egy fontos korszakot, ebben a tanévben a magyar reformkort.

A magyar történelem, illetve művelődéstörténet szép és fontos korszakát, nemzeti nyelvünk megerősödésének idejét, korszerű nemzettudatunk forrásvidékét, ezeréves történetünknek egy olyan időszakát szeretnénk megismertetni, amely a mai magyarság számára is aktuális gondolatokat kínál megismerésre.

A komplex megközelítés azt jelenti, hogy egy történelmi-művelődéstörténeti korszakot úgy igyekszünk bemutatni, hogy együtt jelenjenek meg az adott korban egyszerre, egymással kölcsönhatásban létező politikai, eszmetörténeti, irodalmi, nyelvi, művészeti, technikai, tudománytörténeti, gazdasági, életmódbeli és egyéb jelenségek, ezáltal a múltban élt emberekkel - gondjaikkal, gondolataikkal, hiteikkel stb. - bensőségesebb, értőbb kapcsolatuk alakuljon ki a diákoknak. A cselekvő ismeretszerzés módszerével az azonosulást, az empatikus átélést, a mélyebb megismerést, a készségfejlesztést, kiemelten a nyelvi-kommunikációs képességek fejlesztését kívánjuk elősegíteni. A gyerekek nem előadásokat hallgatnak elsősorban, hanem beszélgetéssel, könyvtári munkával, történelmi szerepjátékkal és sok más feladat megoldásával veszik birtokba a megidézett kort. Úgy véljük megérinthetőnek a korszak pátoszától idegenkedő mai fiatalokat, hogy minél több teret adunk a játéknak. Úgy gondoljuk, a játékos szituációkból adódó humor nem veszélyezteti a téma komolyságát, érzelmi-hangulati felszabadító hatásánál fogva a nyelvi-kommunikációs fejlesztéshez pedig éppen optimális feltételeket teremthet.

A nagyszabású program több tanár és diák együttműködését igényli. Részt vesz a megvalósításban az ének-zene, a rajz szaktanára, három magyartanár, egy történelem szakos kolléga, a drámatanár (a színjátszó szakkörösökkel), az idegenforgalom tanára (az utazás és turizmus szakkör tagjaival és a 13. évfolyamosokkal), a szabadidő-tanár és az iskolai könyvtáros. Reál szakos kollégák is segítenek, hiszen a korszak tudósai, technikai érdekességei is helyet kapnak a programban. S alkalmilag ki tánctudásával, ki ötleteivel, ki játékos kedvével vagy legalább érdeklődésével, erkölcsi támogatásával járul hozzá tervünk megvalósulásához.

A reformkör foglalkozásait havonta tartjuk az iskolában. A képzelt színhelyek: egy reformkori szalon, egy színházi előadás, egy főúri kastély, egy kávéház, egy redakció s a diéta. Egy vagy két foglalkozás iskolán kívül lesz: Budapest utcáin bejárjuk a reformkori kulturális és politikai élet legfontosabb színhelyeit. Ekkor az iskolánkban működő utazás és turizmus szakkör, valamint az idegenforgalmi ismereteket nyújtó 13. évfolyam hallgatói is bekapcsolódnak munkájukkal a programba. A KOMA anyagi támogatásával a Pilvax kávéházban és a kirándulás legalkalmasabb helyszínein módszertani videoanyagot tudnánk készíteni.

A tervezett tevékenységek: divatlapszerkesztés, szónokverseny, francia újságok olvasása a Pilvaxban (fordítási verseny), tolmácsolás egy angol utazónak (tolmácsverseny), idegenvezetés, versírás, versfelolvasás, költői verseny, kritikaírás, szóteremtés, beszélgetés a cenzorral, a cenzor kijátszása, rendőri jelentés, tájképfestés, népdalgyűjtés, népdalverseny, bál, reformlakoma, életképírás, naplóírás, zászlóvarrás, hímzés, házi muzsikálás, irodalmi játékok, sakk, kocka, kártya, fáraó, valcer, csárdás, menüett, nyelvi viták (a nyelvrokonságról, a helyesírásról, a nyelvújításról stb.), élőkép a leláncolt és kiszabadított magyar nyelvről, lánykérés, illemtanóra, látogatás a "kisdedóvóba" és a lóversenyre, iparos műhely: cilinderkészítés, dagerrotíp-készítés (vagy sziluett) stb.

Az "időjáték" iskolánkban 2000. október 6-án kezdődött az emlékezéssel, a múltidéző iskolarádiós műsorhoz kapcsolódó feladatokkal, iskolai versennyel. Az ezután induló szakköri foglalkozásokon a 2001. március 14-én rendezendő nagyszabású, egész iskolát megmozgató témanapot készítjük elő. Ha addigra anyagi támogatást kapnánk, a témanapot nyilvánossá tennénk, és módszertani videoanyagot is készítenénk róla. Az előkészítő foglalkozások, illetve a témanap legaktívabb résztvevőit - szintén az anyagi lehetőségek függvényében - szeretnénk elvinni egy néhány napos, reformkori színhelyeket bejáró dunántúli kirándulásra. A program 2001. október 6-án zárulna egy pozsonyi úttal. Ezeket módszertani kirándulásnak szánnánk, vagyis a jutalmazott diákokon, a programot megvalósító tanárokon kívül részt vehetnének azok az érdeklődő - más iskolabeli - kollégák, akik módszerünkkel meg akarnak ismerkedni. (...)

Legalább egy tanárt és egy vagy két diákot szeretnénk elküldeni nyáron Erdélybe, a hagyományos székelykeresztúri versmondó táborba. Ez egyrészt az élményszerű anyanyelvfejlesztésért az idén legtöbbet tevékenykedők méltó jutalma lenne, bejárhatják Petőfi utolsó útját, a keresztúri utolsó szálláshelytől Fehéregyházáig s vissza, Héjasfalva felé. De a táborban való részvétel másik, talán ennél is fontosabb célja, hogy legalább egy-két diákunk megmártózzon egy olyan közegben, ahol a magyar nyelvnek, a magyar szónak igazi tiszteletét, kultuszát tapasztalhatják meg a hozzájuk hasonló, tehetséges erdélyi, felvidéki és délvidéki kamaszokkal való alkotó együttlétben. A kollégák közötti tapasztalatcsere is minden szempontból előnyös lehet, s új ösztönzéseket adhat az élményszerű anyanyelvi fejlesztésnek.

* * *

A Reform-kör eddig lezajlott programjairól, az előzményekről és a tervezett folytatásról Trencsényi Borbála, a művelődéstörténeti szakkör egyik vezetője, az iskola magyar szakos tanára beszél.

 
Az előzményekről

Már évekkel ezelőtt gyakori téma volt az iskolánkban - főképp az énektanár felvetésére -, hogy a történelmet és a művészeti tárgyakat integráltan kellene tanítani. Volt is egy értekezlet, ahol erről beszéltünk, de ott kiderült, hogy nem érdemes a teljes integrációba belefogni, mert ez még egyetlen próbálkozó iskolának sem sikerült. Megállapodtunk abban, hogy nem próbáljuk összeépíteni ezeket a tárgyakat, egy szakkört viszont indítunk. Így született meg az iskolában a művelődéstörténeti szakkör gondolata. De volt a szakkörnek másik előzménye is. Két évvel ezelőtt zajlott egy úgynevezett tanári önképző, havonta-kéthavonta egyszer összegyűltünk néhányan nálam, és kötetlen csevegés keretében igyekeztük megismerni, amit a másik tud. Eközben az eljövendő művelődéstörténeti szakkör témáján is vitatkoztunk: az volt a fő kérdés, hogy reneszánsz legyen vagy reformkor. Végül is a reformkorhoz volt több kedv, és a tanév vége táján úgy éreztem, hogy ennyi beszélgetés után azonnal kellene valamit csinálni. Mivel az egyik osztályom éppen a középkort és a reneszánszt tanulta, adódott az ötlet, hogy rendezzünk egy reneszánsz lakomát. Ebben az osztályban volt már hagyománya ennek a fajta megközelítésnek: korábban passiójátékot rendeztünk, kódexet készítettünk és legendákat találtunk ki. Az osztály támogatásával is találkozott az ötlet, és létrejött a középkori vár - az ebédlő elvarázsolva -, volt vándorénekes, tánctanulás, költői verseny, színjátszás, alkimista műhely. Konkrét programként ez volt a reformkör előzménye, de ún. témanapokat már korábban is rendeztek az iskolában.

Ugyanebben az évben indítottam be az iskolában az irodalmi teaházat is. A gyerekek mellett azon is részt vett több tanár is. Itt nem művelődéstörténeti témák voltak, hanem olyanok, mint például férfi és nő, vagy humor, vagy állatok az irodalomban. Ez a fajta csevegés annyira tetszett a résztvevőknek, hogy komolyan felmerült, nem kellene-e az egész reformkör tevékenységét a szalon köré felépíteni. Végül a reformkör különálló foglalkozásokból állt, miközben az egész tevékenységet áthatotta a március 14-i, egész iskolát megmozgató reformnap előkészítése.

 
A lezajlott programokról

Minden hónapban egy programot tartottunk. Az eseménysort az október hatodikai megemlékezés indította el. Ez meghatározó élmény volt. A diákok reggel arra érkeztek az iskolába, hogy az aulában 13 gyertya ég, a falon a tizenhárom aradi vértanú arcképe. Az osztálytermekben nem óra kezdődött, hanem megszólalt a rádió. A kazettán csupa személyes hangú szöveg tanárok tolmácsolásában és zene. Az egész műsor mindössze tíz percig tartott, azt jelenítette meg, hogyan hatottak az események a "megszólalók" magánéletére.

Egy óra alatt minden osztály meghallgatta a műsort, utána felhívás hangzott el az iskolarádióban, hogy minden osztályból menjen két diák az aulába, húzza ki az egyik tábornok nevét, és írjon levelet annak, akinek a nevét kihúzta. Osztályonként további három gyereket arra kértünk, hogy válaszoljon a megemlékezéshez kapcsolódó kérdésekre. Ez az öt gyerek nem vett részt aznap a tanításon, mivel egész idő alatt a könyvtárban dolgozott. De jóval többen hemzsegtek a könyvtárban, mert szünetben fölmentek segíteni az osztálytársak is. Az egésznek hallatlanul jó hangulata volt. Az egyik gyerek meg is jegyezte, hogy ő bizony többet tanult ez alatt a délelőtt alatt, mint fél év alatt a tanítási órán. A könyvtárosunk szárnyalt a boldogságtól, annak ellenére, hogy szinte kezelhetetlen volt a helyzet a zsúfoltság miatt.

Az október hatodikai rádiós megemlékezés programja

Gróf Széchenyi István (énekli Cseh Tamás)
A világosi fegyverletétel (Kászonyi Dániel visszaemlékezéseiből)
Szendrey Júlia naplójából
Jókai Mór levele anyjának
Vajda János Visszaemlékezéseiből
Liszt Ferenc: Funerailles (részlet)
Részletek Liszt Ferenc leveleiből
Részletek Széchenyi István leveleiből
Gróf Széchenyi István (énekli Cseh Tamás)

A megemlékezés után feltett kérdések

  1. Hogy hívták Petőfi Sándor árváját, s miért akarta őt elhagyni Szendrey Júlia?
  2. Hogy hívják ma azt az utcát, ahol Jókai Mór és Laborfalvy Róza élt Budán?
  3. Vajda Jánosnak mi okból kellett tartania a forradalom és szabadságharc utáni megtorlástól?
  4. Mit jelent a műsorban elhangzott Liszt-mű címe: Funerailles?
  5. Ki énekelte az október 6-i műsorban a Széchenyiről szóló dalt?
  6. Vajon miért nem örült Széchenyi annak, hogy Kossuth őt a legnagyobb magyarnak nevezte?
  7. Hogyan értékelte Heinrich Heine német költő 1849 októberében című versében a magyarokat, és mi a versről a véleményed?
  8. Újságíró vagy. Képzeld el Petőfi halálát, és írj róla egy cikket!

Szintén a rádióban hirdettük ki, hogy ezzel a programmal elindult a "Reform-kör", és várjuk a jelentkezőket. Nem sokan jelentkeztek, de azért létrejött egy lelkes csapat. Később kiderült, hogy ha személyesen hívunk meg gyerekeket kis csinos, stílusos meghívók útján, akkor inkább eljönnek, mintha csak kirakunk egy plakátot.

második foglalkozás beszélgetés volt. A reformkörösök az iskolában működő politológiai szakkör tagjaival együtt, fiatal történelemtanáruk irányításával a kor meghatározó eszmeáramlatairól: a konzervativizmusról és a liberalizmusról beszélgettek.

Felhívás Levél Török Ignác tábornokhoz

A most következő feladat tulajdonképpen egy időutazás. Üzenet a jövőből. Az aradi vár börtönében tizenhárom bátor katona, a magyar sereg hős parancsnokai várják, hogy hajnalban végrehajtsák rajtuk a kegyetlen ítéletet.

Az utolsó órában tizenhárom levél érkezik. A feladói ti vagyok.Minden osztály üzen valamit annak a tábornoknak, akinek a nevét a véletlen rájuk bízta.

Válasszátok ki osztálytársaitok közül azt a két-három embert, aki jól fogalmaz, a történelmet is érti, valamint a képzelőereje is a helyén van. Ők az aulában találnak egy urnát, abból húzzák ki az egyik nevet. Írjanak neki rövid levelet, amely lehetvigasztalás, tiszteletadás, és amelyben elmondhatjátok neki, hogyan gondol rá az utókor.

A megírt üzenetet, miután az osztály is elolvasta és egyetért vele, helyezzétek el az aulában a tábornok neve alatt.

Jó munkát kívánok!

harmadik foglalkozás egy reformkori szalon volt. Az iskolai könyvtárt elvarázsoltuk, rajzórán biedermeier székek jöttek létre papundekliből, azonkívül porcelánok, festmények, egyéb díszletek segítettek. A tanárok és a gyerekek egy része be is öltözött. Nagyon sokat jelentett, hogy egy színházból kaptunk kölcsön néhány jelmezt. Az egyik kolléganőnk volt Szontágh Vilma, akinek éppen a névünnepét ültük, arra szólt a meghívás. Inas engedte be a terembe a meghívottakat, az urak cilindert kaptak a fejükre, a hölgyek pedig legyezőt a kezükbe.

Meghívó a Szalonba

Kedves Kisasszony!
Kérem a Kisasszonyt, kellemes beszélgetésével tiszteljen meg házamban,
ahol nőm, Vilma névünnepe alkalmából literatúrázó összejövés lesz
5. December, 12 órakor Szalonomban,
ahol herba theát, csokoládét valamint czitrom vizet szolgálunk fel.

Pesten, 1827. 29. November

Szontágh

Jelen volt egy "angol vendég" a "feleségével" (amúgy az iskola egyik "legrosszabb" gyereke, tehetséges színjátszó körös). (Nagyon jó színjátszó kör van az iskolában, a legtöbb foglalkozást együtt tartottuk.) A szalonban beépített színjátszók voltak a vendégek között, többek között az angol úriember, akinek "félig magyar felesége" az iskola fiatal angoltanárnője. Ők különösen érdeklődtek a magyar viszonyok iránt, úgyhogy a többiek beavatták őket sok mindenbe, a magyar konyha titkaitól kezdve a nyelvújítás rejtelmeiig. Később parázs vita keletkezett a táncról, mert - bár valcert jártak ekkoriban - már kezdett a hazafias magyar tánc erőre kapni. Voltak, akik azt mondták, hogy igaz magyar nem táncol valcert, hanem csárdást vagy palotást. Azért az ifjúság mégis ellejtett egy valcert, hiszen nemrég volt a szalagavató bál, úgyhogy a tizenkettedikesek jól tudtak táncolni (ez spontán ötlet volt). Ám a táncról való vita közben egyesek azt mondogatták, hogy a magyar paraszttáncokkal kellene inkább foglalkozni, és - micsoda véletlen - volt a személyzetben egy szobalány, meg annak a kedvese (két erdélyi tanárnő), akiket be is hívtak. Ők ironkodva-pironkodva bejöttek az urak termébe, és eltáncoltak egy szép paraszttáncot. De volt etikett-tanulás is; voltak korabeli nyelvi szövegeink - magyar társalgási nyelvkönyvek dialógusai -, amelyekből meg lehetett tanulni, hogyan kell leányt kérni, táncba kérni, vendégségbe hívni. Színjátszóink bemutatták ezeket, a többi pár pedig tanulgatta. Közben persze czitromvizet, herbateát meg süteményeket szolgáltak fel az egybegyűlteknek, akik a mulatság legvégén egy élőképet mutattak be. Ez arról szólt, hogyan szabadítják ki béklyóiból a leláncolt magyar nyelv allegorikus figuráját különféle szimbolikus alakok (egy Vay Sarolta nevű tizenkilencedik század végi újságíró írta le a jelenetet, amely a század elején Podmaniczky Anna-Mária szalonjában játszódott).

következő program szellemidézés volt. Ezt az iskola kémia-biológia (természettudomány) szakos tanárnője készítette elő. A reformkori kertek rejtelmeibe ásta be magát, és alaposan megismerkedett néhány reformkori személyiséggel (az óvodaalapító Brunszwik Terézzel, a gyufát feltaláló Irinyi Jánossal és természettudósokkal). Egy majdnem spiritiszta szeánsz keretében megidézték ezeket a szellemeket. A megidézetteket, előre beépítve a jelenetbe, tanárok és diákok játszották. Diaképeket nézegettünk a kertekről, ahol ezek az emberek megfordultak. Később egy kérdőívet töltöttünk ki, és vitatkoztunk a kor divatos témáiról, többek között a női hivatásról.

Az ötödik összejövetel a városban volt. A Pilvax kávéház volt a célpont, de előtte a rajztanár vezetésével végigjártuk a március tizenötödiki helyszíneket. Érdekesen mesélt az egyes épületeknél, mert nemcsak azok történetét mutatta be, hanem azt is, hogy kik jártak-keltek, éltek ott, és miért. A séta után a Pilvaxban habos kávé és gyümölcskenyér mellett összeült a Forradalmi Bizottmány a március 14-i program megszervezésére.

Tisztelt Polgártárs! Kedves Barátunk/Barátnénk!
2001. februárius 26-án (hétfőn) a Pilvaxba megyünk, és Téged is elvárunk.
Fél 3-kor indulunk a Toronyház 21 elől. Az összejövetel kb. 5 óráig tart.
Forradalmi Bizottmány

Március 14-én az egész iskolát megmozgató reformnapot rendeztünk. Ebben a tantestület fele segített, és a diákönkormányzat is nagyon aktív volt. Fejből szinte lehetetlen felidézni a párhuzamosan zajlott sok eseményt.

Program Hely Idő
Hídfő kapu 8 - 1/2 9
Gyülekezés folyosó, udvar 1/4 9
Kirajzás (showhajtás) Pest, Nemzeti Múzeum 1/2 9 - 12
Forradalmi váltóverseny tornaterem 9 - 10
Szalon angolterem 1/2 10 - 1/4 12
Szerkesztőség 10. b 1/2 9 - 12
Nyomda ig.h. szoba  
Kávéház 9. b 1/2 9 - 12
Lacikonyha, vásár folyosó folyamatos
Színház 12. a 3/4 9 - 1/4 12
Zenede 11. b 3/4 9 - 1/4 10
Börtön (ill. a "város") 10. a és az iskola területe 1/4 9 - 12
Kézműves műhely (fabrika) 7. a 1/2 9 - 11
Vigadó (táncterem) tornaterem 10 - 12
Záróaktus tornaterem 1/2 12 - 12
Bibliothéka és feladatközpont könyvtár 3/4 9 - 12
Politikai vita, szónokverseny 10. c 9 - 11
Országjárás (dianézés) 12. b 1/2 10 - 1/2 11
Ágyúöntés előadóterem 10 - 11
Filmvetítés és kérdések 8. a 1/4 11 - 1/4 12
Bableveskóstoló ebédlő 3/4 12 - 1/4 1
Rendrakás mindenütt a programok végén

 

Sokféle emberre van szükség:

3-4, aki ért a történelemhez; 1-2, aki jól ismeri a Belvárost; 1-2, aki rajzolni tud; 1, aki sminkelni tud; 1-2, akinek jó a vizuális emlékezete; akik jó megfigyelők; akik jó(kai) bablevest tudnak főzni; akiknek van kézügyességük és/vagy esztétikai érzékük; akik tudnak énekelni vagy hangszeren játszani kicsit; akik színjátszani, rögtönözni tudnak; akik verset tudnak mondani; akik írni tudnak pl. újságcikket; akik szerkeszteni is tudnak (újságot); akik illusztrálni tudnak; akik rajzolni tudnak; akik fotózni tudnak; akik gyorslábúak; akik szemfülesek; akik a könyvekben gyorsan tájékozódnak; akik játszani szeretnek; akik csevegni szeretnek; akik táncolni szeretnek - 1 pár; akik jól tudnak érvelni egy vitában; akik lendületet tudnak adni másoknak is; akik szívesen segítenek; és még számtalan képesség.

Egy gyerek több feladatban is részt vehet. Aki elkészül a sajátjával, segíthet másoknak. Olykor az osztály kollektív bölcsességére lesz szükség. A megjelölt létszámok csak hozzávetőlegesek.

Figyeljétek az egyes helyszíneken esetleg kifüggesztett képeket is - a róluk leolvasható információkat is raktározzátok el -, még hasznotokra lehet akár a nap folyamán is!

A legfőbb: jó teamek legyenek, tudjatok együttműködni, mindenkit használjatok! Pontozás lesz. A pontszerző feladatok különböző hirdetményeken. Legyetek szemfülesek, vegyétek észre, honnan jön az információ!

A kis létszámú osztályok hátrányát a pontok arányosításával ellensúlyozzuk majd!

Az alsóbb és gyámolításra szoruló osztályoknak lehet segíteni kicsit. Lehetőleg ne direkt módon, hanem rávezetéssel segítsetek!

A nagyon gyorsan dolgozók számára tartalékfeladatok állnak rendelkezésre a könyvtárban és a 8.a-ban. Ezekkel még egy csomó pontot lehet szerezni.

Az értékeléshez fontos, hogy minden produktumra írjátok fel a készítők nevét és osztályát.

A pontok hozzáadódnak az eddigiekhez. Még változhat a verseny állása!

Még némi pontszerzésre az ünnep után is lesz lehetőség.

A díjak:

1. kirándulási nap

2. színház

3. torta

Ne felejtsetek el ollót, ragasztót, papírt, írószert, magnót (kazettával), fényképezőgépet (filmmel), 2 szál virágot, bablevest hozni!

Egy (táncos) lány szoknyában jöjjön, ne sportcipőben!

Nemcsak feladatok lesznek, hanem látványosságok, mulatságok is. A kávéház, a szalon, a lacikonyha vár mindenkit. A szónokversenyre, a politikusok vitájára várjuk az utca népét.

 

A március 14-i rendezvényt előkészítő instrukciók

Minden osztályból 3-5 diák menjen be Pestre, a Pilvax kávéházhoz!

1. Meg kell keresni az egykori Pilvax helyét, s másolatot készíteni az emléktábláról.

2. Fél-, egyoldalas érdekes cikket kell majd írni A Pilvax címmel. Próbáljatok riportot készíteni valakivel a helyszínen! (A közeli új Pilvax étteremben Parádi János pincért faggassátok Pilvax úrról és vendégeiről, de talán másoktól is lehet érdeklődni. Javaslat: 3-4 osztály képviselői együtt próbáljanak bekéredzkedni. Talán sikerül bejutniuk abba a terembe, ahol a korabeli tárgyak vannak.)

3. Járjátok be a márciusi ifjak útvonalát!

Mi van ma az egykori orvosi egyetem helyén? (Az utca ma egy híres 19. századi orvos nevét viseli.)

Milyen utcában van az egykori Landerer és Heckenast nyomda? Írjátok le az emléktábla leglényegesebb mondatát!

10 óra 30 perc és 11 óra 15 perc között érjetek a Nemzeti Múzeumhoz! Keressétek meg Táncsics börtönének kulcsát!

Utatokról készítsetek 5-10 perces magnós dokumentumműsort, melyben a Nemzeti dal (vagy részlete) is elhangzik.

Ha bővében vagytok az időnek, nézzetek be a Károlyi-palotába, és keressétek meg a híres nyomdagépet és a "közvélemény asztalát"!

Hol volt eredetileg ez az asztal?

Miről nevezetes a nyomdagép?

Keressetek a Petőfi-Jókai kiállításon más 1848-as emlékeket! Nevezzetek meg közülük ötöt, és rajzoljatok le egyet!

4. Háromnegyed tizenkettőkor szabadítsátok ki Táncsicsot börtönéből! (Időközben a várból a Toronyház utcába került...)

5. Készítsetek fényképeket az egyes helyszínekről és egymásról! Az előhívott képekről egy-egy másolatot adjatok le a könyvtárban (március 23-ig)!

A ma elkészült anyagokat a REDAKCIÓban (szerkesztőségben) kell leadni 11 óra 30 perc és 12 óra között. A közreműködők nevét, osztályát mindenre írjátok rá!

Vigyetek magatokkal a városba magnót kazettával, fényképezőgépet filmmel, tollat, ceruzát, radírt, papírt, bérletet, fejenként száz forintot, diákigazolványt, régi térképet, esetleg Petőfi vagy Vajda János naplóját és egy szál virágot.

Útközben ne feledkezzetek meg arról, hogy nem a 19., hanem a 21. században közlekedtek. Vigyázzatok magatokra és egymásra nézelődés közben (is)!

A "kirajzáshoz"

Amint a programból látszik, minden teremben más színhelyt rendeztünk be, de volt egy kollégánk a Múzeumkertben is, mivel ez volt a kirajzás egyik célpontja. A kirajzásnak nálunk hagyományai vannak, az iskolanapon mindig szervezünk hasonlót.

A Múzeumkertben 13 kulcs volt elásva. Amelyik osztálynak olyan szerencséje volt, hogy pontosan azt a kulcsot találta meg, amelyikkel nyitni lehetett egy osztálytermet itt az iskolában, az az osztály szabadította ki Táncsicsot. Az előző nap egy lelkes tizenkettedikes társaság rendezte be e börtönt - egy olyan termet, amelynek rácsos ajtaja volt -, és tényleg ott volt Táncsics, szintén egy tizenkettedikes diák. Amikor elindítottuk a játékot, kihirdettük, hogy mindenféle feladat elvégzéséért - tehát nem csak a versenyben elért eredményekért - lehet pontokat kapni, és az az osztály, amelyik a legtöbb pontot gyűjti, kap egy szabadnapot kirándulásra. Például azzal is lehetett pontokat nyerni, hogy egy osztály közreműködött az előkészületekben.

A többi helyszín közül a szalonban ezúttal nyelvi-irodalmi feladatok voltak, a szerkesztőségbe a többi helyszínen készült műveket lehetett szállítani, a kávéházban az egyik osztály reformkori büfét és lacikonyhát üzemeltetett. A színház nagyon jól sikerült: Petőfi egyik színészettel kapcsolatos versét szétszabdaltuk, ezt először össze kellett rakni, majd elő is kellett adni; a másik feladat pedig egy Shakespeare-dráma zanzásított előadása volt. A zenedében zenei vetélkedőt rendeztek. Jó lett volna, ha zenélnek is, de ez csak minimális módon valósult meg. Az országjárás diavetítéshez kapcsolódó kérdésekkel bonyolódott. Az ágyúöntés fantasztikus volt: a kémiatanár megbűvölt valami porokat, és azok ott öntvénnyé álltak össze. Ehhez kapcsolódóan voltak hadtörténeti kérdések is. A fabrikában kokárdát készítettek és díszeket a bálra. A Vigadóban - az egész rendezvény záróaktusaként - zajlott maga a bál. Az egyetlen külső segítség egy táncos volt, aki két-három óra alatt néhány párnak megtanított egy palotást, akik ezt azután elő is adták. A bableveskóstoló mindezek után történt: előre meghirdettük, hogy minden osztálynak hoznia kell Jókai-bablevest. Akiknek a levese a legjobban sikerült, természetesen pontot kaptak érte, és a lelkes résztvevők, akik még a rendezvény legvégén is ott voltak, jóllakhattak bablevessel.

Hazám lelkes hölgyei s fiai!

Halljátok a hírek legörvendetesebb szózatát: a társas életünkben főszerepet játszó tánczvigadalmak magyarodása kezdet szakát ünneplendjük a fővárosban!

Az eredeti társas magyar tánczot a nemesi osztály köreiben márczius 14-én mintegy 13 pár tanulandja be, majd nyilvános bálban fogja lejteni.

Márczius 14-én 10 órára minden osztályból két ifjú (lehetőség szerint egy fiú és egy lány) jelenjen meg a Vigadóban. A leányok lehetőleg szoknyában és tánczhoz való czipellőben jöjjenek!

A tánctanulás fél 12-ig tart. Fél 12-kor a táncosok az egész ifjúság előtt ellejtik majd a palotást!

A tanárok együttműködéséről

Ezt a sokféle programot csak úgy lehetett létrehozni, hogy a tantestület fele segített: a színjátszókör vezetője, a rajztanár, az énektanár, a könyvtáros, a szabadidő-felelős, történelemtanárok, magyartanárok, kémia-biológia szakos tanárok, a franciatanárnő, az idegenforgalmi fakultáció tanára: körülbelül nyolcan voltak a reformkör törzsgárdájában, de a reformnap legalább még egyszer ennyi kolléga munkájával jött létre.

Az is sokat számított, hogy az iskolavezetés erkölcsileg és anyagilag mindvégig támogatott bennünket. De a legfontosabb valószínűleg a részt vevő tanárok saját élménye: az, hogy a rendezvényeken jól érezték magukat ők is.

Foglalkozásvezető és segítő tanárok!

Ha a foglalkozás közben vagy után van időtök híradást készíteni a verseny állásáról, plakatírozzátok ki, mihelyt lehet!

A legjobban dolgozó személyeknek adjatok egy-egy "bebocsátó jegyet a táncvigalomra"!

Az elkészült tárgyi produktumokból a legjobbakat tegyétek a vitrinbe feliratostul!

Ha van olyan jól sikerült produkció, melyet a tornatermi záráskor be lehetne mutatni, szóljatok!

Az utolsó csoport távozása után nagyjából rakassatok rendet a teremben! Lehet ezért is pontokat adni.

Feltétlenül jegyezzétek föl, hogy a foglalkozás elő- és utómunkálataiban kik segítettek és kik hogyan szerepeltek! Március 19-én, hétfőn délután a szokott időben leülünk, és összesítjük az osztályok pontjait.

A KOMA-pályázatról

A reformkör működésén belül két egészen különböző tevékenységhez kértünk támogatást: tervezett kirándulásainkhoz és programjaink dokumentálásához. Sajnos nem kaptuk meg az igényelt támogatás egészét, így most azt mondjuk, hogy a dokumentálásnál fontosabb az élet, és úgy döntöttünk, hogy a programunkban szereplő kirándulásokat finanszírozzuk a KOMA támogatásából. Az első kirándulás, a székelykeresztúri versmondó táboron való részvétel már meg is valósult. (Székelykeresztúr az az erdélyi városka, ahol Petőfi az utolsó estéjét töltötte.) Méltó jutalom volt ez a táborozás két olyan diáknak, akik sokat dolgoztak a reformkörben, és szépen szerepeltek az iskolánk által rendezett Vajda János versmondó versenyen is. A versmondó tábort egy tanári továbbképzés is kiegészítette, ahol Művelődéstörténeti projektek címmel ismertettem az erdélyi kollégáknak reformkörünk munkáját.

Az értékelésről és a további tervekről

A programsorozatnak még nincs vége, hiszen most következnek a kirándulásaink. Október elején Pozsonyba, Bécsbe látogatunk, elsősorban a reformkori színhelyekre. Tavasszal pedig Tavaszi hadjárat címen tervezünk dunántúli kirándulást. Megnézzük Brunszvik Teréz Martonvásárát, Vajda János és József nádor alcsúti arborétumát, Vörösmarty és Vajda szülőházát és más színhelyeket is. Közben pedig ki kell találni, mi legyen a művelődéstörténeti szakkör jövő évi projektje. Úgy érzem, ha most folytatnánk, volna esély arra, hogy bekapcsolódjanak azok a gyerekek is, akik eddig csak messziről nézték, de később már bánták, hogy nem vettek részt benne.

Az idén még nem sikerült megtalálnunk a hidat sok gyerekhez. Azt gondoltuk, hogy az október hatodiki nyüzsgés még fokozódni fog. Nem így történt. Az is igaz viszont, hogy akit személyesen szólítottunk meg, az valóban eljött. Másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy a tanítási idő alatti programra eljöttek a gyerekek, de ha a szabadidőből kellett rá áldozni, akkor nem. Ugyanakkor nagyon jól sikerültek, hasznosak és élményszerűek voltak a programok. Ez tanulság, és arra inti az embert, hogy érdemes a tananyagból minél többet projektesíteni: élménnyé alakítani a délelőtti felejthető órákat.

Összeállította: Földes Petra

Footnotes

  1. ^ A Fazekas Mihály Gyakorlóiskola szülői munkaközössége, tanárai, a Corvin Budapest Filmpalota és a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet közös programja a KOMA támogatásával.